Vadul futottam az erd�n kereszt�l, nem figyelve, az arcomnak �tk�z� fa�gakat. Sietnem kellett, nem vesz�thettem id�t. Az �gak, v�kony ostork�nt csap�dtak b�r�mnek, halv�ny cs�kokat v�jva, a m�r meg l�v�k mell�.

Egy ninja, nem lehet puh�ny, �n pedig nem is voltam az. A homlokp�ntom al�l lecsorg� ver�t�k, csikland�s utat j�rt be b�r�m�n, lomh�n lecsusszanva orrom mellett, meg�llapodva arcomon. Mintha csak k�nnycseppek lettek volna.

„�t n�lk�li, c�ln�lk�li k�nnycseppek."

Egyik karommal t�relmetlen�l kaptam b�r�mh�z, �s let�r�ltem a szinte ragad�ss� v�lt, s�s nedvet. Minden zavart, minden ideges�tett. Legf�k�ppen Danzou d�nt�se, �s a Kagek hirtelen hangulatv�ltoz�sa. Mintha, m�r nem akarn�k annyira elfogni Sasuk�t.

Fura, pedig mennyire elsz�ntak voltak.

Hunyorogva pillantottam fel az �gsz�nk�k �gre, melyr�l a nap ragyog�an s�t�tt r�m. A f�k lombkoron�i, z�ldell� s�tork�nt borultak fejem f�l�. Minden gy�ny�r�en idilli volt k�r�l�ttem, annyira f�j�an nyugalmas, �s rendezett. M�g ha csak pillanatnyi harm�nia is volt az, amelyben r�szes�lhettem, nem b�ntam.   

Mert mindazt t�kr�zte, amelyet �n soha nem kaphattam, �s nem is kaphatok meg. Mert �gy d�nt�ttem. Ak�r hagyhattam volna a l�tsz�lag �rtelmetlen �ld�z�st. De ha �n is elvesz�tem a rem�nyt; ki marad neki?

Az �gadta vil�gon senki.

�ppen egy k�ldet�sre siettem, melyet csak egy szem�ly sz�m�ra jel�lt ki, az �j Hokage. Nekem adta a feladatot mondv�n, �gyis egyed�l �n ismerem a terepet. Sakura-channak, a sebes�lteket kellett ell�tnia, �gy � nem hagyhatta el a falut. Kakashi-sensei, a v�delmet szervezte meg, �gy � is n�lk�l�zhetetlennek bizonyult Konoh�ban.

�gy maradtam �n. Egyszer�en utas�tott, hogy nekem kell, v�grehajtanom ezt a k�ldet�st.

Egyed�l.

Pedig a ninj�k csapatban j�rnak k�ldet�sekre, ezt nagyon is megtanultam Kakashi-sensei mellett. De nem volt m�s v�laszt�som, megh�tr�lni pedig nem akartam, hi�ba �reztem furcs�nak a helyzetet.

- Azok a felh� ninj�k...Fur�k - sugallta minden egyes porcik�m, m�gis engedelmeskedtem a parancsnak. - H�nyszor mondtam ellent, ak�r egy hokag�nak is? Most m�gis �ton vagyok. Mi�rt?

„Kit keresek?"

M�gsem kaptam v�laszt a k�rd�seimre.

H�t t�retlen�l haladtam, Teaorsz�g fel�. L�tsz�lag k�nny� volt a k�ldet�s. A k�t csal�d, �jra egym�s tork�nak ugrott, �s az volt a feladatom, hogy k�zvet�tsek k�z�tt�k. Meglepett, hogy pont r�m osztott�k ezt a feladatot, de tal�n van n�mi es�ly�nk arra, hogy a l�thatatlan ellenfelek, ne robbantsanak ki egy �jabb h�bor�t. Az most egy�ltal�n nem hi�nyzik Konoh�nak, �s az embereknek.

Danzou...�rdekes ember.  

Feltehet�en, nem v�letlen�l k�ld�tt el Konoh�b�l. B�r most a k�ldet�s, �s ezzel egy esetleges h�bor� kit�r�s�nek a megel�z�se, az els�. Legal�bbis Kakashi-sensei, ezt �ll�totta.  

A v�ros helyre�ll�t�sa, m�r megkezd�d�tt. A kagek pedig �gy d�nt�ttek kiv�rj�k, am�g Sasuke meg�rkezik Konoh�ba. Nem vad�sznak r�. Mi�rt is tenn�k? Hiszen t�bb mint, biztos, hogy fel�nk tart. Legal�bbis az inform�torok szerint, a kagekat akarja. Remek!

M�gis pokolian zavart maga a t�ny, ahogy nyugtat�an r�m emelt�k pill�ikat, �s b�tor�t�an r�m n�ztek.

„Itt lesz�nk."

- Vajon �tvernek? Tal�n igen, tal�n nem. Sasuke - s�hajtottam kiss� f�radtan -, mindent te id�zt�l el� - pr�b�ltam hib�ztatni magamban �t, de m�r r�gen tudtam, hogy a probl�ma ink�bb bennem van, �s �ltalam gener�l�dik. Ami�ta a V�g V�lgy�ben, k�ptelen voltam meg�ll�tani, nem sz�nt meg bennem, ez a sz�rnyen nyomaszt� �rz�s.

- Nem tudtam kell� t�maszt ny�jtani, a legjobb bar�tomnak.

Ennyi.

- Az �tkozott, idi�ta teme....- mormoltam magam el�, ahogy vadul els�v�tett fejem mellett a langyos, tavaszi leveg�. - Akatsuki lett bel�led. Hogyan t�rt�nhetett ez meg? - szor�tottam �k�lbe kezemet, megpr�b�lva uralkodni, m�rhetetlen d�h�m felett. Egyszer�en tehetetlennek �reztem magam, �s hi�ba pr�b�ltam pal�stolni, jelen pillanatban, az is voltam.

Hi�ba seg�tettem a v�rosban, szinte m�r az �r�letig hajszolva magamat, a lak�k el�gedett, �s b�k�s mosollyal veregett�k meg v�llamat, �s pihen�sre intettek.

„Naruto! Te m�r bizony�tott�l."

- Bizony�tottam, de mit? Hi�ba, az annyira v�gyott elismer�s. Nem tudom veled megosztani.

„Pihenned kell, biztosan elf�radt�l."

- Pihenni? Ki tud ilyenkor pihenni? Nevets�gesek az emberek! - puffogtam magamban. - Tsunade k�m�ban fekszik, a falu lerombolva. Sasuke Akatsuki tag lett. Ki tudna ilyenkor pihenni?

M�gis, hi�ba seg�tettem er�m felett, �s figyeltem a lassan �jj��led� Konoh�t, �gy �reztem, valami l�nyeges dologban, nem haladok el�re. S�t, ink�bb egyhelyben toporgok

Hi�ba m�lt az id�, most sem lett k�nnyebb. B�r a dolgok v�ltoztak, egyvalami nem v�ltozott meg bennem.

„Azt hittem a bar�tom vagy."

Megr�ztam a fejemet, �s fogaimat �sszeszor�tva, igyekeztem el�zni magamt�l a r�m ront� f�jdalmat.

- Tal�n ezzel a k�ldet�ssel, egy kicsit visszar�z�dom a dolgokba.

Pr�b�ltam �sszepontos�tani, �s koncentr�lni a feladatomra m�gis, a gyan� �rny�ka, nem t�nt el bel�lem teljesen.

M�g mindig nem �rtettem igaz�n az �sszef�gg�seket. Ki tudja, mi lehetetett Danzou, val�di oka? Ami�rt pont engem k�ld�tt el?

- Valami zavar, a zsigereimben �rzem.

Egyik l�bam, halk puffan�ssal �rkezett meg a vastag fa�gra. Minden annyira hallatlanul idilli volt, �s b�k�s k�r�l�ttem.

Tal�n m�g rajzolni sem lehetett volna mes�sebbet. Mad�rdal, elkeverve n�mi gallyrecseg�ssel, melyet l�baim keltettek, ahogy egyik f�r�l a m�sikra lend�lve, haladtam. Hihetetlen ellent�tet alkotott a t�j, �s mindaz, ami bennem volt. A term�szet nyugalma mellett, a bennem tombol� vad d�h, �s mindent elem�szt� harag. Mi marad bennem, ha mindez elt�nik?

Ha mindez h�tt�rbe szorul?

Csak a kit�lthetetlen �r, a hi�ny. Egy ki�resedett l�tez�s, mely �lomszer� alakot �lt, meggy�zve arr�l, hogy csup�n a dolgok puszta l�tsz�lagoss�ga csalja meg �rz�keimet.

- M�g mindig �gy �rzem, hogy mellettem vagy. Sasuke.

Amikor magam mell� n�zek, olyan mintha ott lenn�l. Mogorv�n, zsebre v�gott k�zzel, hideg faarccal. Mintha a l�pteidet is hallan�m, ahogy mellettem puffannak, tomp�n, nem keltve zajt. - Hallom a hangodat is, amikor valamit elrontok, vagy nem t�k�letesen hajtok v�gre.

- Usuratonkachi! - s�hajtod lemond�an a fejemben, ugyanazzal a hangs�llyal, ugyanazzal a t�r�d�ssel. Pedig nem vagy ott, m�gis �gy �rzem, igaz�n nem ment�l el.

- Hallom a hangodat Sasuke. Amely mindig m�sk�ppen cseng. Megrov�an, len�z�en, minden �rzelmet elh�r�t�an.

Ilyenkor t�nyleg neh�z nevetni. Mert el�g csak egy illat, egy hely, egy hangfoszl�ny, amely azonnal el�h�v t�ged, az eml�keimb�l. Mert am�g gondolunk valakire, �s eml�kezik a sz�v, akk�nt gondolunk eml�k�nk t�rgy�ra, ahogyan bel�nk v�s�d�tt.

- �n is �gy gondolok r�d.

Bar�tk�nt, konohai ninjak�nt, akinek seg�ten�nk kell.   

Sokszor pokolian neh�z elj�tszanom, hogy er�s vagyok, minden helyzetben. Mert nem vagyok az, csak megpr�b�lom t�lsz�rnyalni a saj�t gyenges�gemet az�rt, hogy egyszer, t�nyleg vissza tudjalak hozni.  

Minden v�ltozik. Csak egy valami nem, a k�rforg�s. A term�szetben minden meghal, �s �jj�sz�letik. Ez �gy van, val�ban.

Elismerem.

De �gy gondolom, sz�munkra megadatott az, hogy d�nthess�nk a dolgok mik�ntj�r�l. Arr�l a nagyon v�kony s�vr�l, amely ott lebeg sz�let�s �s hal�l k�z�tt. Amelyet �letnek nevez�nk.

- A pokolba is teme, meggy�zlek, hogy gyere haza!

M�r r�gen magam m�g�tt hagytam T�zf�ldet, �s Teaorsz�gban j�rtam. L�tom �s �rzem is, hiszen m�sok a f�k, m�g a leveg� balzsamos illata is elt�r� a mi�nkt�l. Olykor kiss� fanyarabb, a tealevelek sz�lldos� arom�j�t�l, amelyek k�rbelengik az ide�rkez�ket.

- Itt is voltunk k�z�sen. Mennyi eml�k, mennyi hely, amely �rzi a nyomunkat.

Halk neszez�sre figyeltem fel az egyik bokor m�g�l, mely elt�rt az eddig megszokottak�t�l. Azonnal megtorpantam, �s f�lelni kezdtem.

- Valaki meglapul ott. Biztos vagyok benne - sz�k�tettem �ssze szemeimet, mik�zben el�h�ztam kunaimat. Egy fesz�lt pillanatig, mely tal�n csak annyira volt elegend�, hogy a kiss� bel�m rekedt leveg�t kif�jjam, figyeltem fel a m�g�lem sz�lling�z� illatra.

- Lehetetlen - suttogt�k elm�m j�zan zugai, de �rz�keim nem csaltak meg.

- Are, are dobe. Azt hittem, el�g nagy zajt csapok - hallatszott m�g�lem, a hideg hang. M�ly volt, jeges �s hipnotikusan nyugtat�.

- � az, itt van - nyeltem egy hatalmasat, �s hangomra visszatal�lva megsz�l�tottam. Igyekeztem min�l h�v�sebb �s t�rgyilagosabb lenni. -  Teme! M�r egy ideje hallottam, ahogy a bokorban motozol, mint egy m�kus - emelkedtem fel, kunaimat m�g mindig a kezemben tartva. Nem hallatszott semmilyen v�lasz, semmilyen reakci�. �sszeszedtem marad�k er�met, hogy fel� fordulhassak.

A hossz� k�peny, tet�t�l-talpig beburkolta, alig engedve r�l�t�st, a hirtelen csendbe burkol�z� f�rfira.

- M�ris hajt�vad�szat indult ellenem? - k�rdezte hidegen, fels�bbrend�en. - Mintha �lvezn� ezt a morbid figyelmet. - Pr�b�ltam t�vols�gtart� maradni �s higgadt. De nagyon nehezen ment. - Ne becs�ld t�l magad, teme! - vakkantottam vissza d�h�dten. - M�g mindig fel tud h�zni. Hihetetlen - gondolkodtam l�zasan, mik�zben folyamatosan �t f�rk�sztem.

- L�tom, az �vek nem csiszoltak rajtad t�l sokat. - Hangja nyugodt volt, kellemesen simogat�. H�v�s, mint egy falatnyi v�z, amit magunkra locsolhatunk, ha meleg�nk van. Mondhatn�m, hogy nem v�ltozott semmi, ennek ellen�re itt �llt velem szemben, Akatsuki k�penyben. �lmomban sem gondoltam volna, hogy valaha �gy fog �llni el�ttem. - Mintha az ellens�g lenn�l teme.

- Akatsuki lett�l - n�ztem r�m szemreh�ny�an, pillant�somat belef�rva a hideg, �ben gy�ngy�kbe.

- �gy van - �rtett velem egyet, mintha csak annyit mondtam volna, hogy s�t a nap.

- Sasuke! - mordultam r� figyelmeztet�en. - Mi�rt vagy itt? - k�rdeztem egyre fesz�ltebben, m�g ujjaim kiss� nyirkosan tapadtak, kunaim h�v�s fel�let�re. Nem v�laszolt, csak n�zett tov�bb. - Nem �rzek fenyeget�st. Elk�pzelhet�, hogy Sasuke nem akar megt�madni?

B�r nem akartam elvesz�teni a szemkontaktust, egy pillanatra megrebbent a szempill�m. Amikor a m�sodperc tal�n t�red�ke eltelt�vel felny�lt a szemem, m�r nem �lt el�ttem. Nem volt ott. Csak a j�t�kos f�nysugarak t�ncoltak a f�k k�z�tt, finom h�tteret biztos�tva a l�gyan csicserg� mad�rdalnak, megvil�g�tva a leveg�ben sz�lldos� apr� porszemeket.

- Hol van?   

- Dobe, m�g mindig szereted a rament? - k�rdezte m�g�ttem, egy j�ghideg hang.

- Francba! Mikor ker�lt m�g�m? - perd�ltem meg idegesen. - Mif�le k�rd�sek ezek Sasuke?! - ny�jtottam el hosszan nev�t, ahogy a d�h, egyre vadabbul pump�lta bennem az adrenalint. - M�gis mi...Mi a j� f�szkes, b�d�s, j� francokat k�pel ez?! - ord�tott�k idegsz�laim.

- Nah�t dobe - hallatszott h�tam m�g�l a j�t�kos, g�nyos hang. Arrog�ns volt, mint mindig. - Nem k�rdezhetem meg a r�gi csapatt�rsamat arr�l, hogy szereti-e a rament?

- Mi�rt vagy itt? Mi�rt lett�l Akatsuki? - k�rdeztem hajthatatlanul. Egy l�gy suhan�s, �n pedig megk�sve k�vettem a hihetetlen�l gyors ninj�t. Ajkamba harapva fogtam vissza a ki�lt�st, amikor v�ratlanul t�madva, kir�gta al�lam a bok�mat. Gyorsan megperd�lve a leveg�ben, m�r a k�rny�ket p�szt�ztam. Nesztelen�l talpra �rkezve, megfesz�lve kutattam c�lpontom ut�n.

- �gy j�tszik velem, mint macska az eg�rrel - szisszentem fel d�h�sen, amikor �jra magam m�g�l �reztem tiszta, friss illat�t.

- Gyors vagy - mondtam higgadtan, �s �jra szemben�zhettem a j�ghideg, kifejez�stelen rubint szemekkel. Milyen m�s volt most az arca. M�r a mogorvas�g nyomait sem l�ttam rajta. Semmilyen �rzelem�t.

Csak egy �rz�ketlen maszkot l�ttam magam el�tt. B�r ne l�ttam volna semmit.

- Ez az ember, nem az �n Sasuk�m - figyeltem tov�bb, egyre szomor�bban egykori csapatt�rsamat. Ajkain egy halv�ny, f�lmosoly j�tszott.

- A te Sasuk�d? - susogta halkan, �s k�zelebb l�pve hozz�m, egyik kez�vel megragadta �llamat. Mukkanni sem b�rtam a d�bbenett�l. Keze annyira meleg volt, �s k�rges a sok gyakorl�st�l. M�gis, a porcel�nfeh�r b�r hib�tlanul ragyogott el�ttem.

- Naruto - suttogta halkan, egyre k�zelebb l�pve hozz�m. - A c�ljaimat k�vetem - mondta l�gyan, mintha csak magyar�zkodni akarna.

- Mif�le c�ljaidat? - morogtam vissza kelletlen�l, t�lzott k�zels�g�t�l. Nem v�laszolt. - Mif�le c�lok vezethetnek, egy olyan szervezethez, amely jinchuurikiket �ld�z? - ord�tottam d�h�dten, �s kez�t lecsapva �llamr�l, elh�tr�ltam.

- Igen Sasuke, �szre sem vetted, �s egy olyan t�rsas�ghoz csatlakozt�l, akik pont a magamfajt�kat �ld�zik. El tudod te ezt k�pzelni? Hogy milyen �rz�s lehet? Azt a fojtogat�an borzalmas �rz�st, hogy a legjobb bar�tom, tal�n egy nap, meg akar �lni?

- Nocsak dobe - ragadta meg nyakamat, puszta kez�vel. Ujjainak szor�t�sa �gy tekeredett torkom k�r�, mint sz�z �s sz�z k�gy�, ny�lk�s test�nek ny�lk�s �lel�se. Undorodtam t�le. Undorodtam a b�r�t�l, a hangj�t�l

K�semet egy egyszer� mozdulattal szegeztem, l�ktet� ver�er�nek. Milyen szapor�n sodr�dott ott a v�r�rama. El�g lenne, csak egy mozdulat, �s ez az �ltet� v�r, mind ki�ramlana bel�le. Nem tartan� �letben ezt az �rul� testet. - F�lsz t�lem? - k�rdezte nagyon halkan, egyre k�zelebb hajolva.

- Att�l f�lek teme - morogtam vissza, �s a kunaival kiss� megv�gtam nyak�nak b�r�t -, hogy meg tal�llak �lni, a nagy sz�d miatt. - Most sem v�laszolt, csak kifejez�stelen�l meredt vissza r�m. - Egy�ltal�n, egy �l� emberrel besz�lek? Vagy egy �res dobozzal?

N�m�n figyeltem, a karmazsin patak �tj�t, amint l�gyan csordog�l�, v�r�s folyamk�nt al�bucsk�zott a t�k�letesen feh�r m�zon.

- Hn - morogta vissza, �s m�r ajkaim felett suttogva, kegyetlen�l r�m vigyorgott. - Naruto, nem te vagy a c�lpontom - mondta t�rgyilagosan.

- Mi�rt mondja ezt el? - n�ztem r� meg�tk�zve. - B�rmikor azz� v�lhatok Sasuke. Egy olyan szervezet tagja vagy, amely a vil�gunkra t�r, amely az �n vil�gomba rombol.

- Akkor ebben hasonl�tunk - v�laszolta halkan, �n pedig megd�bbenve kaptam fel fejemet. - Hogyan?

- Te egy olyan valamit hordozol magadban, amely az eg�sz ninja vil�g roml�s�ra t�r. Ne? Naruto? - Egy pillanatra sem vettem le r�la a szemeimet. Pedig legsz�vesebben ord�tva t�rtem volna be a fej�t, ez�rt a rohadtul igaz, �s gusztustalan mondat�rt.

- Nem �rtesz Sasuke - leheltem kiss� er�tlen�l.

- Mi�rt keresel Naruto? Mi�rt k�vetsz? Mi�rt nem hagysz egyszer�en magamra? - z�poroztak a f�jdalmasan rideg, �s t�rgyilagos k�rd�sek, melyek apr� t�r�kk�nt szak�tott�k fel, lelkem legrejtettebb sebeit.

Olyan k�zel hajolt, lehelete m�r az ajkamat simogatta, haja l�gyan cir�gatta b�r�met.

- Mert a bar�tom vagy az istenit m�r! - ord�tottam d�h�dten, szemeimbe pedig apr�, l�thatatlan cseppek gy�ltek.

N�ma csend sz�llt k�r�l�tt�nk a t�jra. S�lyos, neh�z csend, melyet tal�n a leggy�l�letesebb hallgatni az eg�sz vil�gon. M�r alig kaptam leveg�t, �gy nyeldekeltem vissza a k�nnyeimet. - Borzalmas, miatta k�pes vagyok s�rni is. - S�rok, mert a tehetetlen d�h, m�r teljesen felem�sztett.

- Sohasem mondtam, hogy a bar�tom vagy Naruto - n�zett r�m hidegen, �s elt�volodott t�lem. - A c�ljaim pedig ehhez a szervezethez vezettek.

- Mert csak �gy tudod meg�lni a b�ty�dat? Ha? - k�rdeztem fojtott hangon, m�gis ellens�ges provok�ci�val. A szavak egyszer�en bent rekedtek a torkomban, �s nem jutottak tov�bb onnan. �gy csak annak valamilyen elrekedt zug�b�l duruzsoltam. - Tiszteletben tartom a c�ljaidat Sasuke. De ez m�g nem jelenti azt, hogy nem j�hetsz haza - folytattam halkan, szinte esdekl�en. Tal�n m�r �vek �ta v�rtam arra, hogy ezeket a szavakat elmondhassam neki. - Egy�ltal�n, hogyan tudsz abban a szervezetben l�tezni? Hiszen vele egy�tt vagy? - Nem is eml�kszem mikor viselkedtem ennyire meggondolatlanul, ennyire naivan, �s �szint�n.

- � m�r halott. - A h�rom sz�, mely hidegen koppant a f�k k�z�tt, mintha nem is egy gy�ny�r� ny�ri napon �lln�nk itt, Teaorsz�g egyik legidillibb, �s legeldugottabb sark�ban.  - Meg�ltem.

- H�t megtetted v�g�l. Akkor m�gis, mi�rt? - visszhangoztak bennem az agyon koptatott k�rd�sek, melyeket m�r ezerszer feltettem magamban. - Mi�rt? - k�rdeztem egyszer�en. - Akkor mi�rt?

- Nem kell mindent tudnod - jelentette ki egyszer�en. Olyan t�voli lett hirtelen, annyira jeges. El�rhetetlen messzes�gbe sodr�dott, �n pedig �reztem a balzsamos leveg�ben terjeng�, veres�g szagot.

- Nem engedlek el - mordultam fel, �s egy laza mozdulattal nekirontottam. �gy t�rt ki el�lem, hogy �szre sem vettem.

- Hallottam meger�s�dt�l, �s legy�zted a vez�rt - susogta nyakamba, �s v�llamat elkapva, el�relend�tve nekicsapott az egyik g�cs�rt�s �l� f�nak. Nagyot nyekkenve csap�dtam neki, felverve a rajta tany�z� madarakat. Azonnal �reztem a sz�mba t�dul� v�r f�mes, kiss� s�s �z�t. Kik�ptem a v�r�s nedvet, felt�p�szkodtam, �s id�z�sre emeltem kezeimet. - M�gsem tudsz elb�nni, azzal az emberrel, aki szeretett v�rosodra t�r? Milyen sz�nalmas, �s milyen gyenge alak vagy - jelentette ki kegyetlen�l, �s katan�j�t lassan el�cs�sztatva tokj�b�l, fel�m emelte.

- Mi a fen�r�l vartyogsz Sasuke? - ord�tottam magamb�l kikelve. - Ki a gyenge? Neked soha nem el�g? - csaptam fel� elsz�ntan. F�lemben csengett a k�t penge, egym�son s�rl�dott v�szes hangja. - Te soha nem tudod befejezni? Ezt az esztelen bossz�hadj�ratot? Meg�lted a b�ty�dat - rugaszkodtam el t�le, csak az�rt, hogy �jra, �s nagyobb er�vel fesz�lhessek neki. - Mit akarsz m�g?

- El akarom puszt�tani azokat, akik erre az �tra vezettek engem, �s a b�ty�mat! - kiab�lt vissza. Most m�r � is, elvesz�tve hidegv�r�t.  

- Te magad v�lasztottad ezt az utat - szor�tottam egyre k�zelebb tork�hoz, saj�t kardj�t. Izmaink remegtek az er�fesz�t�st�l, peng�ink kiss� megcs�sztak egym�son. Nem tudtam mi�rt nem t�r ki el�lem, mi�rt nem vet le mag�r�l.

- �r�lts�get besz�lsz - mordult r�m, �s egy hatalmas balegyenessel �jra nekiv�gott, a m�g�ttem k�nyelmesen terpeszked� f�nak.

- Sasuke teme, csak annyit kellett volna mondanod, hogy nem - ny�gtem ki halkan, �jra id�z�sre emeltem kezemet. - Kage bunshin no jutsu! - ki�ltottam el magam, �s kl�nomat magasra feldobva, m�r pattantam is fel, k�sz�lve az esetleges t�mad�sra. - Henge! - id�ztem meg hatalmas shurrikenemet, de ahogyan Kakashi, �gy Sasuke is meg tudott �ll�tani. B�r nem sz�molt azzal, hogy bevetek m�g egy kl�nt. Nem a val�di Narutok �lltak vele szemben.

- Tal�n nem j�n r� - mormoltam magamban.  

Az �rny�kkl�n, ott id�z�tt az Uchiha m�g�tt, kifejez�stelen arccal fesz�tve h�t�nak, a f�nyesen megcsillan� kunait.

- Ugyan dobe! Ezt nem gondolhatod komolyan - pattant fel a leveg�be, egyszerre h�r�tva mind a k�t kl�nom t�mad�s�t. - Azt hiszed, nem l�ttam, hogy itt vagy? Nem tudod elker�lni a sharingant - �llap�totta meg halkan a h�tam m�g�l, �s mag�hoz pender�tve, nyakamnak szegezte gyilkos fegyver�t.

- Franc! - szisszentem fel. A kunai mely mindig naprak�szen v�rakozott a kezemben, most a nyakamt�l tartotta t�vol, Sasuke katan�j�t. A f�mes csikorg�s, egy pillanatra megzavarta a r�nk nehezed�, fesz�lt csendet.

- Vajon ez a harc, az a harc? - k�rdezte higgadtan, h�v�s nyugalommal. - Egyszer meg akarok k�zdeni veled. Igen, tiszt�n eml�kszem, hogy ezt mondta.

- �gyis legy�zlek - sziszegtem indulatosan.

- �gyis vesz�tesz - v�laszolta vissza komoran.

Nem lehetett eld�nteni tulajdonk�ppen mir�l besz�l�nk. Err�l a harcr�l, vagy arr�l, hogy amit gondolok mennyiben helyes? - Vajon t�nyleg nem vagyok el�g er�s ahhoz, hogy hazavigyem a legjobb bar�tomat? Vajon t�nyleg elvesz�ten�m ezt a harcot? Nem tudn�m meggy�zni?

- Sasuke, gyere haza. K�rlek - suttogtam halkan, �s a kunait m�g mindig kett�nk k�z�tt tartva, belen�ztem a szemeibe. Tudom, hogy nem szabad belen�zni a sharinganba. Tudom, hogy b�rmit megtehet velem. Megk�nozhat a genjutsuj�ban. M�gis azt akartam, hogy l�ssa, hogy tal�n �rezze azt, amit �n �rzek.

Nem v�laszolt, csak n�m�n figyelt.

- Nem lehet Naruto - ingatta meg a fej�t. M�g mindig annyira fegyelmezett volt. - Minket m�r nemcsak a pillanatnyi c�ljaink v�lasztanak el.

- Hogy �rted ezt? Mi k�ze ennek Konoh�hoz? - k�rdeztem kiss� visszafogottabban.

- Mi k�ze? - h�zta keser� mosolyra ajkait. - Elmondjam? H�t legyen. A b�ty�mat, a harmadik hokage, �s Danzou b�zta meg azzal, hogy irtsa ki a kl�nunkat - k�z�lte velem t�rgyilagosan. Abban a pillanatban, ahogy ezek a szavak elhagyt�k a sz�j�t, ajkaim kisz�radtak, a sz�vem egy pillanatra megsz�nt dobogni.

Visszaeml�keztem az id�sebb Uchih�ra, aki sohasem t�madt r�m, �s aki erej�nek egy r�sz�t �tadta nekem.

- Az�rt, ha Sasuke ellen kellene haszn�lnom, hogy megv�djem Konoh�t. M�r akkor tudta, hogy fenyeget�ss� is v�lhat.  

- Sasuke, neked nem kell... - de szavaim elakadtak.

- Hogyan Naruto? Hogyan mehetn�k �gy oda vissza? Amikor legsz�vesebben, az eg�sz vil�got elpuszt�tan�m? - Annyi indulat, annyi rejtett seb. - �gy sajn�lom Sasuke, t�nyleg.

- Neked nem kell ezt elhinned, nem kell elhinned, hogy �gy kell �lned! - v�gtam hozz� a szavakat. R�m n�zett, enyhe lemond�ssal a szemeiben.

- A kl�nunk puccsot szervezett - folytatta kegyetlen�l, tudom�st sem v�ve szavaimr�l. - Itachinak �ket kellett nyomon k�vetnie, �s likvid�lnia. Ehhez azonban, olyan fejlett fokot kellett el�rnie, amely m�g az � hatalmas erej�t is meghaladta...

- Sasuke! Hallgass! - sz�ltam r� er�lyesen, hangom m�gis gyenge tavaszi szell�nek hatott, az �v� mellett.

- �gy meg kellett szereznie az Uchih�k legvesz�lyesebb, �s legf�lelmetesebb technik�j�t, a Mangekyo Sharingant. Melyet, csak a legjobb bar�tj�nak meg�l�s�vel �rhetett el. Ut�na - folytatta kiss� megremeg� hangon, melyre azonnal felkaptam a fejemet. - Ut�na beteljes�tette a parancsot, �s elhagyta Konoh�t - z�rta r�vidre az elbesz�l�st Sasuke. - Ezek ut�n, mit tenn�l Naruto?

- Sasuke, nem kell egyed�l maradnod, nem kell �gy �lned - suttogtam nagyon halkan.

- V�laszolj Naruto! - sz�l�totta fel.

- V�laszoljak? Megteszem, de vajon meg�rtesz? - s�hajtottam f�jdalmasan. - Gy�l�lhetn�m ezt a v�rost, az ap�mat, ami�rt bel�m pecs�telt�k a d�mon r�k�t. A v�ros miatt kell egy�tt �lnem, ezzel a sz�rnnyel, elfogadva az emberek ut�lat�t. M�gsem sajn�ltam, egy pillanatig sem. Szomor� voltam, let�rt, �s �rtetlen. Eg�szen addig, am�g meg nem tudtam, hogy valakik miatta vesz�tett�k el a csal�djukat, a gyermekeiket, �s ez�rt gy�l�lik a bennem �l� sz�rnyeteget. Azonos�tva engem vele, a Kyubival. �gy a gy�l�let�k kiterjed r�m is - tettem hasamra a kezemet, megsimogatva a pecs�tet. - Megk�zd�ttem az�rt, hogy elfogadjanak - csuklott el hangom egy pillanatra, ahogy a rengeteg f�jdalmas eml�k az eszembe �tl�tt. M�gis, a tengernyi f�jdalmat k�vette a megb�k�l�s. - Az �n ap�m is miatta halt meg. Mondhatn�m azt, hogy nekem is m�s �let j�rt volna. Gondolhatn�m ezt Sasuke, �s hova jutn�k? Nem lenne Sakura-chan, nem lenne Kakashi, nem lenne a falusiak tisztelete - folytattam ell�gyulva. - Nem panaszkodom miatta, nem. Mert, nekem ez a sorsom, ez a rendeltet�sem. Egy�tt fogok �lni ezzel, ahogyan neked a csal�dod trag�di�j�val kell egy�tt �lned. De ez nem jelenti azt, hogy azt az utat kell j�rnod, amire az eml�keid k�nyszer�tenek - szegtem fel fejemet, �s �jra belen�ztem az imm�ron fekete szemekbe.

 - Azt hiszed, val�ban �rted, mir�l besz�lek? - vette el lassan katan�j�t a torkomt�l.

F�ny�vek. F�ny�vek v�lasztottak el att�l az embert�l, akit a vil�gon, a legjobb bar�tomnak tartottam. Ugyanazzal a probl�m�val k�zd�tt�nk, m�gis teljesen m�s oldalakr�l k�zel�tett�k meg azt.

- Mi�rt nem �lsz meg? Hiszen a sharingan fejlettebb v�ltozat�ra van sz�ks�ged - tettem hozz� halkan.

- Ezt soha nem mondtam - felelte sz�razon, �s imm�ron fegyvertelen�l n�zt�nk szembe. Kunaimat a tart�j�ba helyeztem, �s v�rakoz�an r�pillantottam.

- Akatsuki vagy, egy napon engem is le kell vad�sznod - mordultam fel.

- Lehets�ges - v�laszolta rezzen�stelen arccal.

- Nem fogom feladni Sasuke - jelentettem ki halkan.

- Nem fogsz meggy�zni Naruto - tekintettek r�m a hideg, �ben szemek.

- Menek�lsz Sasuke, elfutsz a bar�taid el�l - pr�b�ltam meg hergelni, h�tha el�csalhatom bel�le azt az embert, akit ismertem. De az Uchiha, csak egy megvet� f�lmosolyra h�zta ajkait. - Gy�va vagy! - v�gtam bel�, az �les k�st.

- Micsoda arrogancia, micsoda �nel�g�lts�g! - csillant fel d�h�sen izz� szemeiben a sharingan. M�g gondolkodni sem volt id�m, m�g pislogni sem. M�ris el�ttem termett, �s a f�nak szor�tva testemet, hozz�m pr�sel�d�tt.

- Mit akarsz t�lem Naruto? Menjek vissza boh�cot j�tszani Konoh�ba? - sziszegte m�rgesen arcomba, mik�zben kezeimet lefogva megakad�lyozta, hogy id�zhessek, vagy a kunaim fel� ny�lhassak. Tal�n nem is akartam fegyvert r�ntani ellene.

- Csak gyere...Gyere haza - tagoltam szavaimat, lassan elny�jtva a szavakat. N�h�ny mad�r �jra csak boldogan trill�zva �nekelt felett�nk, olyan k�nnyeds�ggel, olyan h�vvel, mint a szerelmesek.

- Nem vagyok r� k�pes - suttogta ajkaim felett, lehelete megcir�gatta, �s cserepesre sz�r�totta az eny�meket. Kiss� megnedves�tettem �ket, hogy besz�lhessek.

- Melletted leszek, mindenben - suttogtam belemer�lve a sharinganba. - Sasuke, megtenn�k �rted b�rmit!

- A b�rmi, egy nagyon t�g fogalomk�r. Ugye tudod? - suttogta, �s ajk�val nagyon finoman hozz��rt az eny�mekhez. Szemeim hatalmasra ny�ltak, �s k�ts�gbeesetten pr�b�ltam feldolgozni a sokkhat�st, amely �rt. Finom, tapogat�dz� �rint�seket �reztem arcomon, melyek felperzselt�k b�r�met.

De nem a v�gy �getett, hanem a d�bbenet, az �rtetlens�g, �s a f�jdalom.

- Sasuke mit m�velsz? - suttogtam megreszketve, ahogy sz�raz ajkaimat egyre t�bb, �s t�bb pillesz�rny �rint�s �rte. - Azt mondtad, a bar�tom vagy, nem teheted ezt - tiltakoztam er�tlen�l. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

- Soha nem mondtam, hogy a bar�tom vagy Naruto - duruzsolta ajkaimba, �s t�relmesen folytatta tov�bb, egyre k�nz�bb�, egyre k�nosabb� v�l� �rint�seit. B�r�met jeges karmok sim�tott�k v�gig, egyszerre okozva f�jdalmat, �s �rthetetlen izgalmat. Izmaim kiss� megremegtek, ahogy szorosabban fesz�lt nekem, az izmos f�rfitest. Most el�sz�r tekintettem Sasuk�ra �gy, mint f�rfira.

- Egy f�rfi �lel. Egy f�rfi cs�kolgat.

Sasuke.

- Ne csin�ld ezt! - susogtam er�tlen�l, �s kezeimet megpr�b�ltam kiszabad�tani szoros fog�s�b�l. Mintha meg sem hallotta volna, �gy folytatta k�nz�somat. Ajkai k�z� vette fels� ajkamat, �s finoman sz�vni, harapd�lni kezdte azt, mik�zben ujjaival folyamatosan massz�rozta tenyereimet. Miut�n v�gigk�stolta sz�m fels� r�sz�t, let�rt az als�ra.

- Nem hiszem el, hogy ezt csin�lja, nem...�n ezt nem akarom - ny�sz�r�gte tudatom, egy m�g j�zan szeglete.

- Nem hiszem el, hogy hagyom neki.

Nyelve nagyon finoman, szinte k�rlel�en ostromolta sz�m v�kony vonal�t, b�zva benne, hogy utat engedek neki. Szemeim kimeredve p�szt�zt�k a h�feh�r, t�k�letes arcot, az �ben pill�kat, a sz�p vonal� szem�ld�k�t.

Szebbnek, �s finomabbnak l�ttam, mint egy n�t.

- Hogyan gondolhatok ilyet? � egy f�rfi, a csapatt�rsam, a bar�tom.

De gondolataimat azonnal elterelte, kutakod� harapd�l�saival. Milyen puh�k voltak azok az ajkak. Az a r�zs�s, t�k�letes sz�j, amely olyan kegyetlen szavakat volt k�pes megform�lni. M�gis, n�mi �r�met, �s v�gyat �reztem m�rhetetlen zavarom, �s enyhe undorom mellett.

Igen v�gytam r�. Egyre ink�bb v�gytam arra, hogy folytassa, hiszen addig legal�bb velem volt, addig legal�bb mellettem volt.

B�r�nek illata belek�szott az orromba, k�nyszer�tve agyamat, hogy jegyezzem meg, rakt�rozzam el a megszerzett inform�ci�kat. A s�t�t szemek, hideg v�gyakoz�ssal pillantottak r�m. Nyelve nedves v�rakoz�ssal simogatta ajkaimat, n�ha feszegetve, kicsit beljebb haladva, elakadva fogaim akad�ly�ban.

- Ha most engedem neki, ha most ez megt�rt�nik...Miv� v�lunk egym�s sz�m�ra?

Egy pillanatig m�g �reztem a leveg� simogat�s�t, ut�na m�r csak az arcomat �r� meleg, k�rges kezeket �rz�keltem. Furcsa, kett�s �rz�s volt ez. Mindent �reztem, hallottam magam k�r�l. Az � forr�n f�jtat� liheg�s�t, mely annyira halk volt, amikor sz�mat egy kiss� megnyitva, magamba fogadtam nyelv�t.

A madarak csicserg�s�t, a kis�llatok motoz�s�t az avarban. Lehunytam a szemeimet, �s arra gondoltam, amit teszek az borzalom.

- Undort kellene �reznem, megbotr�nkoz�st, m�gsem csak ezt �rzem.    

Helyette �sszeszor�tott szemekkel �lveztem, a gyeng�den simogat� cs�kot, kezeinek l�gyan cir�gat� �rint�s�t, melyek arcomr�l kiindulva, lassan let�rve nyakamra, lejjebb h�zt�k, fels�m cipz�rj�t. 

Nem viszonoztam a cs�kot, csak hagytam neki, hogy sz�mat felt�rk�pezve, belepr�seljen a m�g�ttem tornyosul� f�ba. Az �les, el�regedett k�rges fel�let, m�g a ruh�n kereszt�l is a b�r�mbe v�jt, vad borzong�st ind�tva el testemben.

- Sasukeh - suttogtam halkan, amikor elszakadt t�lem egy pillanatra. Pill�i lassan ny�ltak fel, �n pedig m�g nagyobb zavarral k�szk�dve, tanulm�nyozhattam magamat fekete szemeiben. Arcom p�rban �gett, ajkaim felduzzadtak, finoman �zlelget� cs�kj�t�l.  

- Nem lehet - leheltem halkan. - A bar�tom vagy, ezt nem tehetj�k - rebegtem egyre pirosabb arccal.

- Nem Naruto, te nem a bar�tom vagy - suttogta �jra, �s m�g mindig kifejez�stelen arccal felemelte karjaimat, hogy a saj�t nyaka k�r� fonhassa.

Mi�rt engedtem? Mi�rt hagytam? Nem tudom. Csak n�ztem, mintha nem is ebb�l a vil�gb�l val�k lenn�nk, mintha az eg�sz �let, az eg�sz univerzum, csak egy gyorsan m�l�, �s �trendezhet� d�szlet lenne.

- Vajon mikor eny�szik el mindez? Mikor �bredek fel?

Automatikusan �leltem �t, �s k�zben az arc�t n�ztem. - A m�sodik cs�komat is elloptad Sasuke.   

�jra engedtem neki. De ez�ttal finoman, �s b�tortalanul meg�rintettem a sz�mba sikl�, nedves izmot. Halk ny�g�st kaptam v�laszk�nt, melyre szemeim azonnal felpattantak. Sasuke arca, annyira f�ld�nt�linak hatott abban a pillanatban. Tal�n el sem hittem, hogy mindez val�ban a val�s�gban t�rt�nik.   

- Nem a bar�tom vagy Naruto - susogta �jra, ahogy egy pillanatra elszakadt t�lem. - Nem az.

„Sz�ks�ge van r�m."

V�lem�nyek     K�vetkez�--->