Sz�letni kell �jra, meg �jra.
Indulni kell a h�bor�ba,
�s harcolni kell,
Meghalni �s szeretni m�g nem el�g…

Itachi m�r egy ideje �beren fek�dt a kem�ny fekhelyen, kimeredt szemekkel b�mulva a kezdetekben s�t�t, szinte l�thatatlan mennyezetet, melyet lassan a felkel� nap f�nyei v�rsz�n�re festettek, majd valami furcsa, t�lvil�gi hangulatba borulva m�gis ink�bb �taranyozt�k az eg�sz szob�t. A madarak vid�m koncertje besz�r�d�tt az apr�cska ablakon �s a f�rfi sz�m�ra egy groteszk jelenett� fajult az eg�sz reggel.
Lassan felkelt �s a ruh�i ut�n ny�lt. Id�k�zben a szoba �tellenes v�g�ben �ll� �gyra pillantott p�rszor. Kisame m�g mindig az igazak �lm�t aludta, �s ezt �gy tal�lta rendj�n. Hab�r t�rsa felaj�nlotta sz�m�ra a seg�ts�g�t, csak r�szben fogadta el. Nem gondolta, hogy saj�t lelk�nek �vek �ta gy�l� nyomor�t m�s is elb�rn� rajta k�v�l, �gy arc�t kifejez�stelen maszkba torz�totta, olyan n�ma al�zattal, ahogy r�gen a g�s�k szor�tott�k el a l�bukat, hogy megfeleljenek k�rnyezet�k kegyetlen �s irre�lis elv�r�sainak. M�g eg�szen fiatalon tanulta meg, hogy ez lesz a legjobb mindenkinek. N�m�n �llt p�r percig a c�paember mellett, elgondolkodva figyelve b�k�s, egyenletes l�gz�s�t. Az �rzelmek �rj�ng� tenger m�dj�ra t�p�zt�k maszkja rend�thetetlen k� fal�t �s az egyre n�vekv� gomb�ct�l neh�zkesen nyelt egyet. Soha ennyi jelent�se nem volt m�g egy ilyen �szt�n�s cselekedetnek. Legal�bbis nem az Uchiha �let�ben. Tal�n, mikor anno Konoh�ban mag�ra hagyta Sasuk�t. De akkor m�g �lt benne egy szikr�nyi rem�ny. F�nysug�r egy szebb j�v�re, ahol majd �jra l�thatja, ahol mindent elmondhat neki. Ez adott neki er�t annyi �ven �t. Ez�rt tudta a l�b�t emelni �s tov�bb haladni.
Szaggatottan sz�vta be a leveg�t r�snyire t�tott sz�j�n, s minden egyes kis leveg�adag apr� k�ss� pr�sel�d�tt a t�dej�ben, m�lyen a mellkas�ba f�r�dva. Kez�t reflexszer�en emelte szegycsontj�hoz, majd balj�val a zseb�be t�rt. Egyetlen gy�keret tal�lt benne �s keser� cinizmussal vette tudom�sul, hogy a gy�gyn�v�nyek is k�sz�ltek erre a napra. P�r percig elmerengve majszolta a gum�t, nem foglalkozva keser�, cs�p�s �z�vel. A f�jdalom lassan tompult, de �gy tetszett, m�r eggy� forrt Itachi val�j�val �s soha nem fog onnan teljesen t�vozni. M�r r�g�ta pr�b�lta a hal�l mag�val ragadni a shinobit mellkas�ba m�lyesztett karmos kezeivel, amikb�l a m�reg lassan, de biztosan terjedt sz�t benne, de az ember k�zd�tt �s eg�szen id�ig kitartott. Mert kellett. Mert c�lja volt.

Sz�letni kell minden nappal �jra
�lmodni azt, ami nem v�lhat val�ra, 
�s harcolni kell
Meghalni �s szeretni m�g nem el�g

A nedves aljn�v�nyzet marasztal�an csap�dott fedetlen l�bujjaihoz, de most egy�ltal�n nem b�nta a term�szet �rint�s�t. Egy k�sza pillanatig �gy �rezte, a f�ldanya k�nny�ztatta arc�t sim�tja l�bfej�hez, �s erre a gondolatra �sszeszorult a sz�ve a mellkas�ban. Soha nem gondolt m�g bele, mennyire szereti a vil�got. Eddig nem figyelte meg, milyen t�k�letes �sszhangban csivitelnek a madarak reggelente. Mintha csak Isten �llna el�tt�k egy karp�lc�val. Szinte l�tta is maga el�tt, ahogy b�k�s mosollyal az arc�n vez�nyel a mad�rk�rusnak. Majd fel� fordul �s r�mosolyog. Igen, ezen a reggelen �rzi, hogy a teremt� mosolyog r�, mert most j�l cselekszik. Vajon eddig mi�rt nem l�tta ennyire �lesen a f�nyeket? Eddig mi�rt nem voltak ennyire z�ldek a f�k? Eddig mi�rt nem volt ilyen k�k az �g?
Konoha fel� vezetett az �tja, az egyik dombr�l kiv�l� r�l�t�sa ny�lt az �bredez� falura. Emberek kezdtek az utc�kra sz�lling�zni �s azt is kiv�l�an l�thatta, ahogy Ichimaru kinyitja a ramenes b�d�t. Percekig �llt �s b�mult a h�zakra, sz�ja sark�ban pedig apr� f�lmosoly f�szkelt. Azt�n megakadt a tekintete egy hatalmas, elhagyatott h�zon, melynek kapuj�n a j�l ismert piros-feh�r jel hirdette egykori lak�inak dics�s�g�t. Most �resen t�tongott az �p�let.
Megb�n�s kezdte hatalm�ba ker�teni. Vajon j�l tette akkor, r�gen, hogy a falu �regjeire hallgatott? Mit tett volna egy j� gyermek? Figyelmeztette volna a sz�leit? De akkor nem akart �jabb h�bor�t. Az Akatsuki is ezzel nyerte meg mag�nak… A karma hozhatta �gy, hogy pont ezzel �zi h�bor�ba a vil�got.

Nincs senki m�s, aki helyedbe l�phet
Itt sz�lett�l, �s itt kell �lned,
Nincs m�sik hely, nincs m�s id�
Meghalnod is csak itt lehet.

Hirtelen a vil�g sz�nei megfakultak, a f�ny-�rny j�t�kok kikoptak �s a mad�rcsicserg�st is csak t�volr�l hallotta m�r. Kiss� a homlok�ba h�zta a kalapot, mintha sz�gyelln� mag�t. Tal�n sz�gyelli is. Az �ccse miatt mindenk�ppen. Olyan kis gyereket �rv�n hagyni… Danzou azt akarta, �t is �lje meg. Vajon jobb lett volna neki? Kegyes hal�l lett volna, ha akkor el�g er�s ahhoz, hogy v�gezzen vele? Felesleges k�rd�s, hiszen sem akkor nem volt r� k�pes, sem most. Soha nem lenne k�pes gy�zni Sasuke ellen. Nem. Csak �rte �l, csak � ad neki er�t, nem tudn� komolyan b�ntani. Lelkileg sem. Ez�rt nem tudhatja meg soha az igazat.
Elhaladt a tiszt�s mellett, ahol Sasuke Deidara ellen k�zd�tt. M�g mindig kietlen, �gett pusztas�g terpeszkedett ott a sz�ke �rtelmetlen �ngyilkos jelenete �ta. Persze, � soha nem b�rt mag�val. De m�g mindig nem �rti, mi�rt csapott �ssze az �ccs�vel. Az eg�sznek olyan felhangja volt, mintha �t pr�b�lta volna v�deni, de ez nonszensz, Deidara mindig gy�l�lte �t… nem? B�r… akadtak pillanatok, mikor a sz�szi szem�ben tisztelettel vegyes csod�lat csillant, csup�n f�l pillanatra, mint a hull�csillagok az �jszakai �gbolton. Felt�ntek, s mire felfoghatta volna, mit l�t, m�r el is m�ltak. A k�rejteki nem tudta, hogy ilyenkor mindig egy pillanatra lehunyta szem�t �s elfintor�totta az orr�t, ujjait keresztezte a zseb�ben �s k�v�nt valamit. Ahogy a hull�csillagokn�l szok�s. Ez volt az � kis j�t�ka, egy k�l�nleges titok, ami a m�sikhoz k�t�tte. Soha nem tudta volna megmondani, mi�rt sz�m�tott ez neki olyan sokat, de kellett neki. Tal�n az�rt, mert minden ilyen alkalommal azt k�v�nta, hogy az �ccse eg�szs�ges �s boldog legyen.
Vajon, ha a sz�ke vissza tudna j�nni, mit mes�lne a hal�lr�l? F�jdalmas? Hossz� szenved�ssel j�r, vagy egy pillanat alatt v�ge? Lesz kivel tal�lkoznia oda�t? L�tja majd, mi t�rt�nik azokkal, akiket itt kellett hagynia?
�jabb neh�zkes s�haj szakadt fel a t�dej�b�l �s s�lyos, �lom l�ptekkel tov�bb vonszolta mag�t.
Deidara… Vajon mit hihetett?

�g �s f�ld k�z�tt 
Rep�lj velem!
Vezess �t az �leten,
Vigy�l �t a t�ls� partra!
Igen!

Az Uchiha rejtek minden szeglete Uchiha volt. Hideg, nyirkos, s�t�t… k�… K�v�l�ll� azt hihette, minden univerzum �sszes�tett nyugalm�val �s magabiztoss�g�val v�rja Sasuk�t, mint vad�sz a pr�d�t, de ez nem volt igaz. Bel�l �rezte, ahogy a szor�t�s a mellkas�ban egyre elviselhetetlenebb, gyomra mind gyakrabban h�nyt bukfencet. El�sz�r csak a l�p�seket hallotta �s gyorsul� sz�vver�s�t legy�zend�, engedett a k�sztet�snek, hogy r�snyire elt�tsa ajkait �s szinte �rezte, ahogy a k�maszk megreped.
A f�lhom�lyb�l kibontakozott v�g�l Sasuke alakja is. Szinte �szrev�tlen�l m�rte v�gig a fiatalabbat. Izmos, er�s fi�v� �rett, �s ha �szinte akart lenni, v�gtelen�l b�szke volt r�. Szeretett volna r�mosolyogni, de tudta, hogy m�g nem j�tt el az ideje.

�s harcolni kell
Meghalni �s szeretni m�g nem el�g…

C�llal k�zd�tt �s c�llal vesztett. M�r alig tartotta mag�t. Hom�lyosan l�tta az �t k�r�lvev� romokat �s �ccse reszket� test�t a fal mellett. Elmosolyodott �s lass� l�ptekkel fel� indult. K�h�gnie kellett �s �gy �rezte, a felszakad� v�r most a sz�v�t is kit�pte a hely�r�l, olyan er�vel r�ntott a mellkas�ra. K�nnybe l�badtak a szemei a f�jdalomt�l �s �szt�n�sen ny�lt volna valami gy�gyn�v�ny�rt, de m�r nem viselte az Akatsuki k�penyt. �rezte, ahogy egy k�sza csepp, megadva mag�t a f�jdalom ostor�nak lassan leg�rd�l az arc�n.
„Itachi!” – mantr�zta mag�nak. „Azt akarod, hogy �gy b�cs�zz el t�le? F�jdalomt�l ny�sz�tve �s s�rva? B�rd ki m�g egy kicsit… �s azt�n…”
… azt�n hal�l. Tudta, hogy m�r a k�sz�b�n �llt, de nagyon f�jt neki. R�ad�sul m�g annyi mindent mondana Sasuk�nak! H�t m�r soha nem �lelheti mag�hoz? Soha nem mondhatja ki neki, hogy mennyire szereti, hogy sz�m�ra � a legfontosabb? Nem akar meghalni! M�g nem! Csak egy kicsit m�g… Ha f�j is… Ha borzaszt� is… Ha nem is teljes �let, csak legyen valamilyen �let!
Zokogni akart, de tudta, hogy most mindenn�l fontosabb, hogy mit tesz. Ez lesz Sasuke utols� eml�ke r�la.
Mosolyt er�ltetett az arc�ra �s minden erej�t �sszeszedve megtette az utols� l�p�seket. M�g felt�nt neki, hogy a vil�g ism�t olyan sz�nes lett, �s most olyan furcs�n nyugodt �s csendes. Csak a fi� ijedt zih�l�sa �s az � f�jdalmas ny�g�sei t�rt�k meg azt a v�gtelen csendet, ami most puha takar�k�nt borult a t�jra.
Abban sem volt biztos, hogy siker�lt kimondania a fej�ben motoszk�l� mondatot. Ujjai m�g �rz�kelt�k a m�sik homlok�nak selymes b�r�t, arc�nak finom von�sait, ahogy er�tlen�l lecs�sztak rajtuk, de m�r csak foltokat l�tott. A f�jdalom az elviselhetetlens�gig fokoz�dott, majd �rezte, ahogy feje koppan a k�falon. Lassan, ernyedten esett �ssze, fokozatosan elvesz�tve minden kapcsolatot a k�lvil�ggal. Ki�ltani akart a f�jdalomt�l �s biztos volt benne, hogy kinyitotta a sz�j�t, de nem hallotta a saj�t hangj�t. Mintha csak megs�ket�lt volna.
Minden fekete volt �s hideg. Nagyon hideg. �s neki csak egy gondolat j�rt a fej�ben:
„Ez nagyon f�j…”

Keresem a hajnali sz�lben,
Vak�t� nap t�z�ben.
Te vagy az a csillag az �gen,
Vir�gom, el ne hervadj,
Lehet, hogy megtal�llak…
 

* Sz�vegr�szletek: Republic - Sz�letni kell

V�lem�nyek