Vasárnap csendesen indult ... volna, ha Naruto nem vette volna annyira zokon, hogy Sasuke keze nem éppen a hátán nyugszik. Pár percnyi veszekedés után persze sikerült lenyugtatni a fiút, meg persze miután Iruka megfenyegette hogy egy hétre elzárja a gépét, nos igen... hatásos szülői módszerek.

Hétfő reggel most már szokásosnak mondhatóan utazott együtt a négy férfi. Az iskolához érve mindenki dolgára igyekezett. A két tanár a tanáriba. A két fiú az osztályterembe. Kellemes nyári idő volt ,amit egy egy lenge szellő hűsített le.

- Végre ebédszünet. - nyújtózkodott ki Naruto majd Sasukéhez fordult. - Mehetünk? - vigyorgott a fiú s felkapta kis dobozát melyben az előre elkészített ebédje volt.

Sasuke fejével biccentett egyet majd elindultak fel a tetőre, hogy szokásos módon a déli ebédidőt ott töltsék el.

Naruto reggel óta furcsának találta Sasuket. Nem mintha máskor se lett volna annyira idegesítő az a 'hn'-ögés vagy a 'semmit nem szólok másikhoz és nézek ki a fejemből' kedv. De most valahogy ez jobban idegesítette a szöszit. Hallani akarta a fiú hangját...

Felérve a pár lépcsőfokon, nagy nehezen sikerült kinyitni a vastag vasajtót. Az ajtó nagy recsegések közepette tárult ki, s friss felüdítő szellő csapott arcukba mely egy pillanatra el is felejtette velük az unalmas délelőtti órákat. Szokásos módon az iskola udvarára néző oldalra ültek le és a korlátokon keresztül nézve szemlélték a tömeget.

Még mikor a színielőadásra próbáltak, akkor fedezték fel ezt a helyet, s azóta minden ebéd szünetet a sima betonon ülve töltötték el.

Mondani se kell Naruto gyorsan végzett obentojával, és mint mindig most is Sasuke ebédjével szemezett.

- Nem. - törte meg a csöndet a sötéthajú. Naruto biggyesztve alsó ajkát, kezeit összefonva mellkasa előtt, nagyokat pislogva nézett Sasukéra. - NEM.- dühöngött a fiú. - Ha tudod hogy úgy is sokat eszel akkor miért nem hozol magad több kaját ?!

- Naaa ... Sasuke...kuuuuun.- nyavalyogta Naruto.

Sasuke csak a szemét forgatta, miközben háta mögé nyúlt hogy kortyoljon ásványvizéből. Ezt a kis időt Naruto kihasználva, magához ragadta a dobozt s a benne lévő pálcák segítségével az obento nagy része már el is tűnt.

- Azt mondtam nem. - Kiáltott rá Sasuke majd kikapta Naruto kezéből a dobozt. - Pont a rizst. Miért pont azt kellett megenned?- szörnyülködött a fiú de amint Naruto szájára nézett ajkai egy önelégült mosolyra húzódtak.

Naruto rémülten nyelte le a szájában lévő adag rizst. A következő pillanatban arra eszmélt fel hogy Sasuke nyelve a szája sarkában maradt rizs szemeket követeli vissza. A meglepett szöszi egyre jobban kezdett vörösödni mikor a nyelv már nem csak a szája szélét nyaldosta, hanem alsó ajkához ért majd kis erőlködés után sikeresen tört be résnyire nyitott szájába.

Hatalmas szél kerekedett, ami el-el fújta Naruto halk nyögéseit, Sasuke egyre mélyebbre hatolt nyelvével, hogy jobban élvezhesse a fiú kéjes hangjait.

- Bwhá Sasuke...- szakította meg a csókot Naruto levegőért kapkodva miután sikerült ellöknie magától a fiút.

- Neh... neh mond, azt hogy nehm vohlt joh...- mondta szintén levegőrét kapkodva Sasuke.

- Ch. - fordította el vörösödő arcát Naruto majd újra Sasuke doboza felé nyúlt.

- Azt mondtam nem. - vágott rá az éhes szöszi kezére Sasuke. - Ha kéred, készítek neked ,de annak ára lesz. - dörzsölte meg gonoszan állát a fiú.

- Rendben akkor holnapra ké... MI???- ugrott majdnem hátra Naruto mikor még egyszer végig gondolta azt amit Sasuke mondott. A szél lecsendesedett.

- Ké.. Kérdezhetek valamit? - kezdte kicsit bátortalanul a szöszi miközben azzal a szalvétagurigával játszott amivel száját megtörölte ebédje végeztével.

- Mond. - válaszolta Sasuke miközben ebédjét fogyasztotta.

- Miért... miért viselkedsz velem így? Szóval... miért csókolsz meg, meg mondod azokat amiket. Hm?

- Mert szeretlek. - válaszolta rezzenéstelen arccal Sasuke miközben egy újabb adag rizst tett szájába.

Kínos csend követte mondatát. Csak egy egy kacajt lehetett lentről hallani és pár madár csicsergését. Sasuke gyorsan végzett a megmaradt ebédjével majd letéve a dobozta Naruto felé fordult.

- Szerinted viccből mondtam neked, hogy megvédelek, hogy soha többet nem hagylak el, hogy szeretlek. - mondta egy kicsit idegesen Sasuke. Tudta hogy a fiúnak nincs valami gyors felfogása, de hogy ennyire... vagy csak nem vette komolyan Naruto? - De ha már itt tartunk... Te mit érzel irántam Naruto...- hajolt közelebb a fiúhoz.

- Én ... én... - kezdte hebegve Naruto.

- Uhm Naruto...- hallatszott egy vékony lány hang. - Ráérsz egy kicsit?

A két fiú egyszerre fordult a vasajtó felé, ahol Sakura állt az ajtófélfába kapaszkodva kissé elvörösödött arccal.

- ... Majd később folytatjuk...- mondta halkan a fiú Sasukénak majd lassan felállt és a lány felé indult.

A szöszi elől haladva indult el lefelé az első két a lépcsőfokon. Úgy gondolta, hogy a lány úgy sem szeretne majd szürkületben beszélni vele...

- Naruto kérlek, állj meg. - szólalat meg halkan Sakura. - Beszélnem kell veled. Tudom hogy láttál... és én nem ... deh te.. és én csak azért akartam...mert te mindig... és... - nyökögte Sakura az érthetetlen mondat darabékokat. - Naruto... Vége.

A fiú szemei egy pillanatra elkerekedtek.

- Sakura...- suttogta halkan a lány nevét ki lassan felemelte a fejét és Naruto szemeibe nézett. - Miért...miért akartál velem járni...tudom...valahol érzem hogy nem szerettél úgy mint a pasid...de akkor miért?

A lány egy pillanatig nem szolt semmit. - Én...- kezdte halkan - Régen mindig...mindig elakartál hívni valahova...akárhova, csak veled legyek...de én nem akartam. - mondta a lány miközben tekintetét a lépcsőkre fordította. - És miután pár éve abba hagytad a piszkálásomat valahogy hiányolni kezdtem...aztán nagyjából egy hónapja mikor segítettél annak a lánynak a kosárban...

Erre Narutonak eszébe jutott az a másodikas lány akinek még év eleje óta segített az edzésekben. Az egyik edzésen a lány szerencsétlenül ugrott és véletlenül Naruton landolt. Ebben nincs semmi gond - gondolta Naruto.

-... az a lány egyfolytában arról áradozott hogy milyen helyes vagy és kedves és minden és mennyire szeretne veled járni...én meg ..már nem is tudom miért..de idegességembe rávágtam hogy nem járhat veled mert mi már járunk...- mondta kissé elvörösödött arccal, de azonnal folytatta, Narutonak gondolkodási időt se hagyva. - Kihasználtalak...de egyszerűen abban a pillanatban...bocsáss meg.

A lány idegességében alsó ajkát harapdálta, kínos volt az a csönd mely mondatait követte.

- Hát...- kezdte halkan Naruto. - Nem csak te neked kell bocsánatot kérned. - mondta egy lágy mosolyra húzva ajkait a fiú. - Bocsánatkérés elfogadva!- vigyorogta miközben kezeit tarkójára tette s elindult felfelé a lépcsőn.
 

Sakura értetlenkedve nézett a fiúra ki nyugodtan haladt el mellette a lépcsőn. Összeráncolt szemöldökkel és értetlenkedő képpel indult le az udvarra.

Naruto mikor kinyitotta az ajtót Sasukét a korlátnak támaszkodva találta ki lefelé bámult az udvarra. A fiú újra elmosolyodott és csendesen közeledett a másik felé.

- Mit akart? - kérdezte nyugodt hangon Sasuke miközben a fiú felé fordult.

Naruto nem mondott semmit csak folytatta sétáját miközben az értetlenkedő fekete szempárba nézett. Egy határozott mozdulattal megragadta Sasuke karját s magára húzva, a földön landoltak. Naruto kezei elsiklottak Sasuke nyaka mellett majd a feje mögött összefonódtak s lehúzták a csókra kiéhezett ajkakra.

Sasuke még mindig nem értve semmit viszonozta a csókot.

- Sze..ret..lek..- suttogta a szőke minden egyes csókocska közben.

Sasuke kitágult szemekkel nézte az őt ostromló nyelv gazdáját s kissé elmosolyodva engedett a kényeztető nyelvnek. Naruto nem tudta, nem akarta visszafogni magát. Minél többet és többet akart érezni szerelméből, aki végre megadta nyelvének útját. A két csúszós, dorozmás anyagú nyelv szinte a dominanciáért harcolt.

A hosszú csókot éles csengő szakította félbe minek köszönhetően a két fiúnak fejvesztve kellett rohannia a terembe, de szerencséjükre még a tanár előtt beértek.

Naruto néha néha Sasukéra figyelt ki az ablakon kifelé nézve bámulta az égen elsuhanó madarakat, s mikor a szöszi nem őt bámulta, egy apró mosolyra húzta ajkait.

Teletek a napok. Mint ahogy az év végén szokás most is elhalmozták a gyerekeket dolgozatok tömkelegével. Így a két fiúnak szinte semmi ideje nem maradt egymásra.

Sasukenek Nejinek kellett segítenie, mint az iskola diákelnökének helyettese. Naruto pedig Kakashinak segített a város általános iskoláiból kosárra jelentkezők kiválasztásában hogy egy utánpótlás csapatot tudjanak létre hozni az iskolában.

Minden egyes ebédszünetben és délután az iskolában kellett maradniuk és segíteni, de valahogy sosem sikerült összefutniuk.

Nagyjából három hét telet el amióta a fiúk bevallották egymás iránt érzett szerelmüket(AN: azaz most akkor június 13 van és ezt onnan tudom me én vok az író meg a storyhoz kapcsolódó naptárat vezetek az irodalom könyvem elejében XD)

Mindenki már a nyarat tervezi. Ki kivel, hova és mikor. Az órák minden egyes perce hosszabbnak tűnik a forróságban. És persze a szuper sulinak nem telik, arra hogy a termeket légkondival hűtse. Bezzeg az igazgatói irodában...

Végre kicsengettek az utolsó óráról is. Az osztályban lévő gyerektömeg már indulásra készen ált mikor Iruka lépett be a terembe.

- Gyerekek egy kis figyelmet. - próbálta felhívni a gyerektömeg figyelmét. - Arra gondoltam a melegre tekintve, és arra hogy úgy se fogtok arra figyelni, amit próbálunk a fejetekbe tölteni, az igazgatónővel megegyeztünk egy egyhetes osztály 'nyaralásban', ami az év utolsó hetén lesz megtartva, azaz jövő héten (AN: azaz jún. 18-24). Megkérném a társaságot, hogy beszéljen a szüleivel, nehogy arra a hétre lefoglaljanak szállást bárhova is, mert az egész kirándulást az iskola állja. Péntekig mindenkitől egy szülői engedélyt igazoló papírt kérek, azaz mindenkinek még van két napja...

- Király... szuper... de jó...- s a további örülő felkiáltások követték Iruka szavait. De persze voltak akik még a nagyhőségben mindig nem fogták fel a hírt és morogva próbálták tűrni hogy még nem mehetnek haza.

- Pontos információkat majd a ballagás után fogok elmondani, így mindenki legyen szíves visszafáradni a terembe az ünnepség vége után. Az indulási idő az viszont fix. Vasárnap kora este, olyan 7-8 óra felé, mert az út nagyjából egy napos így a legjobb esetben már hétfő késő délután megérkezünk a szállásra. - majd mondatával végezve kiment a teremből.

' Végre Sasukével lehetek.' 'Végre azzal az idiótával tölthetek egy nyugodt hetet' sóhajtott fel mindkét fiú.

- Sasuke mehetünk?- kérdezte Neji Sasuke padja elé állva.

- Menj előre nekem, még van egy kis dolgom. - válaszolta a fiú majd egy kissé 'fenyegető' tekintettel a mellette ülő fiúra nézett.

Neji elköszönve a teremben maradt két fiútól, a diákülések megrendezésére szolgáló terem felé indult. Az ablakokon szinte már égetően sütöttek be a nap sugarai. Mindenki haza felé indult. Egyedül a két fiú ült még a teremben.

- Végre...- mormolta halkan Sasuke majd hirtelen Naruto elé állt. - Ugye megint Kakashinak kell segítened? - kérdezte a kicsit meglepődött fiút, aki egy lassú fejbólintással válaszolt. - Gyere, elkísérlek.

- Hé Sasuke nyugi... ne olyan gyorsan. - kiabálta Naruto kit jobb kezénél fogva Sasuke vonszolni kezdett a tornaterem felé.

A fák árnyéka között két sietős alakot lehetett elsuhanni látni. Megérkezve az öltözőbe Sasuke megfogta táskáját és a kissé rémült fiúét, majd szinte bevágta azokat a sarokba. A megszeppent fiút az ajtóhoz szorítva próbálta 'fogságban' tartani.

- Végre...- suttogta Naruto fülébe majd a szöszi szájához közelítve mélyen belecsókolt a levegőért kapkodó ajkakba s közben a fiú hajába túrt.

Naruto nem tudott, nem akart tiltakozni. Azok az őrjítően puha ajkak, ahogy az övéihez érnek, s ahogy szájába hatol Sasuke nyelve s nyelvével játszik, még jobban felfokozta vágyait.

Az öltözőt apró nyögések, és a két száj cuppogó hangja töltötte be. Sasuke lassan elindítva kezét Naruto hajából, a fehér gombok felé közelített majd elkezdte kigombolni a fiú ingjét.

A felső három gomb kigombolása után hosszú ujjait becsúsztatta a szőke izgalomtól hevesen fel-le mozgó mellkasához majd két ujjával, kissé megcsípte a fiú jobb oldali mellbimbóját minek hatására Naruto kéjesen felnyögött és levegőért kapkodva törte meg a csókot.

- Sash... Sasuke. - nyögdécselte a szöszi miközben próbált levegőt venni.

Felbuzdulva azon, ahogy Naruto apró nyögések közepette kimondta a Sasuke nevét, a fiú végig kigombolta a fehér inget, s mindeközben egy újabb csókra invitálta partnerét. Két kezét lassan végigfutatta az izmos, napbarnított felsőtesten majd hirtelen derekánál fogva felkapta a szöszit s nekinyomta az ajtónak. Száját lassan Naruto nyaka felé vezette.

Nyelvével egy kisebb kört rajzolt, majd ajkait a bőrhöz tapasztotta, és szívni kezdte. A szöszi megpróbálta halkan tűrni társa 'falatozását' de Sasuke nem engedte meg ezt a kényelmet és minden egyes erősebb szívásnál egy kicsit belecsípett a fiú mellbimbójába amitől Naruto résnyire nyitott ajkait apró nyögések hagyták el.

Egy félhangos cuppanás közepette Sasuke szája elhagyta azt a pontot, amit eddig szívogatott. Fekete csillogó szemei elragadtatva nézték azt a kékeslilás foltot  mivel 'megjelölte' az előtte szuszogó fiút.

- Az enyém vagy...- suttogta halkan Naruto fülébe majd a fiú elhomályosodott szemeibe nézett.

- NARUTO.- hallatszott egy férfihang, ami Naruto nevét kiáltotta. - Esküszöm, ha megtalállak, nem úszod meg... - lehetett hallani a mérgelődő Kakashi hangját amint elhúzott az öltöző ajtaja előtt.

- Sas. . Sasuke kérlek... mennem kell. - nyögdécselte a fiú kinek most nyaka másik felét kezdte el szívni a sötéthajú fiú. - Hallod Sasuke. Kérlek. - kérlelte újra barátját Naruto. - Aaahn. - kiáltott fel a fiú amint két tűhöz hasonló dolgot érzett nyakába mélyedni.

Tágra nyílt szemei a plafont pásztázták. Mintha az életet szívnák ki belőle. Érezte, ahogy barátja szája egyre jobban nyakához tapad majd hirtelen az a két szúró valami egyre mélyebbre hatolt.

- Sasuke... Sasuke.. - kérlelte a kissé rémült fiú barátját. - Kérlek... ez ..ez fáj. - mondta ki nagy nehezen- SASUKE - kiáltotta fel végül Naruto. Nem tudta mit tegyen. Rémülten nézett maga elé s hirtelen egy erős mozdulattal eltolta magától a fiút.

Mivel Sasuke Narutot az ajtóhoz nyomva tartotta, a fiú a földön landolt. Kezével gyorsan a nyakából kiszivárgó vért próbálta elszorítani.

Sasuke szájának széléről egy csíkban folyt le a vörös vére. A fiú nehezen vette a levegőt s hirtelen ő is a földre esett, de szerencsére Naruto el tudta kapni.

Naruto rémülten nézett a karjai közt fekvő fiúra ki pár perc után még mindig nem tért magához. Lassan elállt vérzése de látása kissé homályosodni kezdett. Érezte, hogy szemhéjai egyre nehezednek de amint mocorgást érzett kezei között, összegyűjtötte minden erejét s száját egy halvány mosolyra húzta. Nem akart félelmet vagy bármi féle fájdalmat kimutatni, mert attól tartott, hogyha ezt megteszi, akkor Sasuke mindig csak aggódni fog miatta és talán ...talán soha többet nem osztja meg a fiúval gondjait...

'Ne is gondolj ilyenre' szakította félbe saját gondolatait majd szólongatni kezdte barátját.

- Na... Naruto...- kezdte halkan Sasuke amint felnézett a fiú karjaiban feküdve. Naruto arca teljesen el volt sápadva. Szemeiben félelem helyett egyfajta megkönnyebbülést lehetett látni.

- Végre. - sóhajtott fel a szőke. Sasuke kissé megrázta fejét majd a hátát az ajtónak támasztó fiú elé térdelt. - Már kezdtem megijedni, hogy nekem kell majd téged hazavinnem. - Mosolygott Naruto a fiúra. - Áh itt még maradt. - mondta kicsit viccelődve majd véres kezét Sasuke szájához tartotta.

A fiú először nem értette, hogy Naruto voltaképpen mit is akar.

- Ne kéresd magad. - motyogta a kissé vörösödő fiú majd két véres ujját lassan Sasuke szájába nyomta.

Sasuke megérezve a vér izét nyelvével, játszadozni kezdett Naruto ujjaival. Lassan nyaldosta a vékony ujjakat s közben a kék szemekbe nézett.

Naruto ugyan azt a vérvörös színt vélte felfedezni az őt néző szemekben, mint amit még egyszer látott mikor Sasuke vérszomjával küzdött. De ez más volt. Valahogy már nem volt olyan félelmetes.

Sasuke lassan kivette a nyáltól csillogó ujjakat szájából s egy másikat akart bevenni, de amint végignézett a véres kézen megtorpant s elengedte azt.

'Mit művelek?' tette fel a kérdést magának. Életében először érzett ekkora késztetést vér miatt. Érezni akarta azt az édeskés nedűt ami torkán folyik lefelé. Még életében nem ivott ilyen...ilyen íncsiklandozó vért.

Naruto kissé meglepődve fogadta, hogy az előtte térdelő fiú csak maga elé bámul s nem 'szolgálja' ki magát. Azt gondolta valami baj lehet a vérével így egyik véres ujját bekapta.

- Hát nem valami jó. - mondta miután kissé elhúzta száját a vér ízétől. - De azért nem kellene ennyire kimutatni, hogy nem ízlik. - Sasuke persze nyomban magyarázkodásra nyitotta száját de Naruto nem hagyott neki időt. - Na gyerünk még ezt a keveset. - majd kezét Sasuke elé tette s közben egy mosollyal jelezte, hogy nincs semmi baj.

A sötét hajú fiút mintha boldogság töltötte volna el. Barátja még ilyen helyzetben is képes viccelődni. Nem is törődve saját egészségével szinte 'feláldozza' magát csak ő érte.

A fiú kissé várt majd megragadta a Naruto kezét, s nyelve hegyét kissé kidugva minden egyes ujjat végigszopogatott. Végül a fiú tenyerét nyaldosta.

- Sasuke...- szólalt meg halkan Naruto miután jól lakott barátjára nézett. -  Fi..Finom?

Sasuke csodálkozva nézett az egyre vörösebb fiúra majd ő is kissé elvörösödött...

- Az .. az igazat megvallva... egész életemben felhígított vért itattak velem... ez volt az első alkalom, hogy igazi vért ittam... azaz szívtam ki valakiből. - akadozott meg mondatában. - De... de isteni volt. - mondta kissé gyerekes hangon miközben egyre vörösödő arcát lesütötte. Szájában még mindig érezte annak a csodálatos nedűnek az izét.

- Örülök...- mosolyodott el Naruto majd szép lassan elkezdett az ajtót fogva felállni.

- Naruto... ne állj...*zutty* fel...- kiáltotta Sasuke de persze hiába. Épphogy sikerült elkapni a fiút.

Nagy nehezen felállt s ölébe kapva a szinte már falfehér szöszit elindult megkeresni Kakashit. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi féle következmény, semmi féle kérdés, amit Kakashi feltehetne, egyedül a karjai közt fekvő fiú egészségéért aggódott.

- Kakashi.- törte be az edző irodájának ajtaját Sasuke kezében Narutot tartva. Szája szélére a szöszi vére már odaszáradt s szemeiben még lehetett látni egy kissé vöröses csillogást.

- Mi a fene...- esett szinte hátra székével a férfi, akit épp kedvenc könyve olvasása közben zavart meg Sasuke. Először egy ideges fiút látott, majd lejjebb tekintve, meglátta a fiú kezében fekvő Narutot kinek inge széle véres volt. - Azonnal hozd ide. - Szólította fel a fiút a sensei.

Sasuke gyorsan az iroda jobb oldali sarkában elhelyezett betegágyra fektette Narutot. - Ugye nem...- kezdte kissé idegesen Kakashi amint meglátta a szöszi nyakán lévő két 'tű nyomot'.

Sasuke lehunyta szemét jelezve a tanárnak igenlő válaszként.

- Menj oda a hűtőhöz és a harmadik polcon lévő baloldali 'vértasakot' hozd ide. - nézett dühvel teli szemekkel Kakashi Sasukere (AN: oké ez egy elégé gyagya megfogalmazás, hogy vértasak de nem tudom hogy, hogy hívják azt a zacskót, amiben tárolják...).

A fiú gyorsan kivette a hűtőből a mondott tasakot s Kakashinak adva a férfi máris bekötötte a szöszinek Az ágy alól kihúzott egy szürkés dobozt melynek közepére egy vörös kereszt volt felfestve. Kinyitva a fémdobozt pár pillanatnyi kotorászás után talált egy megfelelő méretű ragtapaszt, ami eltakarta a Naruto nyakán lévő két mély pontot.

- Huh...- sóhajtott fel a férfi majd megtörölte homlokát. - Mégis mi a fene történt?- kérdezte idegesen Sasukétől.

- Nem ..nem tudom. Egyik pillanatban még magamnál voltam... majd a következőben már Naruto szólongatott. - dörzsölgette nyakát a fiú.

- Ez nem valami jó. - sóhajtott ismét a férfi. - A jelek szerint a sejtjeid fejlődnek vissza. Milyen gyakran érzel vérszomjat?

- Nagyjából 3 hete volt utoljára. - hajtotta le Sasuke a fejét amint eszébe jutottak az események arról az időpontról.

' Ezt nem értem... 2 hétig nem bírják ki még a visszafejlődés stádiumában lévő vámpírok se hogy ne igyanak vért... ahhoz Naruto vérét kéne innia vagy testnedvet cserélnie hogy a sejtjei ennyi ideig...'

- Höh...- Nézett elkerekedett szemekkel maga elé a férfi, majd gyorsan az ágyon fekvő fiúra pillantott. ' Kigombolt ing... és mi az a folt a nyakán? Ezek...'

- hn? - Nézett értetlenkedve Kakashi ledöbbent arckifejezésére.

'Iruka ezért ki fogja nyírni Sasukét, ha megtudja, hogy mi van Naruto és közte...'

- Nhn...- éledezett Naruto. - Ho..hol vagyok? - nyitotta ki résnyire szemeit majd fejét jobbra fordította. - Ka..Kakashi sensei... - vette tudomásul hogy ki is ül mellette. - KAKASHI-SENSEI.- nyitotta tágra szemeit.

- Nyugalom. Feküdj vissza. - csitítgatta a férfi Narutot, aki időközben megpróbált felülni de a férfi visszanyomta. - Pihenj egy kicsit. Elmegyek egy pillanatra. Sasuke figyelj rá. - nézett a fiúra miközben felállt és zsebében kezdett el kotorászni.

- Szóval ennyit ér a hűségre tett fogadalmad. - jegyezte meg halkan Sasuke amint meglátta, hogy Kakashi egy telefont húzott elő.

Kakashi megmerevedve nézett a fiúra.

- És te ennyire bízol bennem? - kérdezte hűvös hangon a férfi. - Csak Irukát hívom. - rázta meg fejét miközben kiment az ajtón s tárcsázta a számot.

Sasuke csak összehúzott szemekkel figyelte a férfi hátát s miután az ajtó becsukódott Narutohoz lépett.

- Na..Naruto jól vagy? - kérdezte kicsit bátortalanul a csukott szemű fiút.

- Persze. - válaszolta halkan a szöszi. - Csak a nyakam fáj egy kicsit. - tette kezét nyakára amint a fájdalom belenyilallt.

Sasukéra hirtelen rátört az álmosság s egy nagyot ásítva, Naruto értetlenkedő pillantásaival nem törődve mászott be a szöszi mellé az ágyra. Lerúgva lábairól cipőjét kényelembe helyezte magát s oldalára feküdve magához húzta Narutot.

- Te meg mi a fenét művelsz?- sopánkodott Naruto miközben próbált kiszabadulni Sasuke öleléséből.

- Minek látszik, dobe? Álmos vagyok. - válaszolta morogva a fiú miközben a másik nyakán apró csókokat hintett szét majd egy kis pontot megharapva egy csepp vér jelent meg a nap barnította  bőrön mely egyre jobban csak dagadt, de mielőtt lefolyhatott volna Sasuke nyelvével felitta az édes nedűt.

-Sha..sasuke. - sóhajtotta ki magából a szöszi.

A mellkasánál lévő kéz lassan indult el szabadon hagyott mellkasán, a vékony ujjak hamar megtalálták az egyik kis rózsaszín bimbót mely körül lassan körözni kezdtek, s lágyan csipkedték az érzékeny bőrt.

- Naahn. - nyögött fel a fiú a kellemes érzéstől s akaratlanul hátsóját a mögötte lévő fiú ölének nyomta mellyel egy elnyelt sóhajt nyert.

- Igen Iruka én is... nem te ted-. - Kakashi amint belépett az ajtón és meglátta a két fiút kiejtette kezéből a telefont, miután hangos értetlenkedő morgást hallott a másik oldalról gyorsan felkapta a készüléket. -  ...semmi semmi... most mennem kell. Szia.

Naruto elvörösödve sütötte le szemeit miközben a mögötte lévő fiú csak mérgesen morgott.

- Sasuke, beszédem van veled. - jött hirtelen Kakashi határozott mondta.

A fiú hangosan kisóhajtotta magából a dühtől benntartott levegőt miközben felvette cipőjét és lemászott az ágyról. Egy pillanatra visszanézett a takarót magára húzott Narutora majd egy önelégült vigyorral lépett ki a folyósóra ahol Kakashi várta.

- Szóval ?- kérdezte hátát a falnak támasztva.

- Narutora vadászik Orochimaru. - mondta teljes nyugodtsággal hangjában a férfi. Sasuke elkerekedett szemekkel nézte a másikat de mielőtt megszólalhatott volna Kakashi folytatta mondandóját. - Kiderült hogy Naruto vére és sejtjei egyaránt olyan géneket tartalmaznak melyek megragadva az adott személyben lévő döntően többségben lévő sejttípust az összes sejtet annak a mintájára változtatják. Elviekben az emberi sejtjeid még mindig többségben így ez neked nem jelenthet gondot. Sőt...csak hasznodra válhat. - sóhajtott fel a férfi mondatát befejezve. Nem biztos ebben az elméletben és abban sem amit Sasukénak mondott...

- Khn. - hallatszott egy köhintés a folyosó végéről melyet halk léptek kísértek.

- Neji. - mormolta Sasuke az orra alatt.

- Uchiha Sasuke. - hallatszott Neji kemény hangja. - A mai munka kész. A te segítséged nélkül. Kakashi sensei. - köszönt el a fiú a tanártól miközben megfordult s elindult kifelé.

- Hyuuga. - morogta maga elé a fiú miközben a másik hátát figyelte. Mintha lyukat akarna égetni a másikba.

Mivel körülbelül fél négy felé járt az idő és Sasukenek már nem volt semmi dolga, és persze Narutonak sem ( nem mintha valamit is tehetett volna olyan állapotban mint amilyenben ő akkor volt) Kakashi felajánlotta hogy haza viszi őket.

Persze amint beléptek az ajtón Iruka csak annyit látott és hallott hogy „Megjöttem... átjön Sasuke is" 'Napot" majd a két fiú szélsebesen felsietett az emeletre.

- Ezekbe meg mi ütött? *ajtó csapódás* Hé az ajtó marad. - üvöltötte Iruka.

- Ki tudja. - válaszolta Kakashi majd Irukához lépve egy csókot nyomott a férfi szájára.

A két fiú amint felért és elegánsan becsapta maga mögött az ajtót, fellélegezve huppantak a plüssállatok közé. Szerencsére Iruka nem vette észre a Naruto ingjén lévő vérfoltot.

- Muf muff...- hallotta maga mellett Naruto a szokatlan hangokat.

Elfordítva balra fejét Sasukét látta aki saját orrát dörgölte az egyik hatalmas fejű kistestű róka orrához.

- Nem hiszem el... Add már oda... - bosszankodott Naruto majd kikapta Sasuke kezéből a plüssfigurát.

- Talán féltékeny vagy rá? - kérdezte önelégült vigyorral arcán az Uchiha.

- Szeretnéd...- viszonozta a vigyor Naruto egy pimasz mosollyal. - Mi a fenéért viselkedsz így, amint meglátsz egy rohadt plüss rókát? - bosszankodott a fiú... vagy talán csak a zöldszemű szörnyeteg ordibál belőle?

- Hn. - mérgelődött Sasuke majd Naruto kezéből visszavette a plüsst. -  Azok az állandóan mosolygó szemek. - kezdte hirtelen. - Az az aranyos külső, ami mögött ott a vad szellem de csak ritkán tőr elő. De ha elő is tőr, akkor kell valaki, aki megszelídíti... s utána csak az a valaki ismeri az igaz valóját. - majd kicsit közelebb tartotta magához a plüsst. - De talán azért szeretem ezeket a kis játékokat, mert valahol... valahol mindegyikben felfedezem azt a Narutot akit, már régóta szeretek. - mosolyodott el a fiú mikor a plüss feje kicsit kicsúszott kezei közül és hozzáért arcához.

- Sasuke...- suttogta halkan Naruto meglepetten a mellette fekvő fiú nevét s közben egyre jobban vörösödött.

- Hm. - mormogta a sötéthajú s könyökére támaszkodott miközben körbenézett. - Miért is van nálad ennyi róka?

- Uh...- motyogta a szöszi keresve a megfelelő szavakat...- régen...régen mindig oda voltál a rókákért...miután elmentél, elkezdtem gondolkodni... vajon miért szerethetted ennyire ezeket az állatokat. Attól kezdve, ha megláttam egy aranyosat rögtön megvetettem Irukával. Nem tudtam elképzelni, hogy mit szerethetsz rajtuk. - fogott meg Naruto egy nagyobbacska rókát és mellkasához szorította. - Egy idő után aztán már nem is azért vetettem meg a plüssöket, mert a választ kerestem hanem... hanem *nagy nyelés* hanem amikor belenéztem egy egy fekete szembe, mintha a tiédet láttam volna... mintha Uchiha Sasuke velem lenne és nem ment volna el. - mosolyodott el a fiú.

Most Sasukén volt a csodálkozás sora. Egyikük se mondta ki de, éreztették a másikkal a szeretetet.

- Naruto...- duruzsolta Sasuke Naruto fülébe...- vedd le az inged.

- MI? Má-már miért venném le? - kérdezte nagyokat pislogva a szöszi miközben egyre közelebb húzódott a falhoz.

- Nyugi... nem csinálok semmit. - próbálta nyugtatgatni Sasuke Narutot. - Csak gondolom ha nem mosod ki mihamarabb a ruhát akkor a végén nem jön ki belőle a vér.

- A fenébe. - kiáltott fel a szöszi amint eszébe jutott a folt ingjének nyaki részénél.

Sasuke kitágult pupillákkal s kiszáradt ajkakkal figyelte ahogy Naruto leveszi magáról az inget s a ruhának mérgelődve motyog. akaratlanul is de szemei végigfutottak a nap barnította bőrön. Ívelt derék, kerek vállak s íves nyak. Annak a finom vonalnak a gondolatára meg kellett nyalnia ajkait.

- Naruto. - suttogta a fiú nevét majd nadrágjánál fogva visszarántotta az ágyra maga mellé.

- Sas..mpfhnhpf...- a szöszi nem tudta befejezni, meleg ajkak tapadtak a sajátjára melyek beléfojtották a szót. Kissé hideg ujjak futottak fel s le mellkasán lágyan cirógatva bőrét.

Sasuke meg nem szakítva a csókot állt négykézlábra a szőke felett, jobb combjával széttolta Naruto lábait. Kemény combja keményen súrlódott Naruto ölének, ki az elképesztő érzéstől belenyögött a csókba.

- Jövööööök...- hallatszott egy hang az ajtó elől. - Gyerekek nektek hányszor kell szólni hogy.... ÁÁÁÁÁÁÁÁ ... MI  A JÓ @Đ$Łß*%csináltok ti ???!!!

' Ez nem igaz...' bosszankodott Sasuke akit játéka közben már megint megzavartak...

Persze ezután egy hosszas magyarázkodás következett. Irukának azt mondták, hogy Naruto nyakának egyik fele azért lilás kékes mert Sasuke kiszívta... és a másik miért van leragasztva? Mert Sasuke azt is kiszívta csak erősebben... de persze a kényelmetlen helyzetre semmi magyarázat.

Kakashinak kisebb nagyobb sikerrel sikerült lenyugtatnia az aggódó férfit. Persze vacsoraközben a fiúk minden egyes mozdulatát követte. Ha Naruto a sót kérte és Sasuke átnyújtotta neki, és véletlenül megfogták egymás kezét már ment a vita.

Vacsora után Sasuke az időre hivatkozva menni készült. Érezhető volt hogy inkább Iruka miatt távozott a fiú. Naruto készségesen kikísérte majd Sasuke egy gyors körbenézés után még egy utolsó csókra magához rántotta a fiút és egy suhanás közepette eltűnt az ajtóból így nem hallotta a sensei kiáltozását.

Pár óra múlva Kakashi is indulásra készen állt az ajtóban majd egy hosszú jó éjt csók után haza indult. Iruka szép lassan csukta be maga mögött az ajtót. Most már csak ketten tartózkodtak a házban.

- Naruto kérdezhetek valamit?- kérdezte halkan a férfi a nappaliban Tv-ző Narutot miközben letett a fiú elé egy nagy tál popcornot.

- Á köszi. Persze. - ült fel a fiú hogy Irukának helyet adjon. - Mi lenne az?

- Hogy is kezdjem...- vakargatta a fejét a férfi. - ...ez az egész olyan hirtelen jött. Mi történt?- nyögte végül ki. Persze Naruto ebből semmit nem értett. - Úgy értem mi történt veled és Sakuraval?

Naruto nem gondolta, hogy ezt fogja kérdezi Iruka. A kezében lévő tálat letett az előtte lévő asztalra majd szép lassan felállt.

- Szakítottunk. - hallatszott a halk szó melyet lehajtott fejjel motyogott miközben a lépcső felé vette az irányt. - Úgy tűnik még se illetünk egymáshoz. De ettől persze még barátok maradtunk. - mondta most már egy kicsit vidámsággal hangjában s elkezdett fellépegetni a lépcsőn.

- Ah. - lepődött meg Iruka miközben a felfelé menő szőkét követte tekintetével.

Miután a szöszi felért szobájába maga mögött becsukta az ajtót majd lassan elfordította a zárban lévő kulcsot. 'Elegem van ezekből az álmokból...' Lassan mégis elnyomta az álom miután szokásos pisziében és abban a gyerekes sapkában végre el tudott aludni.

Eközben a szomszédban...

- Végre hogy haza értél... - hallatszott Itachi hangja a konyhából.

- Mi ez a sok bőrönd ? - nézett körül Sasuke miután majdnem sikerült előre bukni az egyikben.

- El kell mennem. - jött a gyors válasz bátyjától, aki sietős léptekkel haladt el a fiú mellett be a nappaliba.

- Mégis mi a fene folyik itt?

- Nyugalom öcskös. - mordult rá öccsére majd mielőtt elment volna mellette megpöckölte a homlokát. - Nem rég kaptam egy mailt Kakashitól , újabb információkat szereztek az Akatsukiról és Orochimaruékról. És mivel a vadászok képtelen ez GPRS rendszert feltörni ezért nekem kell odamennem. - szinte már kiabálta a konyhából majd újra sietve indult vissza a nappaliba.

- Állj már meg az ég szerelméért. - kiáltotta el magát Sasuke mikor újra elszaladt mellette bátyja, akit hirtelen megragadt jobb kezénél. - Mi a fene folyik itt ? - kérdezte újra mélyen bátyja szemébe nézve.

- Nyugi öcsi. - söpörte le a fiú kezét Itachi magáról. - Én is csak annyit tudok, hogy valami nagyra készülnek. Kabutot látták egy vegyész árusnál pár nappal ezelőtt de mire kitudták volna kérdezni a pasast az kinyiffant... most mennem kell. - majd hirtelen felkapta fekete köpenyét, vállára vette táskáját melyben laptopja volt és kezébe vette azt a 3-4 bőröndöt.

Kisebb nagyobb sikerrel kiért a kapuhoz majd öccse segítségével bepakolt a Mercedesbe és amilyen gyorsan csak lehetett kihajtott a kapun elhagyva a házat... a várost. Sasuke lassan sétált visszafelé a házba s közben Narutoék házát nézte.

Ott élet van. Boldogság. Ott a szeretet. De ő most megint egyedül van. Szinte elveszne a magányban ha nem tudná hogy van aki szereti.

Eközben Naruto szobájában....

- Ne... kérlek ne...- mormolta álmában a fiú s közben nyugtalanul forgolódott.

*álom*

- Végre alvás. Hé rókák arrébb... Áhh inkább még is gyertek vissza *beleugrik az ágyba, majd magára húzza a takarót, és körbe veszi magát a plüss állatokkal* Remélem Iruka jól szórakozik a tanári karral. Megérdemlik azt a két napos kirándulást. Bezzeg a diákok sose kapnak ilyet *nagy nyújtózás* Jó éjt.

  *pár pillanattal később*

  *ajtó betörése... maszkos emberek törnek be a szobába, majd felkapják Narutot aki először kapálózni kezd de az egyik maszkos előkap egy fehér kendőt és az orrához nyomja amitől elkábul.*

   * ébredezik*

'Mi..miért van rajtam kendő? Hol vagyok? Ez ez egy ismerős hang... Kakashi?'

- *kiabál* Á hála az égnek hogy felébredtél. Ti barmok mit képzeltek. *nagy csend* Miért kellett szinte már elrabolni.

- Tudja hogy az Uchiha kölyök vámpír... azt a parancsot kaptuk...

' Sa...Sasuke vámpír de.. de hisz az csak egy álom volt... nem nem lehet valóság... NE mi ... mi az... az injekció NE...NEEE'

*álom vége*

- NEEE- kiáltott fel a szőke álmából. Lihegve ült fel ágyában és gyorsan az ajtóra pillantott. - Nyugodj meg Naruto csak egy álom volt... semmi több csak egy álom. - nyugtatgatta magát majd visszadőlt az ágyba.

 
' Elegem van ebből az álomból...vajon ez is csak egy álom vagy tényleg megtörtént...?' gondolta végig magában a fiú de egy hirtelen jött ásítás elragadta magával ismét az álmok birodalmába.

<---Előző     Vélemények     Következő--->