Ki szeret kora reggel zajra �bredni? Nem sokan. �n sem… pechemre viszont, igen is felkeltett egy, a konyh�ban elhelyezett mobil.
A telefon cs�rg�se olyan m�rt�kben kezdte el a dobh�rty�mat szaggatni, hogy m�r az sem volt el�g hogy a p�rn�mat a fejem k�r� csavartam, vagy, hogy a takar�t teljes eg�sz�ben magamra r�ntottam. M�g ezek ellen�re is �gy �reztem, majd sz�tpattannak az idegeim a sz�rny�lk�d�st�l.
Hogy van k�pe valakinek kor�n reggel m�sokat zaklatni? M�r �ppen keltem volna fel az �gyamb�l, hogy lemenjek a f�ldszintre, hogy f�ldig leteremtsem azt az idi�t�t, aki ilyenkor k�pes h�vni az embert, de Itachi megel�z�tt �s szinte p�rducugr�ssal termett h�rtelen az �gy�b�l az ajt�nk el�tt.

�n m�g mindig ott gubbasztottam az �gyban; nem akartam felkelni, ahhoz t�lont�l hideg volt, de furdalt a k�v�ncsis�g ki zavar ilyen kor�n. Hallottam, ahogy Nii-san lebaktat a l�pcs�n, �s felveszi a telefont. M�r komolyan nem b�rtam magammal, ez�rt kipattantam az �gyamb�l �s leviharzottam meglesni mi a helyzet.
... N�m�n b�multam a b�ty�m h�t�t, mik�zben � a vonal m�sik v�g�n l�v� valakivel besz�lgetett:
 - Az el�bb... t�k mindegy, m�r �gy is felkelt�nk... jah, igen itt... hmmm-  azt�n sz�les vigyorral a k�p�n fel�m fordult, majd folytatta: nan�h, nagyon-nagyon j�l fogjuk �rezni magunkat! –minden sz�t k�l�n hangs�lyozott- H�t persze... h�t persze... �n is, nem kell haza sietni, r��rtek! Hello.- lette, �s elkezdett kacar�szni: - Anyuci �s apuci nincsenek itthon, elmentek megl�togatni szeg�ny nagyn�n�nket... Agg�dtak, nehogy valami baja essen a nagy fejetlens�g k�zepette –folytatta a hangj�ban enyhe szarkazmussal �s m�g mindig m�lyen a szemembe n�zve. - Teh�t a h�z a mienk, eg�szen mostant�l... am�g j�rhat�ak nem lesznek az utak. – b�k�tt az ablak fel�. A szavakat olyan s�t�nian ejtette ki, hogy a t�rdeim remegni kezdtek.- ... �s persze �N vagyok a f�n�k. De ne agg�dj!  Nem fogunk unatkozni. Garant�lom. -k�zben tov�bbra is v�gig m�lyen a szemembe n�zett, majd a falhoz nyomott; ut�lom, ha ilyen... persze � ezt �lvezi is, hiszen egyre sz�lesebben vigyorgott mik�zben arca m�r csak n�h�ny centire volt az eny�mt�l. �reztem, ahogy forr� lehelete perzseli a b�r�m, �s testemet furcsa forr�s�g �nti el. Eddig hagytam, hogy hangja csak h�tt�rzaj legyen, a zavarba ejt� k�zels�ge kit�lt�tte, minden gondolatomat a fejemben, csak most kezdem felfogni a szavai �rtelm�t. Eh? Mit vartyog nekem ez itt? Mif�le nagy fejetlens�gr�l besz�l, �s hogy �rti azt, hogy „am�g j�rhat�ak lesznek az utak”? Basszus, ez �gy nagyon nem lesz j�.
Kezemet Itachi mellkas�ra t�ve l�ktem el magamt�l, �s amint �reztem megsz�nni a v�szes k�zels�g�t fejembe a gondolatok egyre tiszt�bbak lettek. Itachi persze m�g mindig rend�letlen�l vigyorgott a k�pembe, de nem tette sz�v� az im�nti, mondhatni heves reakci�mat.
 - R�szletezn�d, hogy mir�l brekegt�l az el�bb? �s hogyan �rtetted, hogy „am�g j�rhat�ak nem lesznek az utak”? - buktak ki bel�lem az els� megfogalmaz�dott k�rd�sek. Itachi v�laszra sem m�ltatva rejt�lyesen m�rt v�gig. - Mi a fen�re gondolhat ilyenkor? Mindegy, nem �rdekel, de ha azt hiszi, hogy m�g mindig gyerekk�nt kezelhet, �s v�lasz n�lk�l hagyhatja a k�rd�seimet akkor, kicseszett�l nagyot t�ved. M�r �ppen nyitottam volna a sz�mat, hogy k�z�ljem vele: nem vagyok gyerek �s v�laszoljon, ha k�rdezek t�le valamit, de � megel�z�tt, igaz nem �gy ahogy v�rtam, de v�g�l is a v�laszomat megkaptam. Egy sz� n�lk�l fogta meg a csukl�mat �s r�ntott a konyha ablakoz, k�zben szorosan m�g�m �llt. �reztem, ahogy mellkasa a h�tamnak fesz�lt �s forr� lehelete a f�lemet cir�gatja. H�tam megfesz�lt, kiss� elh�z�dtam. Ez m�r az�rt t�lz�s…- v�gtam egy grimaszt- hallottam �n m�r szoros testv�ri kapcsolatr�l, de � m�r nagyon kezdi s�rolni ezt a hat�rt. Szerencs�je volt, hogy az el�m t�rul� l�tv�ny teljesen elk�pesztett. Csak d�bbenten �lltam az ablak el�tt t�gra ny�lt szemekkel �s a kinti feh�rs�get b�multam. Sz� szerint feh�rs�get ugyanis az ablakunk fel�ig csak azt l�thattam, mivel teljesen belepte a h�. Te j� �g h�ny m�teres, hogy m�g az ablakunk nagy r�sz�ig is fel�r? R�m�lten perd�ltem meg �s Itachi fel� fordultam, aki m�g mindig a csukl�mat fogva sunyi mosollyal figyelte elkerekedett szemeimet, �s hogy agyam ebben a percben most bizony�ra sebesen dolgozhat a l�tottak feldolgoz�s�ban. Mikor l�tta rajtam, hogy m�r el�gg� k�pben vagyok �s tudok m�sra is figyelni a gondolataimon k�v�l megint neki kezdett a szok�sos piszk�l�d�snak.
 - Nah mi van �csk�s, elvitte a cica a nyelved? – K�rdezte egy g�nyos vigyor k�s�ret�ben, mik�zben m�sik kez�vel m�r ny�lt volna az �llam al�, hogy megn�zze piszk�l�d�s�nak t�rgy�t, de �n m�g id�ben �szbe kapva elcsaptam a k�zeled� kez�t �s h�rtelen a meglepet�s erej�vel kir�ntottam a csukl�mat Itachi mark�b�l. M�g csak az kellene, hogy megint olyan helyzetbe hozzon, mint, amikor a m�ltkor... Ha szemmel �lni lehetne a b�ty�m m�r r�g holtan roskadt volna �ssze el�ttem. De ahogy n�zem, nem zavarja a dolog, s�t j�l sz�rakozik a d�h�m�n; majd felemelte egyik kez�t �s megp�ck�lte a homlokomat a szok�sos f�l�nyes mosoly k�s�ret�ben, pont, ahogy r�gen tette. � volt az, aki vigy�zott r�m, amikor anyu�k nem �rtek r�. � seg�tett meg�rni a h�zi feladataimat, �s � volt az, aki megnyugtatott, ha megijedtem a vihart�l. fogalmaz�dik meg bennem a gondolat Itachi reakci�ra v�r� k�pe l�tt�n. M�g mindig az arcomat figyeli. Ami az eml�kek hat�s�ra �nk�nytelen�l is halv�ny mosolyra h�z�dott, �s amikor megl�ttam a b�ty�m arc�n a d�bbenetet erre a nem v�rt reakci�mra, csak m�g er�sebb lett a mosoly a sz�mon, m�r-m�r s�rolta a gyeng�d vigyor kateg�ri�t. H�t igen nem ezt a reakci�t v�rta volna t�lem. Biztos arra sz�m�tott, hogy majd megint kiakadok, �s d�h�ngeni kezdek vagy kiab�lni vele, hogy ne kezeljen m�g mindig gyerekk�nt. H�t ez van b�ty�, ezt ben�zted - vigyorodtam el magamban majd k�nnyed mozdulattal h�tat ford�tva d�bbenten figyel� b�ty�mnak visszamentem az emeletre a szob�nkba.
Ez a kis k�zj�t�k m�g mindig nem verte ki a szememb�l az �lmot. Tegnap este nem aludtam valami j�l �s most sem tudtam magam kipihenni, folyton ez a kar�csonyi felhajt�s j�rt az eszemben. Visszafekszek m�g p�r �r�csk�t elv�gre �gysincs itthon sem apu, sem pedig anyu, hogy leszidjanak �rte, vagy kir�ngassanak az �gyb�l. Itachi j�l mondta az eg�sz h�z a mi�nk mostant�l. – ezzel az utols� gondolattal mer�ltem �lomba. De m�g miel�tt elnyomhatott volna az �des tudatlans�g hallottam, az ajt� hangj�t, ahogy kiny�lik majd p�r perc ut�n, becsuk�dik m�g�ttem. Biztos Itachi akart valamit. Ha fontos majd �gyis elmondja, ha fel�bredek - gondoltam, �s elmer�ltem a s�t�ts�g nyugtat� �s b�d�t� �rv�ny�be.
M�ly �lmokkal teli tudatlans�gomb�l �r�kkal k�s�bb �bredtem csak fel. Eszm�letlen, mennyire kipihentnek �rzem magam m�r most. Nagyon is kialudtam magamat, fejemet a plafonr�l az ajt� mellett l�g�, feh�r m�anyag keretes �r�hoz ford�tottam �s d�bbenten vettem �szre, hogy m�r f�l egy is elm�lt. Ahogy a fejembe is tudatosul, ugyan�gy a gyomromban. Egy hangos korg�s adta tudtomra, hogy ennem k�ne valamit . �gy belegondolva a reggelit �s az eb�det is �taludtam, nem csod�lom, hogy olyannyira �hes vagyok, hogy m�g Naruto �tv�gy�t is lek�r�zn�m. �s azt az idi�ta Uzumakit megsz�gyen�tve t�mn�m magamba Ichiraku teljes r�men k�szlet�t. De sajnos most nincs r� lehet�s�gem, s�t most �gy belegondolva, hogy anya nincs itthon, �s Itachi nem az a konyhaszeret� t�pus szinte m�r �rzem, hogy ebb�l nem lesz semmi ehet� �s eg�sz nap rosszkedv�en korg� hassal, fogom hallgatni a b�ty�m besz�l�sait.
 - �n h�lyeh... nem k�ne erre gondolnom -anyu biztos eml�tette Itachinak a telefonba, hogy hol keress�k a kaj�t. - d�rzs�ltem meg a szemeimet, majd egy laza mozdulattal fellibbentve a takar�mat, kisassz�ztam a f�rd�szob�ba rendbe hozni magamat. Miut�n lezuhanyoztam �s a j�l megszokott reggeli szertart�s r�szekk�nt f�s�lk�d�s helyett csak sim�n, borzosan felzsel�ztem t�sk�kben a hajam �s kivettem a szekr�nyb�l egy fekete nadr�got egy s�t�tk�k pul�verrel.  Szeretem a s�t�tk�ket, a kedvenc sz�nem, ahogy a fekete is; b�r, az Itachi kedvence, er�szeretettel hordja. Mikor meg�rkezett �s kipakolt a nyitva felejtett ruh�sszekr�nye l�ttatni v�lte, hogy igen hasonl� �zl�s�nk van. Mondhatni a ruhat�runk majdhogynem teljesen megegyez� a m�reteket lesz�m�tva. Kicsit furcsa, hogy ennyire hasonl�tunk, �s m�gis mennyire k�l�nb�z�nk egym�st�l. Anya is mindig ezt mondja; legut�bb a minap hallottam ezt t�le, amikor a mosott ruh�kat pr�b�lta rendszerezni, hogy melyik ki�… h�t igen hamar r�unt, �s a v�g�n az eg�sz halom Itachi �gy�n k�t�tt ki: majd mi megoldjuk egym�s k�z�tt alapon, b�ty�m nagy �r�m�re. K�pzelhetem mekkora �lvezet lehetett neki az als�jaim k�z�tt kutakodni. (B�r ahogy eln�ztem �t kor�nt sem zavarta annyira a dolog, mint engem.) N�ha komolyan azt hiszem, hogy �t zavarba sem lehet hozni. Eleve �gy sz�letett, hogy � a nagy �s t�k�letes Itachi Uchiha, a nyugalom �s hidegv�r megtestes�t� alakja… Mindegy. Beleb�jtam az otthoni papucsomba �s frissen-fitten lerohamoztam a konyh�t, illetve csak lerohamoztam volna, mikor h�rtelen a konyha fel� ny�l� nappali szob�b�l egy nagy mellkasnak neki nem mentem
 - �risten! – cs�szott ki a sz�mon. Ez nem volt valami kellemes �rz�s. M�r �pp d�ltem volna h�tra egyens�lyomat elvesz�tve, mint egy zs�k krumpli, de ekkor �reztem, hogy derekamat �lel� karok t�masztj�k, �s meleg kezek fogj�k feljebb a h�tam als� r�sz�t. H�rtelen bizserg�s futott v�gig a testemen a gerincemt�l kiindulva eg�szen a fejem b�bj�ig.
 - A puffan�st elker�lted…- V�rjunk csak… kezek az �n derekamon? N�zek fel riadtan az el�ttem kaj�nul vigyorg� alakra, de az arca sokkal k�zelebb volt, mint amire �n sz�m�tottam. Fekete szemei csak �t centire voltak, meleg lehelet�t, minden egyes l�legzet v�tel�t �reztem a sz�mon.
Na-ezt-tutira-direkt-csin�lta! - h�borodok fel magamban �s felegyenesedve karjaib�l, ami megjegyzem, m�g mindig a derekamat �leli; kih�zva magamat tolom el karny�jt�snyi t�vols�gra. Hogy t�r�ln� m�r le valaki neki ezt az ideges�t� f�l�nyes vigyor�t, annyira irrit�l�, legsz�vesebben… nem, nem mondok ink�bb semmi cs�ny�t �s s�rt�t elv�gre neki k�sz�nhetem, hogy nem dobtam egy h�tast vagy �ppen egy seggest a padl�n. Most �r�ln�m k�ne, hogy volt annyi k�szs�ge, hogy elkapjon. Itachib�l sim�n kin�zn� az ember, hogy m�r csak az�rt sem kapn� el az illet�t, hogy fentr�l n�zhesse le az „�ldozat�t” azzal a f�l�nyes mosoly�val. De nem �gy tett, arcomra m�r megint akaratlanul is egy halv�ny mosoly sz�k�tt, a b�ty�m nagy d�bbenet�re… h�t �gy l�tszik, a napokban t�bbet mosolyogtam, mint az elm�lt 15 �vben. A bugyuta k�pzelg�seim hat�s�ra m�r megint ki�lhetett az arcomra a j�kedvem, ahogy b�ty�m csod�lkoz� tekintet�t eln�zem. Heh, h�t igen, nem minden nap l�tni mosolyg� Uchih�t a v�rosban.
…�h r�men…- futott v�gig az agyamon. Hirtelen v�gtam egy grimaszt �s elsik�tottam magam:
 - �letem egy r�men���h���rt!!- mit nem adn�k most egy t�l r�men�rt; gyomrom korg�s�ra Itachi is felfigyelt, mert gondolataib�l felocs�dva vakkantott egyet, �s megint csukl�n ragadva, mint nem sokkal ezel�tt ber�ngatott a konyh�ban, �s „gyeng�den” mondhatni ledobott az egyik �l� alkalmatoss�gra. Majd a h�t�h�z l�pve egy k�nnyed mozdulattal felt�rta �s szemeit v�gigfutatva a polcokon halk cicceg�sbe kezdett. Azt�n a kezeibe kapott k�t t�ny�r aufoli�val letakart csomagot �s egy laza mozdulattal megfordulva fel�m, l�b�val k�zben becsukva a h�t� ajtaj�t letette el�m az asztalra �ket. K�v�ncsian csomagoltam ki az egyik t�l tartalm�t, am�g � laz�n kih�zva a sz�k�t lehuppant mell�m �s kezeivel az �ll�t megt�masztva engem m�regetett. Instant miso r�men? N�ztem fel gondolataimb�l feleszm�lve a mellettem �l� alakra. H�l�san h�mm�gtem, majd fogtam magam �s eltipegtem a mikro fel� felmeleg�teni az �teleinket; a m�sodik t�lat vettem volna ki a mikrohull�m� s�t�b�l, azonban figyelmetlen m�don, nem h�ztam fel a konyhakeszty�t �s a forr� porcel�nt�ny�r sz�le, meg�gette az ujjaimat.
 - �uh!- Egy halk ny�g�s k�zepette adtam tudt�ra a helyis�gben l�v� m�sik szem�lynek, hogy valami igencsak f�j. Itachi aggodalmas pillant�ssal l�pett m�g�m �s h�tulr�l �t�lelve m�r megint hozz�m simulva finoman a csukl�im k�r� fonta kezeit majd ell�pett velem a mosogat�hoz, hogy f�l�tartva kezeimet, hidegvizet folyasson r�. Szorosan hozz�m tapadt, hogy moccanni se tudjak. A mellkas�t m�r megint a h�tamon �rzetem, ism�t lehelete cir�gatta a b�r�met.
Megfesz�lt a h�tam; feszeng�semet meg�rezve jobban f�lkagyl�mhoz hajolt �s csit�t�an nyugtatott, ami csakugyan lekenyerezte a nemtetsz�semet. A lehelete a hall�j�ratomba s�v�tett �s eg�szen beleborzongtam ebbe az �j, viszont nagyon kellemes �rz�sbe. De hirtelen feleszm�lve, h�tammal Itachi mellkas�nak d�lve toltam el magamt�l mikor m�r utols� mozdulatk�nt bek�t�zte a kezemet.
… he?- mikor z�rta el a csapot egy�ltal�n? �s mikor szerzett k�tszert �s mi�rt nem vettem �szre, amikor r�m tekerte? - Na nem; ez m�r beteges, Sasuke! A k�zels�ge teljesen ki�t az agyadra. – korholom le gondolatban magamat… ez m�r durva, ink�bb hanyagolom a tov�bbi gondolkod�st. �s ahogy ezt kijelentettem magamban arra eszm�ltem ism�telten, hogy Itachi „egy mihamarabb gy�gyuljon puszit” ad a bek�t�tt jobb kezemre, mik�zben m�lyen a szemembe n�zve hajol ism�t fel, hogy �benfekete csillog� szemeit imm�r fentr�l csod�lhassam… Led�bbentem. Miket besz�lek �n? Atya vil�g! Mi csod�lni val� van a b�ty�m szemeiben?! Takar�kra kell tennem magam, m�g miel�tt bele�r�l�k a h�lyes�geimbe! Ez a kar�csonyi k�sz�l�d�s jobban megviselt, mint azt gondoltam. Gondolataimb�l egy m�ly bariton szak�tott ki aki imm�r messzebbr�l sz�lt hozz�m, mint az el�bb. Megl�ttam a hang ir�ny�ba fordulva b�ty�mat, ahogy m�r az asztaln�l �lve v�r, a t�ny�rokat let�ve a sz�kek el�tti asztalr�szre. Milyen gyors… vagy csak �n gondolkoztam volna ilyen sok�ig? �s hol a keszty�, amivel vitte? Neml�tom sehol, csak nem puszta k�zzel fogta meg? Nem… � csak az ideges�t� b�ty�m. Biztos letette valahova �tk�zben a keszty�t. V�rakoz� tekintet�t n�zve ism�t kit�rtem gondolataim b�rt�n�b�l, �s sz� n�lk�l huppantam le a mell� tett (nagyon is szorosan mell� tett) sz�kre. Az eb�det csendben fogyasztottuk el, csak n�ha n�zett r�m Itachi, mintha valamit mondani szeretett volna, �s mikor befejezt�k, szok�sa szerint fel�llt az asztalt�l, majd sarkon fordulva az ajt� fel� indult, megt�maszkodott az ajt�f�lf�ban, �s a h�ta m�g�tt r�m sand�tva egy sug�rz� Itachi-f�le gunyoros mosoly k�s�ret�ben odav�gta, hogy a mosogat�st r�m b�zza. Pff! Valahogy sejtettem. �ppen tiltakoz�sra nyitottam volna a sz�mat, amikor m�r a h�lt hely�re lettem figyelmes. H�t ez sz�v�s, most te n�zted be Sasuke.- gondoltam magamban, �s egy lemond� s�haj k�s�ret�ben betettem a t�ny�rokat a mosogat�g�pbe. M�g szerencse, hogy nem k�zzel szoktunk mosogatni, k�l�nben a t�ny�rok itt induln�nak pen�szed�snek, mert �n, a bek�t�tt kezemmel nem tudn�m elmosni, a b�ty�m meg… nos, igen a b�ty�m… Soha az �letbe vetemedne ilyen alantos dologra; de nem �rdekel, akkor is az �n b�ty�m- mosolyodok el halv�nyan magamba.
Miut�n v�geztem a konyhai teend�kkel, bementem a nappaliba, ahol Itachi m�r a d�v�nyom elter�lve n�zi az unalmasabbn�l unalmasabb kar�csonyi m�sorokat. �nz� m�don �gy kisaj�t�totta a kanap�t, hogy nem maradt rajta egy talpalatnyi hely sem. Ez jellemz� r�. Ink�bb felteszi a l�b�t is csak, hogy bosszantson. F�sult k�ppel b�multa a t�v�t tov�bbra is, mintha �szre sem vette volna, hogy �n is itt voltam. Itachi nagy �r�m�re, be�llok a tv �s a kanap� k�z�, hogy m�g csak v�letlen�l se l�ssa a mos�por rekl�mot, ahogy egy r�ncos, aszal�dott kez� n� dob�lja jobbra-balra a leped�j�t, azzal hogy „N�zd milyen tiszta lett! ”… Itachi d�h�sen horkant fel �s �n k�zelebb s�t�lok a kanap�hoz, majd meg�llok k�zvetlen az elter�l� Itachi el�tt.
 - Nii-san tedd arr�bb a pat�dat. Hadd �ljek le! - kezdek bele, de � egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben csak legyint, hogy �lljak el a telev�zi� el�l. Na- most-m�r hat�rozottan kezdek besokallni �s ezt � is nagyon j�l tudja! Tudom, hogy tudja, l�tom, hogy nagyon is l�tja rajtam, hogy megint szinte vill�mokat sz�rnak a szemeim, �s l�that�lag, �jfent nagyon j�l mulat a d�h�m�n. Direkt d�h�t, �lvezi, ha felh�zhat, �s a kett�nk k�zti er�k�l�nbs�geket fitogtathatja. Mindig ezt csin�lja, l�tv�nyos er�demonstr�ci�nak sz�nja.
 - Hogy a franc vinne el t�ged, Itachi! Hogy lehet, hogy ilyen kicseszett�l bosszant� b�ty�m legyen?! - Szaladt ki a sz�mon d�h�mben. Egy f�l m�sodpercre r�, l�legzet-visszafolytva meredtem a b�ty�m szem�be. S�padtan �lltam Itachi el�tt, aki a kanap�r�l ny�jasan n�zett vissza r�m. T�l k�nnyen lever, �s ha felideges�tem, mindig �n h�zom a r�videbbet. M�r �ppen kezdtem volna a rossz eml�kek hat�s�ra valami magyar�zat f�l�vel el��llni, hogy valamelyest enyh�tsek rajta, de semmi hihet� nem jutott eszembe. Bar�ts�gosan elmosolyodott, majd megindult fel�m, hogy meg�lj�n... Gondoltam �n: egy igen durva r�nt�ssal a csukl�mn�l fogva mag�ra r�ntott. Te j� �g! Mit m�vel ez? Pontosabban mi�rt csin�lja ezt? -ezernyi gondolat kavarog a fejembe �s Itachi v�szes k�zels�ge ism�telten, nem sokat seg�t a gondolkoz�sban. Egym�son feksz�nk a d�v�nyon, szemben egym�ssal. �rzem magam alatt a test�b�l ki�raml� meleget, finom illat�t, �s minden egyes l�legzetv�tel�t. A b�ty�m meleg ujjai z�kkentettek ki a gondolatmenetemb�l, ahogy v�gig sim�tott az arccsontomon. Eddig csukva tartott szemeimet, most kinyitottam, de az arca k�zelebb volt, mint gondoltam. K�zelebb hajolt �s egy cs�kot nyomott az orromra. Az arca teljesen sima volt, nem sokat lehetett leolvasni r�la… �nk�ntelen�l is elmosolyodott.
 - Mmmmh… - a szemei furcs�n csillognak… v�gy t�kr�z�d�tt benn�k. Csak nem vette a mosolyomat kih�v�snak?- d�bbenek meg. M�ly torokhangon kuncogott, majd r�m n�zett. Nem, hiszen a b�ty�m kicsit furcs�n viselkedik mostan�ban ez igaz, de nem meleg, vagy ilyesmi… Kiskoromban is mindig csod�lattal �s m�r-m�r szinte rajong�ssal figyeltem minden egyes mozdulat�t, szav�t. S�v�rogva v�rtam az �rint�seit, a dics�reteit fel�m. Sz�momra � volt a leger�sebb �s a legokosabb; m�g apa sem vetekedhetett vele, ha r�la volt sz�. Nagyon is szerettem Itachit, �s ez ennyi id� ut�n sem v�ltozott. B�r a munk�ja miatt �vekre elt�volodtunk egym�st�l, de a k�zt�nk l�v� kapocs nem v�ltozott, ugyan�gy viszonyulunk egym�shoz, mint r�gen, ugyanazzal a ki nem mutatott, vagy mondott t�r�d�ssel. Igen �r�l�k, hogy a b�ty�m, m�g ha keveset is l�tom, �s er�szeretetten sz�rakozik a sz�ml�mra, de akkor is az Eny�m- mosolyodok el a gondolatra. Fogalmam sincs Itachi, mire gondolhatott ek�zben, de kezd el�g furcs�v� v�lni a helyzet: ahogy fekszek rajta rend�thetetlen mosolyg�ssal, � pedig perverz vigyorral b�mul, mik�zben csak p�r centi van az arcunk �s az ajkaink k�z�tt. Most k�ne csak, hogy valaki megl�sson benn�nket. K�v�l�ll�k sz�m�ra ez most igaz�n megbotr�nkoztat� jelenetnek t�nhet k�t testv�r egym�sra tal�l�s�r�l. Na j� ezt m�r t�nyleg nem b�rom! M�g j�, hogy nem l�tom saj�t arcomat; m�r megint olyan kedvesen n�zek �s mosolygok r�. M�rpedig egy Uchiha sosem vigyorog, mint a tejbet�k, �s nem is nagyon tapintatos... most m�gis ami�ta Itachival egy�tt vagyunk, kettesben, nem tudom szab�lyozni magam. De mi�rt? Mi az oka? -t�dulnak a fejembe a k�rd�sek, s�t egyre t�bb �s t�bb k�rd�s mer�l fel bennem.
Sz�mon nedves forr�s�got �rzek. Ijedten n�zek le, �s kikerekedett szemekkel b�mulok le az alattam fekv� b�ty�mra, aki a derekamat �tfogva behunyt szemekkel nyalja v�gig �des nyelv�vel az ajkaim, �s k�zben f�l�nyesen mosolyog. Vajon mire gondolhat? �s �n mi�rt nem h�z�dtam m�r el t�le? M�r megint ennyire a hat�sa alatt vagyok? A fen�be is, Sasuke szedd �ssze magad! -korholom le saj�t magam. Mire n�mi er�t gy�jt�k a bizserget� �rz�st�l elgyeng�lt v�gtagjaimba, hogy most m�r gyorsan lepattanhassak az alattam fekv� b�ty�mr�l. Nyelv�vel v�gig sim�t a sz�mon. Lassan az als�n, majd a fels�n; majd j�t�kosan harapd�lva k�r enged�lyt a bebocs�t�s�rt. R�m�lts�g �s a meglepetts�g furcsa kever�ke uralkodik rajtam �s ennek hangot is adva ijedten ny�g�k fel, � pedig kihaszn�lva az alkalmat behatol a sz�mba, �s felfedez� �tra indul v�gig sz�jpadl�somon, majd fogaimon. Lassan k�jesen j�rja be a nedves barlangot, majd nyelvemet szenved�lyes t�ncra h�vva m�ly�ti el cs�kunkat, k�zben egy percre sem v�lva meg ajkaimt�l. V�gig derekamat szorosan �tkarolva h�z, szinte m�r pr�sel mag�hoz. Lehunytam a szemeimet �s az arcomat belef�rtam a nyaka hajlat�ba. �reztem, ahogy az ajka homlokomat �rinti. Feljebb emeltem az arcomat; meg�rintette ajk�val az ajkamat. Itachi olyan er�vel szor�tott mag�hoz, hogy eleinte leveg�t sem kaptam. M�lyen �s lassan, kem�nyen �s finoman, ezerf�lek�pp cs�koltuk egym�st. Fejemet h�travetve �lveztem a k�nyeztet�st, amit a b�ty�mt�l kapok �s abban a pillanatban, ahogy ez a sz� tudatosul bennem, hogy b�ty�mt�l, h�rtelen a testemnek meg�llt parancsol az agyam egy r�sze; de az nem engedelmeskedett, a r�zsasz�n k�d teljesen ellepte az agyamat �s m�r csak motyogni tudtam:
 - Abba kellene hagynunk…- �jra megcs�kolt, de ez a cs�k vadabb volt, mint eddig. Mindketten egyre gyorsabban vett�k a leveg�t.
 - Nem akarom abbahagyni. Most nem...-�reztem ujjait a gerincemen. Tenyerembe fogtam az arc�t, �s k�zelebb h�ztam magamhoz. L�ttam, ahogy rohamosan ver az �t�ere �s szinte k�ptelen t�rt�ztetni mag�t. Mellkasomon �reztem az egyre szapor�bb sz�vver�s�t, amit �n v�ltottam ki bel�le. Kezeimet az arc�hoz emelve sim�tok v�gig rajta, majd szenved�lyesen a haj�ba t�rok �szrev�tlen�l, elt�ntetve a v�r�s hajgumij�t, amellyel h�tul egy laza copfba szokta �sszefogni, az �benfekete, l�gyan csill�ml�, selymes hajzuhatagot, �s imm�ron akad�lytalanul, �rz�kien sz�nthatom v�gig tincsei k�z�tt az ujjaimat, mik�zben a saj�t nyak�t �s h�t�t simogatj�k, ahogy leereszkedve hullanak al� a v�ll�ra, majd az �n arcomba �s nyakhajlatomban. Csod�latos �rz�s, ahogy a finom, l�gy tincsei cir�gatj�k az arcomat �s �rz�kien b�d�t� illata tomp�tja az �rz�keimet.
 - Ah! – szakad fel bel�lem egy k�jes ny�g�s �s �ntudatlanul is Itachi f�rfiass�g�nak d�rg�l�z�m, mik�zben cs�p�met szorosabban nyomom az �v�hez.
 - Sasukeh… - megremeg alattam, �s egy hangos ny�g�s hagyja el cs�kt�l duzzadt, piros ajkait.
 - Menek�ln�m k�ne… Mit m�velsz te velem? - kuncogtam. �reztem forr� lehelet�t a b�r�m�n; �reztem, ahogy elmosolyodik. Ujj�t a nadr�gom �vr�sze al� dugta, �s �gy pr�selt m�g jobban mag�ba.
 - Meg�g�rtem, hogy j�l fogunk sz�rakozni, nem? ... �lvezd! - levette fekete sz�n� pul�ver�t, majd az, az alatti trik�t. Ujjai egyre feljebb araszoltak az �n fels�mben; ekkor feljebb emelte a ruhadarabot a h�tamon, eg�szen fel, k�zben seg�tettem lecib�lni magamr�l. Eszm�letlen�l j� �rz�s volt, ahogy gyeng�den cir�gatja a testemet az ujjaival, n�hol kicsit k�rm�vel j�les�en megkarcolta oldalam vagy mellkasom, ahogy k�nyeztetett.
 - Eh, Nii-sahn…- �jabb heves cs�kkal hallgattatott el. Kiss� elt�volodtam t�le, de csak �pp annyira, hogy hagyjam �tfordulni �s �gy most � volt fel�l. �reztem �vcsatja hideg n�gysz�g�t a hasamon, �s ahogy babr�l vele. Egy pillanatig elgondolkoztam, mire vetemedt�nk, de igaz�n csak egy percre, mert az als�m elt�ntet�se visszar�zott a val�s�gba. Ugyan�gy f�lre dobta, mint a t�bbi ruh�t; egy m�sodpercre fel�lt, hogy ler�ngassa mag�r�l is az ideges�t� ruhadarabot. A l�legzetem is elakadt, amikor megl�ttam a b�ty�m meztelen fels� test�t, sz�pen kidolgozott hasfal�t, izmait �s fak� b�r�t, melyet gy�ny�r�en megvil�g�t az ablakon besz�r�d� f�nysug�r. Bel�l m�r l�ngolok, �rzem, ahogy majd sz�tvet a v�gy. Az �rz�s, ami m�r teljesen �tvette, mint testem, mint pedig agyam felett az ir�ny�t�st. Ujjaimmal, csod�lattal m�rem fel Itachi kidolgozott test�t �s cir�gatom, felhajolva, nyalogatom eg�szen a kulcscsontj�t�l, a k�ld�k�ig, amit j�les�en k�rbecir�gatok a nyelvemmel. Nem helyes, amit tesz�nk, de saj�t er�mb�l �s a puszta akaratomb�l k�ptelen vagyok szabadulni. Itachi t�l er�s… �s ez az �rz�s, nem tudn�k megmozdulni, ha akarn�k, akkor sem, t�ls�gosan is hat�ssal van r�m a k�zels�ge, ezt nem tagadhatom. Mintha isteni k�zbeavatkoz�s lett volna…; ebben a pillanatban megsz�lal a konyh�ban l�v� mobiltelefon. Itachi el�sz�r nem foglalkozott vele, folytatta eddigi tev�kenys�g�t �s a nyelv�vel k�rk�r�sen h�zott forr�, bizserget� ny�lcs�kokat az imm�ron meztelen mellkasomon, de a telefon egyre csak cs�rg�tt meg�ll�s n�lk�l, �n k�bultan felny�gtem a k�j hat�sa alatt, de tudatom egy r�sze, m�g k�pes volt re�lisan gondolkozni, �s tudtam, hogy fontos lehet ez a h�v�s, ha �jra �s �jra h�v ilyen hosszan m�g a sz�tkapcsol�s ut�n is.
 - Niihh-sanhh- ny�g�m er�tlen�l, szinte fullaszt ez a szenved�ly, amivel Itachi cs�kol, minden �rint�sbe beleremegek. Tehetetlen, partra vetett halnak �rzem magam a kezei k�z�tt. – Lehet, hogy fontos…-m�g mindig k�ba vagyok, de tudom nagyon j�l, hogy ha nem gy�z�m meg Itachit, hogy vegy�k fel a telefont, akkor k�s�bb nagyon meg fogjuk b�nni. Van egy olyan sanda gyan�m, hogy anya aggodalmaskodik, �s ha nem vessz�k fel er�sen az-az �rz�se lesz, hogy t�nyleg felgy�jtottuk a h�zat, vagy megint verekedt�nk, vagy esetleg kiz�rtuk egym�st, ebbe a nagy h�es�sben. De erre biztos nem gondolna… Jobban is j�runk, mert akkor a sz�vinfarktusa nem csak gyan�s lenne, hanem azonnali �s v�gzetes. - Ha nem vessz�k fel �s a sz�leink azok akkor bajban, lesz�nk… mondom er�tlen�l utolj�ra, ebbe az utols� mondatban van az �sszes �nuralmam, er�m �s meggondolts�gom, ha ez sem hat Itachira, akkor nagy bajban lesz�nk.
 - Mrrrrrrrh - Megv�lik ajkaival a mellkasomt�l, �s morogva ugyan, de lem�szik r�lam �s megindul a telefon ir�ny�ba a konyha fel�; de miel�tt felvenn� v�r egy kicsit. Gondolom neki is egy kis id�be telik, am�g rendezi a szapora l�gz�s�t, �s visszanyeri a higgadts�g�t. Elv�gre most k�nytelen r�. Megk�nnyebb�lve s�hajtok fel, amikor meghallom, hogy imm�ron teljes Uchih�khoz m�lt� hidegv�rrel �s nyugodtan besz�lget a telefon m�sik oldal�n l�v� szem�llyel. Nem sokat hallok a besz�lget�sb�l, mint a t�vols�ggal, mint pedig a m�g mindig bennem tombol� v�ggyal k�zd�k, amit Itachi hagyott maga ut�n.


El sem hiszem, hogy ez velem t�rt�nik meg… de nem b�nom egy cs�ppet sem; j� �rz�s olyannal lenni, akit szeretek, mert � az egyetlen szem�ly a f�ld�n, akit m�r kiskorom �ta szeretek �s b�r sosem mondtuk ki egym�snak, s�t m�lyen titkoltuk �s apr� piszk�l�d�sokkal takartunk, most m�gis a felsz�nre jutott. Ez egy kimondatlan t�ny volt mindig is k�zt�nk, a ragaszkod�s, a t�r�d�s, a figyelem, amit a m�sik kapott t�l�nk. Egy sz�, ami sosem hangzott el k�zt�nk, b�r mindketten a tudat�ban voltunk. Szeretlek.- ez a sz� visszhangzott a fejemben, ezzel a sz�val mer�ltem egy m�ly t�voli �rv�nybe, mely az �des tudatlans�gba h�zott. Miel�tt m�g �tadhattam volna magam a h�vogat� s�t�ts�gnek, �reztem, hogy egy k�z sim�t v�gig gyeng�den az arcomon eg�szen a nyakam hajlat�ig, majd valami puha, selymes anyag omlik a testemre, mik�zben a homlokomon forr� bizserg�st �rzek. Finom meleg, �s puha, j� �rz�s. Majd v�g�l elmer�ltem az �lmok cs�b�t� vil�g�ban.
 

<---El�z�     V�lem�nyek     K�vetkez�--->