Nagy puffanással került be Sasuke táskája a fekete Chevrolet(1) csomagtartójába. 11 óra felé járt az idő, rekkenő hőség volt, ami még nem lenne baj hisz az autó légkondival felszerelt, de a kényelmetlen egyenruha elviselhetetlenné tett mindent. Délután kettőkor kezdődik az évnyitó, az út nagyjából háromnegyed óra, köszönhetően annak, hogy Madara nem akar gyorsan menni, plusz még családi ebéd is.. grrr.

Sasuke morogva ráncolta össze szemöldökeit, miközben még egy utolsó pillantást vetett a rezidenciára. ' Egy év...' futott át agyán. Egy év és onnantól kezdve ő is itt fog lakni. Minden egyes napját azzal/azokkal töltheti aki/ket a legjobban szeret.

Balkezét csípőjére tette, miközben a jobbal kiengedte királykék nyakkendőjét, s kigombolta ingje felső két gombját, ügyelve, hogy a tegnapi szívás nyomot takarja a patyolatfehér gallér. Már csak, ha arra gondolt ami ezen a nyáron történt, lázba jön. Fejét kissé elpirosodva fordította a szomszéd házak felé. Mégis, hogy engedhetett meg ilyet, hogy Madarával... De mégis ha egyszerűen olyan csodálatos volt ahogy...

- Hé, kapd el. - hallotta hirtelen bátyja hangját. Fejét a hang felé fordítva gyorsan maga elé emelte kezeit és elkapta a neki dobott hideg ásványvizet. - Biztos vagy benne, hogy nem akarsz valamit enni mielőtt elindulunk.

- Kössz, nem. - morogta válaszát hidegen.

Egyszerűen nem volt étvágya. A sok jó mellett ott volt a rossz... Ha holnap kora reggel felkel nem lesz mellette senki, aki lágyan cirógatva ébresztgetné. Nem lesz vele senki csak a könyvei, idegesítő "barátok" és az üres ágy. Szülei el lesznek foglalva a kisjövevény fogadásával. Minden üres lesz számára . De ha... de ha erősen próbálkozik, ha sokat tanul akkor követheti bátyját, akkor végre együtt lehetnek...

- Sasuke...- hallotta nevét. - Minden rendben ? - kérdezte Madara miközben a fiú elé állt. Itachi bezárva a bejárati ajtót, a kulcsokat mutató ujján forgatva haladt a másik kettő Uchihához.

- Persze...- motyogta a fiú fejét elhajtva, ujjai keményebben szorították a vizessé vált műanyag üveget, melyet felhevült mellkasához szorított.

- Menjünk...- suttogta könnyedséggel 'tachi miközben mutató és középső ujjával megpöckölte Sasuke homlokát.

Sasuke csak morgott egyet, ujjai között az ásványvizes üveg halkan megreccsent, s lágyan behorpadt. Nem akar menni. Még nem. - Nem.. nem lehetne még...nem ...- suttogta miközben Madarára, majd az aszfaltra, majd bátyjára és ismét az aszfaltra pillantott.

Itachi és Madara először értetlenkedve nézett egymásra, majd mindkét férfi arcán egy lágy mosoly jelent meg.

- Ide figyelj öcskös...-  szólalt meg hirtelen Madara, s ujjai közé véve Sasuke állát maga felé fordította. Egyre közelebb s közelebb hajolt, miközben mintha vizsgálgató szemekkel figyelte volna a másikat. - Azt hiszed, hogy képesek lennénk egyedül hagyni...

- ... főleg mind az után ami történt. - fejezte be a mondatot Itachi.

Madara egy lágy csókot nyomott a fiú ajkaira, majd semmiféle reakciót nem várva nyitotta ki az autó vezető felöli ajtóját és egy 'gyerünk' felszólítással már be is huppant a járműbe.

Sasuke kissé elvörösödve nézte a betont.

- Tudod... ilyenkor a legszívesebben az ország másik végébe vinnélek.

- 'tachi. - emelte fel fejét a fiú. Ritkán hallotta bátyjának azt a hangnemét amit most használ; tele érzelemmel, féltéssel; egyszerre beszél hozzá mint testvér és szerető. Gondolataiból a már duruzsoló autó éles dudája zökkentette ki.

 - Menjünk. Tudod, hogy mennyire utálják anyuék ha megvárakoztatjuk őket.

- Uhn. - mosolyogta a fiú.

- És Sasuke. - szólt vissza Itachi miközben a kocsi első feléhez igyekezett. - Az inged... átázott.

A fiú ijedten dobta el a vizes üveget, melynek külsején apró vízgyöngyök voltak. Mit is várt, ha az ember beteszi az ásványvizet a hűtőbe majd kiveszi és még a napra is viszi...akkor talán nem ez az eredmény? ...

Bosszankodva ült be az autóba, vette le lábáról a cipőt (2) s csatolta be biztonsági övét (3). Halkan felszisszent, amint a hideg anyagot felhevült bőréhez szorította a biztonsági szíj. Nem törődve a nagy vízpacával, dugta be fülét fülhallgatóival, s miután megtalálta a megfelelő számot, tekintetét a mellettük elsuhanó autókra, tájra vezette.

Gondolata akaratlanul is a nyár eseményein lovagolt. Minden egyes nap szinte leperegett a szeme előtt; a legeslegelsőtől a tegnapi, utolsó estéig.

Kicsit meglepődött az előző esti eseményeken. Nem történt semmi, szó szerint, nothing, nichts, nanimo. Este nem mentek sehova; Madara készítette el a vacsorát, mely tradicionális japán ételekből ált. Leves, sushi, rizs, polip és még vagy egy rakatnyi "finomság", melyek még bőrükben főve kacsingattak rá. Édességnek még dango is volt rúdra felfűzve, mit szerencsére nem zöld tea társaságában ettek meg.

A vacsorát kicsit szokatlan környezetben, kint az udvarban fogyasztották el. A kovácsolt vas széket és asztalt szorosan a fal mellé állították. A kemény kültéri metlakira vastag tatamikat helyeztek; erre egy alacsony asztalt melyen minden elfért. Néhány fáklyát szúrtak le az udvarban s pár gömb alakú lampiont is kitettek. Az asztalokra mécseseket helyeztek. Mivel még így sem volt elég világosság, ezért a konyhában lévő díszvilágítást is felkapcsolták, így már nem csak a pálcikájukig láttak el.

Pár nappal ezelőtt elmentek egy régi kimonókat áruló üzletbe, ahol mindegyik Uchiha talált magának megfelelő ruhát, s a vacsorához azt vették fel. Sasuke reménykedett, talán ha egy ilyen egyszerűen levehető ruha lesz rajtuk akkor nem kell majd sokat bajlódni vele és könnyen le tudják magukról hámozni... de nem így volt.

A vacsora alatt, egyetlen sugallat nem volt arra, hogy az este folyamán felhevülnének majd a dolgok. Mint egy igazi fennkölt, régimódi és...u-n-a-l-m-a-s családi vacsora.

Neki akció kell, neki szenvedély, sex. A FRANCBA, pörögnek a hormonjai és amerre csak nézz eszméletlenül döglesztő pasikat lát félig szét nyílt kimonót viselve.

A melegségre hivatkozva, és arra a kis pohárka sakéra, amit megivott, a kimono felső részét teljesen szétnyitotta, így szinte egész felső teste kint volt. Magában kuncogott, hogy talán így majd sikerül elérnie valamit. Meglepetésére, Itachi szinte leszidta, hogy hogy képzeli azt, hogy fél pucéran akar az asztalnál ülni, és hogy igen is tessék visszavenni a ruháját, helyette tűrje fel az ruha ujjait.

A vacsora végeztével még egy dangon nyámnyogva vonult fel abba a szobába amin Itachival közösen osztoztak. Táskája már be volt pakolva, hogy holnap reggel azzal már ne kelljen foglalkozni és többet tudjon aludni. A fali óra még csak fél tízet mutatott. Nagyot sóhajtva dőlt bele az ágyba s kezdte el bámulni a plafont.

Talán fél órácska lehetett az amennyit szundított, mikor valaki halkan benyitott a szobába majd ugyan ilyen hangtalansággal lépdelt felé. Egy testet érzett maga fölé emelkedni s tincseket melyek lágyan súroltál a szabadon hagyott mellkasát.
 
Lágy ajkak suhantak nyaka körül majd megállva egy ponton szívni kezdték bőrét. Először csak lágy csókokat hintett szét a titokzatos idegen, nyelvét kidugva ajkai között lassan nyalogatta a bőrt s apró szívó mozdulatokkal kezdte el színezni azt. Az apró szívásokból egyre erőteljesebbek lettek, szinte már kéjesen fájdalmasak, néha-néha mintha fogakat is érzett volna bőrébe mélyedni.

Muszáj volt kiengedni magából azt a hangos nyögést, mely torkát kaparta.

Az ajkak végre elhagyták nyakát, mintha csak most tudna újra levegőt venni, úgy szívta be az oxigént, s nyitotta ki pilláit hogy találkozhassanak bátyja tekintetével.

- 'tachi...- suttogta halkan, kezeit körbefonta a másik nyaka körül, s már húzta is volna le magához, ám a férfi mutatóujja ajkain megállította.

- Sasuke. - suttogta a mély hang. - Elég. Néha... néha elég a szó is, hogy kifejezd azt amit érzel. Nekem nem csak a tested kell, hanem a lelked is.  - megnyalva ismét a lilás foltot mit mint egy jelet, egy birtoklást kifejező pecsétet hagyott a fiún, útját az éles álon felfelé kezdte el járni. Mielőtt még a másik ajkaihoz ért volna Sasuke szemeibe nézett, melyekben szinte látta saját magát. - Daisuki. - s kimormolva a szót levegővételnyi időt nem hagyva a másiknak ostromolta meg a résnyire nyílt ajkakat.


Mérgesen sóhajtott fel a fiú miközben megmozgatta elzsibbadt hátsóját az ülésen. Már csak a gondolatra, ahogy az az erős, izmos teste felé tornyosult, ahogy hozzá simult... csak reménykedni tudott, hogy kis problémája nem lesz nagyobb.

Halkan felmordult mikor az autó egy buckán haladt át; felhevült bőre már rég kihűlt azon a helyen, ahol magához fogta az üveget, de a biztonsági öv most arrébb tolta az anyagot, és a légkondi még hűvösebbé tett mindent. Lenézve látta, ahogy mellbimbói szorosan nekinyomódva fehér ingének, kidomborodnak az anyag simaságából. 

- Hapsz~ . - tüsszentette halkan, amit szerencséjére az elől ülő kettő nem hallott a hangos zenétől. Mielőtt még megfázna, gondolta magában, kicstolta biztonsági övét, elkezdte kigombolni ingjét, levenni nyakából a nyakkendőt s megfordulva az ülésen hátranyúlt táskájáért és kivett belőle egy kék pólót. Még úgy is nagyjából fél óra mire haza érnek. Addig szépen kiteszi az ablakba a nedves ruhát.

- Kölyök, mit művelsz? - hallotta Madara morgó hangját, aki a visszapillantóból figyelte mozdulatait.
- Csak egy kibaszott pólót akarok elővenni a táskából. Ez elázott. - húzta le magáról az inget miközben morogva közölte mondatát.

- Sasuke, vigyázz a szádra. - figyelmeztette Itachi, fekete lencsés napszemüvegét jobb kezével megfogva hajába húzta.

- Igenis, Itachi-sama. - duruzsolta gúnyosan Sasuke, miközben kiterítette utazójára ingjét és megfogva a keresett pólót visszahuppant az ülésbe, nagy vigyorral az arcán.

Itachiban egy pillanatra megállt az ütő öccse gúnyos, ám ingerlő megszólítására. Az mellékes, hogy tegnap alig bírta vissza fogni magát, de az hogy öccsét most még fél pucéran lássa, és a megszólítás... csak segített problémájának növekedésében.

- Sasuke. - morogta orra alatt miközben jobb kezével lába közé nyúlva kissé megszorongatta azt a bizonyos problémát. Szeme sarkból látta ahogy Madara kaján vigyorra húzza ajkát. - Ch.

Ha nem épp az autópályán haladnának, és nem a nyár utolsó napja lenne, akkor Sasuke már rég karjai között nyögne. De nem... " Nekem nem csak a tested kell, hanem a lelked is." ... ch mikor lett ő ilyen érzelgős. A kisöccséről van szó, Kami-sama, nem egy porcelánbabáról.

Halkan felsóhajtva fordította ki tekintetét az elsötétített ablakon. De ez így talán mégis jobb, ha tegnap még lett volna egy kis akciójuk akkor sokkal nehezebb lenne a mai napi elválás.

Gondolatait próbálta valahogy elnyomni, de egyszerűen nem ment, így az érintőképernyős fedélzeti rendszer felé nyúlt, talán ha hangosabb a zene akkor nem hall semmit. Mozdulatát egy mély nyögés állította meg. Fejét balra fordítva önkénytelenül nyögött fel.

Sasuke bal kezével a hátsó ülés középső fejtámlájába kapaszkodott; jobb mutatóujja vélhetően már száját is megjárhatta, mert lefelé haladva a két ágaskodó mellbimbó között vékony csillogó vonalat húzott. Játékosan odacsúsztatva az egyikhez, Sasuke erősen megpöckölte az érzékenybőrt, ajkait lassan nyitotta szét egy halk nyögésre, félig lecsukott pillái alól bátyja minden egyes arcrezzenését figyelve. Még egy kis színészeti tudás és pillanatokon belül megkapja azt amire vágyik. Talán még az oscar-ra is jelölik.

- 'tahchih... me..meleg van. - suttogta-nyögdécselte duruzsoló hangján a fiatalabbik Uchiha.

A másik csak egy nagyot nyelve csatolta ki biztonsági övét, hátra fordulva, még mindig az ülésében ülve, nyúlt jobb kezével Sasuke álla felé. Szerencsétlenségére nem érte el a fiút, még egy kicsit se. Franc a nagy belsőtérre, legközelebb terepjárót vesznek.

Sasuke ezt látva előre hajolva kidugta nyelvét, s lassan végignyalt az előtte lebegő ujjakon. Itachi bal kezével az ülés jobb oldalán lévő gomb után kutatott, melyet megtalálva s megnyomva ülése háttámlája hátrafelé ereszkedni kezdett. Sasuke lassan húzódott a vezető ülés mögé, elhagyva a nyáltól csillogó ujjakat.

Az idősebb Uchiha sötét tekintettel nézett végig öccsén, ki az ajtó és az ülések által bezárt sarokba húzódott. Lábai szétterpesztve; a jobb az üléseken, a bal az ajtónak nyomva. Tökéletesen lehetett látni a fekete vászon nadrágon keresztül egyre keményedő erekcióját.

Itachi lerúgva lábairól cipőjét, kezdett el öccse felé kúszni.

- 'tachi azonnal ülj vissza. Még a végén megb-

- Kuss. - mordult fel a férfi Madara kétségbeesett felszólítására.

Figyelmét ismét öccsére fordítva ujjaival végre elérte a fiú arcát.

- Ch. - cöccentfel öccse lágy megremegésére, melyet érintése váltott ki belőle. Oldalra fordítva a fiú fejét lassan húzta végig ujjait az ívelt nyakon, nem kihagyva azt a kékes-zöldes-lilás foltot, melyet még tegnap hagyott ott. Talán túl kemény volt, de mintha egy vadállati ösztön azt súgta volna, hogy jelölje meg azt ami az övé.

Tenyere lassan siklott végig a libabőrössé vált mellkason, hallotta ahogy öccse levegővétele megakadt amint a másik keze a fiú derekára csúszott.

Sasuke fölé emelkedve nézett le a fiúra, ki résnyire nyitott ajkakkal és elködösült tekintettel nézett vissza rá. Szerencséjük van, hogy a kocsi összes ablaka sötétített. Ha nem így lenne, nos, a mellettük lévő autóban utazó nő már rég a szalagkorlátnak csapódva nézne utánuk.

- Kis kurva. Mindig eléred amit akarsz, hm? - vigyorogott öccsére ki viszonozta a „mosolyt".

- Haihmmm. - duruzsolta a fiú miközben résnyire nyitott ajkain végignyalt.

Szinte már kínzó lassússággal hajolt le Itachi, hogy betömje a nyitott bejáratot; nedves ajkak s egy türelmetlen nyelv várt rá. Egyszerre felnyögve ostromolták egymást, fogak súrolódtak össze, nyelvek csúsztak egymáshoz ahogy a két fiú ízlelgette a másikat.

Itachi ujjai babrálni kezdtek Sasuke fekete bőr övével, ujjai alatt érezte a finom melegséget, mely miután a kemény fekte nadráganyag és a fekete boxer lekerült róla, szinte már örülve tört elő. Öccse halkan nyögött fel, amint hideg ujjai lassan körbefogták a merev tagot s fel le kezdtek el mozogni rajta.

A fiú pillanatok múlva erősen ellökte magától bátyját s levegő után kapkodva, keze hátsó felével letörölve a kifolyt nyálat, szinte elhomályosult tekintettel figyelte az erős kéz munkáját. Halkan felnyögött, mikor a finom hüvelykujj szétkente az előtörő előváladékot.

Itachi ajkait lassan vezette lefelé a finom bőrön. Először egy erős szívást adott a már meglévő foltnak, majd egy halványabbat rajzolt az ívelt nyak másik felére. Ujjai néha lassan, néha gyorsan mozgatták a közrefogott kemény tagot.

Nyelvét kidugva haladt az egyik ágaskodó bimbó felé; először csak végig nyalt rajta, majd körkörösen, mintha kerülgetné játszadozott a dudorral. Sasuke hangosan, száján véve a levegőt nézte a dolgos kezet s a játékos nyelvet. Félig csukott pillái alól figyelte bátyja tekintetét.

A nyelv végül elhagyta a kispöcköt, s köldöke felé suhant s a kis mélyedésbe süllyedt; egyre mélyemre s mélyebbre. Mintha azt a mozgást utánozná mit bátyja tenne vele ha több helyük lenne.

Pillanatok múlva szemei feje hátsó részébe fordultak, lélegzete megakadt s szája tátva maradva lógott.

- 'tahchih...- nyögött fel amint az érzéki száj teljesen befedte a váladéktól nedves tagját. Az idősebb Uchiha csak egy morgással reagált, mely egy újabb libabőráramlatot küldött végig a fiú testén.

Erősen belekapaszkodott a feje mellett lévő fejtámlába s, hogy biztosra menjen másik kezével Itachi hajába túrt, így a fej nem mozdult el miközben Madara élesen bevéve a kanyart, lement az autópályáról. Igaz Sasuke nem igazán látott semmit az előtte ülő férfiból de abban biztos volt, hogy ő is "szorult" helyzetben van.

Itachi amennyit csak tudott, annyit be vett öccse tagjából, sikeresen legyőzve nyelő reflexét. Hogy könnyebbítsen saját problémáján oldalára fordult, így félig a hátsó üléseken, félig saját lehajtott ülésén feküdt; lábait kissé szét tette s miután sikerült kicsatolnia és kigombolnia nadrágját merev tagja után nyúlt. Halkan felszisszent ujjai érintésére melyek egy pillanat múlva átvették erekciója melegségét.

Madara félhangosan nyögött fel a látványra mely mellette elterült; Sasuke meghallva a mély hangot nyitotta ki pilláit és figyelte ahogy bátyja saját magát kényezteti.

- Nahhn. - nyögött fel amint merevségéről eltűnt a finom meleg mely zacskóit vette kezelésbe. - 'tah-'tahcic... hadd...annnh... hadd segíthsek. - mormolta miközben jobb kezével előre nyúlt, ballal megtámasztotta magát s négykézlábra ereszkedett bátyja felett.
 
Kissé meglökve Itachi bal oldalát, az alatta lévő test széttárulkozva terült el. Az előváladéktól csillogó tagot még mindig masszírozta az erőskéz. Lassan lehajolva s megnyalva ajkait helyezte azokat a gomba alakú fejre, majd egyre többet s többet nyomott le torkán míg fekete rövid szőrbe, s félkemény zacskókba nem fúrta orrát.

Önelégülten vigyorogva hallgatta, ahogy a másik kettő Uchiha felnyög; Itachi reflexből nyomta csípőjét a melegség felé, melyet Sasuke kénytelen volt megállítani; Madara egy pillanatra elvesztette irányítását az autó felett, ahogy a kis ajkakat figyelte miközben a hatalmas erekció eltűnik köztük.

Itachi végül összeszedve minden erejét, s nyögéseit, mint ahogy levegővételét sikerült kordában tartania, emelte fel fejét s először nyelvével megérintve kapta be az előtte lebegő tagot. A merev erekcióján mozgó száj egy pillanatra megállt, majd nagy nehezen újra folytatta munkáját. Érezte, ahogy Sasuke szája sokkal lassabban mozog rajta s néha meg-megremeg a fiú amint egy kicsit erősebben szívta öccsét.

Kezeit a két nadrággal borított combra vezette s egy erős mozdulattal lerántotta az anyagot a fekete boxerral együtt. Ujjait a szinte már liszt fehér lábakra helyezte s lassan masszírozni kezdte a bőrt. A hangosan szóló "Just dance" elnyomta minden egyes nyögésüket, melyet ki tudtak préselni magukból.

Érezte, ahogy az ajkai között lévő tag kissé megremeg, miközben ujjai a finom combokról egyenesen a kerek fenékre csúsztak s lassan széthúzták a két gömböt. Hogyha így haladnak ő sem fogja sokáig bírni.

Jobb mutató és középső ujját összeszorítva lassan vezette a rózsaszín bejárathoz, majd párpillanatnyi körzés után bevezette őket a száraz lyukba.

Sasuke hangosan felsikoltva emelte fel fejét bátya erekciójáról, mely egy halk cuppanással hagyta el száját.

- 'tah..thachih. - sopánkodott a kényelmetlen ujjak érzésére, melyek egyre beljebb s beljebb törték maguknak az utat, míg végre meg nem találták azt a bizonyos élvezetgumót. - Nhnnngh... méh... méhg. - nyögött fel a fiú jobb kezében bátyja merevedésével ballal pedig valami kapaszkodó után kutatva, s végül egy kemény térdre akadva próbálta tűrni bátya kínzását.

Kissé felemelkedve s megfordulva próbálta figyelni Itachi munkáját, de csak a benne ki be mászkáló ujjakat látta; elengedve a merev tagot jobb kezére támaszkodott. Elnézve mellkasa alatt látta, ahogy Itachi ajkai között eltűnik erekciója. Lassan előrelökte csípőjét, mellyel sikerült magára vonzania bátyja tekintetét; a sötét, vágytól izzó szemek most kissé mérgesen néztek rá, a finom ajkak erősen megszívták.

Felmordulva, fejét visszahajtva folytatta munkáját; érezte ahogy az ajaki között lévő tag megremeg; már bátyja sem volt messze. Egyre erősebben és erősebben szívta, harapta az érzékenybőrt, néha felemelkedett s kidugva nyelvét húzogatta az érzékeny bőrt.

Egyre nehezebb volt levegőt venni miközben egy újabb ujj társult a másik kettőhöz. Jobb kezébe véve a meleg makkokat kezdte el morzsolgatni őket, mely akció egy hangos nyögést s végül kissé édeskés, meleg s ragadós anyagot eredményezett, mely lassan folyt lefelé torkán.

Pillanatok múlva a három ujj végre egymás után többször is eltalálta prosztatáját; lassan emelkedett fel az egyre puhulóbb tagról, csípőjét a melegség felé nyomta. Száját tágra nyitotta, miközben Itachi nevének és egy nyögésnek a keverékét hallatta; nyitott szájában még jól lehetett látni a még le nem nyelt s most ajkán lefelé csorduló fehér váladékot.

Érezte, ahogy az ujjak egy utolsó lökést adva kicsúsznak belőle; Itachi hangosan lihegett alatt.

Sasuke balkezével szorosabban kapaszkodott a kemény combba, hangosan lihegve próbálta tartani magát s nem ráesni bátyjára, de ezt csak akkor vette észre mikor a comb gazdája halkan felszisszent.

Homályos tekintetét balra fordítva látta, ahogy Madara próbál koncentrálni az útra; a kormányt egy kézzel fogja miközben másik keze erekciójával foglalkozik.

Sasuke szinte már automatikusan nyúlt előre a meleg tagért s zárta körül ujjait annak tetején. Érezte ahogy a tag érintésére kissé megremeg. Már nem sok volt hátra a férfinak.

- Gahnh. - Vetette kissé hátra fejét Madara, de tekintetét még mindig az úton tartotta miközben meleg, kicsiny ajkak próbálták teljes egészében körbefogni, de neki már csak a tudat, hogy a legfiatalabb Uchiha az aki ezt teszi vele átsegítette a korláton.

Sasuke félhangosan felnyögött az ízre amint nyelvéhez ért az anyag; ajkai erősen szívták az egyre puhább bőrt míg az utolsó csepp folyadékot is kiöntötte magából, majd egy végső nyeléssel hagyta, hogy a petyhüdt tag kiessen szájából.  

Madara lihegve figyelte a tájat, szeme sarkából a "jól lakott" fiút ki pár lépést hátralépve térdein visszaült a hátsó ülésbe. Halkan felszisszent amint fájó segge a hideg üléssel érintkezett. Itachi csak vigyorogva figyelte öccsét ki mint ha misem történt volna húzta vissza magára ruháit. Hangosan felsóhajtva tápászkodott fel könyökeire, vigyora még jobban elhúzódott amint Madara kissé piroskás arcára, majd az éppen felhúzott sliccre nézett.

 Mi lesz velük Sasuke nélkül... nem nem. Mi lesz Sasukével nélkülük.

Felülve az ülése oldalán lévő gomb után nyúlt, mely visszahúzta a háttámlát. Épp egy velős kommentet akart Sasuke fejéhez vágni mikor hátrafordulva látta, hogy a fiú halkan pihegve elaludt. Lágyan mosolyogva nyúlt biztonsági öve után s csatolta be azt. Hiányozni fog neki a kis szaros.

(1)  csak h tudjuk h mien tütüről van szó http://www.youtube.com/watch?v=myiN91dvClA
(2) hogyha mi hosszabb kocsikázásra megyünk akkor én általába megválok a lábbelimtől...

(3) nem tom h ki vette észre de jó pár amcsi filmben meg japánban is néha néha lehet látni hogy hátul is bekötik magukat. Nem tom h ez csak nálunk szokás h nem kötjük be magunk hátul xd de én ezt vettem észre. De tessék magatokat bekötni...nem nem a biztonságért hanem ha elfáradtok a hosszú útba akkor tudjátok hova hajtani a fejteket és még zenét is lehet úgy hallgatni XĐ


MAHMAHMAHMAHMAHMAHMAHMAHMAHAMAHMAHMAHMAHMAHMAHMA

 
Megérkezve az Uchiha rezidenciához Sasuke még mindig nem ébredt fel, így Itachi karjai közé vette s bevitte a házba. Persze szüleik szinte hápogva figyelték mindezt, de az idősebb fivér megnyugtatta őket, hogy csak vízfoltos lett az ingje és hagyta, hogy megszáradjon és blablabla...

Sasuke kissé meglepetten és fázva ébredt; lába alatt nem érzett semmit de mégis mozgott, felsőtestét semmi se takarta. Hirtelen mintha letették volna; háta finom puha anyaghoz ért, majd egy vékony anyagú takaró landolt testén.

Lassan kinyitva szemeit először erős fény sütött beléjük, majd sötétebb lett minden. Párat pislogva látta, hogy az utcai ablakoknál lévő sötétítő függönyöket egy alak összehúzza majd felé igyekszik.

- Felébredtél végre Sasuke-chan. - hallotta az édes hangot.

- Anyu...- nyaffogta álmosan felülve miközben nyújtózkodva nézett végig a helységen. Minden ugyan úgy van ahogy volt mikor elment. Még talán ugyan az az újság hevert a földön az asztal lábánál mint ami két és fél hónappal ezelőtt. Szüleit ismerve a két felnőtt nem sokat lehetett „otthonukban" , biztos bejárták a világot, mint ahogy minden évben.

Anyjára nézve kissé meglepődött; az asszony hasa kissé kidudorodott, az arca is mintha csak halványan is de kerekebb lett, szemében lehetett látni még az elhomályosított szobában is a boldogságot.

- Itachi már behozta a táskádat és amint apád elkészül mehetünk is. - mosolyogta az asszony fiára, majd megsimogatta annak vállát, minek hatására pillanatok múlva libabőrős lett a finom bőr. - Áh az inged. - mondta hirtelen az asszony majd lassan feltápászkodva elment az ingért s odaadta azt fiának. - Várj segítek. - s azzal mint mikor még sokkal kisebb volt Sasuke elkezdte felöltöztetni a fiút.

A fiú tudta, hogy esélytelen lenne ha ellenkezne. Anyja mindig is szerette, ha úgy bánhat vele mint egy kisgyerekkel. De most végre majd újra kiélheti ezt kistesóján. Nem ő lesz majd az akit mindig pesztrálni kell, hanem a kiskölök... kicsit kezdett féltékeny lenni még a meg nem született fiúra.

Felsóhajtott mikor már csak az utolsó 3 gomb volt vissza. Még ebédelnek egyet, majd ünnepély és vé-

- Úristen. Mi történt a nyakaddal? - lépett hátra az asszony s kezébe véve fia állát elforgatta azt, hogy jobban szemügyre vehesse a lilás foltot.

Sasuke azonnal kapcsolt. - Semmi anyu. Csak...csak.

- Sasuke. - jött az asszony kemény hangja. - Itachi volt? - kérdezte miközben leguggolt a fiú elé.

- Anya...- sóhajtott fel a fiú.

- Bántott?

- Nem.

-Akkor mi törté-

- Anya kérlek.

- Sasuke, nekem bármit elmondhatsz. - mondta az anya miközben kezeit fia térdeire tette.

Sasuke csak figyelte anyja mosolygó arcát melytől neki is mosolyognia kellett. Ha ő megtudta volna hogy két kölke egymásba beleszeretett és szinte az egész nyarat reggeltől estig átdugták már rég az egyik Amerikában a másik pedig Európa egyik kis eldugott falujában lenne. Csodálta szüleit, s minden tisztelete az övék volt, de mégis csak egy kapcsolatról van szó...

- Haha (4) nincs semmi baj. Itachi nem tett semmi rosszat. Csak... szeret. - suttogta az utolsó szót, szinte attól félve hogyha kimondja, akkor az egy varázsszóra eltűnik.

- Rendben. - sóhajtotta az asszony, s egy puszit nyomott fia homlokára majd felállt. - A nyakkendőd a lámpa mellett van. - az asszony hallotta, ahogy a fenti fürdő ajtaja becsukódik, jelezvén, hogy Fugaku mindjárt lejön.

Sasuke hallgatva anyjára és füleire (17 éve ebben a házban él, ha a szél egy kicsit is megmozdítja a hátsó ajtót még azt is meghallja) begombolta ingjét, s a kanapé mellett lévő kis asztalon megtalálva nyakkendőjét, nyakába akasztotta azt, s meghúzta épp annyira, hogy az tökéletes legyen.



Kilépve a bejárati ajtón megcsapta a tikkasztó meleg. Szemei elé emelve jobb kezét nézett végig az utcán, majd az autófeljáróra. Itachi és Madara apja egyik új szerzeményénél álltak. A vörös árnyalatban pompázó autó csak tegnap hagyta el a Mercedes-Benz futó szalagjait. Az E-osztályú limuzin ára...nos... „hamarosan" megtudjuk... mint ahogy a Mercedes hivatalos honlapja írja, végül is csak egy 2009 es modellről van szó. (5)

Lassan haladt az autó felé s alaposan szemügyre vette azt. A szín egy kicsit lehetett volna sötétebb és a bőr ülések sem a legjobbak ahogyan innen látja...de talán megfelel majd arra a célra, hogy reggel ezzel vigyék iskolába.

- Áh, csipkerózsika magához tért. - csattant fel Madara, s vigyorogva nézett a nappal küzdő fiúra.

- A csomagodat betettem a konyhába majd este próbáld anyunál előbb kipakolni mert ha megtalálja azt amit az aljára tettünk akkor-  - mondatát nem tudta befejezni, melyet öccse felé fordulva mondott, mert a fiú szinte kiéhezve tapadt ajkaira.

Sasuke nem akarta, hogy vége legyen a napnak. Minden egyes percet amit csak lehet Itachival akart tölteni, minden egyes pillanatban érezni akarja a kemény testet mely a sajátjához nyomódik.

Itachi értetlenkedve fogadta a fiú hevességét, de egy idő után muszáj volt elszakadnia tőle, egyszerűen mintha a fiú kiszívná minden levegőjét ajkaival és nyelvével. Jobb kezét a tüskésre állított hajba vezette s erősen belemarkolva húzta meg azt, melyre Sasuke eltávolodott tőle s durcásan nézett rá.

- Sasuke elég. - mondta nyugodt hangon.

- De...

- Semmi de. Nem egy életre megyek el. Bár mikor felhívhatsz. Másfél hónap és itt az őszi szünet, ha gondolod eljöhetsz hozzánk. - mondta miközben magához húzta a fiút és szorosan átölelte.

Sasuke csak felsóhajtott... de olyan nehéz.

- Gyerekek, kérlek titeket, csak az utcán ne csináljátok ezt. - jött Fugaku szinte már könyörgő hangja. A férfi egy lenge de elegáns szürkés-bézsezs inget viselt egy kicsit sötétebb szürkés háromnegyedes nadrággal. Haját a nagy hőségre tekintettel ő is hátrafogta épp úgy mint Itachi. - Mehetünk? - Nézett végig a kis társaságon miután mindenkivel kezet fogott s Mikoto is bezárta a bejárati ajtót.

(4) haha- anya (ezt mondod te anyukádra de más anyukájára azt mondod okasan)
(5) ihgen még 2008-ban járnak...xd szegénykék xd, + az autó : nem kamu... tényleg nincs ára xĐ http://www.mercedes-benz.hu/content/hungary/mpc/mpc_hungary_website/hung/home_mpc/passengercars/home/new_cars/models/e-class/w212.flash.html#chapter=2 
 javítok... nem volt ára mikor még a fic nem volt kész...

WOALAWOALAWOALAWOALAWOALAWOALAWOALAWOALAWOALAWOALA

A város egyik legelőkelőbb éttermében foglaltattak helyet az Uchiha szülők kereken 12:30 -ra. Konoha betonjungelében, mint egy kis sziget úgy tűnt ki a tradicionális japán étterem. A bolt utca felöli része olyan volt, mint egy régi házé; fakeretes papír ajtó, szélcsengők lógnak az ereszről, ágas-bogas fák nyúlnak ki a kertből.

Elhúzva a papírajtót egy kis tér tárul eléjük, hol egy hölgy elegáns kimonóhoz hasonló ruhát viselt. Végignézve kis füzetét megtalálta az Uchiha nevet és máris elindultak lefoglalt helyük felé. Kiérve a kis fogadó helységből egy nagy, nyitott térbe értek melyet oszlopok sora osztott fel.

A falnál lévő alacsony asztalokat vékony fa választó elemek választották el egymástól. Középen hosszú, szintén alacsony asztalok álltak, az emberek törökülésben vagy épp térdükön ülve ettek, nevetgéltek vagy csak beszélgetek.

Elérve a terem végébe, a hölgy elhúzta a hatalmas fa ajtót s félreállva engedte, hogy a vendégek belépjenek a térbe.

Madara és Itachi kicsit csodálkozva néztek egymásra míg a 3 másik családtag, mintha minden napjukat itt töltenék levették cipőjüket s úgy haladtak az egyetlen asztalhoz mely a nagyobbacska szobában ált. Még Tokyoban se láttak ilyet.

Velük szemben nem fal volt hanem hatalmas ajtók melyek a jó időre tekintve szét voltak húzva, így jól mutatva a szépen rendezett kertet; lehetett látni egy kis köves utat mely egy kisebb hídon haladt tovább, mely híd egy mesterséges tó felett ívelt. A kis út egy kőpadhoz ért mely mögött egy nagyobbacska fa ált; körülötte bambuszok nőttek. A kert falainál kisebb bokrok, a kert pár részében kő szobrok és kisebb szentély féleségek álltak. Egy kisebb vízesés is el lehetett valahol rejtve mert lehetett hallani ahogy a bambuszcső megtelve vízzel lecsapódik.

A szobában tatamik voltak lefektetetve, ellentétben a kint viszonyokhoz hol csak az asztalok alatt volt szőnyeg; a vendégek vastag párnákon voltak kénytelenek ülni. (6)

Halva Fugaku köhintését, a másik kettő is levette cipőjét s azokat sorba téve a másikakhoz, helyet foglaltak.

- Milyen szép időnk van. - szólalt meg hirtelen Mikoto miközben a kis keretet szemlélgette.

A két szülő egymás mellett foglalt helyet, ugyan úgy mint a két testvér; Madara az asztal főnél helyezkedett el. A plafonról kis forgó ventillátorok hűsítették a levegőt.

Nem telt bele egy pillanatban se és máris kinyílt egy oldal ajtó, honnan gésának felöltözve jött a pincér had; mindegyik kezében feketére lakkozott fatálcák, melyeken ételköltemények sorakoztak. Rá sem nézve a vendégekre pakolták le hangtalanul az előre megrendelt ételeket. (7)

Mindenből egy kicsi de az a minden egy-egész-asztalt-telepakoló mindent jelentett. Az ételek elfogyasztása először csöndben történt; mindenki ízlelgette a különleges ízű készítményeket, majd miután Sasukénak sikerült leejtenie egy kispolipot melyet sok erőlködés után sem tudott felvenni pálcikáival s végül Itachinak kellett a szájába adnia, megindult a beszélgetés.

A két szülő elmesélte nyári kalandjait, hogy milyen volt az Európa szívében fekvő területeket végigbolyongani egy terepjáróval, egy nagy kanna vízzel, és egy térképpel melyet nem tudtak értelmezni.

Miután elfogyasztották a finomnak nem mondható de élénkítő zöldteát s megették a finom hűs mizumono (8) édességet megköszönve az eléjük felsorakozó pincérhadnak, s a két szakácsnak munkájukat, elindultak az elit iskola felé.

(6)http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/restaurant-photo.html#2 (7)http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/dining-photo.html#2
     http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/dining-photo.html#3
     http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/dining-photo.html#4
     http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/dining-photo.html#6 (8)http://kyoto-ryokan.co.jp/source_11282005/js_slideshow/kaiseki-japanese-cuisine-photo.html#16


NYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHMNYAHM

Fél kettő környékén a vöröses színezetű autó lassan begördült az elit iskola parkolójának kapuja alatt.  Az épület a város szélén helyezkedett el, távol a társadalomtól. A neobarokk stílusú épület egy nagy tisztáson terült el. A közelben alacsony dombok húzódtak, lábuknál erdőséggel.

A fehérkaviccsal leszórt parkolóban, mintha egy luxus autó kiállítást tartanának, mintsem a gazdag szülök gyermekeinek iskolai ceremóniája lenne. Az év legdrágább és legelképesztőbb alkotásai egymás mellett sorakoztak, néhány mellett büszke tulajdonosaik álltak s beszélgettek más szülőkkel, de amint a vörös szörnyeteg begördült mindenki azt a járművet figyelte.

Az Uchiha család mintha nem tudnák, hogy mindenki őket figyeli úgy szálltak ki az autóból s haladtak az épület felé a fákkal övezett betonúton. Mindegyik arcán egy nyugodt, semmit mondó kifejezés ült, a szokásos Uchiha tekintet. Magukba fojtva a vigyort nézték szemük sarkából az embereket kik őket bámulták.

Alig volt egy két ember, kik gazdagabbak és tiszteltebbek lettek volna mint ők. És ez az egy két ember kölke pont ugyan ebbe az iskolába járt.

Áthaladva a széttárt tömör fa ajtókon, s végigmenve a szinte már tükörszerűre fényesített kockás járólapos folyóson, végre elérkeztek a több száz embert befogadni képes díszterembe; hogy miért volt ekkora mikor csak alig került be pár ember az iskolába? Miért ne? Van pénz, nem?

Sasuke idegesen nézett körbe. Egy két ismeretlen arc, de nagyjából ugyan azok kiket már 3 éve ismer. Kissé felsóhajtva haladt tovább Itachi mellett, ki Madarának mesélt egy két iskolai élményéről miket ugyan itt szerzett.

Mikoto és Fugaku a hatalmas ablakok előtt elhelyezett hidegtálas asztalokhoz lépve szobaeredtek a Hyuuga család két felnőtt tagjával; az egyik család mellyel valamiféle kapcsolatot is tartottak.

Egy idő után Sasukénak mintha hiányérzete kezdett volna lenni. Fejét balra felé fordítva s válla felett elnézve látta bátyját ki volt évfolyam társaival beszélgetett kik öccsei/hugai is ide jártak. Ok, szóval Itachi megvan. Akkor mi lehet ez az érzés.

Körbenézve látta az önelégülten vigyorgó Hyuugát, ki épp akkor fordította el tekintetét mikor ő a fiúra nézett; viszonozta a vigyort. Shikamaru a falat támasztotta, mint ahogy az szokott lenni, s mellett Choji egy teljesen megpakolt tányért szorongatott. Valahol hallott egy ismerős, idegesítő lány hangot is, de inkább nem akarta megkeresni tulajdonosát szemével.

A terem végében elhelyezett órára nézve látta, hogy a ceremónia mindjárt kezdődik, még 10 perc, egy óra szövegelés és végre elhúzhatnak innen, ceh. Kezeit összekulcsolva maga előtt kifujt magából egy újabb adag levegőt. Mi a fenéért fizetnek annyit a szülei, mikor ebben a bazi nagy teremben csak egy rohadt légkondi van, és majd megfullad.

Összehúzott szemekkel nézett újra körbe. Már az is megfordult fejében, hogy bátyjával lelépjenek az egész hobelebancból és felavassák az új autót egy eszméletlen sex keretében.

Tekintetét a Hyuuga felé vezette ki szinte már lyukat égetett belé. Mi a francért kell ennyire nézni. Talán van valami rajta? Vagy csak Mr. Nagyképű játszik vele?

Összeszorítva fogait játszotta a másik játékát. Önelégülten vigyorgott amint felcöccenve Neji elfordította fejét. Ch, máris megérte itt maradni. Nincs annál szebb évkezdet, mint legyőzni a Hyuugát egy szemko-

- SASUKEEEEEEE !!!

Hallotta nevét majd egy testet érzett szinte sajátjára zuhanni. Franc.

- Usuratonkachi. - mormolta orra alatt, miközben a hátúról a nyaka köré tekerődött kezeket leemelte magáról és idegesen megfordulva a másik szemébe nézett.

- Ceh, még csak egy perce, hogy itt vagyok és máris megkapom a szokásosat. - morogta a fiú kissé dühösen, persze mindenki tudta, hogy ez csak Sasuke „kedvéért" volt így.

A két fiú első év óta versengett egymással. Nem volt olyan amiben nem találtak volna valamilyen versengési lehetőséget.

- Milyen volt temee nyara, hm? - villantotta fel a kérdést a szöszi fehér fogaival együtt. - Itachi kezelésbe vett, ahogy elnézem. - vigyorogta a mondatot s mutató ujját Sasuke nyakára helyezte, ahol egy kis pontban lehetett látni a szívás foltot.

Sasuke persze azonnal ellökte a kezét mely hozzá ért, egy mérges nézést küldött a fiúnak, majd idegesen elnézett róla. Naruto volt az egyedüli ember aki tudott Sasuke és Itachi kapcsolatáról; és ő is csak azért mert egyszer véletlenül épp a móka kellős közepébe belesétált.

Mit lehet tenni; Itachi szokásos 'véletlen benézek öcsihez a suliba' akciója során nem jutottak el odáig, hogy bezárják maguk után a teremajtót. Még szerencse, hogy Naruto kapta őket rajta...

Sasuke felemelve tekintetét a földről Naruto feje mellett Itachira nézett, ki kissé idegesen/mérgesen nézett rá.

Itachi gyomra összeszorult, amint meglátta az öccse mögé settenkedő szőkét. Egy rohadt évig el kell viselnie, hogy az elviselhetetlen fiú minden egyes percben Sasukén fog lógni. Jól tudta, hogy Naruto minden egyes alkalmat megragad csakhogy megszerezhesse az „ártatlan" kistesóját.

Még mindig jól emlékszik, mikor Sasuke hazaérve első házibulijából, melyet a szöszi kisebb rezidánciájában töltött el, mennyire nem akart Sasuke beszélni a buliról. Szinte fél napig hozzá sem szólt, mire kibökte hogy mi is történt.

*flash back*

- 'tachi csak egy rohadt csók volt, a kurva életbe. - üvöltötte a 14 éves fiú ki szinte könnyes szemekkel nézett bátyjára, ki ágyára lökve a fiút ált felette.

- Csak egy csók, huh? - morogta a 19 éves fiú, bal kezével a két test súlya alatt besüppedő ágyon támaszkodott, miközben jobb kezével a fiú arca után nyúlt s azt maga felé fordította. - Mégis, hogy történt ez Otouto, huh?

- Ne...nem tudom...

-Sasuke. - emelte fel hangját az idősebb fiú miközben kimorogta fogai közt a másik nevét.

Sasuke ajkai egy vékony vonalba húzódtak össze. - I...ittunk - fordította el tekintetét a fiú.

- Ki... hogyan vettetek piát mikor mégcsak 14 évesek vagytok. - kerekedett el Itachi szeme.

- Kyuu... Naruto bátyja vette... gondolván ha már úgy is az öccse szülinapjáról van szó...- nem mert bátyja szemébe nézni.

- Kitekerem annak az őrültnek a nyakát. - morogta egy nagy levegővételben Itachi.

-Ké..kérlek 'tachi. Csak egy csók volt... semmi több.

- Csak csók, képzelem. - 'tachi jól ismerte Kyuubit, Naruto bátyját, s a fiút ismerve Naruto sem eshetett messze a fájától. - Először szépen leitatott, majd amint látta a lehetőséget a legközelebbi kanapéba nyomott s addig szívta a kis ajkaidat míg azt nem hitted, hogy meghalsz. - suttogta miközben ujjai az említett ajkak közé csúszott.

Sasuke csak elvörösödve próbált akárhova nézni csak nem bátyjára.

- Sasuke. Nézz. Rám. - Sasuke nem akaródzva rázta meg fejét. - Sasuke, ha nem volt semmi más, akkor nézz rám. - A fiú remegő tekintete lassan emelkedett rá. - ... soha többet nem mehetsz annak a fiúnak a közelébe. Ha csak egy ujjal is hozzád nyúl, többet nem lesz mivel mulatnia szabadidejét.

S mielőtt öccse ellenkezni tudott volna hevesen megtámadta az összeszűkült szájat. Nem kell mondani, aznap este egy hosszú este volt abban az évben.

*Flash back end*

Madara is jól ismerve a sztorit jegyezte meg gúnyosan. - Huh, és egy egész évet lesznek együtt.

Itachi csak morogva nézte tovább a két fiút, majd öccsére pillantott ki kissé elpirulva nézett rá. Itt telt be a pohár.



- Sasuke... meddig fogjátok ezt csinálni? - kérdezte halkan a szőke meg-meg nézegetve azokat kik mellettük elsuhantak. Azon a bizonyos bulin nem csak le akarta itatni a fiút, nem, ő annál többet akart. Nem csak sexet, szerelmet is, kapcsolatot. De miután egy héttel később rányitott a másik kettőre...tudta hogy mindent elbukott. - És ha valaki rájön?

Sasuke idegességében csak nyakát vakargatta. Hányszor kell még elmondani a szőkének...

- Senki nem fog rájönni. - morogta idegesen.

- Ch. - hallatszott a szintén idegese és elégedetlenkedő hang.

Sasuke szeme sarkából látta közeledni bátyját. Idegesség fogta el. A legutóbb mikor Itachi és Naruto találkozott kisebb harc  alakult ki a kettő között.

Nem gondolkodva ragadta meg Naruto kezét és húzta a diáksereg felé, mely pillanatok múlva elfoglalta az üresen maradt székeket, melyek a hatalmas pódium felé néztek.

Itachi értetlenkedve nézett öccse után, ki eltűnt a tömegben. Az igazgatónő szokásos rikácsoló hangja volt az ami visszarántotta a jelenbe. 'franc' morogta orra alatt s visszaérve Madarához kikapta annak kezében lévő pezsgőspoharat.

<---Előző     Vélemények     Következő--->