Lassan haladtak a nappali felé. Sasuke kezét fogva, Naruto próbálta össze szedni gondolatait. Hogy is kezdje... minden egyes rémisztő kép után erősen szorította a vezető kezet.
Leülve a kanapéra mély csönd telepedett a szobára. Sasuke magához húzta Narutot és szorosan átölelte.
- Naruto... - szakította meg a csöndet Sasuke mély hangja. - ha nem akarod nem ...
- De ... valakinek végre el kell mondanom... - majd egy mély sóhajjal hozzálátott...
*Flash Back*
- Naruto ma 9 kor zárunk. Addigra takarítsd ki a raktárt. - kiáltott egy nagydarab bolti árus a 13 éves Narutonak aki, egy a Konohához közel eső városban vállalt nyári munkát.
' Legalább egy rohadt légyszivest kinyöghetnél , dattebayo !' kiáltotta magában miközben száját széles mosolyra húzta majd a szemetes lapáttal és a söprűvel kezében elindult a raktár felé.
A munkát Iruka szerezte neki. Egy régi tanítványának családja egy kis vegyesboltot nyitott de a szerencsétlen diák eltörte a kezét miközben apjának segített dobozokat pakolni. Iruka úgy gondolta, hogy Narutonak nem ártana egy kis munka, így megtanulja, hogy milyen nehéz megszerezni a minden napi betevőt.
A vegyesbolt általában 10 kor zár de mivel péntek van, és Naruto utolsó munka napja, és persze a tulaj másnap családjával egy hosszú nyaralást tervez Indiába, előbb zárnak egy órával.
A raktáron volt két kisebb ablak, amin némi fény szűrődött be, de a világosság nagyobb részét a villany adta. A lemenő nap sugarai halványan szűrődtek át a porfelleg között majd egy kéz megragadta az egyik ablak fogantyúját és nehezen kinyitva kitárta az ablakot.
Naruto elégedetten törölte meg homlokát miközben a kitakarított raktáron végignézett. Dobozok a helyükön, a polcon minden konzerv betű szerint sorba állítva.
- Naruto... vendéged jött. - kiáltotta a bolt tulajdonosa a munkáját épp befejező fiúnak.
'Ki lehet az?' - csodálkozott a fiú. - ' Áh, talán Kakashi mégis eljött értem.' - kezdett örülni a fiú a gondolatra. Takarító eszközeit a sarokba téve indult el kifelé a boltrészbe. Nagy csodálkozására egy vörös hajú lányt talált a pult mellett. A lány egy egyszerű kislányos fodros ruhában állt a pult mellett és nevetgélve beszélgetett a nála kétszer nagyobb tulajjal.
Amint meglátta Narutot megörülve a fiú felé szaladt.
- Naru-chan...- köszöntötte szinte már dalolva a fiút.
- Te meg ki vagy? - húzta össze szemét a szöszi.
- Jaj Naruto ne legyél már ilyen butus. - majd a lány egy hirtelen mozdulattal megfogta a fiú kezét, és kifelé rángatta. - Mindjárt visszajön Naru-kun csak át kell adnom egy üzenetet. - meg se várva semmi féle választ a boltostól, már el is tűntek.
A lány egészen az egy sarokra lévő kisebb parkig húzta a fiút majd megállt az egyik fánál és elengedte a még mindig értetlenkedő szöszi kezét. A lány arcáról eltűnt az a gyerekes mosoly és helyébe egy már-már gonosz lépett.
- Szeretnél találkozni Uchiha Sasukéval? - szólalt meg hirtelen a lány amint szembefordult Narutoval.
A fiú hallotta a kérdést, de agya nem tudta felfogni... találkozni Sasukével...
- Ki... ki vagy te?- lépett hátra remegve a fiú. - Egyáltalán honnan ismered Sasukét?
- Itt most én kérdezek. - mondta hűvösen a lány majd Naruto felé lépett. A lány vészesen közelített a szöszi felé. A fiú érezte a hátának nyomuló fatörzset. A vörös hajú lány kezeit Naruto fejéhez emelte. - Ha nem lennél annyira fontos... itt helyben...- mondta ki halkan miközben Naruto szemébe nézett s kidugva nyelvét megnyalta ajkait. - Este 11-ig van időd eldönteni, hogy akarsz-e találkozni vele...- majd egy papír cetlit csúsztatott a fiú zsebébe. - Tedd meg, Sasukéért. - suttogta a lány majd sarkon fordulva elindult abba az irányba, ahonnan jöttek.
'Huh...' csodálkozott Naruto. Zsebében kotorászva megtalálta a kis fehér cetlit, ami félbe volt tűrve.
"Ha látni akarod Sasukét, gyere ma este 11 órára a ' Sounds for you' bárba."
'Mi...mit keresne Sasuke egy olyan helyen, mint az a sztriptíz bár' csodálkozott Naruto ' Ne..nem tudom mit tegyek.' motyogta magában a fiú miközben visszafelé tartott a boltba.
3 éve hogy utoljára találkoztak és azóta semmi hírt nem hallott Sasuke felől. A szíve megszakadt ha egy röpke kis emlék eszébe jutott arról az estéről. Annyi mindent akart még elmondani legjobb barátjának...
- Naruto siess, mert le fogod késni a vonatot. - kiáltott fel a tulaj a szöszinek, aki épp halmijait csomagolta össze.
' Ez az, minden meg van.' Nézte végig csomagjait majd kezét derekára tette. 'Mehetünk.'
Egy hosszú búcsúzkodás után, ami az elérzékenyült tulaj miatt húzódott el, végre elindulhatott a szöszi a nagyjából 10 percre lévő vasútállomásra. A vonat 10 :20 kor indult így mikor elhaladva a templom előtt észrevette az a templom falán lévő órát, ami 10:10 mutatott, futásra fogta magát.
A nap már lég lement. A közvilágítás is már fel volt kapcsolva és minden egyes clubból és bárból harsány nevetések és hangos zene hallatszott ki.
Naruto kicsit kifulladva de megérkezett az állomásra. Elindult kifelé a peronra. Egy futó pillantás után, amit a menetrendre vetett, vissza lépett.
-Ké...késik?! - kiáltotta amint 3szori átolvasás után ugyanazt a 'késik 10-20 percet' feliratot látta...
'És én ezért siettem annyira...' hajtotta le fejét...
Mit lehetett tenni a semmin kívül, így kiment a peronra és az ott elhelyezett padok egyikére leült.
'Á felhívom Irukát hogy ne aggódjon' Gondolta unalmában a fiú majd készülékéért nyúlt. Kihúzva telefonját a zsebében lévő cetli kiesett. Lassan nyúlt le érte majd ugyan ilyen lassússággal bontotta ki az összetűrt papírt. 'Ah ' sóhajtott majd telefonját pár pötyögés után füléhez tette.
Még egy ideig a papírdarabékot bámulta míg a másik oldalon fel nem vették.
- Hello Iruka... meg vagyok igen... nagy gond lenne, ha maradnék egy napot? - kérdezte félének a fiú miközben a cetlit, olvasta újra és újra. - szuper... nem nem csak szeretnék egy kicsit még maradni... rendben... szia. - majd kinyomta a telefont és hátára kapva táskáját útnak indult a város másik végében lévő bárba.
A hely felé közeledve a békés környezet egyre jobban fajult el egy bűnöző negyeddé. A különböző bárok előtt néhány ember eléggé spicces állapotban álldogált, ami kezdte elriasztani a szöszit.
Belépve a bárba fülig elvörösödött. Azt tudta, hogy miféle hely ez a bár de még életében nem látott ennyi... ennyi 'husit' szabadon.
Persze nem kell mondani amint belépett az ajtón egy nagydarab fickó lépett hozzá, aki elég furcsán nézett a kiskorúra.
- De.. de nekem azt mondták, hogy jöjjek ide. - mondta már-már megszeppenve a fiú.
- Mi folyik itt Jirobo? - kiáltott rá egy középmagas férfi a Naruto előtt álló nagydarabra.
- Ez a kölyök azt mondta, hogy ide kellett jönnie.
- 'Ez lenne Ő' Te idióta. Őt várja Tayuya. - ütötte tarkón a melákot.
- Oh bocsáss meg Kidomaru. - vakargatta meg tarkóját Jirobo.
- Kövess...- adta ki a 'parancsot' Kidomaru, majd lassan elindult a bár másik végébe.
Naruto megpróbálta tekintetét nem a körülötte lévő világra összpontosítani de nem mindig sikerült. Egy-két helyen kisebb csoportok üldögéltek. Előttük az asztal roskadozott a már kiivott poharaktól.
- Próbálj meg normális lenni és nem bele kötni a szavába. Nincs valami jó napja. - zökkentette ki gondolataiból Narutot az őt vezető férfi.
A terem másik végébe érve egy sima faajtó állt Naruto előtt, azt kinyitva egy hosszú sötét folyosón haladtak végig. Kis fényt a plafonról lelógó néhány lámpa adta.
- Tayuya itt a kölyök...- kiáltotta be a lánynak Naruto vezetője a csukott ajtón keresztül.
- Engedd be. - hallatszott bentről a válasz.
A férfi lassan kinyitotta az ajtót majd egy 'sok szerencsét' súgott a fiúnak s egyedül hagyta.
Naruto egy nagy nyelés után lassan lépett be az ajtón. A kis szobában kissé fülledt levegő csapta meg. Az ajtó mellett egy kisebb ülőgarnitúra volt. Belépve egy hatalmas íróasztallal találta szembe magát. Az asztalnál egy nagy bőrfotel állt, ami Narutonak a hátát mutatta.
- Nyugi fiúk...- hallatszott a fotelban ülő hangja majd lassan megfordult a szék. - Kicsit korán jöttél de látom érdekel hogy mi van a barátoddal. - mosolyodott el a lány majd lassan felállva Narutohoz lépett aki tágra nyílt szemekkel figyelte a lányt.
- És... hogy tetszik a kis birodalmam?- kérdezte kajánul a lány. Naruto semmit se tudott mondani.
' Ez tényleg ugyan az a lány, akivel délután beszéltem' Nézett végig az előtte álló lányon, akin egy latexból készült combig érő csizma, egy szintén latex anyagú rövidnadrág és egy fűzőszerű felső volt.
Csönd telepedett a helységre egyedül csak halk cuppogó hangokat lehetett hallani. Naruto arcán megjelent meglepődött kifejezést Tayuya gyorsan észre vette.
- Á had mutassam be két hű szolgámat...- majd a 'szolga' szóra a halk cuppogások abbamaradtak és a hatalmas asztal mögül egy ikerpár lépett ki négykézláb. Mindegyiken ugyan olyan hosszúszárú csizma és egy rövidnadrágos, rövidujjas egybe ruha volt. - Ő itt Sakon...- majd megsimogatta a fiú fejét, aki mint egy kis kutya simult a lány kezéhez...- és ő Ukon...- majd a másik fiú fejét is megsimogatta.
Naruto hatalmasan meglepődött amint meglátta a két fiút. Mintha kutyák lennének...
- De térjünk a tárgyra. - törte meg a csendet Tayuya, s visszaült székébe. Eközben a két 'kutya' Naruto körül kezdett el sündörögni. - Szóval találkozni szeretnél Sasukéval.
- I..igen.- válaszolta kicsit megszeppenve Naruto. 'Biztos, hogy jó ötlet volt ez?' Kérdezte saját magát idegesen.
- Értem...- húzta kaján mosolyra a lány száját miközben Sakon Narutot a fiú mögött lévő kanapéra döntötte. Ukon szép lassan kezdett el felmászni a szöszin.
- Mi... mikor találkozhatok Sasukéval?- hebegte Naruto miközben próbálta eltolni magától Sakont. Szerencsére sikerült eltolnia a fiút de ugyan ebben a pillanatban Ukon kezdett felé közeledni majd végig nyalta a Naruto arcát.
- Áh... látom tetszel a kicsikéimnek. - mosolyodott el a lány.
- Nehm .... Nehm tudnád elküldeni őket ?
- Ha ezt akarják... hadd csinálják. Nekem most el kell mennem. Mindjárt visszajövök. - majd a lány felkapva fekete ballonkabátját kilépett az ajtón. - Jaj elfelejtettem megemlíteni valamit. - lépett vissza a lány. - A kedves Sasukéd... egy vámpír... na majd jövök. Pápá. - azzal végleg eltűnt az ajtó mögött.
'MI???' döbbent le Naruto. 'Hogy Sasuke egy mi? Ehz Ehz egy jó... jó vicc...' nézett maga elé tágra nyílt szemekkel. ' Ez...ez kész vicc...mint ez a hely...na tünjünk el innen.'
- Hé skacok... szálljatok le rólam. - kérlelte a két fiút Naruto amint két ficánkoló kezet érzett meg testén végig futni.
A két fiú egymásra nézve egy széles vigyorra húzták szájukat majd Ukon elkezdte feltűrni Naruto pólóját, így feltárva a hevesen fel le mozgó felsőtestet. Ezalatt Sakon Naruto övét kezdte el kicsatolni.
- Elég...- zsörtölődött az egyre vörösödő Naruto majd megpróbálta ellökni magától Ukont de a fiú nem engedett akaratának. Sőt még jobban a fiúhoz bujt s ujjai közé vette az egyik kis rózsaszín mellbimbót és erősen morzsolgatni kezdte.
Eközben Sakon kigombolta Naruto nadrágját majd lassan lehúzva a zipzárt a zöld boxerban pár pillanatnyi kutatás után megtalálta azt amit keresett.
- Eresszetek.- kiáltotta Naruto és már lökte volna el Sakont de Ukon nem engedte hogy egy ujjával is hozzáérjen társához így a szöszit a kanapéhoz szorította s mélyen Naruto szemébe nézett. Fejét lassan a fiúéhoz közelítette majd ajkait a szösziére tapasztotta.
Naruto tágra nyílt szemekkel ült a kanapén moccanni képtelen állapotban. Eközben Sakon se tétlenkedett... Naruto megpróbálta visszafolyatni minden egyes apró nyögését de amint megérezte a meleg nyelvet végigfutni merevedésén nem tudta ajkait csukva tartani. Pillanatokon belül Ukon is társult Sakonhoz. A két fiú először mintha veszekedett volna Naruton de kis idő után kiegyezve, közösen térképezték fel nyelvükkel a fiú minden egyes milliméterét.
Naruto lesokkolva ült s hátrahajtva fejét a plafont bámulta üres tekintetével.
- Látom jól érzik magukat a fiúk. - hallotta Naruto Tayuya hangját amint kinyílt az ajtó...
- Kéé...kérlek.. állítsd le őket...- kérlelte Naruto a lányt, aki az asztalához sétált majd az asztalon lévő fa dobozkából elővett egy injekciót. - A...az meg mi ?- próbálta kivenni Naruto a tárgyat, amit a lány kivett a dobozból.
- Ts...- csitítgatta a lány. - Meglátod, ettől egy jót fogsz aludni. - majd a két fiú arrébb húzódva 'gazdájukat' Narutohoz engedték. Tayuya levéve a tű biztonsági kupakját, Naruto kezébe szúrta s beinjekciózta az altatót. Naruto kék szemei lassan homályosodni kezdtek s lassan lecsukódtak.
- Fiúk gyertek be. - szólt ki Tayuya Jiboronak és Kidomarunak eközben egy nagy vigyorral arcán vissza zipzároszta Naruto nadrágját.
A kiscsapat egy nagyobbacska mikro busszal vágott neki a közeli hegyekben lévő kastélyhoz, ahol ideiglenesen szálltak meg Orochimaruék.
Mindeközben a kastélyban.
- Sasuke nem veheted le a kendőt. - szólította fel Orochimaru a 14 éves Sasukét.
- És mégis miért nem ?- zsörtölődött a tini.
- Elérkeztél ahhoz a fázishoz mikor a szemed minden egyes fényt éles fénynek lát és ha nem hagyod a szemeden a kötést akkor megvakulhatsz. Sajnálom de ez a gyógyszerek mellékhatása.
- Pfh. - 'sóhajtott' a fiú majd lassan kissé bizonytalanul elindult az ajtó felé.
- Most meg hova mész?- kiáltott rá Kabuto.
- Nem mindegy az neked?- förmedt a férfira Sasuke majd lassan kitapogatva a kilincset kinyitotta az ajtót és elindult egy kisebb sétára.
'Mi a francért kellett ilyen hirtelen ebbe a hülye kastélyba jönnünk.' Morgolódott magában a fiú miközben a falat fogva haladt végig a folyosón s jobbra fordult.
Lassan hajnalodni kezdett...
' Hol a fenébe lehetek. ' döbbent rá Sasuke arra hogy pár sarkon való befordulás után nem emlékszik arra merre is járhat. 'Mi ez az érzés... ismerős ez a szívverés... de ez nem Orochimarué vagy Kabutoé.' Kapta fel fejét a fiú, lábait gyors léptekre biztatta. 'Ki...ki lehet ?' gyötörte kérdésekkel magát a fiú majd a nagy figyelmetlenségben véletlenül neki ment a fal mellé állított kis asztalnak.
A hirtelen 'ütközettől' a földre esett s esés közben az épp mellette lévő ajtó kilincsét lenyomta.' A frász... Mi ez a csipogás?' kapta fel fejét amint kinyílott a szobaajtó és az onnan ki hallatszó géphangok megütötték fülét.
Négykézlábra állt majd lassan kapálózott az ajtó felé s mikor sikerült elérnie erősen belökte. A szobában sötét volt. Csak egy-két gép fénye adott világosságot. Az ágyon egy szőke hajú fiú feküdt. Egyik kezéből egy cső vezetett ki melynek végénél lassan hullottak a cseppek egy nagyobb 'zacskóba'. A fiú halkan szuszogott. Mint aki örök álmát aludná.
Sasukében egyre nőtt az érzés hogy a szobában lévő valakit ő már régebbről ismeri és közel áll hozzá de egyszerűen nem tudta elképzelni hogy ki lehet az. Lassan négykézláb indult el befelé a szobába majd pár lépés után fejét beverte a vaságyba. Miközben lassan emelkedett fel egy az ágyból kiálló fémreszelék beleakadt a szemfedőjébe, így ha szemeivel lefelé nézett kilátott a kendő alól.
Ezzel a kis 'segítséggel' próbált felállni és szemügyre venni az ágyon fekvőt. Tekintetével először egy lassan fel lemozgó mellkast látott, tekintetét feljebb emelve először szőke tincseket pillantott meg majd.... Hirtelen valaki hátúról befogta orrát és száját majd kirántott a szobából.
Egy fekete csuklyás férfi erősen tartotta de a fiú erőteljes kapálózás után elengedte.
- Sasuke azonnal mennünk kell .- mondta a férfi s Sasukéra adott egy ugyan olyan fekete csuklyás köpenyt mint amilyen rajta is volt.
- Mi a fene folyik itt Orochimaru. Ki fekszik bent abban szobában?- kérdezősködött miközben a férfi megigazította a fiú szemén felcsúszott kendőt.
- Mindent el mon...
- Orochimaru azonnal tűnjetek el mindjárt ideérnek. A Nap még nem kelt fel így még marad időnk eltűnni. - lehetett hallani egy aggodalommal teli női hangot.
- Tayuya a fiút hozzátok utánunk. - adta a ki a parancsot a férfi.
- Értettem. Kabuto már kint vár titeket. A vadászok nagyjából 5 percre vannak. Amint tudunk mi is utánatok megyünk. Itt van 5 ampulla vér. - majd a lány átadta az 5 ampullát a férfinak aki azonnal eltűnt karjában Sasukével aki még mindig semmit se értett a körülötte történő eseményekből.
'Hogy a fenébe vettek ezek észre minket.' Idegeskedett a lány miközben kikapcsolta a gépeket és Naruto karjából szinte már kitépte idegességében a csövet. - Fiúk azonnal gyertek segíteni. Én nem tudok mindent egyedül elvinni. - szólt társainak a rádióján keresztül. Egy ideig várt de választ nem kapott. - Fiúk azonnal gyertek ide. - ismét semmi válasz. Hirtelen kezébe kapta a fiút majd hátrálni kezdett. Mintha emberek közeledését érezte volna.
A következő pillanatban az ajtóval szembeni ablak hatalmas zörej közepette betört. Az ablakon 4-5 ember hatolt be mindegyik állig felfegyverkezve.
- Ne mozdulj. - kiáltott rá az egyik ember. A lány csak egy széles mosolyra húzta száját. Egy hirtelen és gyors mozdulattal kilépett az ajtón majd futni kezdett kezében Narutoval. A fiú még mindig nem ébredt fel miután beadták neki az altatót.
A lány egészen a nagyteremig futott ahova a bejárati ajtó nyílott. Két oldalról lépcsősorok vezettek fel az emeltre. A kettő közül ő a bal oldalin állt és onnan kémlelte a helyet. Az ajtó résnyire volt nyitva. Szemével jobban körülnézett. Semmi életjelet nem érzett azoktól kiket szemei a padlón láttak heverni.
Lassan ballagott lefelé a lépcsőn megállva , ott ahol a baloldali lépcsősor találkozott a jobb oldalival. Hirtelen erős reflektorfény vetült rá. A lány mintha gyengülni kezdett volna. Bőre a napfényhez hasonló erősségű fénytől égni kezdett.
- Add fel. - kiáltott rá a reflektor mögül egy férfi.
- Heh... - hörögte a lány. - feladni... soha. - majd minden erejét összegyűjtve szorosan magához fogta Narutot, ajkait a fiú nyakához közelítette. - Ha azonnal nem kapcsoljátok ki a reflektort, és nem húztok el ... kiszívom a vérét. - senki se mert mozdulni. - Nem értitek. - kiáltott a lány miközben a fény egyre jobban égette. Idegességében nem gondolkozva száját Naruto nyakára tapasztotta..
- Ereszd el. - halott maga mellett egy hangot Tayuya. Fejét kissé balra fordítva egy pisztollyal találta szembe magát. - Azt. Mondtam. Ereszd. El. - szólította fel az ezüstös hajú férfi. A lány csak kajánul mosolygott majd ajkait a fiú nyakához tapasztotta... azonnal eldördült egy lövés ami meg ölte a mohó vámpírt. - Meg mondtam hogy engedd el. - mondta dühösen a férfi miközben elkapta Narutot.
- Kakashi azonnal hozd ide a fiút. - kiáltott neki lentről egy férfi majd levitte Narutot a lépcső aljára. A még mindig alvó fiút ráfektették egy hordágyra majd sietve kivitték az ajtón és a vadászok főhadiszállására szállították. Szerencsére az altatónak volt egy kisebb emlékezetvesztő hatása így nem kellett tartani attól hogy Naruto emlékezni fog valamire. A fiú sebeit ugyanazzal a kenőccsel bekenték mint amiket a vadászok szoktak használni így az előző pillanatban még ott lévő seb már csak egy halvány karcolásnak tűnt.
A fiú szép lassan ébredezni kezdett. Kinyitva szemeit az autópályán találta magát. Mellette Kakashi ült és az útra koncentrált.
*Flash Back End*
- Semmire sem emlékszem azután hogy az a nő beinjekciózott. A következő pillanatban már Kakashi autójában ültem aki azt mondta hogy elaludtam a vasútállomáson és mivel Iruka aggódott miattam gondolta elvisz haza. Nem hittem el. Hogy lehettem volna már a vasútállomáson, amikor szín tisztán emlékeztem a bárra az ott történt eseményekre...- majd itt megcsuklott a fiú hangja. - Azóta... vala...valahogy félek... félek ha hozzám érnek... ha ott...olyan mocskosnak érzem magam. - szorította meg a fiú Sasuke kezét s újra zokogni kezdett.
- Nyugalom, tssss, Naruto. - próbálta csitítgatni Sasuke kisebb nagyobb sikerrel a karjai közt könnyező fiút. 'Kép ..képtelenség hogy Naruto legyen az a fiú aki az ágyon feküdt' futott hirtelen végig Sasuke agyán a gondolat. Mikor pár éve menekülniük kellett a vadászok elöl és semmi választ nem kapott arra hogy ki volt az a ki a szobában feküdt... 'Nem..nem hiszem el hogy azok az állatok ezt művelték vele.' Sokkolta a tudat. ' Istenem és én most meg azt akartam...'
Sasuke lassan visszatért a jelenbe. Nem akart fájdalmat okozni a fiúnak. Magához szorította a remegő testet majd elfeküdve mellkasára húzta Narutot. A sírdogáló fiú Sasuke mellkasába fúrta arcát. Nem akarta hogy gyengének lássák. Főleg az ne lássa aki szereti ... akit szeret.
- És mi volt az első gondolatod rólam ... arról hogy egy 'szörnyeteg' vagyok ? - csuklott meg Sasuke hangja kérdésében. Muszáj volt megkérdeznie. Akármennyire is fájt a mellkasán sírdogáló fiúnak visszaidéznie emlékeit, meg kellett tudnia.
- Elborzadtam. - mondta ki halkan Naruto megszakítva sírását. Sasuke tágra nyílt szemekkel feküdt a szó hallatán. - Elborzadtam attól a tudattól hogy te egy vámpír vagy. - Sasuke nem bírta tovább és már fel akart kelni mikor Naruto kezeit átfonta derekán. - Elborzasztott az a tudat hogy talán sose térsz vissza azért ami... aki vagy. Annyi év... annyi év telt el és semmit nem hallottam felőled. Egyszerűen rettegtem. Annyira látni akartalak. Mindent megtettem volna csak hogy újra halhassam a hangod. - suttogta a fiú zokogás közben.
Sasuke megnyugodva figyelte a mellkasán fekvő fiút. Egy kisebb mosoly húzódott szájára. Kezeit lassan Naruto arcára vezette majd felemelte. Azok a csodálatos égszínkék szemek mintha csak úgy üvöltenék 'végre itt vagy... végre velem vagy'. Lassan felemelte fejét hogy Narutohoz tudjon hajolni s egy lágy, nyugtató csókot nyomhasson a másik ajkaira.
Naruto még kissé remegett miközben viszonozta a csókot. Sasuke jobb kezét a fiú könnyekkel áztatott arcára tette s lassan simogatta miközben másik oldalt lassan lecsókolgatta a sós cseppeket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
