Naruto nem értette, hogy miért kellett neki pont Sasukével edzenie. Zavarta, hogy pont most, pont vele kellett itt lennie, egy erdő közepén. Talán azért zavarta ennyire, mert nemrég jött rá, hogy beleszeretett társába. És talán ez volt az oka annak is, hogy mostanában kerülte a fiú társaságát. És ezt az Uchiha is észrevette.

- Hé dobe! - szólalt meg Sasuke és a szőkére nézett. Az kíváncsian várt, de mikor a fekete nem mondott többet, rákérdezett.

- Mi van? - kérdezte kicsit idegesen. Próbálta leplezni zavartságát, amit a másik közelében nem volt egyszerű.

- Hát csak kíváncsi vagyok, hogy mostanában miért változtál annyit.

- Én... Én nem is változtam! - vágta rá rögtön a szöszi.

- Dehogynem! Mindenki észrevette, csak te magad nem. - mondta komolyan Sasuke. - És ezért gondoltam azt, hogy megkérdezem.

- ... - Naruto erre nem tudott mit mondani.

Épp sétáltak visszafele a faluba, amikor a szürke esőfelhők megadták magukat, és kitört a hatalmas vihar, zuhogó esőt és tomboló szelet zúdítva a két fiúra. Sasukét és Narutot meglepetésként érte a hirtelen jött vihar. Próbáltak visszajutni Konohába, de a zuhogó esőben még az orrukig sem láttak.

Nagy nehezen észrevettek egy kis házat. Néhány perc kopogás után benyitottak, mert az ajtót senki sem nyitotta ki.

- Huhh! - sóhajtott fel Sasuke. - Szerencsénk volt, hogy itt volt ez a ház.

- Igen, tényleg. - mondta Naruto is kedvetlenül. - De most mit fogunk csinálni?

- Itt maradunk, amíg a vihar el nem áll.

- Mi??? Ezt ugye nem gondolod komolyan? - háborodott fel a szőke.

- De. Teljesen komolyan gondoltam. De látom neked volna egy-két ellenvetésed. Nem de? - kérdezte a megszokott Uchiha mosollyal a száján Sasuke.

- I... Igen! Az, hogy a többiek aggódni fognak értünk, és ha nem tudják, hogy hol vagyunk, még azt hiszik valami bajunk esett és...

*Most mit mondjak? Nem mondhatom meg neki, hogy: Bocs Sasuke, de beléd szerettem és félek, hogyha sokáig vagyunk egy légtérben, a végén még rád ugornék...*

- Szóval csak ez a gond? - kérdezte Sasuke.

- *Csak ennyi? Ez nem elég?* Igen. Csak ennyi. - felelt Naruto.

- Emiatt ne aggódj. Biztosan gondolják, hogy elkapott minket a vihar és menedéket kerestünk. Tehát nem fognak aggódni.

- *Hehh! De én még igen* - gondolta a szöszi tovább idegeskedve.

Mikor alaposabban körbenéztek a kis házban, felfedezték (Naruto nagy bánatára), hogy csak egy nagy franciaágy van az egész házban. Ez az ágy a hálószobában volt. Ezen kívül volt még egy kis konyha, egy fürdő és egy megint csak kicsi nappali. A nappaliban csak egy fotel, egy asztal, meg egy szekrény volt.

- Öhm... Sasuke.

- Hm?

- Ki fog az ágyban aludni? - kérdezte Naruto, habár tudta, hogy mi lesz a válasz.

- Természetesen én, dobe.

- Hmm...

- De ha nagyon akarsz az ágyban aludni...

- ??? - csillant fel Naruto szeme.

- ... akkor aludhatsz velem. - jelentette ki Sasuke egyszerűen.

- Ne... Nem kell. Jó lesz a fotel is. - mondta Naruto és már ment is a fotelhez. Kihúzta (fotelágy volt. He-he! xD), majd ment és körbenézett a szekrényekben ágynemű után. Hamarosan vissza is jött. Megágyazott és le is feküdt aludni. Sasuke ezt a kis jelenetet csak mosolyogva figyelte.

- Ha neked így jobb. - mondta, majd ő is megágyazta az ágyat és ő is lefeküdt aludni.

- Dehogy jobb. - suttogta a szöszi magának, majd kis időn belül elnyomta az álom.

Vélemények     Következő--->