'Ah' hallatszott a csöndet megzavaró nyögés. Sasuke kezét szájához kapta ' Ne most ... csak most ne kelljen...'

A reggelt sürgető halvány napsugarak, láthatóvá tették, ahogy a békésen szendergő Naruto alatt Sasuke vér szomjával küszködik. Lassan letolva magáról a fiút felkelt az ülőgarnitúráról 'Ch hogy tud valaki ilyen mélyen aludni ... ah ... ' kapott szívéhez a szúró fájdalomtól.

Lassan elindult a konyha felé majd amint kinyitotta a kamra ajtaját, megérezte a vér szagát. Tudta hogy Itachi ott tartja valahol az üvegezett vért, de még nem volt ideje megkeresni őket. Most egy szempillantás alatt megtalálta. Eltolta a kis polcos szekrényt és a mögött lévő kibontott falrészből előhúzott egy üveg 'italt'. Száját egy kaján mosolyra húzta majd visszafordulva a konyhába vörösen izzó szemei villantak fel a kis helység sötétében.

- mmmh...- törölgette csipás szemeit Naruto. - Sasuke meg hova lett ? - nézett fel a fiú meglepődve. Kinyitva szemeit végre szemügyre tudta venni a napsugarakkal bevilágított szobát. Egy hatalmas Tv beépítve az üvegszekrények között. Nem messze a kanapétól egy üveg asztal. Pár helyen apró lámpák gyertyák de Sasukénak semmi nyoma.

Lassan felkelt a kanapéról majd az üvegszekrényhez közelített 'Ez...' lepődött meg a fiú amint kezébe vette a fakeretes képet. 'Még meg van neki a régi osztály képünk'. Naruto ujját lassan végig húzta az üveglapon.

- Szóval felébredtél. - halotta a szokatlanul mély hangot háta mögül, ami egyaránt hangzott rémisztőnek és bizsergetőnek.

- Csak ezt a régi képet néztem. - mondta halkan a fiú, majd visszatette a helyére. Fejét Sasuke hangja irányába fordította. Mintha nem is az a személy ált volna a falnak támaszkodva, mint  aki pár órája még csendben hallgatta végig zavaros történetét.

- Sa... Sasuke . Mi van a kezedbe? - kérdezte kis félelemmel hangjában a fiú miután Sasukénél meglátta a karcsú üvegpohárban lötyögő vörös lét. - Ugye nem...

- Áh ez ...- emelte fel poharát a sötéthajú s egy nagy nyeléssel kiitta a pohár tartalmát. Lassan közelített Naruto felé. - Hogy is fogalmazzak. Az emberiség életadója ... a vámpírtársadalom éltetője. - majd végignyalta száját. - Kíváncsi vagy milyen ?

Naruto válaszára nem várva megragadta a fiút balkarjánál, hirtelen magához rántotta s egy kis erőlködés után mély csókban forrasztotta össze ajkaikat.

Naruto szemeiben látható volt a sokk. Amint összeértek ajkaik, megérezte azt a jellegzetes vas ízt. Pillanatok alatt eltűnt a fémes érzet ahogy nyelveik harcot vívtak egymással.

Hangos üvegcsörömpölés volt az mely megtörte a csókot. Hirtelen a melegség eltűnt ajkairól és a sötéthajú fiú keze se fogta az övétjét. Kinyitva szemeit, Sasukét látta maga előtt ki az arcán egy piros foltot simogatott miközben valaki morogva mondogalódott.

- Jól vagy Naruto ? - Kérdezte a morgó hang.

Jobbra fordítva tekintetét Itachival találta szembe magát, ki eléggé fáradtnak tűnik. Naruto lassan bólintott.

- Hnh .- könnyebbült meg az idősebb Uchiha.- Rendben. - húzta száját egy kisebb mosolyra majd hirtelen Sasukéhez fordult. - TE MEG MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL?- üvöltött Sasukéra. - Nem elég hogy szar estém volt, de mire hazaérek mit kell látnom. A piámat megitta valaki, az idegesítő kisöcsém épp a legjobb haverját... - majd egy kicsit megállva Itachi végig gondolta mit is látott. - Ch...- fejezte be s felsietett a lépcsőn .- Jó éjt. - kiáltotta le majd egy ajtó csapódást lehetett hallani.

- Na .. Naruto, én....- kezdett mentegetőzni a fiú majd száját nyitni akarta mikor a szöszi közbeszólt.

- Ez... ez az előbb... a vérszomjad miatt...?- kérdezte kicsit félve a fiú. Végig gondolva a kérdést eléggé hülyének érezte magát.

- I...igen. - válaszolt halkan Sasuke s lassan felállt, kissé még szédült. - Kérlek bocsáss meg. Nem tudok uralkodni magamon. - morogta orra alatt. -  Azok a szemetek valamit tettek velem ami újra elkezdte felépíteni a vámpírgéneket. Egyszerűen nem bírom már annyi ideig vér nélkül mint régebben. - mondata közben a padlót figyelte.

- Ennyire... ennyire rossz a helyzet - suttogta halkan maga elé Naruto mintha valamin gondolkozna .- Mit szólnál ha ... - majd újra elhallgatott.

- Ha ?- kérdezett vissza Sasuke kicsit meglepetten a félbehagyott mondaton. Tekintetét Narutora emelte.

- Mit ... mit szólnál ha, - rebegte halkan a fiú ezzel is felcsigázva Sasuke idegeit. - Tudom, hogy hülyén fog hangzani. De ha szükséged... ha szükséged lenne vérre én ... én szívesen adok az enyémből.

Sasuke nem hitt a fülének. Naruto felajánlja neki hogy ő lesz az éléskamrája és amint rá tőr a vér szomj a fiúból nyugodtan kiszívhatja azt a mennyiséget ami kell neki.

- Naruto...ezt nem ...én nem...

- Nem tűrök el ellenkezést. - emelte fel hangját a szöszi. - Nem akarom, hogy bajod legyen. Nem akarom, hogy még egyszer eltűnj. - hajtotta le fejét mondata közben.

- Naruto... - suttogta halkan Sasuke s kezébe véve a szőke tincsekbe burkolózott arcot mélyen belecsókolt a fiú ajkaiba.

Egy kis vékony rétegben még lehetett érezni a kellemetlen ízt de már csak egymást érezték. Naruto kissé bátortalanul de átvette az irányítást a másik szájában. Hamar elérte őket a levegő hiány, olyan gyorsan repül ilyenkor az idő...

- Nhnn... Bwáh...- lökte el magától Naruto Sasukét. - Mennyi az idő?

- Miért fontos ez? - kérdezte meglepetten Sasuke keze hátuljával kissé nyálas száját megtörölve.

- Csak... csak mond meg ...- kérlelte a fiú a sötéthajút.

- 6:23

- A fenébe... bocsáss meg de mennem kell... - válaszolta ridegen a szőke és már az ajtó felé sietett.

- Mi...miért kell menned?- nézett ijedten Sasuke. Talán ő ijesztette volna meg a fiút?

- Ma... ma jönnek vendégek. Jó sokan. És segítenem kell Irukának az ebéd elkészítésében. Tudod ma... ma van apu halálának 17-ik évfordulója. - mondta 'boldogsággal' hangjában a fiú. - És ilyenkor mindig rendezünk egy kis összejövetelt...- mosolyogta...de nem ugyanazzal az élettel teli mosollyal mint ami mindig ajkain szokott ülni.

' Francba' ... morogta Sasuke miközben egy gyors pillantást vetett a dvd lejátszó kijelzőjére.

- ... ha gondolod,  eljöhetsz. Olyan dél felé ki szoktunk menni a...

- Most... menjünk. Segítek. - mondta Sasuke kicsit mély hangon. Hogy felejthette el...

Naruto nem értett semmit a hirtelen válaszból. Azon kapta magát, hogy Sasuke vezetésével mennek ki a kapun és érnek át a szomszéd házba.

- Hol a fenébe jártál ?- üvöltötte dühösen Iruka amint meglátta belépni az ajtón a két fiút. - Minden évben neki szoktunk állni 6 órakor az ebédnek, tudod mennyien jönnek...

- Oké oké mindjárt...- motyogta halkan Naruto.

Majd lassan felbattyogott az emeletre hogy átöltözzön.

- Sasuke. Hát te ?- nézet kérdően a fiúra, aki próbálta megőrizni tökéletes nyugalmát. Bár ez nehéz volt amint többször végignézett a kötényes, fejkendős, fakanállal hadonászó Irukán.

- Ha nem gond segítenék.

- Nem gond ? Isten ments. Meg vagyunk mentve. Kakashi végre van segítségünk .- kiáltotta be Iruka a konyhába az épp a hatalmas bödön levest kevergető szintén hadifelszerelésben lévő férfinak. - Á kérlek menj fel Naruto után. Nem szeretném ha összekoszolnád a ruhád. Biztos tud adni neked olyan ruhát ami jó.

Sasuke már ismerte a házat így feltalált egyedül is a szöszi szobájához. Az ajtó résnyire nyitva volt úgy hogy a fiú tökéletesen rálátott az épp pólóját levevő Narutora. Sasuke szép csendben figyelte ahogy Naruto a szekrényhez lépett majd egy fekete rövidnadrágot és egy Narancs sárga pólót dobott a mögötte lévő ágyra.

Becsukva a szekrény két ajtaját balra fordulva a szőkeség észrevette a két fekete szemet mik őt pásztázták.

- Jahj... - ugrott meg egy kicsit a szöszi de semmi több reakció. - Sasuke?- nézett értetlenkedve a fiú felé ki lassan nyitotta ki az ajtót és lépett be a szobába.

- Iruka küldött fel, hogy kérjek tőled ruhát. - Mondta lassan a fiú, félve nézve Naruto arcára. Nem tudja mit tegyen. - Én...

- Nhn...- mormolta szinte a szöszi majd egy fehér nadrágot és kék pólót halászott ki Sasukénak ki miközben a ruhadarabokért nyúlt magához húzta a szöszit s erősen magához szorította.

Naruto kissé beleremegett a hirtelen mozdulatba, de a kellemes meleg érzet mely mellkasához nyomódott mindent elfelejtett. Van mellette valaki, nincs egyedül...már nincs.

Sasuke egy halk köszönömöt suttogott a tincsek közé majd a fürdőszoba felé igyekezett, Naruto egy pillanatig még egyhelyben állt, megrázva fejét lassan indult el lefelé a lépcsőn.

Leérve Naruto már a nappaliba bevitt két nagyjából 20 fős asztalokat nézte, előkeresve a fehér terítőket kisebb nagyobb sikerrel kezdte szétteríteni őket.

- Hadd segítsek. - ajánlotta fel Sasuke segítségét miközben lefelé haladt a lépcsőn. Leérve megfogta a terítő másik két végét, s végre sikerült szépen landolnia az anyagnak az asztalon.

A fiúk még 3 terítőt terítettek le, mindegyik asztalra négy négyzet alakú fekete kisebb terítőt tettek. Naruto szalvétákat hajtogatott miközben Sasuke az ezüst evőeszközöket törölgette le. Kakashi a tányérokat pakolta szét miközben egy-egy asztali díszként szolgáló gyertyát helyezett el mindkét asztal 3 pontján Iruka.

A szobából kivitték a kanapét a kis dohányzó asztalt és a kisebb dísztárgyakat így sikerült csak nagy nehezen , de mégis benyomorgatni az asztalokat.

10 óra tájában már szinte minden kész volt csak az ételnek és pár süteménynek kellett megsülnie így a fiúk elmentek Inoék virágboltjába, ahol már készen várta őket az egyszerű de mégis csodálatos koszorú melyet átlósan egy fekete szalag fogott át.

Ino anyukája már feketében várta Narutot és kicsit meglepetten látta mikor Sasuke állt a fiú mellett. Részvétét kifejezve átnyújtotta a koszorút s közben mélyen meghajolt. Sasuke számára a legmeglepőbb dolog az volt mikor Naruto örömmel vette kezébe a halotti koszorút. A fiú csak mosolyog és mosolyog és egyetlen pillanatra se szontyolodik el.

Visszaérve a házba Iruka és Kakashi már félig felöltözve próbált még pár apróbb dolgot elintézi.

Sasuke hazasietve egy fekete nadrágot s inget húzott fel majd a kapuban állva várta hogy kiérjenek Narutoék. A fiú még mindig mosolygott és boldogan kémlelte az eget.

Mialatt elértek a temetőbe senki se szólt a másikhoz. Csak párszor törte meg ezt a síri csöndet Naruto dúdolgató hangja amivel Irukától mindig egy kis mosolyt csalt ki.

A temetőbe érve hatalmas tömeg fogadta a kis csapatot. Barátok, ismerősök. Mindenki aki egy kicsit is ismerte az elhunyt egykori Fox csapat kapitányát ott állt a sír mellett. Néhol egy-egy zokogó hangot lehetett hallani néhol egy kisebb férficsapat mesélt a nagyszerű kapitányról.

A sír felé igyekezve útközben Riukoval is találkoztak aki szintén mélyen meghajolva mutatta ki részvétét majd sietősen eltávozott hogy anyukájának tudjon segíteni megcsinálni a rament amit majd Narutoékhoz visznek át.

A sírhoz érve Naruto letette a sírkő elé a koszorút majd egy csókot nyomva ujjaira szép lassan végighúzta azokat a márványtáblán. Közelebb lépett a sírhoz majd leguggolt s halkan beszélni kezdett.

- Szia apu. - kezdte halkan majd egy kis csönd követte beszédét. Mintha azon gondolkodna, hogyan fogalmazhatná meg az elmúlt hónapok eseményeit. - Megnyertük a meccset. Csodálatos érzés volt. Mintha ott áltál volna mellettem és segítettél volna. És képzeld Sasuke is visszajött. Tudod régen ő jött mindig el velem... s most újra itt van. - Naruto hátranézett válla felett. A mondatra a sötéthajú fiú felkapta fejét majd egy kicsit megbiccentette fejét. Naruto boldogan nyugtázta hogy végre újra mellette áll barátja ezekben a percekben.

Tekintetét Sasukeról visszafordította a sírköre. Egy kis kép volt a márvány közepén elhelyezve, amin a Fox csapat egykori kapitány boldogan mosolyogott miközben hona alatt egy labdát tartott.

Lassan felállva elköszönt apjától Naruto. Sasuke mint ahogy kiskorukban is szomorúan figyelte Narutot hogy még ezekben a pillanatokban is ilyen erős, egy könnycseppet se enged meg hogy kifusson szeméből, csak mosolyog miközben a lágy nyárias szél szemébe fúja kószatincseit.

Ő is megállt a sír előtt majd egy kicsit meghajolva tisztelgett a férfi előtt. Felemelve fejét a távolban egy züllött hajú nőt látott, aki őt nézte. Nem hitt a szemének. Kiskorában is mikor minden évben elkísérte Naruto látta azt a nőt, aki minden egyes embert figyelt, aki sírhoz lépett. Volt egy sejtése hogy ki lehet az, de nem mert szólni Narutonak. Nem akart neki fájdalmat okozni. Főleg ezen a napon.

Iruka és Kakashi pár emberrel beszélgetett, de miután látták a kapu felé igyekező két fiút, gyorsan elköszönve elindultak utánuk.

A kapun kifordulva Naruto Kibáékkal találta szembe magát.

- Hey! - üdvözölte Kiba Narutot ki egy helloval válaszolva sietett barátjához majd egy egyszerű kézfogás után szemügyre vette a kis csoport tagjait.

Szinte mindenki ott volt a régi osztályból, még Sakura is. A lány kicsit zavartan állt a többiek között.

- Sakura-chan. - kiáltott fel Naruto amint meglátta a lányt majd gyors léptekkel sietett a zavarban lévő lányhoz és átölelte. Nem érdekelte az előző esti események. Várható volt hogy nem fog olyan sokáig tartani ez a 'kapcsolat' de talán nem így kellett volna befejezni.

Sasukét és Sakurát egyaránt sokkolta a fiú viselkedése. A lány tudta hogy Naruto látta őt Leevel csókolózni. Félve egyezett bele, abba hogy eljöjjön a kis csapattal és csak Hinata kitartó unszolása tudta rávenni, arra hogy végül is elmenjen, de erre nem számított.

- Á sziasztok gyerekek.

- Jó napot Kakashi-sensei , Iruka -sensei. - jött a szokásos nyomott köszöntés.

- Naruto mennünk kellene. - kérte halkan Iruka. Nem akarta elszakítani a két gyereket. Úgy találta volna jónak, ha a két szerelmes egymás karjaiban töltené a mai napot...oh csak tudná hogy mi folyik valójában.

Naruto lassan elengedve Sakurát Kakashi kocsija felé indult s közben mosollyal arcán intett barátainak.

Hazaérve a sütőben hagyott ételeket (hogy megőrizzék melegségüket) elkezdték tányérokra szétrakni. Félórával később a házban már nem a csend volt az úr, hanem a hangos beszélgetés és helyenkénti kacaj. Nem tudtak szomorúak lenni. Akármennyire is letörő volt az esemény ami miatt találkoztak, ránézve Narutora mindenki Minatot látta. Ugyan az az életvidám mosoly volt felfedezhető Naruto arcán mint az egykori Fox kapitányén.

Az egyik szekrényre Minatoról volt felrakva egy régi kép minek egyik sarkában fekete szalag húzódott. A kép mellett gyertyák és füstölők voltak elhelyezve.

Szinte hátborzongató az a hasonlóság, ami apa és fiú között látni lehetett.

Mint minden évben a vendégek elmenetele után, ami hét óra körül lehetett, Iruka és Kakashi is elment. Narutonak azt mondták, hogy szeretnének kettesben is 'ünnepelni' egy kicsit így a fiú nem gyanakodott semmire.

Sasuke ott maradt a házban a fiúval és egy gyors átöltözés után nekiláttak összetakarítani, elmosogatni és egyéb házimunkákat elvégezni.

A nappaliba visszapakoltak mindent, mintha az nem is történt volna semmi. Naruto apja képéhez lépett. A kép melletti gyertyák szinte már elfogytak. Elfújva a gyertyacsonkokat, levette a képet a szekrényről s leült vele a kanapéra.

- Végre készen vagyunk. - törte meg a csendet Sasuke aki épp a hatalmas zacskónyi szemetet vitte ki. Becsukva maga után az ajtót a ház csöndességében szipogást hallott.

Lassan haladt befelé a nappaliba. Látta ahogy a neki háttal ülő szőke kezei remegnek miközben maga előtt tartotta a képet. Az üvegezett fotóról folytak le a csendben sírdogáló fiú könnyei.

Sasuke halkan haladt Naruto felé majd az ülőgarnitúrán ülő fiú mögé beállva kezeit a remegő vállakra tette. Naruto megrezzenve abbahagyta a sírást. Kitágult pupillákkal nézett fel Sasukéra.

- Naruto....- törte meg a csendet Sasuke miközben a kék gömbökbe nézett. Naruto alsó ajkába harapva próbálta meg visszafogni könnyeit. Lehajtva fejét lassan újra sírni kezdett. Sasuke ezt már nem bírva ült le a síró fiú mellé. A képet gyengén fogó kezek közül kivette a könnyel áztatott fotót s halkan a kisasztalkára helyezte. Naruto azonnal pólójába kapaszkodott, arcát mellkasába fúrva tört ki belőle a zokogás. - Add ki magadból....- súgta halkan a szőke tincsekbe. Naruto a sírástól vörös szemeivel nézte Sasukét kinek szemei nyugodtságot sugalltak.

A ház csendjét csak a fiú szívszakító sírása zavarta meg és a néha-néha hallható csitítgató susogás.

Irukáék elértek egy kis házhoz, ami a külváros környékén lehetett. 3at kopogva az ajtón az lassan kinyílt.

- Jó estét.- Köszöntötte a két férfi az asszonyt ki az ajtót kinyitotta.

Lassan haladtak előre a kis házban. Minden évben ugyan olyan minden. Mintha semmi se változna. Ugyan az a dohos szag. Minden holmi a padlón fekszik de az asszony nem zavartatva magát invitálta be a két férfit konyhájába. Leülve a nő teát tett le a két férfi elé majd ő is leült.

- Ma láttam ... ma láttam... ő ... ő volt az. - motyogta halkan az asszony.

- Igen... elég szépen felnőtt már. - mondta halkan Iruka.

- És ott volt... az az Uchiha kölyök is. Miért nem volt eddig vele? Merre volt ?- kérdezte kissé zaklatottan az asszony.

- El kellett mennie. De bocsásd meg neki. Naruto végre újra boldog lesz.

- Nem nem nem. Akkor lesz boldog ha újra visszakerülhet hozzám. - mondta rémisztő hangon a hosszú szőkésbarna hajú hölgy. Hangja remegéstől akadozott. - Ha végre újra két kezemben tarthatom...

- Azt már nem. - állt fel Iruka, háta mögött  a szék egy puffanással dőlt el. - Nem emlékszel mit tettél a drága fiacskáddal. - dühöngött a férfi de szerencsére Kakashi vissza fogta.

- Iruka kérlek... Bocsáss meg de jobb ha megyünk. - Azzal fel állva, Kakashi Irukát kézen fogva, elindult az ajtó felé.

Szinte minden évben így zajlott a Naruto anyjával való találkozás. De a legrosszabb akkor volt mikor a szinte őrült asszony késsel hadonászva követelte vissza fiát akit egyszerű könnyedséggel eldobott magától.

Hazaérve a két fiút a kanapén feküdve találták. Sasuke kezei szorosan tartották Narutot. Iruka elmosolyodva terített az alvókra egy nagy lepedőt majd Kakashit kikísérve a jó éjt csók után ő is aludni ment.

Kakashi is útnak eredt de nem a háza felé. A városból kivezető autópályán indult el majd lekanyarodott az egyik leágazáson ami a hegyekbe vezetett, egy jó félóra után elérte uticélját.

Autóját az útszélén hagyva vágott a rengetegbe. Egy kis keresés után elért egy barlang bejáratához, amit a fák hatalmas gyökerei és futós növények szövedékei takartak el. Félretolva a növényeket az egyszerű ember maximum még két lépést tenne befelé és visszafordulna mondván ez nem barlang ez csak egy kis kuckó. Csak azok tudtak erről a bejáratról, akik a vámpír vadászokhoz tartoztak.

A férfi lenyomott egy követ, amit két pityegés követett s hirtelen egy lézerfény pásztázta végig. Egy újabb pityegés után a kőomlásnak álcázott ajtó kettényílt. Bentről beszélgetések, gépek zörejei hallatszottak. Mindenhól fehér fal, kissé erős fényű világítás. Ezzel valamilyen szinten akadályozni akarták betörni vágyó vámpírokat.

- Á Kakashi. - halotta nevét a férfi háta mögül. - A főnök hívat.

- Máris?- csodálkozott a férfi, aki épp, hogy csak belépett az ajtón.

Lassan indult el a hatalmas terem végében lévő ajtóhoz.

- Hívatott uram. - kezdte Kakashi miután 3szori kopogtatás után benyitott a sötét szobába. Az asztalon egy kis lámpa világított.

- Kakashi... részletes beszámolót kérek...- válaszolt a mély férfihang a nagy fekete karosszékből, ami hátát mutatta Kakashinak.

- Nem észleltem semmi különöset a viselkedésében. A vérképhez képest nem jelent meg semmi féle iszony, ami egy vámpírnál lehetséges...- fejezte be mondatát a férfi.

- Értem... Jelentést kaptunk az Akatsuki és Orochimaruék eltűnéséről. Készülj fel arra hogy támadni fognak vagy  esetleg elviszik az Uzumaki kölyköt.

- Tessék? - csodálkozott Kakashi.

- Még pár éve mikor bekerült hozzánk az incidens után vért vettünk tőle és az kimutatta, hogy a vérsejtjei közönséges vámpír vérrel érintkezve A szintűvé fejlődnek. - Kakashi ledöbbenve nézte a székháttámlát. - Nem értem mi céljuk volt ezzel Orochimaruéknak. Kétlem, hogy A szintűvé akarna változni. Már rég megölte volna Sasuket a véréért. Valami más van a háttérben.

Kakashi szótlanul állt főnöke asztala előtt.

- Mintha a vére képes lenne befogadni más vért és azt megtartva beépíteni...

Újabb csend.

- És azzal hogy elvesztettünk minden nyomot, még nagyobb a veszély. Semmilyen információt nem tudtunk meg. Bár melyik pillanatban támadhatnak...- s csönd telepedett a szobára. - Elmehetsz.

Kakashi meghajolt majd kiment az ajtón. Pár papír leadása után vissza ment autójához és elindult hazafelé.

'Sasukét rá kellene venni, hogy Naruto vérét igya. Van a szervezetében még emberi vérplazma talán ha azokat Naruto vérplazmái beépítenék magukba... Bár biztos nem tenne ilyet Narutoval... ah az a lökött gyerek is... biztos nem emlékszik semmire.' Gondolta magában Kakashi s egy nagyon sóhajtott.