�ppen a decemberi Mond�t b�jtam nagy lelkesen a vonaton, amikor az ablakban felt�ntek a v�ros f�nyei. Nagasakiba tartottam a csal�ddal t�lteni a kar�csonyt. M�r vagy ny�r �ta nem l�togattam meg a sz�leimet. De tal�n nem is ez volt a legsz�rny�bb, hanem az, hogy Itachival m�r 3 �ve nem tal�lkoztam. Sosincs r�nk ideje, olyan elfoglalt mi�ta megkapta azt az �ll�st… de most meg�g�rte, hogy elj�n, �s hogy vel�nk lesz �nnepl�skor. Rem�lem, betartja a szav�t �s semmi nem cs�szik k�zbe… �reztem, hogy lassan meg�llt a szerelv�ny. Az �sszes ember egyszerre indult kifel�. Nem volt t�l kellemes �rz�s, amikor a vonatr�l lesz�llva az arcomba csapott a hideg sz�l… na meg a h�. Kisv�rtatva k�r�ln�ztem.„V�gre megint itthon…” mondtam magamba �s elindultam hazafel�.
�gy mentem Nagasaki v�ros kivil�g�tott utc�in. Cipeked� emberek sz�zait l�ttam, akik l�kd�s�dtek, engem is taszig�lva. Mindenkinek volt valami aj�nd�k a kez�be, vagy ha nem is meglepet�s, akkor egy hatalmas kar�csonyfa. Az �sszes kis �zlet kirakata sz�pen fel volt d�sz�tve �nnepi hangulatba. A lurk�k oda voltak tapadva a boltok ablakaihoz �s sik�tozva mutogattak, hogy nekik mi kell. Ezen enyh�n elmosolyodtam. Eml�kszem, amikor m�g ugyan olyan id�s voltam, mint ezek a gyerekek �s Itachi k�s�rgetett az ilyen kar�csonyi v�s�rokra, mert anyu�k egyfolyt�ban dolgoztak. Mindig kaptam t�le valami �dess�get, csak az�rt, hogy befogjam v�gre a pof�mat. �ltal�ban k�rt�s kal�csot �s forr� csokit vett nekem. Akkor m�g volt r�m ideje.

Nem sokkal ezut�n haza is �rtem. B�r akkorra m�r j�val s�t�tebb volt. Az otthonunk fel volt d�sz�tve mindenf�le �nnepi m�ty�rrel. Volt vagy 3 f�le izz� a h�zon �s ett�l �gy vil�g�tott, mint egy �g� kar�csonyfa. Na de �sse k�. �nnep van nem? Ilyenkor az embereket elkapja a kar�csonyi l�z, �s agyon d�sz�tik a h�zukat. �gy sincs m�sk�pp any�mmal. Minden �vbe tele stikkel mindent. �s m�g csod�lkozik, hogy sok a villanysz�mla. B�r, ha az ember hunyor�t… kicsit f�lre d�l… �s h�tr�bb megy, eg�sz t�rhet�.
Amikor benyitottam a h�zba kellemes meleg volt �s gyorsan lek�v�nkozott r�lam a kab�t, a s�l �s a sapka. Kicsit beljebb s�t�lva, be�rtem a nappaliba, ahol ropogott a t�z �s a sz�pen feld�sz�tett kar�csonyfa figyelt a sarokb�l.
 - Sasuke, kicsim!- sik�totta any�m, �s r�gt�n nekem esett majd elkezdett cs�kolgatni.
 - Fiam! H�t megj�tt�l… - mosolygott ap�m.
 - R�gen l�ttunk kicsi kincsem. Mes�lj, mi van veled? Mi t�rt�nt? �gy megn�tt�l!- hadarta Mikoto. H�t igen, anyunak mindig besz�lhetn�ke van. �s mindig mindent tudni akar. Mi�rt nem el�g az neki, hogy itt vagyok?
 - Heh… �n is �r�l�k, hogy l�tlak titeket –ny�gtem f�radtan. �gy l�tszik megviselt az �t. - Ha most megbocs�totok, felmegyek… kipakolni.
�s gyorsan felsiettem a szob�mba. �r�ltem, hogy megj�ttem �s hogy a sz�leimmel lehetek, de t�nyleg nagyon elf�radtam. 4 �r�nyi utaz�s rendesen kik�sz�ti az embert.
Ledobtam magamr�l a p�l�mat meg a gaty�mat �s r�d�ltem az nyoszoly�mra. „�h… de hi�nyzott ez az �gy!”  A cuccaim m�g sz�tsz�rva hevertek a padl�n vagy �ppen a , fekv�alkalmatoss�gon de nagyon nem �rdekelt. F�radt voltam. M�r majdnem elaludtam, amikor valami koppan�st hallottam az ablak fel�l.
 - Mi a…- Gyorsan odafutottam �s ki nyitottam, hogy jobban kil�ssak. H�t rossz �tlet volt, ugyan is egy h�goly� fejbe tal�lt. -… gy���! Ki a… ki volt ez?! Ekkor l�ttam meg Itachit lent az udvaron f�lig �r� mosollyal az arc�n.
 - H�, �csk�s! Csukd be az ablakot, mert a v�g�n megfagysz!
 - … hmn… - morogtam magamba.
Val�j�ban �r�ltem, hogy v�gre megj�tt, de annak nem hogy ilyen „sz�v�lyesen” k�sz�nt�tt. Gyorsan leszaladtam. Hozz�teszem csak egy sz�l als�gatya volt rajtam. De nem futottam r�gt�n hozz�, mert �szrevettem magamat a t�k�rben. Meg�lltam a l�pcs� el�tt �s le�ltem az egyik fok�ra, �ppen csak annyira, hogy l�ssam, mi t�rt�nik lent. Annyira boldog voltam, hogy v�gre itt van velem �s itt is marad kar�csonyig… Nem volt sok cucca, csak 2 b�r�nd, legal�bbis amit �n ott fentr�l l�ttam.
Anya �s apa �t is ugyan�gy k�r�lrajongt�k, mint engem. Sz�pen lassan betess�kelt�k az �j „vend�get”
 - Nii-san… - suttogtam a l�pcs�n �lve.
 - �h, Sasuke hol van? – hallottam Itachi k�v�ncsi hangj�t.
 - Fent van, kipakol… azt hiszem. – mondta Mikoto. Erre felh�ztam a szem�ld�k�m, mivel igaz�b�l csak menek�ltem.
 - Akkor �n is kipakolok… - M�r �ppen indulni akart amikor Fugaku megfogta a v�ll�t.
 - Ha m�r felm�sz, hozd le az �cs�det, mert azt hiszem elfelejtett visszaj�nni – nevetett.
 - Ok�…
Azzal a l�pcs� fel� vette az ir�nyt. Hallottam az egyre er�s�d� trappol�st, ahogy k�zeledik. Ezt l�tva illetve hallva, hanyatt-homlok menek�ltem vissza a szob�mba nehogy �szrevegyen. Be�rve a szob�ba elkezdtem �sszeszedni sz�lsebesen a ruh�imat. Itachi nem szerette, ha az saj�t fel�n is az �n cuccom van. H�laistennek el�bb v�geztem, mint ahogy � be�rt. �ppen indulni akartam le, amikor ism�telten azon veszem �szre magam, hogy csak egy boxer van rajtam. Sebesen kotor�szni kezdtem a ruh�im k�z�tt, de sehogy sem tal�ltam meg a gaty�m �s a fels�met. M�r k�sz�ltem feladni, amikor v�gre nagy neh�zs�gek �r�n megtal�ltam a nadr�gom, de akkor m�r k�s� volt, a b�ty�m berontott.
 - Sasu… ke, h�t te mi a fen�t m�velsz? – k�rdezte, ugyanis el�g �rdekes p�zban voltam. A f�ld�n fetrengve pr�b�ltam magamra h�zni a farmeromat, ami persze nem akart siker�lni.
 - �m… - kortyoltam egyet. Sz�rnyen zavarba voltam. El is pirultam. Nem is kicsit – ��h… azt hiszem… a nadr�gomat pr�b�lom felh�zni…
 - �h�… - nem nagyon izgatta, hogy ott szerencs�tlenkedek… egy als�gaty�ba. Ink�bb letette a b�r�ndjeit �s kis�t�lt.
 - Huh… - k�nnyebb�ltem meg, vagyis akartam, mert ism�t becsapta az ajt�t.
 - Jah, Sasuke… siess, mert esz�nk. Szedd �ssze magad �s gyere – mondta parancsol� hangon. Most vagy ennyire �lvezte, hogy kibabr�l velem egy egyszer� nadr�g, vagy… �h, szerintem az els�. Most m�r mindegy. Itachi l�tott f�lmeztelen�l, nem? Akkor meg minek sietni? Mikor meguntam az �nsajn�latot �s plafon b�mul�s�t fel�lltam �s les�t�ltam.
 - V�gre! Azt hitt�k m�r meghalt�l. – forgatta a szem�t ap�m.
-    Lek�sted az el��telt. Pedig milyen finom volt a leves! – h�mm�g�tt anya, kicsit elkeseredetten. – na de k�s� b�nat!  - �s el�m rakta a hatalmas pulykacombot.
Isteni illata volt. Gy�ny�r� k�r�t�ssel… a sz�m sz�l�n egy kis ny�lcs�k futott v�gig. Anyu ezt mosolyogva fogadta. Nem sokat v�rtam, r�gt�n neki is �lltam enni.
 - Mmmm anya ez mennyei!
 - Csak a kedvetek�rt csin�ltam. Olyan r�gen nem volt egy�tt a csal�d �s �gy gondoltam, ha m�r v�gre ilyen sz�pen egybegy�lt�nk, akkor…
 - Akkor any�tok megcsin�lta ezt a kis vacsor�t - v�gott Mikoto szavaiba apa. – sz�val nekem csak annyit mondjatok meg, mi volt a 3 �vben, am�g nem l�ttunk titeket, vagyis Sasuk�t igen, de t�ged nem Itachi.
 - H�t… - kezdte -… Ami�ta megkaptam ezt az �ll�st… az�ta nem volt t�l sok id�m a csal�dra �s a bar�taimra.
 - T�ls�gosan lek�t a munka! – v�gtam a szavaiba m�rgesen. Ugyan is nagyon ideges�tett, hogy a g�riz�s jobban izgatja, mint a csal�d, de tal�n irigyeltem is egy kicsit. Ilyen fiatalon, a vil�g egyik legsikeresebb �s legjobban fizet� hely�n dolgozni…
 - Sajn�lom, Otouto - a hangj�ban sz�gyenkez�s, sajn�lat �s bel�t�s hallatszott.
5 percnyi n�ma cs�nd lett. Senki sem akart ehhez hozz�sz�lni. Majd apu hirtelen megt�rte a hallgat�st. A kez�be vette a poharat �s kih�rpintette a benne l�v� bort.
 - Enyje gyerekek! Kar�csony van. Sasuke… nem illik a b�ty�d fej�hez v�gni mindenf�le ocsm�nys�got! Egy kis tiszteletet. Ez a munk�j�val j�r. Most pedig senki ne viaskodjon, hanem egy�nk tov�bb �s �rezz�k magunkat j�l! V�gre egy�tt vagyunk, erre ti egym�snak estek.
Tal�n igaza volt apunak. T�ls�gosan a sz�vemre veszem az ilyen dolgokat. Most �r�ln�m k�ne, hogy v�gre egy�tt vagyunk, �s hogy a b�ty�m k�zel�be lehetek.
 - Eln�z�st… sa-sajn�lom Nii-san! – kaptam ijedten a fejemhez, hogy m�r megint h�lyes�get csin�ltam. �s elkezdtem menteget�zni.
                                      ***
Az el�bbi kis incidenst m�r azt hiszem mindenki elfelejtette. A sz�leim �s Itachi k�nyelmesen leheveredtek a kanap�ra �s hangulatosan elcsevegtek a munk�r�l, a politik�r�l �s m�g ki tudja mir�l. �n ez alatt a f�rd�szob�ba pancsoltam. J�l esett a forr� f�rd�s �s v�gre t�nylegesen kipihenhettem magamat. �gy m�sf�l �r�t �cs�r�gtem ott. Vagy a gumikacs�val j�tszottam, vagy pedig a m�anyaghaj�val. Amikor m�r �gy �reztem �t�ztam, mint egy szivacs, kikecmeregtem a k�db�l �s csak laz�n magamra tekertem egy t�r�lk�z�t. M�g a f�radts�got sem vettem, hogy megsz�r�tsam a hajamat. �ppen ki akartam nyitni az ajt�t, amikor Itachi bej�tt.
�s az arc�ba csap�dott a p�ra.
 - Jesszus… tiszt�ra, mint egy szaun�ban… - legyezett a kez�vel.
 - Hmn… - nem t�lzottan �rdekelt �s els�t�ltam mellette. Egy valamire nem sz�m�tottam. Itachi kiskoromban mindig t�r�lk�z�vel csapkodott. Azt hittem m�r kin�tt bel�le, de nem. Megfogta a rajtam l�v� t�rcsit �s �ssze „hajtogatta”
 - … Te! Te kis te! Rendesen besz�lj az id�sebbekkel! – �s r�csapott a combomra. Mondjuk olyan f�jdalmas volt, mint egy ostorcsap�s. Mit ki nem lehet hozni egy t�rcsib�l nem?
 - H��! Add vissza! – kiab�ltam elpirulva. H�t igen. A t�r�lk�z�n k�v�l nem volt rajtam semmi �s meglehet�sen zavarba ejt� volt a saj�t b�ty�m el�tt meztelen�l ugr�lni �s kapkodni egy t�r�lk�z� ut�n.
 - �csk�s… hm… - azt arc�n sz�tter�l a s�t�ni mosoly. �n pedig m�g jobban elv�r�s�dtem. De nem volt t�l sok id�m gondolkodni, hogyan v�gjak vissza, mert megint csapkodni kezdett.
 - Au! H�! Te… ez f�j! –egy k�nnycsepp futott v�gig az arcomon. Sz�rnyen zavarba ejt� volt �s m�g egy als�gaty�t sem tudtam felvenni.
 - Na �s? �rdekel ez engem? – kacagott fel. Hangj�ban tiszt�n hallhat� volt a k�r�rvend�s.
Kb. m�g f�l �r�n kereszt�l k�nzott azzal a nedves ronggyal. Miut�n m�r �gy �rezte, el�g volt, mint aki j�l v�gezte a dolg�t bes�t�lt a f�rd�be �s mag�ra z�rta az ajt�t. F�rdeni ment. �n pedig tele lila- k�k-z�ld foltokkal fek�dtem az �gyon lihegve. Sz�rny� f�jdalmak gy�t�rtek. Minden v�gtagom hasogatott. A karjaim, a seggem �s a l�baim is. „Na, ezt megb�nod Nii-san…” vigyorogtam magamba, mik�zben szer�nys�gemre h�ztam egy als�nem�t. Itachi �ppen akkor j�tt ki a f�rd�szob�b�l. A haj�t sz�r�totta, t�r�lte… egy… t�r�lk�z�vel. Majd kaj�nul r�m mosolygott.
 - L�tod ezt itt?! – �s a k�kes-lila foltra mutattam a karomon. – ez te volt�l! Avval… avval a t�r�lk�z�vel
 - Hm… sz�p lila – �s elmosolyodott.
 - Sz�����p?! Mi az, hogy sz��p?! Ez… ez f�j!
Nem sz�lt semmit csak leheveredett az �gy�ra. Majd fel�m fordult �s sz�ra nyitotta a sz�j�t:
 - Igen sz�p. J�l �ll neked a lila.
 - H�… h�! ...- morogtam magamba. Majd odas�t�ltam hozz� �s leguggoltam el�.–Nii-san…
 - Igen? – k�rdezte szem�ld�k r�ncolva.
 - … gonosz vagy… - b�ktem ki. Gondolom nem erre v�rt.
 - … h… hm… tudom! – v�gta ki mag�t, nagy csod�lkoz�somra, hogy most nem esett nekem. T�r�lk�z�vel.
Ezut�n mindketten lefek�dt�nk a saj�t �gyunkba �s lassan elszuny�k�ltunk. Ez m�g csak az els� nap volt. Akkor mi lesz holnap…?

V�lem�nyek     K�vetkez�--->