Amint vége lett az ünnepségnek a diákok elhagyták az épületet. A parkolóból lassan fogytak el az autók, de az 'uchiha csodaautó' már rég elhajtott, mielőtt még egy kíváncsi szempár feltűnhetett volna.

Szinte vágni lehetett azt a hűvösséget és feszengő energiát ami az autóban keringett. Itachi és Sasuke a hátsó ülés két szélső oldalán ült. Mindegyik mintha a környezetett kémlelte volna,  de jól lehetett látni szemükön, hogy valamiben nagyon elmélyültek; Madara úgy érezte magát a két fiú között, mintha épp két sereg csapna össze és ő a két csapat között állna.

Haza érve Mikoto és Fugaku Madara kíséretében visszamentek a korházban a havi vizsgálatok elvégzésére. A két szülő azt akarta, hogy fiaik is velük menjenek, de Madara sikeresen meggyőzte őket, hogy hadd maradhassanak otthon.

Sasuke amint belépett a lakásba a konyha felé vette útját s megragadva táskáját haladt felfelé az emeltre, egyenesen elhúzva bátyja mellett, ki amint meghallotta hogy elhajt az autó kérdésre akarta vonni öccse viselkedését.

Sasuke felérve az emeltre, belépett szobájába; egy kissé elfintorodott kifejezés ült arcára. 'Kurva jó' morogta miközben ledobva táskáját az ajtó mellé arccal az ágyába esett s porbált nem köhögni a felszálló portól. 'Mi a fene ütött belém' .

Egy pillanat sem telt belé és az ajtófélfának támaszkodva állt bátyja. - Mit akarsz? - kérdezte hűvösen a fiú.

- Na~ , így kell beszélni a nii-san-oddal, Sasuke? - már csak neve hallatára, ahogy azon a mély hangon hallotta, egy borzongás futott végig gerincén.

Itachi mellkasán összefonva karjait figyelte az ágyon fekvő fiút, ki fejét kivéve a paplanból, oldalra fordította s a semmibe nézett. Hát, nem igazán így tervezték az utolsó együtt töltendő napot.

Az idősebb akármennyire próbálta visszafogni dühét nem ment neki. És a legrosszabb az volt az egészben, hogy fel izgatta az a kép, ahogy Naruto lefogva kisöccsét agyonbassza a fiút; érezte, hogy amint hangot adott magában elképzelésének, nadrágjában egyre kevesebb kezdett lenni a hely. Idegesen emelte jobb kezét arcához; ez már biztos beteges.

- Miért...- mormolta tenyerébe. Talán túl sok időt töltött volna Sasukével; nem épp ellenkezőleg de-

- 'tachi ... elég. Me...menj ki. - jött a nyöszörgő hang Sasukétől; arcát ismét a paplanba tolta. Itachi csak értetlenkedve nézett a fiúra; túl hangosan mondta volna?

Ellökve magát a félfától lépett öccséhez s két keze, ahogy a másik fölé emelkedett belesüllyedt a puha ágyterítőbe; próbált úgy támaszkodni, hogy ne érjen a fiúhoz.

- Miért véded, Sasuke ? - suttogta a fiúra a finom, meleg levegőt. Tudta, hogy ezzel csak minden rosszabb lesz, de tudnia kell.

Válasz helyett csak egy nagy sóhajtást kapott. A fiú fejét ismét elfordította s próbált bátyjára nézni, de tincsei beterítették arcát. - Ő az egyetlen...barátom... - motyogta a fiú, Itachi szinte nem értette, hogy mit mondott. - Te képes lettél volna Kyuubit eltaszítani magadtól, ha Madara azt mondja?

Itachi értetlenkedve nézett a hajgombócra, balkezét felemelve a takaróról elsöpörte a fekete szálakat Sasuke arcáról. A fiú szemében mintha kétségbeesettséget, félelmet látna. - Nem, nem lettem volna képes.

Az igazat megvallva Madara szinte megkövetelte, hogy többet ne találkozzon Kyuubival. Itachi persze ellent mondott, ami azt eredményezte, hogy a két férfi egy hónapig nem szólt egymáshoz. Valamikor itt kezdett el Itachi egyre többet foglalkozni Sasukéval.

- Akkor miért csinálod ezt? - morogta Sasuke s hirtelen megfordulva bátyja alatt, kezeit a másik mellkasához nyomta s eltaszította magától a testet.

Itachi egy huppanással a földre ült s szinte elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy öccse ráugrik s vállaiba kapaszkodva nyomja le a földre. A fiú sajgó térdein támaszkodott miközben arcát a másik mellkasába nyomta.

- Itachi könyörgöm értsd meg. Naruton kívül másba nem tudok megbízni. Ő az egyetlen ebben a büdös városban akit még a barátomnak nevezhetek. Kérlek. - ütlegelte a másik mellkasát, az utolsó szót a megpuhított izomfelültbe suttogta.

A báty csak megértően mosolyogott a fiúra, karjait rávezetve a másik fel le mozgó hátára s magához szorította öccsét. Sasuke ideges levegővétele kezdett lenyugodni, a fiú teste is egyre elernyedtebb lett, lassan engedte le csípőjét mi eközben a levegőben volt.

De amint leengedte, szinte meglepetten húzta vissza. - 'tachi? - emelte fel fejét s vonta össze szemöldökét Sasuke. - Mi a franc? - kérdezte amint csípőjét visszaengedte s újra megérezte a keménységet, mely hozzá simult.

A férfi felmordulva húzta fel lábait s kezdte feltolni magát, mely mozdulatoknak köszönhetően Sasuke beleült ölébe; elmaradhatatlan volt az a kis nyögés mely mindkettőből kiszökött.

Felülve s lábait törökülésbe helyezve nézett fel a fiúra. Sasuke lassan előredőlve közelített felé, így mielőtt hátradőltek volna kezeivel hátul megtámasztotta magát. Az önelégült vigyort mely a másik ajkán húzódott szét semmivel sem lehetett volna letörölni.

- Mmm mi izgatott fel ennyire, aniki? - jött a kisóhajtott mondat Sasukétől; nyelvét kidugva ajkai közül, lassan végigfuttatta azt Itachi állán. Ujjait bátyja hosszú, fekete hajába mélyesztette s lassan kifésülte belőle a laza hajgumit.

Válaszképp csak egy elnyelt nyögést kapott. Az ujjai közt lévő tincseket meghúzva nézett mélyen bátyja szemébe. - Válaszolj!

Itachi csak újra nyögni tudott ahogy öccse átvette az irányítást. - Te és ahogy...ahnh.. Naruto ahogy elkahp és ahnh...ésh... a zuhanyzóba vihsz éhs jól megbassza azt a kis segged ...argh.

Végre sikerült kinyögnie a kis mondatot Sasuke kegyetlen tevékenysége ellenére; a fiú hajat fogó keze egyre szorosabban fogta a szálakat, miközben szabad keze fel s le járt a másik kékes-fehéres színű inggel fedett mellkasán. A ravasz ujjak néha-néha végigsiklottak a kemény pontokon, azokon egy aprót szorítva; lassan gombolódott ki a felső kettő kékes gomb, melyeket még kettő követett.

A fiú csípője kínzó lassúsággal mozgott a másikénak nyomodva; a két felhevült öl erősen súrolódott egymáshoz. Térdeire támaszkodva a másik törökülésének két oldalán, szó szerint a helyzet magaslatára állt; bátyja fejét hajánál fogva húzta hátra, miközben ő felegyenesedve arcát a másikéhoz vezette.

Csak vigyorgott Itachi halvány fájdalmat sugárzó arcán; a haja mindig is egy gyengepontja volt. - Beteg vagy. - mormolta a férfi arcára s kidugva nyelvét törte szét a fehéres-rózsaszín kis kapukat.

Fogaik hangosan összekoccantak, ahogy arcát a lehető legközelebb próbálta nyomni bátyjáéhoz. Halk morgó, elfojtott nyögdécselő hangok töltötték meg a szobát, ahogy a két nyelv erősen egymásnak súrolódva küzdött a hatalomért.

A fiú mellkasát erősen a másikéhoz nyomta s a nyomást viszonozta Itachi is; testük mintha nyelvük hullámzó mozgását utánozná.

Itachi előrébb döntve felsőtestét nyomta hátra a másikat sokkal erősebben, így végre olyan pozícióba került, hogy biztos volt az egyenes ülése. Most már szabad, kezeit lassan vezette öccse nyakához s míg balkezével feltűrte a fiú ingjének gallérját, addig a másikkal kioldozta a nyakkendőt s azt egy susogó hanggal húzta le a finom nyakáról.

Mikor már az orron át vett levegő sem volt elég, néha-néha elválltak egymástól; szemeik csukva voltak, ajkaik mégis jól tudták, hogy hova kell visszatérniük.

Az idősebb Uchiha ujjai most a fiú kézzel megmunkált gombjaival bajlódtak; minden egyes gomba bele volt marva az iskola monogramja; a három gyöngy KHG betű szinte beleolvadt a fehér gyöngyházas műanyagba.

Itachi hangosan felmordult mikor a negyedik gomb belecsavarodva egy elvarratlan szálba s nem akart kibújni a helyéről. Nem volt más választása... az anyag....

- Útban volt. - mormolta ki a másik ajkának.

- Francba 'tahchih. - nyögött fel mérgesen Sasuke, amint az ing lekerülve felsőtestéről valahol a közelben landolt. - Anyáék ezért kihnyirnak. Ehz már a hehtedik ihng volt amit tönkretettéhlnnnhn. - nyögte el a mondat végét amint ágaskodó mellbimbói hosszú ujjak kínzása alá kerültek.

- Év végére úgy is kellett volna másik. - vigyorogta Itachi a fehér nyaknak s azon lassan végignyalva, haladt lefelé a fiú mellkasán.

Balhüvelykujja lenyomta a balmellbimbót, míg a jobb kezén lévő ujjak körbefogták az alattuk lévő érzékeny bőrt s keményen csavargatni, csipkedni kezdték. Félhangos nyögések szakadoztak ki Sasuke ajkai közül; hangján lehetett hallani a kiszáradtságot.

A balkéz lassan elhagyta a mellkast s a krémes színű hátra csúszott, így biztosan tudta kezei között tartani a fiút. Amint fogai lágyan belemélyültek a finom mellkasba, jobb keze abbahagyta a kényeztetést, helyette a bal mellbimbó került egy dolgos, csúszós és kissé durva anyagú nyelv kezelése alá.

Hosszú ujjai lassan suhantak a feszült hasizmok felé; mutató ujját kissé beledugta a fiú köldökébe; lassan csusszant ki s be halk nyögéseket kiváltva a másikból. Ujjai alatt a finom bőr lassan libabőrössé vált.

Megfogva a fekete bőrövet egy határozott s elegáns mozdulattal sikerült kioldoznia azt; a nadrág lassan csúszott le Sasuke derekáról, ahogy a fiú fel s le emelgette csípőjét. A fekete boxer alól jól láthatóan kidudorodott a fiú erekciója; a ruhanemű felső részén egy kisebb elsötétült pacát lehetett látni. 

Bal kezével öccse derekát fogta, míg a jobbat a kellemes anyagú boxer alá csúsztatta s kezébe vette a kemény tagot; ajkai lassan csúsztak a fekete tettkóhoz s harapdálták, nyalogatták a festett bőrt. A fiú a tőle kapott nyakláncát biztos már megint az egyik nadrágja zsebébe tette. Kissé idegesen ráharapott az ajkai alatt lévő bőrre melytől felszisszent a fiú.

- Itachi ! Ezt most meg miért? - értetlenkedett a fiú s eltávolodott bátyjától, kinek keze s az abban lévő tag kicsúszott a fiú alsóneműjéből.

- Ha már a nyakláncod nem vagy képes hordani, valahogy kell emlékeztetni az embereket hogy kié vagy. - morogta a férfi kajánul öccsére nézve s újra magához húzta a fiút egy kéjes csókra.

Sasuke nem tudott, nem akart ellenkezni bátyjával. Ujjai lassan újra életre kelve végiggombolták a félig nyitott inget s lesöpörték azt a széles vállakról. Ajkait elszakítva a másikétól fejét Itachi nyakának hajlatába nyomta s lassan szívogatni kezdte a bőrt; orrán keresztül nehezen vette a levegőt, miközben a tagján lévő erős kéz folytatta munkáját.

Ő sem tétlenkedve, vakon vezette lefelé kezeit az izmos hasfalon végül megtalálva a dörzsölős bőrövet. Végiggombolva a négy gombot, melyek a zipzárt helyettesítették, s szétnyitva az anyagot nyúlt a szürkés színű boxer alól kikandikáló merev tagért.

Itachi félhangosan felnyögött a hűvös ujjak érintésére, melyek cirógatni kezdték meleg erekcióját. Fejét öccse nyakának hajlatába nyomva, apró csókokat hintett szét a finom bőrön.

Sasuke halkan szuszogva kezdte el ajkait bátyja mellkasára irányítani. Néhány helyen meg-meg harapdálva a bőrt haladt lefelé; térdeivel lassan hátralépett, így Itachi kezéből kicsúszott öccse tagja, fejét hátravetve kémlelete a plafont, amint azaz ügyes kis nyelv végre megtalálta a neki legmegfelelőbb helyet.

- Ghhnn ehz az Sahsuke. - nyögött fel amint a rózsaszín nyelvecske végigfutott egész tagján, néha meg-meg szívogatva az érzékeny bőrt.

Sasuke csak hümmögött miközben szemeit bátyja tekintetére fordította; az övéhez hasonló sötét szemek pillantottak vissza rá miközben ajkai között eltűnt az erekció.  Térdeivel még tett hátrafelé egy lépést, így már kényelmesen le tudta engedni hátát. Testsúlyának egy részét előrehelyezte jobb kezére.

Felemelve először a bal lábát s balkezével lesöpörve a ruhát ugyan ezt megtette a jobb lábával is. Bal kezén lévő mutató s középső ujját ügyetlenül bátyja ajkához vezette.

- Hm? - hümmögött Itachi értetlenkedve. Azt ne képzelje öccse, hogy majd épp most baszhatja meg. A-a.

Válaszkép kemény fogakat érzékeny tagjába és egy nyöszörgő hangot kapott, melyeknek képtelen volt nem megadni magát. Ajkait résnyire nyitva engedte be a két ujjat. Nyelvét bevezetve a két bőrfelület közé kezdte lassan körbejárni azokat.

Amint a fiú elég nedvesnek érezte ujjait kirántotta bátya szájából s hátsója felé irányította őket; középső ujjával széthúzva a kis bejáratot csúsztatta be az mutatóujját mit azonnal követett a középső.

Arcát próbálta olyan mélyen belefúrni a másik ölébe, ahogy nyelő reflexe csak engedte. Talán nem kellett volna ennyire elsietnie.

- A kihs kuhrva fohrmáhdat Sahsuke. - nyögött fel Itachi amint tekintetét öccsére fordította s meglátta a két ügyeskedő ujjat.

A fiú csak felmordult és mielőtt még bátyja akármilyen megjegyzést tehetett volna felemelkedett a nyálától csillogó erekcióról. Felszisszenve egyenesedett fel térdeire, melyek már pirosak voltak az alattuk lévő puhának nem mondható szőnyegtől.

Ujjait beljebb nyomva, s hangosan felnyögve próbált dühösen nézni bátyjára. - Nem vagyok porceláaaahhnnh. - nyögte el a szó végét amint megtalálta azt a bizonyos kis pontot.

Combja feladta a tartást; szinte már seggére huppant, de mielőtt még teljesen elvesztette volna teste felett uralmát összeszedte magát s sikeresen felemelkedett.

Itachi szinte érdeklődéssel várta, hogy mi fog ebből kisülni. Öccsét elnézve a fiúnak már nincs hátra sok, de ő még nem szeretné ha vége lenne a kis játékuknak.

Gondolataiba merülve az idősebbik Uchiha nem vette észre, ahogy a fiatalabbik szabad kezét erekciójára vezetve kezdte el kényeztetni magát. Először kissé bátortalanul nyúlt magához; tartott bátyja száraz megjegyzéseitől technikája miatt, de miután látta, hogy a másik nem figyel felbátorodva fonta körbe ujjaival az előváladéktól csöpögő tagot.

Síkos mutatóujját tagjának tetején lévő kis lyukához vezette, s mintha be szeretne férkőzni oda úgy futatta ujját újra s újra át a kis nyíláshoz.

- Ihtachih... naahnnh...- nyögte ki magából amint ismét eltalálta a kis pontot, s most el nem veszítve kezdte el dörzsölni azt. Szája résnyire volt nyílva, ajkai sarkában a felgyülemlett nyál lassan folyt kifelé.

Itachi kissé hátrahőkölve figyelte saját magát kényeztető öccsét.

- Francba Sasuke, ha látnád magad. - suttogta ki magából s lassan előredőlve nyúlt öccse erekciója után.

- Nhng... 'tahchih. - sóhajtotta ki magából a fiú amint Itachi ujjai körbefonódva tagján átvették az irányítást. - Neh....nem bihrom sokáihgnnhn.

Itachi csak vigyorogva hajolt a csillogó tag felé s kidugva nyelvét lassan nyalt végig rajta, miközben lassított keze mozgásán. Bal kezébe véve a kis zacskókat, jól érezte azoknak keménységét.

- Tah...Tahchi, eh... ehlééég.  - nyögdécselte ki magából a fiú, miközben bátyja nyelve kínozta.

- Nem hallottam elég tisztán. - mormolta az érzékenybőrnek, s ráfujt melytől lágyan megremegett. - Mit szeretnél ?

- Gahn... nii-chaaaan... neh játssz tohvább. Érehzni ahkarlak... ahn... szükségem van ráhd... Nehm eléhg... kéhlrlek...

- Imádom azt a kis mocskos szádat. - suttogta a finom bőrnek egy levegős mondatában; szemét öccsére emelte kinek elhomályosult feketéi néztek vissza rá. Ajkain végignyalva emelkedett a remegő tag felé s süllyesztette le torkán, ameddig csak nyelő reflexe engedte.

Ujjait átfuttatta a kemény zacskók alatt, hogy találkozhassanak öccse ügyetlenkedőivel. A kissé csúszós ujjak alig mozdultak, a kezei között lévő fiú teste lassan kezdett el remegni. Ezt figyelembe véve gondolkodás nélkül csúsztatta be bal mutató és középső ujját a már kitágított lyukba.

-  'Tachihhh. - hallatszott a félhangos sikítás. A fiú, bátyja hajába kapva ürítette a fehérkés-áttetsző anyagot annak torkába. Itachi egy cseppet sem hagyott elszökni; emlékezni akar öccse ízére.

Sasuke csípője lágyan ringott, miközben az utolsó csepp  folyadék el nem hagyta tagját. Felemelve bal kezét, s lerázva a pár hajszálat melyet sikerült kitépnie, lépett hátra, hogy végre eltávolodjon bátyjától, ki lassan kiengedve szájából az elpuhult bőrt végignyalt ajkain.

Lágyan megremegett amint ujjai és Itachiéi kicsúsztak lyukából. Hátát az ágynak támasztotta s még mindig kissé lihegve figyelte bátyját ki veszélyesen mérte fel szemeivel.

- 'tah... Tahchih... felejtsd el... - nyögte ki magából, majd lecsukta pilláit és fejét balra fordította.

Egy pillanattal később már a levegőben érezte magát, majd hátára érkezve és felszisszenve, a puha ágytakaró süllyedt le alatta.

- Oh de még mennyire akarod. - morogta a férfi miközben öccse felé emelkedve jobb kezébe vette az érzékeny tagot s simogatni kezdte.

- Uhgn... aniki. Tomeruyo. (9) Hannh...

- Hn. Ahhoz képest a tested mást mond. Máris félig kemény vagy. - vigyorogta az idősebb vörösödő öccse felé hajolva.

Sasuke száját feleselésre nyitotta, de a kis bejáratot nyomban betömte Itachi nyelve. A fiú érezte saját magát a másik nyelvén miközben az egyre több és több levegőt szipolyozott ki belőle.

Teste szép lassan kezdett újra éledni; csípőjét lágyan mozgatta a gyengéden masszírozó kézbe, a kemény csókból halkan szivárogtak ki mély nyögései. Eltűrve bátyja arcába hulló tincseit karolta át a férfi nyakát, mellkasát fejével együtt lassan felemelte hogy mélyíteni tudja a csókot.

Itachinak ismét vigyorognia kellett öccsén; egyszerűen elképesztő, hogy milyen könnyen lázba lehet hozni a fiút.

- A nimfomániás kis formádat. - sóhajtotta ki magából miközben eltávolodott öccse ajkaitól.

- Zakennayo !(10)

- Ennyire türelmetlenek vagyunk. - mormolta Itachi ajkait újra a fiú kiszívottjaira tapasztva. Fogait erősen belemélyesztette a puhabőrbe míg nem érezte a kissé édeskésnek mondható vért.

Sasuke fájdalmasan felszisszenve emelte le kezeit a másik nyakából, és miután már nem bírta a kemény fogak bőr cafattolását, vállánál fogva eltolta magától a másikat.

- Kurushii !!! Tachisaru !!! (11)

- Nem nem Otouto. Itt az ideje, hogy megtanulj vigyázni a szádra. - morogta a fiú arcába ki hátrálni próbált, de csak annyit ért el, hogy felemelt mellkasa és feje viaszhuppant a feltornyozott párnák hadába. Itachi ujjával letörölte a kis vérpatakot, mely lefelé csordogált az íves állról s nyelvével lenyalta a piros anyagot. - Vagy szeretnéd megtudni milyen az mikor elfogy a türelmem a gyermeteg játékaid után, hm?

Az alatt lévő fiú lassan összerándult a már-már szadista vigyorára. Látta a másik arcán lévő habozó választ, de inkább nem foglalkozott vele. Az ágy mellett elhelyezett éjjeli szekrényen lévő ébresztőre nézett. 15:53.

Felcöccenve megragadta öccse derekát, erősen tartva átfordította magukat a másik oldalra, így Sasuke hasára ülve pislogott, ahogy az új pozícióba kerültek. Még van vagy fél órájuk mire hazaérnek szüleik.

- 'Tachi?

- Hova lett az a kis kurva, aki az előbb még annyira könyörgött? - öccsét hátrébb csúsztatva emelete fel csípőjét, így a fiú jól érezhette a síkos kemény tagot mely hátsója vájatában csúszkált.

Sasuke halkan felnyávogott a finom érintkezésre, majd lenézve kajánul bátyára, megtámadta annak ajkait. Fogait lágyan belemélyesztette a másik kemény ajkába s erősen összezárta őket.

- Argh Sasuke. - morogta Itachi miközben a fiú szinte vidáman visszaegyenesedett s boldogan tanulmányozta szemeivel munkáját.

- Anikinek is meg kell tanulnia vigyázni a szájára.

- Ch. - vigyorogta kajánul a férfi s lehúzta magához öccsét egy igazi szenvedélyes csókra. Pirosra színezett ajkaik lágyan súrlódtak egymáshoz, ahogy felszisszenve összeérintették őket. Először csak lágyan, hogy ne fájjon semelyiküknek sem az újonnan felnyitott érzékeny bőrrész; a fájdalom lassan egyre elviselhetőbb, kéjébresztőbb lett. Nyelveik vadul rontottak egymásnak s próbálták a másikat elnyomni.

Itachi kezeit lassan vezette végig öccse hátán; elérve a kerek feneket széthúzta a két gömböt, mely mozdulattal egy halk morgást ért el. Öccse ellenkezésével nem törődve balkezével elhúzta a bal dombot, míg a jobbal előnedvtől síkos tagja után nyúlt s a nemrég kitágított bejárathoz vezette.

Nagy levegőt véve egy határozott mozdulattal meglökte csípőjét, így erekciója félig öccsébe mélyült.

- Nghnnhnn...- hallatszott a mélyen elnyomott nyögés Sasuke torkából. Lassan elválva a másiktól egyenesedett fel. Szemeit erősen összeszorítva, ajkait résnyire nyitva és halkan lihegve tolta le magát a vastag tagon. 

- Gaanh... Sasuke. - sóhajtott fel Itachi amint teljesen a fiúban volt. Két kezével öccsét seggénél fogva emelgette; minden egyes kis szorítást alaposan megjegyzett. - Khurva éhletbe. - nyögött fel amint egyre és egyre közelebb került a csúcshoz. Csak pár pillanata, hogy a tűzforró katlanban van.

Kezét akaratlanul is öccse fel le himbálózó tagjához emelte s lassan pumpálni kezdte, ha ő elmegy a fiú is menjen vele.

Az ablakon beszűrődő fény már nem volt annyira erős mint délelőtt, de még így is sikerült felhevítenie a levegőt, mely a szobában összekeveredett a két fiú lihegésével. Halk morgásokat, cuppogó hangot, szájon keresztül erősen vett levegő hangját lehetett hallani a szobából kiszűrődni.

- Mmngh Tahchih... ahnnh...nem..nem...köhzel vahhngyok... - nyögött fel Sasuke amint bátyja kemény tagja újra eltalálta prosztatáját.

Itachi csak morgott; ha ez a kis szaros közel van akkor ő mit mondjon már lassan 6 perce. Ujjai fogásán szorítva pumpálta egyre gyorsabban a kezében könnyező tagot.

Fogait keményen összeszorította amint öccse falai összezáródtak körülötte. A fiú hátradőlve megkapaszkodott felhúzott térdeiben, és egy félhangos sikoltásban érte el a csúcsot. A fehérkés meleg anyag lassan terült szét Itachi hasán s mellkasán.

Itachi csípőjét erősen az összeszűkülő jártba nyomva élvezett el; tekintetét egy pillanatra se vette le öccse arcáról. Összeszorított fogai közül hangosan vette a levegőt; kezét levette az elernyedt tagról s mellkasánál megfogva Sasukét húzta magára.

A két test között csak a vékony réteg csúszós, tapadós anyag képzett határt. Felemelve a felette pihegő testet kissé fájdalmasan kicsúszott öccséből, térdeit elfáradva csúsztatta el. Érezte ahogy lassan folyt élvezete elernyedt tagjára Sasuke megkínzott lyukából.

A fiú izzadt homlokára tapadt haját elsöpörve, apró csókot hintett el, édes szavakat súgott, miközben nagy nehezen kihúzta maguk alól az ágyterítőt, és a vékony anyaggal betakarta magukat.

A rajta elaludt fiú arcát nyakának hajlatába fúrva szuszogott fülébe. Kezeit átfonta a testen s magához szorította. Megígérte magának és Sasukének is, hogy nem lesz érzelgős az "elválásuk" de ezek után öccsét, így magához szorítva...


(9) Tomeru-yo : tomeru - áljj!
(10) Zakenna-yo : bazdmeg egy másik alakja xd
(11) kurushii ~ fáj  (fájdalmas) ; tachisaru ~ hagyj békén (elmenni, elhagyni)


AHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWYAHWY

Sasuke halk ajtócsapódásra és léptekre kelt fel. Kezét homlokához emelve nézett értetlenül a plafonra. Sötétség ült szobájában, egyedül az ébresztő rikító vörös számai adtak valami fényt. Majd mint egy villámcsapás, úgy futott végig minden agyán. Gondolkodás nélkül ugrott ki az ágyból.

Lenézve egy sötétkék nadrágot látott magán. Kinyitva ajtaját s lefelé rohanva a lépcsőn eszébe jutott az a rövidke kis álma, mely talán mégis valóság volt; Bátyja lágyan felemelte az ágyról, bevitte a zuhany alá és gyengéden lemosta, közben kedves szavakat suttogott fülébe, majd felöltöztette és visszafektette aludni. Ha ezek után van pofája így elmenni... ő...ő...

A fiú nem tudta folytatni gondolatát, miközben szinte feltépve a bejárati ajtót könnyeivel küszködve nézte, ahogy a garázsfelhajtón álló autónak felkapcsolódnak a lámpái és felmordul a motorja.

Apja és anyja az autó lehúzott ablakánál álltak, majd a sötétített üveg lassan felemelkedett, a kerekek alatt megropogott a beton amint előre gurultak s az útra érve lágyan elfor-

- ITACHI.

Azonnal felvillantak a vörös féklámpák.

Sasuke ökleit összeszorítva állt a homályos kinti lámpa fényénél, szemeit összeszorítva a föld felé szegezte őket. Képes lenne csak így elmenni?

Amint fel akarta emelni fejét, újabb gumicsikorgást hallott, s felnézve látta, ahogy a fekete Chevy elhajt. Ajkai résnyire váltak el egymástól. A döbbenettől hátralépett, csupasz sarka keményen nekiverődött az ezalatt mögötte becsapódott ajtónak.

Fel sem szisszenve csúszott le a hideg fán, elkerekedett szemekkel maga elé nézve. Pár pillanatig semmit nem hallott, szíve fülében zakatolt.

Hirtelen mintha eltűnt volna mögüle az ajtó s valaki mély hangon szólt volna hozzá. A hozzászóló alak leguggolt mellé s mintha valamit mondott volna neki.

- Otouto, daijoubu desu ka ? (12)

Sasuke kiszáradt szemei hirtelen pislogni kezdtek. A következő pillanatban a két fiú a bejárat padlóján feküdt. A fiatalbbik fejét a másik pólójába nyomta.

- Franc. Sasuke száj le rólam. Szzz. - szisszent fel miközben a rajta mozog test még jobban hátába nyomta a küszöböt.

Mikoto kezeit összekulcsolva, édesen nézve figyelte fiacskáit, miközben mellette álló férje minden egyes pillanatban azt kémlelete, hogy nem néz-e ki valamelyik szomszédjuk az ablakon.

- Sasuke kérlek most már kell-

Mondatát meglepetten hagyta félbe amint halk szipogás ütötte meg fülét. Értetlenkedve emelkedett fel és támaszkodott két kezére miközben Sasuke szintén felülve szemeit törölgette.

- ... jól vagy  ? - suttogta a fiúnak, de semmi választ nem kapott.

Pillanatok múlva hallani lehetett, ahogy az utca végén befordul egy autó, majd a kiszűrődő zene lassan egyre hangosabb lesz. A fekete Chevy rákanyarodva a garázsfelhajtóra lassan megállt.

Madara két nagy zacskóval a kezében szállt ki s állt meg a házaspár mellett.

- Itt meg mi történt ? - súgta oda Fugakunak miközben a fiúkat szemlélte; a következő pillanatban nagy csappanásra és ajtócsapódásra majd hangos léptekre lettek figyelmesek...




Sasuke értetlenül nézett amint meglátta Madarát kiszállni az autóból a helyi éjjelnappalis zacskójával kezében.

- M...mi folyik itt ? - köszörülte meg torkát mondata elején; talán túl hangosan kiabált.

- Á ... - esett le hirtelen Itachinak. Szóval az öccse azt hitte hogy csak úgy itt hagyná. - Tudod milyen egy terhes nő... anya addig győzködte Madarát míg el nem ment venni neki ananászt.

Sasuke csak egy halk oh-ot hallatott; hirtelen Itachi felé fordulva lekevert egy pofont s felpattanva zúgott be az ajtón becsapva azt maga mögött; Itachi épphogy előrébb ugrott mielőtt az ajtó nekicsapódhatott volna.

Az idősebb Uchiha fivér csak mosolyogva dörzsölgette arcát. Nem az a gondolat késztette mosolygásra, hogy öccse ezt nagyon meg fogja bánni, á az mellékes... csak az a kis tény, hogy másfél hónap múlva, egy hétre minden olyan lesz, mint amilyen ez a nyár volt.

(12) Otouto, daijoubu desu ka ? - öcsi, jól vagy ?



OWARI ~ vége

<---Előző     Vélemények