Másnap ebéd után ismét elmentek sétálni. 3 napig lehettek csak Skóciában, mert Itachi ennyi szabadnapot kapott. Ki akarták élvezni az időt. Azonban kicsit eltávolodtak egymástól, talán a feltörő érzelmek okozhatták. Itachi tudta, hogy nem lenne szabad kikezdenie Sasukével. Az még nem is zavarta, hogy fiú, de az nagyon, hogy a testvére. A tegnapi napra visszagondolva, kirázta a hideg.
„Nem kellett volna megcsókolnom. Azt még hagyjuk, hogy ölelkezve aludtunk, de... A fenébe, megőrjít.”
Már 20 perce sétálhattak, de egyik sem szólt a másikhoz. Kezdték kínosan érezni magukat. Mindketten mondani akartak valamit, de az utolsó pillanatban elakadt a szavuk.
- Emlékszel, amikor megsimogattad Blondy-t? - törte meg végül a csendet Itachi.
- Emlékszem. Te segítettél.
- Hihetetlenül féltél tőle. Pedig szelíd kutya volt.
- Él még szerinted?
- Nem hiszem. Már akkor is nagyon öreg volt.
- Tudod, szeretnék majd egy kiskutyát. - szólalt meg pár másodpercnyi gondolkodás után.
- Tényleg? És milyet? - nézett Sasukére.
- Azt még nem tudom, de közepes termetű kutyára gondoltam. Anyát már rábeszéltem. - mosolygott győzelemittasan.
- És mikor veszed meg?
- Majd ha visszaértünk San Francicsoba. Segítesz majd?
- Persze. - mosolygott Itachi. - Apám sosem engedte meg, hogy kutyám legyen. Szerinte felesleges pénzkidobás a gondozása.
- Ha akarod, lehet a közös kutyánk. - vigyorgott Sasuke.
- Oh, köszönöm. - mosolygott. - Akkor majd együtt adjuk neki a nevet is?
- Természetesen.
„Ez olyan furcsa, mintha a várandós menyasszonyommal beszélgetnék. Megzakkantam.”
Mosolygott kínosan Itachi.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Sasuke.
- Áhh, semmin! - nevetett Itachi.
- Naaa! Tudom, hogy van valami!
- De nincsen. - győzködte. - Csak egyszerűen boldog vagyok.
- Én is. - mosolygott, majd visszanézett a földre. – Itachi… - szólalt meg egy perc múlva.
- Igen?
- Fogócskázunk?
- Hogy mit?
- Hehe... Tudom, hogy gyerekes, de ahhoz van kedvem.
- Rendben. Engem is lázba hoztál. De te vagy a fogó. - pöccintette meg a homlokát.
- M-miért én?
- Mert te találtad ki.
- Hmph. Rendben. Adok 3 másodpercet, hogy futni kezdj. 1. - közben Itachi mosolyogva elfutott. - 2, 3. - majd nevetve futott Sasuke is.
Itachi kicsit lelassított, majd visszafele futott. Sasuke a nagy hévtől, alig bírt megfordulni, de végül is sikerült.
- Hé! Úgyis elkaplak! - kiabált Sasu.
- Azt csak hiszed! - majd körbe-körbe kezdett futni.
Sasuke egyszer majdnem megfogta, de Itachi gyorsabb volt, és kitért előle.
- Így az életben nem kapsz el, Otou... áááhh...
Sasuke rávetődött Itachira, és együtt estek el.
- Hehe! Mit is mondtál? Hogy soha nem kaplak el?
Itachi nevetni kezdett. Már rég érezte ilyen jól magát. Elválásuk óta szinte nem nevetett egyszer sem, csak mosolygott.
- Most te vagy a fogó! - állt fel Sasuke, majd pár lépést hátrált.
- Én nem fogok ennyit küszködni, hogy elkapjalak. Ezt hamar lerendezzük.
- Na persze! Majd meglátjuk. - kezdett futni.
Itachi azonnal kapcsolt, és rohant utána. Azonnal meglepődött, mert öccse elég ügyesen kitért a „támadásai” elől.
- Hamar lerendezzük, mi? - vágott fel Sasuke, majd mikor meglátta Itachit mosolyogva közelíteni, szinte visítva menekült.
Itachi elég közel jutott Sasukéhez, már a kezét emelte, hogy elkapja, mikor Sasuke megbotlott, és elesett. Esés előtt Itachi lábai belegabalyodtak öccse bal lábába, így ráesett.
Sasuke hason feküdt, míg Itachi rajta. Egészen különös pózban voltak, Itachi ágyéka Sasuke fenekéhez ért.
Sasuke röhögő görcsben tört ki, míg Itachi bajaival küszködve ült fel.
„A fenébe, felizgultam. Ez nem lehet igaz! Hiszen csak pár másodpercig voltam rajta.
Törte magát Itachi, majd elmosolyodott, mikor Sasuke hátára fordult.
- Háhh... Elfáradtam. - lihegett Sasuke.
- Hamar fáradsz, Otouto. - mosolygott.
- Hehe... - takarta el szemét, mert a Nap belesütött.
„Ne! Miért? Így még szexibb. A fenébe! Már a gondolataimat is szégyellem. Nem lesz ez így jó. Hogy gerjedhetek a saját öcsémre? Ez abszurd.”
Gondolatai arcára is kiültek.
- Itachi, mi a baj? - ült fel Sasuke.
Bátyja meghökkenve kapta fel a fejét.
- Semmi! - mosolygott.
- Furcsán viselkedsz. Én vagyok az oka? - szomorodott el.
- Nem, dehogyis!
Mindegy, majd elmondod, ha akarod. – mosolygott - Itachi! Úgy emlékszem volt itt egy tó. Nem nézzük meg?
- Öhh, De...
- Na akkor menjünk! - állt fel.
Itachi is felállt, majd együtt mentek a tó felé.

A tónál...
- Emlékszem! Fürödtünk itt, igaz?
- Igen. - válaszolt Itachi. - De remélem, most nem akarsz fürödni, mert nincs hozzá túl meleg.
- Nem. - majd bátyjára mosolygott.
- Mi az?
- A bátyám vagy, igaz?
- Ho-hogy? - lepődött meg Itachi.
- Anya elmondta. De én, mikor találkoztunk, nem úgy néztem rád. És te tudtad, igaz? És megcsókoltál annak ellenére, hogy…
- Sasuke, én...
- Bocsáss meg! Lehet, hogy én vagyok a hibás. - mondta szomorúan.
- Ne beszélj butaságokat! Saját akaratomból csókoltalak meg.
- De előtte én is. És azelőtt nem közelítettél hozzám, azzal a szándékkal. Csak a csókom után. - hajtotta le a fejét.
- Sasuke, én...
- Tudtam, hogy a bátyám vagy. És tudtam, hogy mindketten fiúk vagyunk. És mégis, mégis megcsókoltalak. - kezdett könnyezni. - Miért?
- Sasuke, nem te vagy a hibás! Én...
- Megbántad.
- Hogy?
- Tudom. Egész végig azon járt az eszed. Tudom! - harapta meg ujját, hogy ne kezdjen el sírni.
- Sasuke... - ölelte meg - Ne sírj!
Sasuke nem bírta tovább, és megrándultak vállai. Halk nyöszörgésbe kezdett, arcát bátyja mellkasába temette, hogy még véletlenül se lássa meg Itachi az arcát. Lélegzetét visszafojtotta, és akkor vett levegőt, amikor már nem bírta. Itachi szorosan tartotta, és próbálta vigasztalni.
- Sasuke, én nem tudom mit érzek, de nem bántam meg a csókot. Igaz, séta elején rágódtam rajta, de amikor fogócskáztunk, minden megváltozott. Láttam a boldogságod, ahogy kacagsz, és... hogy ennyire boldoggá tudlak tenni, csupán egy játékkal. Nagyon élveztem. - Sasuke eközben megtörölte szemeit odaszorult kezével, és ráharapott ujjaira, hogy visszafojtsa a sírást.
Itachi folytatta...
- Tudom, hogy fiúk vagyunk, és, hogy tesók. De nem tudok mit tenni ellene. Az, hogy megcsókoltalak, az hirtelen felindulás volt. – közben kisebb szüneteket tartott - De... előtte is volt pár alkalom, amikor másképp néztem rád. Még magamnak sem mertem bevallani. Tudom, hogy régen, és most is csak pár napot töltöttünk együtt. De én a sok év alatt, minden nap gondoltam rád. Látni akartalak, veled akartam lenni, nevetni akartam, és azt akartam, hogy te is nevess... velem. Újra meg akartalak ölelni, mint régen. Megölelni az én aranyos öcsémet. - bepárásodott a szemüvege, és lehajtotta fejét. - Mert... a világon téged szeretlek... a legjobban. - halkult el remegve a hangja.
Egy perc múlva tudott újra megszólalni.
- Bonyolult érzéseim vannak, nem igaz?
Sasuke nyelt egyet, majd eltávolodott.
- Összenyálaztam, és összekönnyeztem a pólódat. - hajtotta le a fejét.
- Ne aggódj, majd megszárad. - csókolta meg öccse homlokát.
- Itachi...
- Hm?
- Emlékszel, amikor megpusziltalak a vízben? - kérdezte fülig vörösen.
- Te még emlékszel rá?
- Ott kezdődött minden. - vett egy nagy levegőt. - Igaz, akkor még nem tudtam, hogy nem szabad, de... Később, amikor már tudtam, akkor is, vágytam rá. Te voltál az első barátom, az első szerelmem, és az első, akinek tisztán kiejtettem a nevét.
- Sasuke... - simogatta meg az arcát.
- Ha te nem lettél volna, ha te nem rúgsz fejbe akkor a labdával, akkor én még mindig érthetetlenül zagyválnék össze-vissza. És amikor találkoztunk, hihetetlenül féltem. Hogy ha esetleg rájössz az érzéseimre, megutálsz, és elveszítelek.
- Sasuke, nézz a szemembe. - emelte fel fejét az állánál fogva.
Levette szemüvegét, majd öccsére nézett.
- Mit látsz? - közben közel hajolt öccse arcához. - Azt mondják a szem a lélek tükre...
Sasuke szíve hevesen verni kezdett. Bátyja szemeiből rengeteg érzést olvasott ki, és ami a leginkább erős volt... a vágy.
Itachi lassan megpuszilta öccse alsó ajkát, majd amikor Sasuke ajkai résnyire nyíltak, bedugta nyelvét, és ajkaival lágyan összeszorította öccse felső ajkát. A csók egyre mélyült. Szemük nyitva volt, épp annyira, hogy lássák a másikét. Itachi ledöntötte Sasukét, aki felsóhajtott, amint ágyékuk összeért. Szenvedélyesen csókolóztak tovább, de egyikük sem akart tovább menni. Fél órával később Itachi szakította meg a csókot, majd a földre könyökölve kitámasztotta magát, és mosolyogva öccsére nézett.
Sasuke is mosolygott, és szemeiből örömkönnyek folytak.
- Remélem, nem tartasz gyerekesnek, hogy mindig sírok. - szipogott Sasuke.
- Én is szoktam sírni... néha. Az emberek azt hiszik, hogy ez gyengeség. Szerintem az a gyengeség, ha túlzottan is keménynek akar valaki látszani, közben belül tombol. De persze nem mindenki előtt. Magamban, a szobámban.
- Sírtál, amikor itt hagytál?
- Az egész utat végigsírtam. Apa kétszer is felpofozott, de nem érdekelt.
Ekkor egy kutya csaholására lettek figyelmesek. Itachi felült, majd Sasuke is.
- Jó napot, fiatalok! - szólt egy kedves, öreg hang.
- John-bácsi. - állt fel Itachi, majd visszavette szemüvegét.
- Örülök, hogy emlékszel. - mosolygott ősz bajsza alatt.
- Jó napot! - mosolygott kínosan Itachi.
- Jó napot! - mondta Sasuke pirulva.
- Ugyan már! Nem kell itt szégyenkezni! Ha szeretitek egymást, akkor nem számít semmi. Igaz, Lovely? - nézett kutyájára.
Sasuke még jobban elpirult, még Itachi is. Az öreg ekkor felnevetett.
- Na, nem is zaklatlak titeket tovább! Gyere, Lovely! - majd mosolyogva elment hűséges kutyájával.
Ita és Sasu egymásra néztek, majd elmosolyodtak.
- Felmegyünk a dombra? - kérdezte Ita.
- Uhm.
Ita átkarolta vállánál öccsét, majd így indultak el.

A dombon...
Sasuke Ita lábai között ült, aki hátulról ölelte őt. A tájat nézték, közben mosolyogtak.
- El sem hiszem, hogy együtt vagyunk. Olyan ez, mint egy álom. - mondta boldogan Sasuke.
Itachi állát Sasuke vállára tette, majd behunyta szemeit.
- Nii-san...
Itachi szélesen elmosolyodott, majd megpuszilta öccse nyakát, aki felnevetett ettől.
- Még mindig csikis vagy?
- Igen. - vigyorgott.
Ita huncut mosolyra húzta a száját. Sasuke tudta, hogy mit akar.
- Ne! NE! - próbált szabadulni.
Itachi kezeit végighúzta öccse oldalán, majd csiklandozta a hónalját.
- Nee-hee! - rázkódott Sasuke nevetve.
- Mintha még csikisebb lennél. - nevetett Itachi is. - majd abbahagyta, és belecsókolt öccse nyakába, aki felnyögött.
- Nii-san... - hunyta be szemeit.
Itachi tovább csókolgatta a hófehér bőrt, néhol megszívva azt.
- Szólj, ha nem akarod. - súgta öccse fülébe.
- Nem. Csináld!
Itachi tovább csókolgatta öccsét, majd keze levándorolt annak férfiasságához. Simogatta, majd masszírozta. Sasuke sóhajtozott, és kisebbeket nyögött.
- Talán nem kéne itt. - súgta Itachi.
- Uhm. Menjünk a házba.



- Nii-sanhh... - nyögdécselt Sasuke az ágyban, miközben Itachi a mellbimbóit csókolgatta, nyalogatta.
Egyre lejjebb és lejjebb haladt. Végigcsókolta a hasfalat, majd a köldökbe nyalt. Közben levette saját felsőjét, és a nadrágját is. Mindketten már csak boxerben voltak.
Sasuke hirtelen felült. Itachi felkapta a fejét, majd feltérdelt.
- Mi a ba... - nem tudta befejezi, ugyanis Sasuke megcsókolta.
Később bátyja nyakát csókolgatta, és szívogatta, majd lejjebb hajolva a mellkasát kényeztette tovább.
- Sasuke... hah... - döntötte vissza az ágyra, mikor Sasuke a férfiasságát akarta kivenni.
- Nem kell bizonyítanod. - mosolygott, majd megpuszilta öccse alsó ajkát.
Itachi levette boxerét, így Sasuke meglátta kiugró merevedését. Zavarában elkapta a fejét. Itachi csak mosolygott, majd visszamászott Sasukéhez, és levette öccse alsóját is. Sasuke szégyenkezve csukta be a szemeit.
- Nincs mit szégyellned. - mondta Ita kedves hangon, majd megcsókolta öccsét.
Ekkor huncut mosoly ült ki arcára.
- M-mi az? - döbbent meg Sasuke.
- Most már tudod, hogy miért olyan kemény. - fogta meg öccse merevedését.
Sasuke fülig vörösödött, és megszólalni sem tudott.
- Olyan aranyos vagy. - puszilta meg homlokát, majd levette szemüvegét, és kibontotta haját.
„Olyan szexi így...” Gondolta Sasuke.
Itachi Sasu lábai közé mászott, majd simogatni kezdte annak férfiasságát, közben mosolyogva nézte öccsét, aki nagyon zavarba jött ettől.
Itachi még jobban elmosolyodott, majd puszilgatta a makkot. Később nyalogatta, és szívogatta, és teljesen bekapva szopogatta.
„Most csinálja először? Nem hiszem el...”
Gondolta Sasuke. Itachi felnézett rá.
- Igen. Most csinálom először.
„Honnan tudta?”
- Látom az arcodon. - majd mosolyogva ismét visszatért öccse férfiasságához.
Később egyre gyorsabban szopogatta. Sasuke nyögései is erősödtek, végül egy hangosabbal bátyja szájába élvezett.
Itachi lenyelte mind, majd végignyalta ajkait. Sasuke elhomályosult tekintettel nézett rá, ami lázba hozta. Lehajolt vissza, majd Sasuke alsó részét megemelve, nyalogatni kezdte bejáratát. Sasuke ijedten nyitotta ki szemeit.
- Ne! Nee, az mocskos. Ne! Kérlek! Ne nyalogasd.
- Rajtad semmi sem mocskos... - nyalogatta tovább.
Sasuke ujjaira harapott, hogy visszafojtsa nyögéseit.
Itachi később ujjaival is behatolt a fiúba.

- Ita...chii... - nyögte, mikor Ita már 3 ujja mozgott benne.
Ita kivette ujjait, majd feltolva öccse lábait, elhelyezkedett előtte.
- Ez most fájni fog. Bocsáss meg! - majd behatolt öccsébe saját merevedésével.
Sasuke felkiáltott, majd észrevéve magát, befogta jobb kezével száját, míg baljával a lepedőt markolta.
Itachi leereszkedett öccséhez, majd elvette kezét a szájától.
- Ne fogd vissza magadh. - mondta érzéki hangon.
- Nii-san! Nagyonh... fáááj!!
- Abbahagyomh, ha akarod... - hullott arcába haja a lökésektől.
- Neh! Ne... - karolta át nyakát.
Itachi belecsókolt kulcscsontjába, majd a nyakát puszilgatta.
- Nhnnhh... - nyögdécselt Sasuke.
Pár perc múlva Itachi begyorsított, és öccse arcát nézve, kisebbet nyögve elélvezett. Kivette hímtagját Sasuból. Karjaival megtámasztotta magát, hogy ne essen öccsére, majd óvatosan melléfeküdt. Mindketten lihegtek, és testük csillogva verejtékezett. Itachi kisimította arcából az odaragadt tincseket, majd felállt.
- Hová mész?
- Fogat mosok, hogy megcsókolhassalak. - nézett hátra mosolyogva, majd indult tovább a fürdő felé.

1 évvel később...
- Hé! Inuyasha! Gyere vissza! - rohangált Sasu a kertben.
- Itachi-kun. Szerinted jó ötlet volt elnevezni a kutyát, az Inuyasha anime főszereplőjéről? Mindenki elég furcsán néz rám, ahogy kiabálom az utcán, hogy Inuyasha. - súgta Mikoto Itachinak.
Itachi nevetni kezdett.
- Szerintem illik a kutyához a név. Heves, ráadásul hófehér.
- És fékezhetetlen. - jegyezte meg Mikoto.
- Inuyasha! A fenébe is! Add már vissza a cipőmet! - ordított Sasuke.
- Hé, öcsi! Ha így kiabálsz, nem fog odamenni, hiszen incselkedik veled.
- Biztos jó ez így? Lekésitek a repülőt. - szólt aggódva Mikoto.
- Megyek segítek neki. - sétált le a teraszról, majd leguggolt. - Inuyasha! Gyere ide... Gyere ide szépen. Jó, okos fiú. Okos. - simogatta meg a fejét, majd kivette a cipőt a szájából, és az odaérkező Sasukének adta.
- Hogy a fenébe csináltad? Nekem nem jött ide, akármilyen szépen beszéltem. - törölgette le a nyálat cipőjéről, majd felvette.
Itachi elmosolyodott, majd megborzolta öccse fejét.
- Mert velem nem mer játszadozni. Majd megtanítalak rá.


- Vigyázzatok magatokra! És hívjatok! - integetett Mikoto fiainak.
- Oké! Majd hívlak anya! Szia! - integetett Sasuke is.
Itachi egy mosollyal az arcán intett, majd beszálltak a taxiba.

A repülőn...
- Ez tök jó! El sem hiszem! Tahitire megyünk! Hát ez csodálatos! – ujjongott Sasuke.
- Nem is hiszed, mennyit könyörögtem apának, hogy adjon pénzt rá.
- Azért rendes apánk van, nem?
- Ehhh, az erős túlzás...
- Huhh, na mindegy. Remélem, anya elboldogul Inuyashával. Olyan rossz az a kutya!
- Hisz még csak kölyök. Majd megneveljük. - mosolygott.

Tahitin, az egyik bambusz napernyő alatt...
- Most először látok ilyen csodás helyet! - kapta be szívószálát, majd kortyantott egyet a hűs gyümölcsléből.
- Én is most járok itt először. És örülök, hogy veled lehetek. - ült fel a napozóágyból, majd odahajolt öccséhez, és megcsókolta. - Nem akarsz fürdeni? - mosolygott.
- Dehogynem. Kapj el, ha tudsz! - ugrott fel nevetve, majd futott a hullámzó vízhez.
- Na megállj! - nevetett, majd öccse után szaladt.
Az alapos vízicsata után Itachi átkarolta öccse derekát, és megpuszilta homlokát. Hajukból csöpögött a víz, és mindkettőnek a szemébe lógott. Testük egymáshoz tapadt, és mosolyogtak.
- Szeretlek, Otouto!
- Én is, Nii-san!

<---Előző     Vélemények