Fél öt magasságában a kis csapat visszaérkezett a kastélyba és nagy nehezen sikerült mindenkinek felvánszorognia az emeltre majd letusolni és tiszta ruhába átöltözni. Mindenki nagy örömére előrehozták a vacsorát egy órával így mire tiszták voltak és leértek az ebédlőbe, a hosszú asztal roskadozott az újonnan főtt ételektől.

Naruto Riukoval való beszélgetése óta gondolkodott…’Mire várok…Mire várok..argh’ kapott két kezével hajába és idegesen összeborzolta tincseit. ’Nem tudom..nem tudom mire várok…mit is tehetnék.’ Húzta el szája szélét miközben megfogta széke háttámláját és kihúzta az asztal alól.

Kissé zsörtölődve végignézett a terítéken majd egy nagy tál rizs és pár halszelet mellett döntve nyamnyogni kezdett ételen. ’És ha már nem is gondol rám úgy mint egy barátra? Csak mint egy..áh..ihgen ismerem..és ennyi…’ vetődött fel a fiú fejében miközben jobb kezére tette fejét és úgy rágta ételét.

’Ahh…nehezebb mint gonodlnám…’ majd gondolatait egy ismerős kacaj zavarta meg. Fejét rózsaszínhajú osztálytársa felé vezette. ’Ah…és még Sakura is. Nem értem, nem értem ezt a lányt. Egy hete még alig tudtam levakarni, most meg mintha nem is élnék. Nem akarom megbántani, de hogy mondhatnám el neki, hogy én nem érzek semmi olyat iránta amit szerelemnek lehetne hívni. Bár nem hinném hogy ő érezne irántam valamit is.’

Majd újabb sóhaj szökött ki ajkai közül. Szájába egy nagyobb adag rizst nyomot s tovább folytatta a semmibe való bámulást. ’ahh…miért kell ennyire bonyolultnak lennie az életemnek…mint egy rossz forgató könyv…ki kellene rúgni az írót…’ zsörtölődött tovább magában.

Hirtelen valami olyasmi érzés fogta el mintha valaki nézné. Körbenézve jó pár szemet látott melyek aggodalmasan figyelték.

- Jól vagy Naruto? – kérdezte meg elsőnek Iruka.

-Uhn…persze. Mi-miért ne lennék jól? – kérdezte zavarában tarkóját vakargatva a fiú.

- Úgy sóhajtoztál mint akire a világ nagy gondjai szakadtak volna. – mondta szeme sarkából a  fiút nézve Riuko miközben egy újabb adag ételt tett be szájába.

- Se-semmi bajom. Csak kicsit elfáradtam.- jelentette ki a fiú, ami kicsit meglepte a körülötte ülőket. Uzumaki Naruto elfáradt? Jó, jó még a legaktívabb ember is elfáradhat egyszer, de ez akkor se mindennapi.

Vacsora után a gyerekek kaptak egy kis kimenőt, persze a kastélyon belül. Természetesen Sasukének nem igazán volt kedve ezt megengedni, de miután közölte mindenkivel hogy az egész birtokot kamerával figyelik és mindent látnak amit csak csinálnak, valahogy sikerült megnyugtatnia magát. Szerette ezt a helyet. A 7 év alatt amit távol töltött szülővárosától itt tartózkodott a legtöbbet.

Naruto , Kiba , Ino , Sakura , Hinata kis felderítő csapat együtt vágott neki a kastély rejtelmeinek reménykedve abban hogy nem fognak eltévedni.

- Ki..Kiba-kun hová mész.- kérdezte aggódva Kibat Hinata amint meglátta, hogy a fiú egy nagy piros ajtó felé vette az útját. Piros…Nagy…és ráadasul még egy tábla is van rajta. Tökéletesen olyan fajta jelek ezek melyek ordítják hogy ’NE MERÉSZELJ BE MENNI’. Persze egy hormonoktól pörgő tininek ez még nagyobb kihívást jelent.

Épp az épület alaksori részében járhattak, mikor egy kis lépcsősoron lemenve egy nagy piros ajtót találtak, aminek két ablakán csillogó fény szűrődött ki.

- Egy medence. Király. – kiáltott fel Ino. 

- Gyertek menjünk be.- mondta Kiba és már nyitotta is az ajtót.- Ez de baró. Gyerünk próbáljuk ki. - Majd kilépett cipőjéből, levette pólóját és zokniját és egy nagy csobbanás közepette beleugrott a vízbe.- Bvhá ez nagyon jó. Gyerünk Naruto.

- Te Kiba nem lesz ebből gáz?- húzódzkodott Naruto.

- Ne már ember. Gyerünk csajok befelé ti is. Nem tudtok olyat mutatni amit még nem láttam – vigyorgott Kiba.

- Nekem oké. Sakura ? Hinata? – nézett a két lányra Ino.

- Menjünk .- mondta Sakura majd feltűrve pólója ujját rövidnacistul beleugrott a vízbe majd Ino követte.  

- Kiba-kun inkább én ki-kintről áztatnám a lábam me-mert nem hiszem hogy így tudnék ú-úszni.- mutatott fájó lábára ami kicsit már be is volt dagadva.

Eközben….

- Végre kávé.- ült le székébe Kabuto a monitorok elé melyek azoknak a kameráknak a képeit mutatták amik a házban és az udvarban el voltak helyezve.- Mi a fene….- csattant fel amint meglátta a ’medence partit’. Kávéja kiesett kezéből s a forró folyadék szétterült kék ingjén. Gyorsan megragadt egy szalvétát s miközben Sasukét elindult megkeresni megpróbálta felitatni a foltot. 

Naruto még mindig kintről kémlelete a vizet. Majd lassan hátralépett egyet. ’Nem…nem akarom…ne-nem’ nézett maga elé kitágult szemekkel. Torkában mintha egy egyre nagyobbra növő gombócot érzett volna dobogni. Érezte hogy keze kezd remegni ahogy a medencében fodrozódó vizet figyelte.

- Ember gyere már… ne totojázz. Nem olyan mély.- magyarázta Kiba miközben a medence széle felé úszott.- Na gyere majd én segítek. – a fiú kimászott s csuromvizesen beállt a másik mögé majd megfogta Naruto derekát s a víz felé futott.

A szöszi csak akkor vette észre hogy mi is történik mikor a vizes test saját szárazához ért. Majd a következő pillenetben érezte ahogy a lába alól eltűnik a talaj. Mintha motyogott volna Kiba valamit olyat hogy ’fogdbe az orrod’ de már nem tudott visszakérdezni.

Nem szerette a medencéket, nem szerette a fürdőkádakat, nem szerette az olyan vízzel telítettet dolgokat melyeknek kettőnél több faluk volt. Kiskorában anyját ha elkapta a méreg fürdetés közben megesett hogy Narutot a víz alá nyomta de amint a kis test mozogni kezdett kezei között megijedve saját tettétől elengedte fia fejét.

Amint Kibáék a vízbe csobbantak a két piros ajtó nagy hanggal kicsapódott s a bejáratban egy dühös, lihegő Sasuke állt.

- Ti meg mi a fészkes fenét műveltek ? – üvöltötte Sasuke amint végig nézett a társaságon. A lányok ijedtükben nem tudtak semmit sem mondani. Hirtelen valami barnát látott feljönni a víz alól.

- Bvhá nyugi ember csak játszunk .- jött a válasz Kibától aki épp most jött fel a habok közül.

- Naruto hol van ? – nézett körül a fiú. Az egy két óra alatt amennyit együtt töltöttek feltűnt neki hogy Naruto Kiba nélkül sehova se megy.

- Csak csobbantunk egyet mindjárt jön.- válaszolta nagy mosolyra húzva száját Kiba.

’ Mi??? Naruto beleugrott a vízbe. Ez képtelenség…. Mi az ott a … a francba ’

- Te őrült…- kiáltott Kibára majd futni kezdett a medence felé közbe ledobta magáról papucsát s pólóját majd beleugrott a vízbe szemét le nem véve arról a kis pontról amit megpillantott a medence alja felé közelíteni

’Tarts ki Naruto. Tarts ki.’

A szöszi szinte már leért a medence aljára. Sasukénak gyorsan sikerült le úsznia érte majd nem gondolkozva száját Narutoéra tapasztotta és megpróbált egy kis életet lehelni a fiúba. Felérve a vízfelszínre csak annyit láttak hogy Sasuke lassan eltávolodik Narutotól és jobb kezével fogva az eszméletlen testet a part felé úszik.

- Gyorsan keressétek meg Kabutot.- majd Ino és Sakura rémült tekintettel arcukon elszaladtak a férfiért.- Kiba segíts.- Kiba segített Sasukénak Narutot kiemelni a vízből majd a hideg köre fektetni.- Ugye tudsz újra éleszteni?- Kiba bólintott.- Akkor gyerünk.- azzal Kiba számolni kezdett.

Sasuke a metlakira Naruto mellé térdelt. Óvatosan széthúzta a fiú ajkait, egyik kezét az állára másikkal befogta az orrát, vett egy nagy levegőt és 

1 , 2 , 3 levegő …1 , 2 , 3 levegő …1 , 2 , 3 levegő …1 , 2 , 3 levegő …

’ mi mi ez … minden hideg…mmm  meleg … ’ éledezett Naruto a hideg talajon majd szemét résnyire nyitva egy aggódó szempárral találta magát szembe, s forró ajkakat érzett száján melyek szinte égették saját hidegeit majd a hűs levegőt és újra ajkakat.

*köhögés*

- Hála az égnek.- sóhajtott fel Sasuke amint meglátta barátját éledezni. Narutot gyorsan oldalra fordította hogy a fiú kitudja köpni a fizet amit lenyelt. Majd nagy meglepetésére Sasuke szorosan vizes testéhez ölelte.- Istenem … - csak ennyit mondogatott és közben Narutot ölelgette.

- Hé Sasuke nyugi.- mondta halkan Naruto. Nem hitte el azt ami röpke percek alatt történt. Sasuke aki eddig a világon a legmesszebb volt tőle most a két keze közt szorongatja és szinte már a sírással küszködve örül annak hogy ott van vele. Lassan Naruto is átölelte Sasukét jelezve a fiúnak hogy már minden rendben van. 

 - Hé ember minden oké?- kérdezte Kiba miközben próbálta megérinteni a szőkét.

- Ne merészelj hozzáérni…- ütötte el Sasuke a rémült fiú kezét. – ennél rosszabb is történhetett volna és te csak egy hé ember jól vaggyal elintézed?- nézett dühösen a csurom vizes Sasuke. Érezte hogy akár melyik pillanatban elveszítheti maga felett az önuralmat, de nem érdekelte. Az a semmire kellő szinte megölte Narutot.

- Sasuke kérlek.- hallatszott Naruto hangja. Sasuke beleborzongott mikor a fiú meleg leheletét vizes bőrén érezte. Dühe szinte azonnal elszállt. Az a kis rekedt, bizonytalan hang egy szempillantás alatt lenyugtatta. - Köh köh. Kiba semmi baj. – majd eleresztve Sasukét megpróbált felállni s elindulni Kiba felé de amint sikerült felállnia összeesett.

- Naruto .- kiáltott fel a két fiú.

- Hol a fenében vannak már ezek. – nézett az ajtó felé Sasuke de még mindig nem látta jönni Kabutot és a lányokat. – Kiba segíts.

Sasuke leguggolt majd Kiba óvatosan felfektette hátára Narutot. Sasuke kissé nehézkesen felállt s az eleinte lassú tempoján egyre csak gyorsított. 

- Uram.- kiáltott Kabuto amint meglátta a Sasukét felé futni.

- Menjünk a szobánkba ott lefektethetjük.- ajánlotta fel Sakura miközben aggódva nézte a szöszit.

A lépcsőkön felsietve elérték Ino és Sakura szobáját ahol Narutot a rózsaszín hajú lány ágyába fektették.

Az óra lassan a kilencet ütötte és Naruto még mindig aludt. Ino átment Hinata és Tenten szobájába. Sakura maradt Naruto mellett és nagy meglepetésére Sasuke is a szoba egyik székén helyet foglalva kémlelte a szöszi minden egyes levegővételét.

- *nyöszörgés* Hol.. hol vagyok.- emelte fel Naruto fejét a sok párna közül. – Sa..sakura – nézett el bal oldalra ahol a lány térdelt kezét és fejét az ágy szélére hajtva.

- Végre. – szólalt meg Sasuke az ággyal szemközt elhelyezett széken ülve. – egész eddig érted siránkozott úgyhogy most hagyd aludni.

Naruto értetlenkedve nézett a lányra majd hirtelen a vele szembe ülőre fordította tekintetét.

- És te ? – nézett kérdően Naruto.

- Hn. – szinte mintha csak a bent rekedt levegőt fújta volna ki magából Sasuke miközben kényelmesen felkelt a székről s lassú léptekkel kiment az ajtón, mit halkan húzott be maga után. 

- Sasuke várj. – szólt a fiú után Naruto majd átmászva az ágyon az ajtó felé sietett s megragadta a kilincset. Lábai már a szaladásra felkészülve léptek egymás után. De megállította valami. A nagy sietségben egész végig csak a kilincset figyelte és amint kilépett az ajtón oda se figyelve beleütközött valami félkemény, kissé remegő dologba.

Tekintetét lassan emelte felfelé. Az előtte lévő test hirtelen megfordult. Látta még lecsordulni azt az utolsó keserű könnyet azokból az éjfekete szemekből.

- Naruto .- suttogta halkan a fiú nevét a kissé még mindig remegő alak majd egymás után ismételgette. Hangját már nem lehetett hallani csak szájának ismétlő mozgását lehetett látni.

- Sasuke. – lepődött meg Naruto a fiú viselkedésén. - Semmi baj.- nyugtatgatta a szőke a fiút majd karjaival szorosan átölelte. Arcát belefúrta a másik hevesen fel-le mozgó mellkasába.- Itt vagyok semmi baj, semmi baj.

- Annyi év után. Annyi minden történt. És most majdnem elveszítettelek. – mondta ki ezt a pár mondatot kicsit szaggatottan. Majd a nála alacsonyabb fiúra nézett. Jobb kezével megfogta a fiú arcát s felemelte hogy azokba az aggódó kékségekbe nézhessen- Ne feledd. Soha ne feledd el. Akár milyen távol is vagy tőlem. Akár mi is történjék. Én mindig ott leszek és megvédelek.- és mondatát befejezve a szőke tincsek közé egy puszit nyomott, karjait szorosabbra vonta a kis test körül.

Naruto értetlenkedve nézte Sasukét kinek keze még mindig simogatta arcát, s az a mosoly. Az a mosoly ami egyetlen más mosolyhoz se hasonlítható. Nem az a flegma, lekezelő, nem, hanem az a szerető, gondoskodó.

Sasuke felsóhajtott, mennie kell mert ha nem olyat tesz amit nem akar, s ameddig nem tudja hogy a szőke mit érez…

Naruto érezvén hogy Sasuke menni szeretne lassan elengedte a fiút.

- Menj vissza a szobába. Pihenned kell még.- mondta nyugodtsággal hangjában Sasuke.

Naruto még egy ideig egyhelyben állt. Figyelte ahogy lassú léptekkel távolodik tőle Sasuke. Próbálta feldolgozni a nap második felét. Megmentette az az életét akitől már semmire se számított. Majd hirtelen ajkaihoz kapott. Azok a meleg ajkak. És most egy örök életre szóló barátságot akar kötni vele Sasuke. Újra.

Minden hirtelen jött. Minden olyan gyors. Naruto a falnak dőlt majd azon lassan lecsúszott. Már nem ért semmit. Mit akarhat Sasuke? Ugyan azt mint amit ő? Vajon ugyan azt érzi? És ha igen akkor hogyan fogja megtudni? Nem nem nem… hiszen csak barátok…

Barátok kik olya rég látták egymást. De hisz még egész kicsik voltak mikor barátságuk megkezdődött. Hogy nőhette ki magát az az érzés azzá ami most?
 

Észre se vette hogy lehajtotta fejét mikor újra maga elé nézett. Utána akar menni. Sasuke után, hogy elmondhassa neki, mit is érez utána. Hirtelen olyan fájdalom fogta el mint aznap mikor barátja olyan hirtelen elment.

Lépni akarta, de teste még nem bizonyult elég kipihentnek így elvesztve egyensúlyát épphogy a falnak tudott támaszkodni. Lassan csúszott lefelé a falon miközben összeszorította fogait.

Feje hasogatni kezdett a sok sok gondolattól. Egyre jobban kezdett körülötte minden homályosulni. S miután minden izma feladta a kísérletet arra hogy visszavigye a kistestet a pihe-puha ágyba, kimerülten a falnak dőlve elaludt. 

- Hahó Naruto. Ébredj.- élezgette valaki a fiút majd egy meleg kéz ért a ’macskabajszos’ archoz.

A fiú lassan kinyitott a szemeit amik Sakuráéval találkoztak.

- Me… mennyi az idő? – kérdezte félhalkan a fiú. 

- Reggel fél hat. – mosolygott a lány. – Mikor felébredtem nem találtalak az ágyon. Nagyon megijedtem. – majd lassan leguggolt a szőkéhez .- Miért jöttél ki ?

Miért is jött ki…- Csak wc-re akartam elmenni de úgy néz ki túl álmos lehettem.- vakargatta meg fejét a fiú miközben a kegyes hazugságát mondta a lánynak. 

Sakura csak nevetett egyet rajta majd felállva felsegítette Narutot is akinek minden tagja el volt zsibbadva. A fiú biztosítva a lányt hogy minden rendben van vele elindult szobájába.

Az egyik sarkon befordulva Kibával találta szemben magát. A fiú nem mert belenézni azokba a kék szemekbe.

- Kiba.- szólalt meg elsőnek Naruto.

 - Naruto kérlek bo

- Semmi baj.- mosolygott Naruto.- Haver ? –tartotta kezét Kiba elé.

- Haver.- kis habozás után Kiba is kinyújtotta kezét és egy kézfogással már minden el is volt intézve … bár a két sensei ezt nem így gondolta.

8 órára már mindenki lent volt az ebédlőbe és a reggelijére koncentrált miközben a tanári fenyítést hallgatták.

- Mi a Fenét képzeltek magatokról. - üvöltötte le az 5 diákot Iruka.- abba nem is gondoltatok bele hogy mi történhet. Kakashi te nem mondasz semmit. – nézett idegesen a holt nyugodt Kakashira Iruka … HOLT nyugodt a sensei …

- Majd elintézzük mi ezt. Ugye fiúk ? – mosolygott a két fiúra Kakshi miközben reggeli teáját szürcsölte. A fiúk már előre érezték a plusz húsz kör futás izzadságos elvégzését.

- Még szerencse hogy a kamerák segítségével lehet követni az eseményeket…- mondta elhalkuló hanggal Iruka majd egy halvány pír után kirohant az ajtón.

- Ennek meg mi baja lehet?- nézett furán Kiba.

- Asszem én tudom.- vigyorgott Naruto miközben Kakashira nézet…az a kis vigyor a tanár arcán mindent elárult...- Are ? Sasuke hol van ? – nézett körbe a szöszi miközben leült az asztalhoz.

- Csomagol. – szólalt meg a mellette ülő Riuko.

- Minek csomagol? Talán költözik? – nézett furán Naruto.

- Persze.- szürcsölt teájába a lány. – Szerinted minden nap innen fog iskolába járni? Na ne. Ha jól emlékszem Iruka-sensei valami olyasmit mondott hogy az iskolától nagyjából olyan messze fog lakni mint mi. De miért is volt ez az egész üvöltözés?

- Hát izé. Tegnap estefelé találtunk egy medencét az épület alaksorában. És.- majd eszébe jutottak az események. Azok a lágy ajkak. Az a féltő ölelés. – és…- majd egyre jobban vörösödött bele elkezdett mondatába.- majd inkább elmondom később.

- Ahogy gondolod.- mondta halkan a lány.- Nekem bármit elmondhatsz.

A reggeli közepén tarthattak mikor az ajtó kinyílt és Iruka Sasuke társaságában lépett be.

- ….szóval akkor meglehetne beszélni hogy azokat a kényes ….- dörgölte tarkóját a vörösödő Iruka.

- Nyugodjon meg majd Kabutóval elintézi.- mondta Sasuke nyugodt hangon majd leült az asztalhoz.- Jó reggelt.

Üdvözölte az asztalnál ülőket majd ő is nekilátott reggelijéhez, néha-néha a szőke felé tekingetve. 

Az étel elfogyasztása után mindenki csomagolni ment majd egy kis időt kaptak még az épület körüljárására.

- Naruto van egy kis időd?- kérdezte Riuko akit még mindig érdekelt a reggeli ’lebaszás’ oka.

A fiú egy fejbólintással jelezve a lánnyal leültek a kanapéra ami az első ’fogadó szobájuk’ volt. A gyülekező ide volt megbeszélve és minden csomag itt sorakozott indulásra készen.

- Usso.- kiáltott fel Riuko majd az orrából ömlő vért próbálta valamivel felitatni. – úgy érted ő… téged. És után azt mondta és közben… ez lehetetlen.

- Pedig ez így volt…. Hé jól vagy? – nézett aggódóan Naruto. Nem tudta mitől eredhetett el a lány orra vére attól hogy elmondta neki a Sasuke és közte lévő csókot. Azt ahogy vizes bőrük egymáséhoz ért. Ettől miért eredne el…’neeee..Riuko elképzelte azt ahogy…’ s gondolatát már be se tudta fejezni, arca csak úgy váltogatta a piros sötétebbnél sötétebb árnyalatait. 

- Szóval akkor kettőtök között minden rendben van. Ennek örülök – jelentette ki a lány majd megtörölte orrát. – Are? Miért van lefedve az a kép. – nézett kérdően a falon lévő nagy képre ami le volt takarva. – Gyere nézzük meg. –majd megragadta Naruto kezét és a szoba másik részében lévő képhez húzta.

- Eddig fel se tűnt. Itt minden olyan ősinek és porosnak tűnik. – mondta a szöszi egy tüsszentés közepette. – Te szerinted jó ötlet megnézni hogy mi lehet alatta? Biztos nem ok nélkül van letakarva – kérdezte aggodalmasan a fiú … a tegnap esti eset után nem akart több aggodalmat és bajt.

- Nyugi nem lesz semmi baj.- azzal Riuko benézett a lepel alá. Hirtelen falfehér lett. Szemeiben félelem jelent meg.

- Hadd nézzem meg én is.- mondta Naruto majd a lepel széléhez érve elkezdte felemelni de abban a pillanatban egy kéz állította le.

- Dobe.- hallotta a fenyegető hangot majd annak gazdáját látta dühös szemekkel.

Rémisztő. Rémisztő. Csak ez járt Naruto fejében ahogy Sasukéra nézett. A sötéthajú elengedte az ijedt fiú kezét majd a lányra nézett. Szemei mintha azt üzenték volna a lánynak ’ ha elmondod neki az életednek vége’. A lány egy nagyobb nyelés után Naruto mellé állt.

- NA…*nagy nyelés* Naruto kérlek menjünk vissza a többiekhez.- mondta halkan a lány közben szemei a padlót pásztázták.

A fiú nem tudta mit tegyen. Még életében nem látta ezt a tekintetet Sasuke arcán, de nem akart elmenni. Most már tudni akarta hogy mi is van azon a képen. A feszült csöndet hirtelen hatalmas kacajok törték meg majd lassan nyílva az ajtó Kiba és a többiek léptek be.

- Áh  hellosztok. Hát itt voltatok. Mindent tűvé tettünk de sehol nem találtunk titeket.- mondta Kiba közben Narutoék felé közeledett.- nincs kedvetek valamit csinálni. Délután egyig az ember még kétszer meghalhat és feltámadhat.

Mindeközben Sasuke nem értette Naruto reakcióit. Hogy hogy a fiú nem dühös azért amit Kiba tett vele. Miért bocsátott meg neki Naruto mikor szinte majdnem meghalt.

- … és azon tűnődtünk a többiekkel hogy mit lehetne csinálni.- folytatta tovább a fecsegést Kiba mikor az ajtó hirtelen kinyílt.

- Gyerekek van egy rossz hírem.- jött be Iruka és mellette cammogva Kakashi.- A sensei nem érzi jól magát így a előbb elindulunk haza. A busz pillanatokon belül itt lesz. A többieknek már szóltunk. 

- Mi… na ne…- és a hasonló szavak hallatszottak a kisebb tömegből.

Egy tízpercen belül az említett busz már ott is volt és az osztály az útra felkészülve felszállt a buszra. 

Sasuke még mielőtt elhagyta volna birodalmát beszélt Orochimaruval és Kabutoval majd felszállva a buszra még egy pillantást vetett a kastélyra … szíve örömmel hagyta el az emlékeket felforgató helyet.

Leülve a második sorba az ablakon keresztül nézte az eltűnő kastélyt majd gondolat menetét széke rázkódása szakította meg.

’Mi a fene… ’ gondolta magában majd hátrafordult hogy a mögötte ülő fejét szerényen leordítsa.

- Á már megint te.- sóhajtott fel amint meglátta Riukot.

- Tessék? – vette ki a lány füléből a bömbölő fülhallgatókat miközben nagy vigyorral arcán jelezte hoyg tudja mit akart - ah. Bocsi. Bocsi. Csak tudod az ütem.-  Sasuke reakciója egy unott kép volt. - Már akartam kérdezni. Hol is fogsz lakni ? 

- Pfh hogy jössz te ehhez hogy ilyet kérdezz.- fintorgott a fekete hajú.

- Csak érdekelt volna hogy közel leszel e a környékünkhöz. Meg az utcában nemrég láttam hogy levették a pár házra lévő lakásról az eladó táblát. Gondoltam…

- Aham. És miért is ez a többes szám?

- Naruto és én két házra lakunk egymástól. Várj csak hogy is van ő lakik az 56 osban én meg a másikoldalon a 60 asban. Hát mondjuk két ház.

- 56 os. – motyogta halkan Sasuke miközben egy kisfüzetbe írt. – esetleg egy utca nevet kaphatok ? 

- Persze.- mosolygott a lány – Orange utca … eeeeh !!! Te meg mit művelsz?

- …ge… áh csak jegyzetelek. És igen én vettem meg azt a házat. Nem valami nagy de lehet benne élni. – nézett föl füzetéből majd a semmiből előhúzott noteszt visszatette a semmibe…

- MI ?! Nem valami nagy? – ’sweat drop’ – A környék legpuccosabb háza. Medence. Hatalmas kert. Biztonsági rendszer és még kitudja mi minden.

- Ahm. - volt az összes reakciója Sasukénak majd visszaült székébe.

Eközben a kastélyban….

- Szépen megerősödött az a gyerek. Nem lesz nehéz dolgunk ha sikerül láb alól eltenni a mi kis Sasuke-kununkat. De még egy ilyen hibát nem engedhetünk meg. Ha az a kis vakarcs nem tettette volna fel egy hete azt a biztonsági rendszert akkor már rég halott lenne, a szőke pedig a markunk között. - hallatszott Orochimaru mély bosszankodó hangja.- Kabuto szólj az Akatsuki csoportnak hogy hamarosan elkezdheti tervezni a kis fattyú megölését.

- Értettem uram.- jött a megalázkodó válasz. – De..de uram…az a hír járja hogy Itachi megszökött egy hónapja...

- áh..szóval úgy… 

- Nekem is úgy mondta el az egyik beépített vadász mielőtt elengedtük volna őket. Azt hittem ügynökökben nem bízhatunk meg.

- Mindegy. – mérgelődött Orochimaru majd megállva a letakart kép előtt lerántotta a leplet. A képen az Uchiha klán szinte összes tagja szerepelt. Minden egyes embernek kint volt a hófehér szemfoga és egy egy üveg 'vörös lét' tartottak kezükben.

<---Előző     Vélemények     Következő--->