Deidara vagyok, a Stj�rnberg csal�d id�sebb gyermeke. Van egy fl�gos h�gom is, Ino. B�r, szerinte �n vagyok fl�gos… Tal�n k�t �ve volt, hogy ap�m �sszet�z�sbe keveredett az Akatsuki nev� b�nszervezettel, pedig eredetileg semmi k�ze nem volt hozz�juk. M�g gyerekkoromban k�lt�zt�nk Toki�ba, ap�m tisztess�ges egyetemi tan�r volt, any�m pedig zenepedag�gus… De egy baleset sor�n jelent�s anyagi k�rokat okozott egy Pein fed�nev� fick�nak, akir�l kider�lt, hogy ennek a kis klikknek a f�n�ke. Borzalmas dolgokat �g�rtek be, ha nem t�rlessz�k az ad�ss�gunkat, de persze nem volt annyi p�nz�nk.
Sose felejtem el, ahogy az �lt�ny�s tag a gorill�j�val megjelent. Hossz�, fekete haj�t copfba k�t�tte a tark�j�n �s s�t�t�tett, de nem teljesen fekete lencs�j� szem�veget viselt. Volt valami furcsa, v�r�ses dereng�se a tekintet�nek, a mai napig nem tudom eld�nteni, hogy az eg�sz szeme v�r�s�d�tt be folyton, vagy csak �n k�pzeltem oda az eg�szet. M�gis, ah�nyszor r� gondoltam, mindig �gy �lt bennem, mint valami v�r�s szem� d�mon. Bord� inget viselt, nyakkend� n�lk�l, a fels� gombokat kioldva hagyta. Hajsz�lcs�kos �lt�nye sz�pen k�vette teste karcs�, m�gis izmos vonal�t. Alig volt t�lem id�sebb, de legal�bbis a harmincat m�g nem t�lt�tte be, m�gis, �n ostoba k�ly�knek t�ntem mellette szakadt farmerjaimmal �s fiatalos p�l�immal…Bej�tt �s k�rd�s vagy enged�ly n�lk�l levetette mag�t a kanap�ra. R�gy�jtott �s szem�veg�t kiss� lejjebb cs�sztatva orrnyerg�n, sz�r�s tekintettel f�rk�szte v�gig ny�rfalev�lk�nt reszket� csal�domat. Nem tudom, mi�rt nem f�ltem t�le…

- Nos – kezdte Itachi sz�raz, unott hangon. – A tartoz�s miatt vagyok itt.
Kisame m�g�tte �llt, kez�t a fegyver�n pihentette �s meg se rezzent. Szobork�nt meredt a semmibe, legal�bbis arca err�l �rulkodott, de fekete napszem�vege m�g�tt senki sem sejthette, tekintete merre kalandozik. A fekete haj� m�lyet szippantott a par�zsl� kis rudacsk�b�l, majd lassan kiengedve a f�st�t, el�gedetten konstat�lta, hogy mindenki f�l. Illetve… A sr�c nem. Hogy is h�vj�k? Deidara… Igen…
Eredetileg Eriket, az �desap�t akarta bedolgoz�sra k�nyszer�teni, de l�tva a vakmer� b�tors�got, amellyel a k�k szemek az � l�ngol� tekintet�t �llt�k, meggondolta mag�t. Egy ravasz, mondhatni, �rd�gi vigyorra h�zta a sz�j�t �s kiss� el�r�bb hajolt.
- T�rlesztenetek kell – mondta, jelent�sen megnyomva a kell sz�csk�t.
- Tu…tudjuk – hebegte Erik. – De… de nincs m�r t�bb p�nz�nk…
- Esetleg aj�nlhatok egy alternat�v megold�st is – aj�nlotta fel k�nnyed�n, de a tekintet�t nem szak�totta el a zaf�rokt�l. – Hogy is h�vnak, fi�? – �llt fel, s hi�ba tudta j�l a v�laszt, most kedve t�madt j�tszadozni. Odal�pett �ldozat�hoz �s laz�n az arc�ba f�jta a f�st�t. – Deidara… ugye?
- Ha tudja, mi�rt k�rdezi? – feleselt a sz�ke, de nem b�rta visszafojtani a k�h�g�s�t a f�stt�l.
- Igen, uram! – jav�totta ki �lesen. – �rtve vagyok?
- Igen… uram…
Tetszett neki, hogy az alacsonyabb mennyire megt�rik m�r csak att�l is, hogy ki kell mondania ezt a k�t sz�t. M�k�s lesz teljesen megt�rni.
- Sz�val az a l�nyeg – fordult vissza a sz�l�kh�z - , hogy valakinek le kell dolgoznia ezt a tartoz�st. �s mi r� gondoltunk.
H�velykujj�val Deidara fel� b�k�tt.
- Ne, k�rlek, �t ne! – kezdte szinte azonnal az apa. Ezzel nem sz�molt, az agg�d�, �nfel�ldoz� sz�l�vel. – Ink�bb majd �n dolgozok nektek! – �s m�r itt is van!
Nem zavartatta mag�t, ink�bb csak megvonta a v�ll�t.
- Nem. � kell. V�laszthatsz: dolgozik, vagy meghal.
Hogy meg�lte-e volna a kis nagysz�j�t? Nem gondolkodott el rajta. Nem volt r� sz�ks�g. Mindj�rt mag�val is vitte a fi�t, hogy bemutassa a szervezetnek.
Tiszt�ban volt vele, hogy most fel�lb�r�lta Pein parancs�t, �s hogy nagyon j� indokot kell kital�lnia ahhoz, hogy a f�n�k ne akarja a v�r�t egy t�lb�l kiinni. Igaz�b�l maga sem tudta, mi�rt ugrott fejest ebbe az eg�szbe �gy. Tal�n az�rt, mert a kis sz�szke eml�keztette az �ccs�re…

Uchiha Itachi vagyok… Az Akatsuki nev� b�nszervezet egy befoly�sos tagja. Huszonnyolc �ves vagyok, �s nem lehetek b�szke a karrieremre. M�g eg�szen fiatal kis suhanc voltam, alig tizenkilenc �ves, mikor elnyertem Pein kegyeit. A csal�dom h�rhedt, kegyetlen jakuza fam�lia volt, de az �j, kl�nokt�l �s csal�dokt�l f�ggetlen szervezettel szemben tehetetlennek bizonyultak. �n folyamatos h�bor�t v�vtam ap�mmal a kegyetlens�ge miatt, �s hogy min�l jobban b�sz�tsem, az Akatsuki szolg�lat�ba �lltam. Sokat k�rtek. A kl�nom hal�l�t. Kegyetlen emberekb�l �llt nagyr�szt, de any�m soha nem volt rossz ember. Se a legjobb bar�tom. De mivel k�s�r�t is kaptam a munk�m mell�, �gy nem tehettem kiv�telt �s a hat �ves �cs�met is alig tudtam megmenteni. Egy �rvah�zba vittem.
Sasuke tudja, hogy miattam �rva �s gy�l�l �rte, de �n minden h�napban t�mogatom az �rvah�zat �s a nevel�knek biztos�tok p�nzt arra, hogy mindenb�l a legjobbat kaphassa. Szerzett m�r bar�tokat is. Naruto �s Sakura, azt hiszem, �gy h�vj�k �ket. Messzir�l m�r figyeltem, ahogy j�tszanak, besz�lgetnek.
Ma m�r m�sk�pp tenn�k, az biztos. De akkor… akkor azt hittem, h�s vagyok, hogy a v�rost megszabad�tom egy olyan zsarnokt�l, mint az ap�m. De nem tudtam, hogy magamat fogom helyette r�szabad�tani �s �n sokkal rosszabb leszek, mint � valaha is volt…
Oldalra pillantottam a sz�ke fi�ra. Meglehet�sen l�nyos. De aranyos. Nem tudom, Pein milyen munk�t fog neki adni. Az�rt rem�lem, nem csin�l bel�le kurv�t. Nem �rdemeln� meg… � csak… az utamba ker�lt…

Gy�l�lte a fekete haj�t. H�nyni tudott volna a dr�ga parf�mj�t�l, a megcsillan� Rolex kar�r�t�l… Az Armani l�gy suhog�s�t�l… Minden olyan f�ny�z� volt �s csillog�… �s romlott…
Egy sz�rakoz� hely m�g�tti helyis�gbe vitt�k, ahol minden �gy festett, mint kegyetlen k�s�r�je. M�rv�ny padl�n fekete b�r �l�garnit�ra terpeszkedett, a krist�ly csill�r pedig kecsesen ny�jt�zkodott al� a magas plafonr�l. Aranykacskaring�s t�kr�k d�sz�tett�k a falakat hatalmas fel�leteken �s � hirtelen elgondolkodott, hogy nem volt p�nz�k festm�nyre, vagy t�nyleg ennyire egoist�k?
Egy piercingekkel tele t�zdelt pasas j�tt fel�, kiss� furcsa j�r�ssal, mintha a kifut�n l�pked� modelleket akarn� parodiz�lni. Kez�ben pezsg�s poh�r imbolygott ijeszt�en �s arc�n b�rgy� vigyor ter�lt el. Jap�nul besz�lt �s �gy vette ki, hogy a fekete haj� f�rfi sz�m�ra kellemetlen a t�rsas�ga. Nem b�rta visszafogni a vigyorg�s�t. Persze erre meg is kapta a jap�n fejmos�st, de ebb�l egy sz�t sem �rtett. Igaz, hogy itt �lt h�t �ve, de els�sorban egy olyan ker�letben �lt, ahol diplomat�k, k�lf�ldi tan�rok laktak �s rengeteg turista j�rt arra, �gy az angollal mindenhol boldogult. Nemzetk�zi iskol�ba j�rt �s otthon f�leg nem haszn�lt�k a jap�nt. K�rd�n pillantott a m�sikra.
Nem felelt neki, csak szint�n jap�nul kezdett magyar�zni. V�g�l hosszas csetepat� �s veszeked�s ut�n eddigi k�s�r�je egy f�radt s�hajjal h�zta �t f�lre egy kisebb terembe.
- Siker�lt megegyezni a feladatodban – kezdett bele a maffi�z� a dolgok k�zep�be, de � pimaszul k�zbev�gott:
- A nevedet soha nem tudhatom m�r meg? – majd minden f�lelem n�lk�l, �szinte �rtatlans�ggal meredt a s�t�t�tett lencs�kre, amely m�g�l s�t�tt a d�bbenet. M�g a sz�ja is nyitva maradt.
- De… - ny�gte v�g�l. – Itachi vagyok… Uchiha Itachi.
- Nos, �n pedig Deidara Stj�rnberg, ahogy azt m�r tudod, de j� v�gre hivatalosan is bemutatkozni, ha m�r egyszer munkat�rsak lesz�nk…
- Nem lesz�nk – v�gta r� a m�sik kiss� fesz�ltebben. – Te Sasorinak fogsz seg�teni drogot �rulni. � tud ugyan angolul, de nem olyan j�l, mint te �s �gy nyilv�n nem tud olyan j� �zleteket k�tni…
- Mi�rt kell angol ahhoz, hogy drogot adjon el? – k�rdezte �rtetlen�l.
- Mert a turist�knak �s k�lf�ldieknek �rul – forgatta meg a szemeit az Uchiha.
Ezek ut�n elmagyar�zta a r�szleteket �s mire a monol�g v�g�re �rt, bej�tt egy alacsony, v�r�s haj� f�rfi, egyszer� farmerben, feh�r f�ls�ben �s hatalmas kend�vel a nyaka k�r�l. Halv�ny z�ld lencs�s szem�veget viselt, de �gy is j�l l�tszott f�lig lehunyt szeme, melyb�l s�t�tt, hogy most is drog hat�sa alatt �ll.
- Sasori – ny�jtott kezet az �lmosk�s hang tulajdonosa, de k�zfog�sa Deidara szerint egy d�gl�tt halra eml�keztetett. Hideg, nyirkos keze volt �s semmi er�t nem vitt a k�zr�z�sba. Kicsit undorodott t�le. Embertelennek tal�lta a m�sikat. Ellenben mikor a fekete haj� k�z�lte, hogy magukra hagyja �ket �s megr�zta a sz�ke kez�t, teljesen m�s �rz�s fogta el. A hatalmas, er�s, meleg �s sz�raz teny�r er�t sug�rz�an, f�rfiasan szor�tott r� v�kony ujjaira. �gy gondolta, ha b�rmi baja lesz, igyekszik majd a gy�rk�m�nnyel t�rgyalni. Egyr�szt, nagyon sz�pen besz�l angolul. M�sr�szt, sokkal befoly�sosabbnak t�nik, mint a vele szemben �ll�, hi�ba t�lt�tte be amaz m�r a harmincat is b�ven…

K�s�bb megtudta, hogy Sasori akkor t�lt�tte a negyvenkettedik �v�t. M�v�sz akart lenni, csak�gy, mint Deidara, hab�r a v�r�s ink�bb a filmm�v�szet fel� hajlott, m�g � maga a szobr�szatot prefer�lta. Az id�sebb azonban elcs�szott, valahol m�g �lete hajnal�n �s a mai napig is csak od�ig jutott, hogy porn�t forgat, amit a szervezet illeg�lisan k�lf�ldi diktat�r�kba csemp�sz. A producert ugyanis �gy elragadt�k a k�b�t�szerek �s egy�b �lvezeti cikkek, hogy m�g a hivatalos porn�ipar is kik�pte mag�b�l.
Hab�r vele norm�lisan viselkedett �s egy-k�t k�n�l�s ut�n a narkotikumokat sem er�ltette („T�bb marad nekem!”), de m�gis ut�lt Sasorival dolgozni. Mindig kaszin�kban, lebujokban l�gtak, �lland�an azt n�zte, ahogy k�r�l�tte bek�sz�lnek az emberek �s bizony, azt se �hajtotta �jra�lni �lmaiban, mikor egy-k�t elvon�si t�nett�l �rj�ng� h�lyegyerek p�nz n�lk�l akart mag�nak cuccot szerezni. Persze, ilyenkor volt kiknek sz�lni, a gorill�k b�rmikor ugrottak.
Besz�lgetni nem sokat tudott a m�sikkal, a m�v�szetr�l alkotott fogalmaik is mer�ben elt�rtek �s h�t koroszt�lyban sem stimmeltek. Sasori folyton k�ly�knek h�vta, pedig vagy �t-hat centivel alacsonyabb volt, b�r Dei nem tartotta kiz�rtnak, hogy a drogok miatti hanyag tart�s is k�zrej�tszik ebben.
Persze, k�zben pr�b�lt iskol�ba is j�rni. Nem egyszer a h�zi feladat�t az �ppen aktu�lis diszk�ban, vagy sztript�zb�rban pr�b�lta meg�rni. Id�nk�nt Konan, a m�sik f�n�k csaja is seg�tett neki kicsit, tal�n � volt az egyetlen norm�lis az eg�sz t�rsas�gban. A l�ny ugyan nem volt egy nyelvzseni, de elmakogott angolul �s enyhe activityvel kieg�sz�tve, eg�sz j�l tudtak kommunik�lni. Mondjuk � id�nk�nt hozott mag�val egy f�rfit, Tobit, aki s�lyos szellemi fogyat�kos volt a sz�ke szerint, mert nem sok �rtelmeset tudott mondani �s mag�r�l mindig harmadik szem�lyk�nt besz�lt. Nem kedvelte, de sokat nem tudott ellene tenni.
Egyik alkalommal az Uchiha jelent meg a klubban, ahol a v�r�s haj� �pp egy �lt�ncot �lvezett egy k�nny� �let� h�lgyt�l, m�g � �pp a h�zi feladat�val ny�gl�d�tt.
- Szia! – �lt le mell� a fekete haj�. A dr�ga illatb�l is meg tudta volna mondani, felpillant�s n�lk�l is, hogy ki az.
- Hell� – morogta mogorv�n.
- Csak nem haragszol? – k�rdezte hidegen a m�sik.
- Ugyan, mi okom lenne r�? – csapta le a tollat. – Buk�sra �llok matekb�l, mert nem tudok koncentr�lni a tanul�sra, �s el kell viselnem ezt a lecs�szott producert, meg a h�lye kuncsaftokat, de nyugi, te nem tehetsz semmir�l.
- Akkor j� – mosolyodott el a m�sik cinikusan. – F�ltem, hogy esetleg engem hib�ztatsz majd…
- Rohadj el szatyorban! Hm… - d�rm�gte az orra alatt, visszafordulva a matekp�ld�hoz, de nem is olyan sok�ra kellemes borzong�s futott v�gig a gerinc�n, ahogy a m�sik er�s illata m�g intenz�vebben k�szott az orr�ba.
- Na, mutasd azt a p�ld�t, seg�tek!
- Kend a hajadra a seg�ts�ged! Hm.
- Ne hisztizz! Mutasd! – majd minden tov�bbi n�lk�l elh�zta a f�zetet. P�r percig vizsg�lta a feladott p�ld�t, majd nagy t�relemmel magyar�zni kezdett. Deidara pedig figyelt �s meg�rtette. �s tal�n egy kicsi h�l�t is �rzett. Mondjuk nem t�l sokat.
V�g�l Itachi egy sz�msort firk�lt a f�zet elej�be.
- Ha nem �rtesz valamit – kezdte – est�nk�nt felh�vhatsz. Hat ut�n. Ok�, sz�szi? – kacsintott r� biztat�an, de � nem tudott �rdemben reag�lni. Csak b�lintott.

Hogy hogyan halt meg Sasori?
Szint�n olyan nap volt, amire mindig eml�kezni fogok. J�tt egy �r�lt tag. Cuccot k�vetelt. Baromi hangosan ord�tozott �s f�l� volt, hogy r�nk h�vj�k a zsarukat. Sasorinak erre az esetre mindig volt egy csom�, el�re csomagolt, negyedes kamucucca. Odaadta, hogy majd a pasas azzal sz�tl�vi mag�t. Por�tott nyugtat�t csomagolt egy�bk�nt ilyenkor. Csak azzal nem sz�moltunk, hogy a faszik�m azonnal kibontotta �s belenyalt. Iszony�an d�h�s lett, hogy �t akarjuk baszni. Pisztolyt szegezett a fejemhez. Persze, az �reg pr�b�lta menteni a menthetetlent �s mondta, hogy nekem ehhez semmi k�z�m. V�g�l siker�lt elr�ntania t�le, de a tag akkor t�zelt �s a t�rsam agyveleje az arcomon �s a f�ls�m�n k�t�tt ki. Sik�tani kezdtem. Sz�gyen-nem sz�gyen, mint egy l�ny, �gy sik�tottam. Kij�ttek a rend�r�k is. Nem igaz�n fogtam fel, hogy mi t�rt�nik, sokkos �llapotban voltam. De azt m�g �rz�keltem, hogy megbilincselnek �s bevisznek az �rsre. A rend�r�k ut�lj�k a drogd�lereket. Magyar�zhat ott az ember b�rmit. Nem hisznek neki. �vekre r�cs m�g� akarj�k juttatni, de el�tte m�g �sszeverik „vallat�s” c�msz�val.
Fek�dtem a kem�ny deszk�n, mikor kiny�lt a cella ajtaja �s egy ismer�s illat rontott be rajta. Idegesnek t�nt. A test�re felvett �s kivitt onnan. Ut�na minden �sszemos�dott. Letisztogattak �s tiszta ruh�t is kaptam. Azt�n kaptam egy nyugtat� te�t. Ittam bel�le, de mikor lassan tudatosulni kezdett bennem, hogy t�l vagyok a vesz�lyen, legal�bbis egyenl�re, �s �pp az Uchiha lak�s�n vagyok, lassan s�rni kezdtem. Sz�gyen, nem sz�gyen, el�t�rt bel�lem minden, amit az ut�bbi f�l �vben titkoltam. Basszus, az f�l �v volt? �szre se vettem…  Majd j�tt Itachi, le�lt mell�m a kanap�ra, az �l�be h�zott �s ringatni kezdett, a fejemet, hajamat simogatva. Csit�t� szavakat suttogott a f�lembe �s a s�r�som lassan elhalkult �s csendes pityerg�ss� szel�d�lt. J� volt az �l�ben �lve a v�ll�ra hajtani a fejem. Hazugs�g lenne azt mondani, hogy nem. Nem eml�kszem, mennyi ideig voltam n�la. De napokat. Vele aludtam, az �gy�ban, a karjai k�z�tt, de nem csin�lt semmi m�st. Cir�gatott �s suttogott. �n viszont csak fek�dtem mellette �s hallgattam �t. Arcomat a mellkas�hoz f�rtam �s azt j�tszottam, hogy elb�jtam a vil�g el�l.
Azt�n egyik reggel teljesen tiszta tudattal �bredtem. Meztelen voltam, mellettem az Uchiha, kibomlott hajjal �s szint�n meztelen�l. Fel�bredt, ahogy fel�ltem, majd � is k�vetett �s azonnal mag�hoz �lelt. Fogalmam sem volt, mit tegyek. V�g�l csak eltoltam magamt�l, majd a szem�be n�zve suttogtam: „Mindenr�l te tehetsz! Gy�l�llek!”

Itachi f�jdalmasan pillantott a sz�ke fi�ra, aki felkelt, fel�lt�z�tt �s t�vozott a lak�s�b�l. Nem fek�dt le vele. Dehogy tette! Csak egy biztons�gos helyet ny�jtott neki, ahol t�ljuthatott a sokkon. Nem minden nap kap egy tizenh�t �ves kamasz agypakol�st az arc�ra…
Igaz�b�l nem tudta, mit akar ett�l a fi�t�l. T�bb, mint t�z �vvel fiatalabb t�le �s egy szertelen, hirtelen harag� k�l�k, aki alig kezdi kapargatni a val�s�g felsz�n�t.
M�r nem eml�keztette Sasuk�ra. Az �ccse nem volt ennyire er�s lelkileg. Nem tudta volna ennyire meg�rizni saj�t mag�t, mint ahogyan azt Deidara tette. A sz�k�nek ugyanaz a t�z �gett a szemeiben, mint amikor legel�sz�r l�tta.

Az �rvah�zb�l l�pkedett �pp kifel� zsebre tett kezekkel, mikor megl�tta testv�r�t a bar�taival besz�lgetni. Egy pillanatra meglepetts�g �lt ki az arc�ra, de gyorsan rendezte von�sait �s egy sz� n�lk�l s�t�lt el a trio mellett, m�g�tte a test�re, Kisame.
- Gyilkos! – hallotta �ccse ki�lt�s�t. – Rohadj el, te szem�t, senkih�zi b�n�z�! Gy�l�llek!
- Sasuke, hagyd! Nem �r annyit! – csit�tgatta a l�ny.
- Sakur�nak igaza van. Ha kiny�rn�d, annyit kapn�l �rte, mint egy ember�rt! – kontr�zott r� Naruto.
M�g hallotta, ahogy f�regnek nevezik. Tudta, hogy most majd r�la fog menni a gy�l�lk�d�s. Nem v�laszolt. Nem akart olajat �nteni a t�zre. � az�rt ment be az int�zm�nybe, hogy �jabb �sszeget sz�njon Sasuke tan�t�s�ra. Ha minden igaz, az egyetemi tanulm�nyait b�ven lesz majd mib�l fedeznie �s m�r egy m�sik p�nzalap is kamatozni kezdett, amellyel majd az �let�t elkezdheti ut�na.
Mikor ki�rt az �p�letb�l, remegve vett el� egy cigarett�t �s r�gy�jtott. �lvezte, ahogy a mar� f�st eg�szen a t�deje rejtett zug�ig tolakszik, elb�d�tva �t, majd lassan, lehunyt szemekkel engedte ki a sz�rke f�st�t. A m�sodik slukkn�l k�h�gni kezdett �s �rezte, hogy nehezebben kap leveg�t, mint szokott, de nem foglalkozott vele.
- Itachi – hallotta Kisame hangj�t, majd meg�rezte a v�ll�n a c�paarc� kez�t. A f�rfi riaszt� k�lseje ellen�re egy�bk�nt kedvesen viselkedett vele mindig.  – Kicsit aggaszt� a k�h�g�sed…
Megr�ntotta a v�ll�t �s be�lt a kocsiba. A m�sik v�g�l egy s�hajjal k�vette �s a sof�r a g�zra taposott.
- Mi van Deidaraval? – k�rdezte p�r hossz� percnyi hallgat�s ut�n.
- Tudtommal j�l van. Kakuzu vigy�z r�. El�g j�l csin�lja a dolg�t. N�ha Tobi r�sz�ll kicsit, mert seg�teni akar, de a k�ly�knek nincs hozz� t�relme.
- Tobihoz m�snak sincs…
Ami�ta a sz�ke elment t�le, nem tal�lkozott vele. Nem akart r�akaszkodni. Csak t�volr�l figyelte, vagy �pp figyeltette id�nk�nt. � r�ngatta bele a fi�t ebbe az eg�szbe �s felel�snek �rezte mag�t. Nem akarta, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint Sasori. Akkor m�r soha nem tudna megbirk�zni a b�ntudattal.

Valami modern musical el�ad�son �lt. Ahogy hallgatta a dalokat, folyamatosan Deidara j�rt a fej�ben �s nem �rtette, mi�rt. Mindenr�l � jutott esz�be. A fen�be is m�r… Ennyire zavarn� a dolog a fi�val? M�sokat is r�ngatott m�r az Akatsuki szolg�lat�ba, mi�rt �pp a sz�szke miatt �rez b�ntudatot?
A kocsiban �lve is az egyik dal zengett a fej�ben �s halkan d�dolgatta mag�nak:
„Ha most majd hazam�sz,
 Vagy b�rhov� is m�sz,
De tudd meg elk�s�r egy gondolat,
Mi b�ntja azt ki itt maradt…
Hogy vajon mi t�rt�nt,
Hogy veled mi t�rt�nt,
M�g engem forgatott a sz�d�let, 
Az vajon hogy t�rt�nt veled….”

A j� �g se �rti ezeket az eur�pai musicaleket meg az alternat�v mondanival�jukat, de f�lbem�sz� a dallamuk.
Teltek a napok, �s a neh�z l�gz�se kezdett egyre zavar�bb lenni. Lassan m�r egy cigit se tudott v�gigsz�vni k�h�g�s n�lk�l. Pein is felfigyelt a fokozott �tv�gytalans�gra, amit az Uchiha eddig betudott a rossz kedv�nek. Addig ny�st�lte a fekete haj�t, am�g v�g�l siker�lt elk�ldenie orvoshoz.

Uchiha Itachi vagyok… T�d�r�kos. Kemoter�pi�t �rtak el�, de azt mondj�k, rosszak az es�lyeim. El�re haladott st�diumban vagyok. Kezel�sekkel is csak h�napjaim vannak.
Furcsa v�g ez egy maffi�z�nak. Keser�en figyelem a v�r�terem feh�r fal�n j�tsz� f�nypontokat. Nem tudom, mi�rt f�j itt hagyni ezt a vil�got. Az �cs�m miatt is agg�dom. �s… tal�n Deidara miatt is. Szeretn�k t�le elb�cs�zni. De annyira gy�l�l engem. Pr�b�ltam vele besz�lni. D�h�sen esett nekem, hogy t�nkretettem az �let�t �s �szint�n sz�lva nem vagyok benne biztos, hogy nincs igaza. Minden l�tez� m�don pr�b�ltam kiengesztelni, b�r magam sem tudom, mi�rt. Hiszen nincs vele k�l�n�sebb kapcsolatom, nem f�z hozz� �rdek. De valahogy szeretn�m, ha nem haragudna r�m…
Mikor a hajamba t�rok, eszembe jut, hogy ki fog hullani. Sajn�lom. Szeretem a hajam. Tal�n le kellene mondanom a kezel�sr�l… Ha m�r meghalok, legyek sz�p halott…

Deidara szok�sos Uno partij�t j�tszotta Tobival az egyik csendes kis kocsm�ban, mik�zben Kakuzu a mellette lev� sz�ken egy Orwell reg�nyt olvasott. Annak ellen�re, hogy egy nagydarab test�r volt, eg�sz j�l el tudott besz�lgetni a kis m�v�sz pal�nt�val, aki tisztelte a tud�s��rt. �rdekes, hogy eredetileg k�nyvel� v�gzetts�ge volt Kakuzunak, m�gis j�vedelmez�bbnek tal�lta a test�ri munk�t.
Ez a nap igen cs�ndes volt, senki nem kereste a sz�k�t �s nagyon bepalizhat� turist�kat sem l�tott. Azt�n megjelent Konan, a szok�sos, leny�g�z� megjelen�s�vel. Minden f�rfi elismer�en fordult ut�na, volt, aki f�ttyentett is. Dei azonban csak mosolygott. M�g soha nem gondolkodott azon, milyen n�k is tetszenek neki tulajdonk�ppen, de �gy �rezte, Konan semmik�pp.
- A f�n�k l�tni szeretni – mondta a l�ny kicsit agg�d�, vagy tal�n ink�bb szomor� pillant�ssal. Hirtelen kicsit az�rt g�rcsbe ugrott a gyomra. Bajban van? Nem csin�lt semmi rosszat. Nagyot nyelve n�zett Tobira �s a test�r�re, de ut�bbi csak megvonta a v�ll�t.
- Deidara senpai, nagy bajban vagy! – magyar�zott Tobi ideges�t� m�don �s � azon gondolkodott, hogy le�ti a maszkos f�rfit.
Hagyta, hogy Pein el� k�s�rj�k, majd v�rakoz�n pillantott f�n�k�re. V�rta, hogy valamelyik oldalajt�n megjelenik majd Itachi is azzal a b�d�t� illat�val, �rj�t�en m�ly hangj�val. Nem is tudta, mi�rt lett volna fontos, hogy megjelenjen a m�sik. Hiszen… Ugyan m�r… � r�ngatta bele az eg�sz szars�gba!
Pein besz�lt, de nem �rtette. V�g�l Konan fordult fel� �s pr�b�lta elmagyar�zni.
- Itachi k�rh�zban, de k�rh�z vesz�lyes neki. Meg�lhetik ott. Ez�rt te ott leszel. �pol�ja leszel. Most odavisz�nk, �s te ott b�logatsz minden.
Deidara k�b�n b�lintott. Pr�b�lta feldolgozni az inform�ci�kat. Az Uchiha k�rh�zba ker�lt �s neki kell majd �polnia? Ez szinte felfoghatatlan a sz�m�ra.
Mikor oda�rtek, kapott egy feh�r nadr�got �s egy p�l�t „HOSPICE” felirattal. Ez egy kicsit megrend�tette, hiszen ez azt jelentette, hogy Itachi s�lyos beteg �s nem egy n�th�val fekszik benn. �sszefogott hajjal, �t�lt�zve l�pett a k�rterembe, ahol Itachi �cs�rg�tt az �gya sz�l�n. Egyed�l helyezt�k el abban a szob�ban, mivel az orvos szerint hosszas benntart�zkod�sra sz�m�that.
Egy f�radt s�hajjal �lt le a fekete haj� mell�.
- Mi a bajod? – k�rdezte halkan.
- T�d�r�k – j�tt a rekedt felelet �s � sz�ve szerint meg�t�tte volna a m�sikat. Err�l csakis � tehetett! Mi�rt kellett annyit cigiznie?
�sszepr�selt ajkakkal b�multa a feh�r k�vezetet. Nem akarta ezt az eg�szet �s f�leg azt nem, hogy ez ennyire m�ly �s f�jdalmas �rz�seket v�ltson ki bel�le.
- Tudod, nagyon nem �rtem, mi�rt nekem kell itt lennem. �n ut�llak t�ged – morogta maga el�. – Nem volt m�s?
- Pein olyat helyezett mell�m, aki n�lk�l�zhet�. Mivel te nem vagy �lland� tagja az Akatsukinak, ez�rt ez volt a legegyszer�bb l�p�s. Ha meghalok, akkor az ad�ss�ga a csal�dodnak t�rlesztve lesz. Ez az�rt pozit�v nem?
Nem akarta ezt hallani. Nem akart �gy gondolni a m�sikra. Az Uchiha sz�m�ra mindig is egy er�t sug�rz� jelens�g volt. Valami furcs�n biztos mened�k. Mi�rt kell pont neki v�gign�znie ezt? �gy �rezte, remeg a gyomra az eg�szt�l.
- Akkor rem�lem, gyorsan feldobod a pacskert, mert kurv�ra nincs kedvem itt lenni! – ki�ltotta d�h�sen, majd felpattanva kirohant a k�rteremb�l. Nem gondolta komolyan. Dehogy gondolta! De nagyon haragudott a m�sikra �s m�r fel se tudta sorolni, mennyi minden miatt. D�h�s f�jtat�ssal kicaplatott az udvarra. Az oszt�lyhoz k�l�n kis parkocska tartozott, hogy a haldokl�k ne szomorkodjanak az �l�ket l�tva �s az �l�k ne �rezz�k magukat kellemetlen�l a haldokl�kat l�tva. Az els� padn�l azt�n le�lt �s csod�lkozva vette �szre, hogy folynak a k�nnyei. Morcosan t�r�lgette �ket.
Nagy darab, feh�r haj� f�rfi �lt le mell�. Pontosabban annyira nem volt nagy, csak hozz� k�pest.
- Na, sz�szke… - sz�lalt meg vigyorogva. – Ne borulj meg! Ennyire nem szar, hogy benn van az Uchiha.
D�bbenten kapta fel a fej�t, hogy a lil�san csillog� szemekbe b�muljon. Honnan tudja, hogy benn van? Az �let�re akar t�rni?!
- Te ki vagy? – k�rdezte meglepetten.
- Hidan. Akatsuki tag �s hobbi ment�s. A f�n�k sz�lt, hogy seg�tsek neked. Megtan�talak p�r dologra, mint inf�zi�t bek�tni, meg v�rt venni… Hogy ne t�nj�n fel senkinek, hogy nem is vagy �pol�.
K�b�n b�lintott. Nem l�tta �rtelm�t tiltakozni, csak mag�val sz�rna ki. �gy azt�n komolyan belevetette mag�t az �pol�-gyorstalpal�ba, amit Hidan tartott neki.  V�g�l n�h�ny h�t ut�n kapott egy telefonsz�mot, hogy ha b�rmi van, k�rdezzen.
K�zben is foglalkozott az Uchih�val, amennyit csak tudott. Pein elint�zte, hogy mag�ntanul� legyen, �gy nem kellett iskol�ba j�rnia. A tananyagban a f�rfi seg�tett neki �s igaz�b�l eg�sz j�l elsz�rakoztak. �ltal�ban azt is elfelejtett�k, mi�rt is vannak a k�rh�zban. Deidara gyakran �gy gondolt az eg�szre, mintha csak valami �tmeneti id�szak lett volna.

- Tudod… - kezdte egyik alkalommal, mikor �pp egy naps�t�tte �szi d�lel�tt�n k�rty�ztak. – �n t�nyleg nagyon ut�ltalak. Mert ebbe az eg�szbe beler�ngatt�l… �s most m�g ez is… De… M�r nem ut�llak – mosolygott kedvesen.
Itachi sz�razon felnevetett, majd megcs�v�lta a fej�t. Nem reag�lt k�l�n�sebben. �gy jobban megfigyelve, el�g sokat fogyott. Arca beesett �s kicsit tal�n sz�rke is volt. Szeme alatt karik�k h�z�dtak, m�gis olyan pirosasnak t�nt a szemh�ja.
- �r�l�k – mondta v�g�l. �ltal�nos lett, hogy a hangja egy kiss� rekedten csengett. – �n is kedvellek.
- Nem mondtam, hogy kedvellek! – v�gta r� a sz�ke nevetve, de arc�ra m�gis piross�g k�szott. – Egy�bk�nt… Te hogy ker�lt�l az Akatsukiba?
Itachi kicsit elkomorodott. L�tta Deidara zavart pillant�s�t, tudta, hogy m�r meg is b�nta a k�rd�st, de v�g�l is… Jogos volt. Egyszer el kellett mes�lnie. �gy h�t meggy�nta az eg�szet neki. Hosszasan mes�lt, mindenr�l �szint�n. N�hol �szrevette az elborzad�st �tsuhanni a zaf�r tekintet m�g�tt, olykor azonban meg�rt�ssel csillant. A v�g�re m�r el is felejtett�k, hol tartottak a k�rtyapartiba.
- El�t�lsz most? – k�rdezte a fekete haj� agg�dva. A m�sik csak megr�zta a fej�t.
�jrakezdt�k a k�rty�z�st, majd Deidara felkelt �s az eb�d�rt ment. K�zben megkapta az �jabb inf�zi�t �s gy�gyszereket. M�r szinte rutinosan l�tta el az Uchih�t. S�t. Eg�szen �lvezte a munk�t.
- Sasuke tudja, mi van veled? – k�rdezte agg�dva, mikor d�lut�n a kemoter�pi�ra k�s�rte a beteg�t.
- Nem – kapta meg a t�m�r v�laszt.
- Szerintem sz�lnod kellene neki… Ha gondolod, sz�vesen besz�lek vele!
- Nem… �… gy�l�l engem…
- Csak f�lret�j�koztatt�k.
- Mert �n �gy akartam.
- De ha tudn� az igazat…
- De nem tudja, �s ez maradjon is �gy! – f�rmedt r� a m�sik �s a sz�ke eg�szen megr�m�lt a hangs�lyt�l. Egy pillanatra r�gi pomp�j�ban l�tta az ex-maffi�z�t. Nem sz�lt t�bbet, csak le�ltette a sz�kbe �s s�rt�d�tten elvonult. Azon gondolkodott, hogy �n�ll�s�tja mag�t �s megkeresi a m�sik fi�t.

Sasuke f�l �vvel volt id�sebb t�le �s m�r bet�lt�tte a tizennyolcat, teh�t bizonyos jogok tekintet�ben feln�ttnek sz�m�tott. P�ld�ul eld�nthette, hogy akar-e l�togat�t fogadni illetve azt is eld�nthette, hogy ig�nyli-e a b�tyja gy�ms�g�t a tov�bbiakban. �ppen gondolkod�s n�lk�l akarta a nemet r�v�gni, mikor Deidara megl�togatta. Kiss� neh�z volt elmondani, hogy mi�rt is keresi meg. R�ad�sul, mik�zben �pp elmes�lt mindent, folyamatosan hihetetlennek tartotta a saj�t t�rt�net�t is, h�t m�g az id�sebb Uchih��t. L�that�an a fiatalabbnak is voltak fenntart�sai �s gyanakodva m�regette a vele szemben �l�, l�nyos jelens�get.
- Sz�val azt mondod, a b�ty�m haldoklik? – k�rdezte v�g�l kim�rten.
B�lintott csak.
- H�t… Megkapja, amit meg�rdemel… - valahogy a hangja nem t�masztotta al� az �ll�t�st, kiss� remegett, mintha s�r�s kaparn� a tork�t.
- Nem akarod megl�togatni? – �rdekl�d�tt Deidara �vatosan.
- Minek?
- Hogy megbocs�thass neki…
- �n?!
- �r�kk� b�nni fogod, ha nem �gy teszel.
- Ugyan, k�rlek! Mit bocs�ssak meg neki? Hogy �rva lettem miatta? Hogy nincs senkim?!
A sz�ke igen kil�t�stalannak �rezte a helyzetet. M�ly s�hajjal fel�llt, �s m�g utolj�ra a fekete szemekbe n�zett.
- Itachi nagyon szeret t�ged �s soha nem hagyott magadra. Csak azt hitted. �s � az utols� �l� rokonod, gondold meg, hogy v�lsz el t�le, mert ki tudja, mikor nem lesz m�r holnap, hogy meggondold magad! Csak… pr�b�ld kicsit �tgondolni, rendben? – hangja kedvesen csengett, biztat�an �s nagyon rem�lte, hogy majd lesz hat�sa a dolognak. De Sasuke jelenleg csak elford�totta a fej�t �s nem reag�lt.

Napok teltek el, de a fiatalabb Uchiha nem jelentkezett. �gy d�nt�tt, nem mondja el a m�siknak, mit tett, mert biztosan megharagudna r� �s csak f�jna neki, hogy m�g kudarccal is v�gz�d�tt az akci�.
Azonban egyik d�lut�n, mik�zben az es�cseppek halk, egyenletes kopog�ssal t�lt�tt�k meg a n�ma d�lut�nt, kiny�lt a szoba ajtaja �s bel�pett rajta Sasuke. L�tszott, hogy fesz�lyezi a helyzet �s hirtelen azt se tudja, mit tegyen, csak �gy, mint f�radtan fel�l�, d�bbent b�tyja. Itachi persze azonnal Deidarara n�zett, d�h�s szemekkel. A sz�ke kiss� �ssz�bb h�zta mag�t a fotelban, de v�g�l fel�llt �s mosolyogva elsietett a fiatalabb mellett, arr�l motyogva, hogy neki dolga van. A n�v�rdolgoz�ba ment, hogy egy k�v�t k�sz�tsen mag�nak, majd a t�sk�j�b�l kiv�ve egy sz�l cigit, les�t�lt a doh�nyz�ba, ami egy f�ltet�s kis zug volt az udvaron. Nem merte volna elmondani az Uchih�nak, hogy � is r�szokott a gyilkos kis rudacsk�kra.
B�k�s p�f�kel�se k�zepette Hidan l�pett mell�, � pedig a m�sik jelenl�t�t�l hirtelen mag�hoz t�rve ugrott arr�bb.
- Hel� – k�sz�nt meglepetten.
- Aztakurva, mi a fasz bajod van? – r�h�g�tt a m�sik az ijedt reakci�n.
- Semmi… Mit szeretn�l?
- �rdekl�dni. Minden rendben az �reg Uchih�val? – k�rdezte vigyorogva Hidan. Deinek be kellett ismernie, ak�rmilyen mocskos sz�ja volt, kedvelte a ment�st.
- Ahha. Most az �ccse van n�la.
- Sasuke? – a feh�r haj� szemei vas�rnapi t�ny�r m�ret�re n�ttek. – Hogy-hogy?!
- Azt hiszem, kib�k�lnek…
- Miii? Ja… �rtem m�r! Ezt te int�zted el, igaz, sz�szke? – cinkosan kacsintgatva kezdte oldalba b�kd�sni az �pol�t, ami nem tett j�t a k�v�nak…
- H�! Kil�tyk�l�d az �ltet� koffeint!
- Bocs… Sz�val?
Inger�lten arr�bb f�jta az arc�ba l�g� tincset �s szikr�z� szemekkel n�zett az ametisztekbe.
- �s ha igen?
- Akkor zseni vagy. Ugyanis nem te vagy az els�, aki megpr�b�lta �ket kib�k�teni.
- H�t igaz�b�l nem �n voltam, hanem a t�d�r�k. �s b�r �r�ln�k, ha az �n �rdemem lenne, sajnos nem az, hm…

Az es� k�zben lassan csendesedni kezdett, majd szinte el is �llt, a nap sugarai pedig er�tlen pr�b�lkoz�sokkal kezdt�k sz�tszaggatni a felh�takar�t. M�g kicsit besz�lgetett a m�sikkal, majd mikor a k�v� is �s a cigije is elfogyott, visszas�t�lt az �p�letbe, �tk�zbe m�g egy r�g�t a sz�j�ba v�ve. M�gse lenne c�lszer� a t�d�r�koshoz doh�nyszag�an bemenni. Kicsit bef�jta a haj�t meg a ruh�j�t, majd �gy d�nt�tt, meglesi, mi van a beteg�vel. �pp �sszefutott a t�voz�, kis�rt szem� Sasuk�val.
- Minden ok�? – k�rdezte bizonytalanul.
- Ahha – suttogta rekedten a fekete haj�. – K�szi, hogy megkerest�l… Vigy�zz r�, j�? Majd… J�v�k n�ha…
Igaz�n megsajn�lta a m�sikat. Biztosan neh�z lehet neki. �s belegondolva… m�g neki milyen neh�z lesz! Az Uchiha le fogja fejezni, ami�rt ideh�vta az �ccs�t. De ezen is t�l kell esni, sz�val er�t vett mag�n �s bel�pett a k�rterembe.
A f�rfi az ablakn�l �llt, neki h�ttal, a k�s� d�lut�ni f�ny furcs�n t�lvil�gian �lelte k�r�l a test�t. Mikor meghallotta az ajt�t megfordult, majd k�t �les l�p�ssel �tszelve a szob�t, mag�hoz �lelte a megszeppent sz�k�t. Deidara �rezte, hogy a m�sik arca k�nnyekt�l nedves. �vatosan, hevesen dobog� sz�vvel viszonozta az �lel�st. Karjait Itachi nyaka k�r� fonta �s megsimogatta a puha tincseket.
- Haragszol? – k�rdezte halkan, de nem kapott v�laszt. Az id�sebb csak elh�z�dott t�le, majd az �ll�t megfogva nem engedte, hogy elh�z�djon. Lassan r�hajolt az ajkaira, � pedig m�g utolj�ra leveg� ut�n kapott. A kezdeti meglepetts�g ut�n �nmag�t is meglepve, boldogan simult az �lel�sbe �s remegve viszonozta a cs�kot, amely egyre csak m�ly�lt �s forr�sodott kettej�k k�z�tt. �rezte, ahogy a m�sik vezetni kezdi az �gy fel�, majd halk ny�g�ssel konstat�lta, hogy a h�ta tal�lkozott a szivaccsal. �szt�n�sen t�rta sz�t a l�bait, k�z�j�k engedve, s�t, invit�lva az id�sebbet, m�gis tenyereit a betegs�g ellen�re is er�s mellkasnak t�masztotta.
- K�rem… Uchiha-san… - ny�gte mosolyogva, b�r a szavak nehezen j�ttek ki a sz�j�n, mert az �gy�k�nak fesz�l� mereved�s a l�legzet�t is el�ll�totta. – Komolyan egy n�v�rk�vel akar szexelni?
Mosolya el�rulta, hogy maga sem gondolja komolyan a k�rd�st, de a v�lasz m�gis meglepte.
- Minden v�gyam – suttogta a rekedtes hang a f�l�be. – M�r el�g r�g�ta v�gyom a n�v�rk�re…
Kit�gult szemekkel meredt egy pillanatra a plafonra, de a nyak�n kalandoz� ajkak kir�ngatt�k a gondolataib�l. V�g�l is… Haldoklik a m�sik. Ennyit igaz�n megtehet �rte.
L�gy cir�gat�sokkal viszonozta a m�sik kedvesked�s�t �s mikor r�d�bbent, hogy bizony a teste is �lvezi a dolgot, igaz�n elsz�gyellte mag�t. Egy dolog, hogy nem ut�lja az Uchih�t, de hogy mag�ba fogadja? Nem volt benne biztos, hogy akarja, vagy, hogy egy�ltal�n helyes-e. R�ad�sul a f�rfin nem l�tszott, hogy jap�n sz�rmaz�s�.
Azonban m�r k�s� volt visszakozni, vagy megfordulni �s nem is olyan sok�ra m�r meztelen�l vonaglott Itachi alatt, mag�ban �rezve a m�retes f�rfiass�got. Az arca �gett �s esk�dni mert volna r�, hogy a sz�gyent�l, mert b�rmi is zajlott le a tudat�ban, az ajkain m�gis csak �rul�s j�tt ki.
M�g akarta, m�lyebben �s durv�bban. A f�rfi minden k�v�ns�g�t teljes�tette, �rezte, hogy nagyon profi ebben �s � v�g�l a nev�t sikoltotta a p�rn�kba �s a saj�t has�ra �lvezett.
Zih�lva pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Nem �gy tervezte elvesz�teni a sz�zess�g�t �s nem egy f�rfival. F�leg nem vele. De m�r mindegy volt. Kicsit csal�dott saj�t mag�ban is. Rendbe szedte mag�t �s fel�lt�z�tt, majd seg�tett a betegnek is megtiszt�lkodni �s visszafek�dni az �gyba. M�g a p�rn�kat igazgatta a m�sik feje m�g�tt, de m�r k�zben b�cs�zni kezdett. A m�szakja a v�ge fel� k�zeledett �s igaz�b�l sz�ks�ge volt r�, hogy kicsit egyed�l lehessen.
- �rtem – b�lintott a fekete haj�, majd nagy, �rdes kez�t a sz�ke tincsek k�z� cs�sztatva leh�zta �t egy cs�kra. Kicsit fesz�lten b�r, de viszonozta, majd mosolyogva elhagyta a k�rtermet.
Most hazudjon az Uchih�nak, csak mert haldoklik? Tal�n megsz�p�thetn� az utols� id�szakot. De nem n�zn� le ezzel?
K�v�lygott a feje, csak �gy, ahogy � maga is a v�rosban. Haza�rve befek�dt a k�dba �s komolyan elgondolkodott azon, hogy ki se sz�ll t�bb�. Hi�ba �lvezte, nagyon is �lvezte az egy�tt l�tet, de akkor sem �gy akarta.

Azonban a reggel kegyetlen�l elj�tt, �s neki be kellett mennie a beteghez. Itachi j� kedv�en, mosolyogva �lt az ablak melletti fotelben �s olvasott. Mikor megpillantotta Deidarat, sz�lesen elvigyorodott �s fel�llt. L�that�an valami eg�szen bens�s�ges �dv�zl�sre sz�m�tott �s a sz�k�nek nem volt sz�ve megmondani, hogy tulajdonk�ppen vissza akarja csin�lni az eg�szet. Egy mosolyt festett a saj�t arc�ra �s k�zelebb s�t�lt, hagyva, hogy az er�s karok �t�lelj�k, �s a testhez pr�selj�k. Viszonozta az �lel�st, s�t, a cs�kot is. Pr�b�lt j�tszani, mintha csak akarn� az eg�szet, de nagyon nehez�re esett. Tal�n ezt l�tta is a p�rja, mert megk�rdezte eb�dkor:
- Megb�ntad, ami tegnap k�z�tt�nk t�rt�nt? – a k�rd�s kegyetlen�l halk volt �s ny�lt, de mikor Dei belen�zett a fekete szemekbe, annyi k�ts�get, szomor�s�got �s f�jdalmat l�tott, hogy gondolkod�s n�lk�l hazudott:
- Nem. Dehogy.
�szint�n lend�lt el�re �s cs�kolta sz�jon a m�sikat. R�vid, apr�cska cs�k volt, de most sz�vb�l adta �s ezt Itachi is �rezte. H�l�san pillantott az � kis �pol�j�ra.

Nem szeretkeztek sokszor, tal�n ha h�romszor �sszesen.
Itachi nagyon sokat h�nyt, �s �melygett a kezel�se miatt, �s a rosszull�tei egyre gyakoribb� v�ltak. Egyik nap azonban Deidara olyat l�tott, amit soha nem akart. A f�rfi �pp a haj�t f�s�lte ki, mikor egy hatalmas csom� a kez�ben maradt. L�tta, ahogy a k�z �k�lbe szorul a tincs k�r�l. L�tta, ahogy az �sszepr�selt ajkak megremegnek. Hallotta, ahogy a kif�jt leveg� szaggatottan t�vozik a m�sik t�dej�b�l. Odal�pett, �s finoman kivette a m�sik kez�b�l a hajcsom�t, majd a kuk�ba dobta.
- Leborotv�lod a fejem?
A rekedtes hang �lesen has�tott a kellemetlen cs�ndbe. �gy �rezte, jeges folyad�k t�lti meg a gyomr�t, f�j� g�rcsbe r�ntva ezzel. Tiszt�ban volt vele, hogy ez lesz el�bb-ut�bb, de l�tni… rosszabb, mint ahogy elk�pzelte. T�tov�n biccentett,majd n�m�n indult, hogy �sszeszedje az eszk�z�ket.
El�sz�r oll�val v�gta le a hossz�, h�tk�z�pig �r� tincseket. Annyira selymesen simultak az ujjai k�z�! Olyan feket�n…
�sszefogta �ket �s befonta a k�teget. Egy zacsk�ba t�ve az �jjeli szekr�nyre helyezte. M�r a r�vid haj� Itachi is megrend�t� l�tv�ny volt, de mikor teljesen leborotv�lta a fej�t �s r�n�zett, majdnem el�jult. Valahogy… eddig nem t�nt fel neki, hogy a m�sik ennyire beteg. Most m�g ink�bb v�r�snek t�nt a szemh�ja, kiemelve hatalmas, fekete szemeit, amik alatt s�t�t karik�k h�z�dtak. Az arca beesett �s besz�rk�lt, sz�ja kicserepesedett �s kisebesedett. Az eg�sz ember morfium szagt�l b�zl�tt. Elszorult a sz�ve, hogy �gy l�tta �t. Visszaseg�tette az �gy�ba, de aznap alig b�rt hozz�sz�lni. Nem az�rt, mert nem akart. Csak �gy �rezte, ha sok�ig n�zi �t, vagy meg kell sz�lalnia, biztosan s�rva fakad. �s tulajdonk�ppen ez a gondolat meglepte. �szre se vette, mennyire megszerette a m�sikat.
Ennek ellen�re nem ker�lhette el a figyelm�t, hogy a m�sik percr�l percre k�ts�gbeesettebben pr�b�lja mag�ra felh�vni a figyelmet, hogy egy kis t�r�d�st provok�ljon. M�gsem volt r� k�pes. Kora d�lut�n telefon�lt Hidannak �s megk�rte, ugorjon be helyette, mert � rosszul van. Mikor a ment�s meg�rkezett, k�sz�n�s n�lk�l sz�guldott ki a szob�b�l, majd m�g mindig �pol� ruh�ban bev�g�dott az els� kocsm�ba. Alkoholt rendelt, t�m�nyet, �s l�ncba sz�vta a cigarett�t. Nem tudta visszatartani a k�nnyeit. Csendesen zokogva figyelte a telev�zi� k�perny�j�t, ahol egy sz�nh�zi el�ad�st mutattak. N�gyen �nekeltek.

Ha most majd hazam�sz �s nagyutc�kon m�sz,
Nem kell, hogy h�tra n�zz, m�gis �rezni fogod…
Az eml�kem vagy…
Nem kell, hogy visszan�zz,
Csak �rezni el�g,
Hogy h�tad m�g�tt ott j�r egy n�ma gondolat,
Az eml�kem vagy…
Azt �n k�ldtem neked �s ott marad veled �s 
B�rmerre is j�rn�l, majd magaddal viszed…
Az eml�kem vagy…
 

Vajon valaha is el fogja felejteni ezt? Fel tudja majd dolgozni ezt az eg�szet? M�gis mit tegyen? Vezet ez az eg�sz valahova? Mi lesz vele, ha meghal az Uchiha? Mihez kezd majd ut�na?
Abban a pillanatban �gy �rezte, ha elj�n az id�, az � �lete is v�get �r Itachi hal�lakor. A j� �letbe bele, � megszerette a f�rfit! � szerelmes abba a f�rfiba! Akkor is, ha kopasz, ha csont sov�ny, ha beteg… �s… eddig mit csin�lt? Pr�b�lt ellenkezni? Ellen�llni? Komolyan erre pazarolta el azokat a h�napokat, amikor az eg�szs�ges Itachival lehetett volna?
Megfogadta, hogy reggel szerelmet vall majd a m�siknak, de nyilv�n r�szegen nem fog visszamenni. Hazat�nfergett, majd m�ly, �lomtalan �lomba zuhant.

Reggel k�b�n pislogott a falra. Lassan tudatosult benne, hogy az eg�sz r�m�lom, amiben m�r vagy egy �ve �li az �let�t, az a kegyetlen val�s�g. M�ghozz� most m�r kegyetlenebb, mint b�rmi. Fel�lt �s az ablakon kin�zve l�tta, hogy leesett az els� h�, s�t, m�g mindig havazik.
N�m�n kezdett k�sz�l�dni. A k�lvil�got is csak tomp�n �rz�kelte. Monoton, megszokott mozdulatokkal jutott el a k�rh�zig, majd szinte rohant a k�rteremig. Az ajt�n benyitva szemei kikerekedtek, l�legzete bennszakadt. A m�sik sz�rk�n, kopaszon, lehunyt szemekkel fek�dt az �gyon, orr�b�l kil�g� kis cs�vecsk�k a l�legeztet� g�p cs�v�hez csatlakoztak. Sz�ja r�snyire elny�lt, de sebek cs�f�tott�k.
Lassan odal�pdelt �s �rezte, ahogy a k�nnyek marni kezdik a szem�t. Le�lt az �gy sz�l�re �s v�gigsim�tott a csontos arcon. A fekete szemek f�radtan ny�ltak ki.
- Dei… - halv�ny mosoly jelent meg a feh�r ajkakon. – Sajn�lom…
- Mit? – k�rdezte reszket� hangon.
- Hogy… ilyen lettem…
- Nem tehetsz a betegs�gedr�l…
- Nem akarom, hogy ne tudj r�m n�zni… Nem akarom, hogy az legyen, mint tegnap… �n… tudom, hogy cs�f vagyok…
- H�lye! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten, majd a mellkasra borulva odab�jt a beteghez. – Az volt a baj, hogy nem b�rom l�tni, hogy beteg vagy… Mert nem akarlak elvesz�teni… Szeretlek! – felemelve a fej�t ajkait a m�sik ajkaira sim�totta. �rezte, hogy Itachi gyeng�n viszonozza a cs�kj�t, de nagyon er�tlennek t�nt. – Szerelmes vagyok bel�d! – suttogta s�r�s hangon.
A csontos k�z remegve emelkedett fel, hogy meg�lelje.
Mikor fogyott le Itachi ennyire? Mikor esett �ssze �gy? L�tezik, hogy valaki h�rom h�nap alatt ennyire le�p�lj�n? Hogy engedhet meg a sors ilyet? Val�ban ennyi lenne az �let?
N�m�n pityeregve felfek�dt szerelme mell� �s �vatosan odab�jt hozz�.
- �n is szeretlek – suttogta az Uchiha rekedten.
Nem sz�ltak, csak fek�dtek egym�shoz simulva. Tal�n egy �r�t is, mire az id�sebb megt�rte a csendet.
- Esik a h�?
- Igen… - felelt halkan. – Az idei els� h�…
- Milyen?
- A h�?
- Igen.
M�ly s�hajjal felkelt �s az ablakhoz s�t�lt. N�zte a havas parkot, ahol p�r hete m�g arany lombkoron�k adtak �rnyat a novemberi naps�t�s el�l. Hirtelen j�tt a t�l. Minden jel n�lk�l. Mostan�ban minden annyira hirtelen t�rt�nt.
K�ptelen lett volna le�rni a l�tottakat, azonban reggel �ta egy kis dal j�rt a fej�ben, amiben a n� kih�vta a friss h�es�sbe a szerelm�t, �gy t�madt egy �tlete.
- N�zd meg! – fordult vissza �s m�r neki is �llt, hogy el�szedje a m�sik meleg ruh�it.
- Dei… nem hiszem, hogy van er�m…
- Tol�sz�k… Megoldjuk! Csak b�zd r�m magad! J�t fog tenni!
Eg�szen fellelkes�lt a gondolatra, hogy �r�met szerezhet a m�siknak. Leszedte a l�legeztet� g�pr�l, majd seg�tett neki fel�lt�zni �s bele�ltette egy tol�sz�kbe. Alaposan betakargatta, majd miut�n � maga is elk�sz�lt, letolta az Uchih�t az udvarra. Boldog, kipirult arccal figyelte, ahogy a v�rtelen ajkak el�sz�r mosolyra h�z�dnak, majd halk, er�tlen nevet�s t�r fel k�z�l�k, mik�zben a m�sik h�trahajtott fejjel b�mult az �g fel�, a h�es�sbe, �lvezve, ahogy a hideg h�pelyhek a b�r�re hullnak �s elolvadnak.

„Vas�rnap d�lut�n v�rost h�d�tani gyere el, 
mert v�gre itt a h�es�s
V�rtunk r� eleget, elj�tt a s�r helyett, 
a szem�nk nem tudjuk nyitva tartani
Mert a h� vastagon kavarog
V�gre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Elj�tt �s gazdagon kavarog”

Mikor kicsit k�s�bb Itachi visszad�lt az �gy�ba, m�g mindig nevetett. Szemtan�ja volt, ahogy a sz�ke egy kecses mozdulattal fen�kre huppant, �s a j� kedv�nek �gy �rezte, semmi sem szab g�tat. A k�rh�zi h�l�inget se vette vissza, farmerben �s zipz�ros pulcsiban fek�dt a takar�ja tetej�n, kipirult arccal, csillog� szemekkel, az �gya sz�l�re teleped�, v�r�s fej� Deidarat figyelve.
- Kell�k�ppen kir�h�gted magad? – k�rdezte nevetve az �pol�. Vid�man b�logatott.
Soha nem hitte volna, hogy egyszer a sz�ke ilyen szinten az �letet fogja jelenteni neki. Hiszen most minden �r�mforr�sa ez a fi�. �s l�that�an igyekszik mindent megtenni az�rt, hogy � semmibe se szenvedjen hi�nyt. Feltorn�szta mag�t �l� helyzetbe, majd gyeng�den mag�hoz h�zta Deidarat. Tudta, hogy �k m�r ett�l k�zelebbi viszonyba nem igaz�n fognak ker�lni. L�gy puszit hintett a m�sik arc�ra �s visszahanyatlott.
M�snapra v�rta az �gyv�dj�t. M�r megmondt�k az orvosok, hogy csak h�napokat tudnak ny�jtani az �let�n, de itt a v�g. � persze k�rte a h�napjait. Deidaraval akart lenni. Igaz, n�ha lelkiismeret furdal�sa volt, hogy egy eg�szs�ges kamasz fi�t mag�hoz k�t, egy haldokl�hoz, kitolva ezzel azt az id�t, amikor a m�sik majd t�l tud l�pni �s teljes �letet tud �lni.
- Itt van az �sszes�t�s a vagyon�r�l – ny�jtotta �t Kakashi, az �gyv�d, a pap�rokat. Hatalmas vagyont har�csolt �ssze anno. �s ebben m�r nincs is benne az a tekint�lyes �sszeg, amivel Sasuk�t t�mogatta, �s ami Sasuke �let�nek ind�t�s�hoz kell.
Annak m�rhetetlen�l �r�lt, hogy az �ccs�vel siker�lt kib�k�lni �s az�ta is tartott�k a kapcsolatot. Mint megtudta, bar�tn�je van, Sakura, akit el is fog jegyezni nem sok�ra. A fi� tudott a neki sz�nt �sszegr�l, elfogadta �s megk�sz�nte. A t�bbivel viszont � fog rendelkezni �s k�sz.
- Az �ccs�re k�v�nja hagyni? – k�rdezte az ez�st haj� f�rfi kiss� tal�n unott hangon, de a v�ratlan v�laszra felkapta a fej�t.
- Nem. Deidara Stj�rnbergre szeretn�k hagyni mindent – mondta n�mi k�h�g�ssel d�sz�tve.
- Az �pol�ra?
- � a… kedvesem is…
- �rtem – felelte Kakashi kim�rten. – �s m�s �r�k�st k�v�n megjel�lni?
Lassan megcs�v�lta a fej�t.
- Az �cs�m� az az �sszeg, amit eddig is fenntartottam a sz�m�ra. A t�bbi Deidarat illeti, �gy v�lem… Hiszen � van velem mostan�ban.
A m�sik csak b�lintott. Meg�rta a v�grendeletet, majd al��ratta a beteggel �s egy bor�t�kba helyezte, melyet gondosan lez�rt.
- Uram, ne haragudjon, hogy megk�rdezem… De Deidara-kun tud arr�l a p�nzr�l, amit r� akar hagyni? – fordult m�g vissza az ajt�b�l.
- Nem.
Kakashi kiss� meglepetten figyelte a sz�ke �pol�t, aki mosolyogva j�tt szembe a folyos�n. T�nyleg ennyire szerelmes lenne a fi� az �gyfel�be, hogy ilyen �nzetlen�l �polja �jt nappall� t�ve? Nem �rtette.

Itachi mosolyogva �lelte mag�hoz vigyorg� szerelm�t.
- Nem f�zol? – k�rdezte Deidara vid�man, mint ha csak nem lenne semmi baj. Mintha az � fej�n a kopaszs�got nem egy k�t�tt sapka takarn� el. Mintha az ingje nyak�n nem l�gna ki a kan�l, amit a kulcscsontja alatti v�n�ba helyeztek. Mintha enyh�n hullafoltos kez�t nem vastag, k�t�tt pulcsij�nak lel�g� ujjaiba rejten�. Mintha nem lenne tele sebekkel…
Egy hete tudja, hogy a v�r�t is megt�madta a r�k. Deidara is tudta. De nem besz�lt r�la. Mikor k�z�lte vele, mit mondott az orvos, k�nnybe l�badt a szeme �s pislogva n�zte a plafont, mosolya az arc�ra fagyott. Azt�n �gy csin�lt, mintha nem is mondott volna semmit, mintha nem t�rt�nt volna semmi. Folytatta a t�rt�netet ott, ahol a rossz h�r f�lbeszak�totta. Az�ta sem omlott �ssze, legal�bbis nem az Uchiha szeme l�tt�ra. Mindig olyanokat mondott neki, amikr�l mindketten tudt�k, hogy hazugs�g, de neki mindent jelentettek ezek az apr�cska hazugs�gok.
- Nem, csak a l�legeztet� kicsit kid�rzs�lte az orrom…
- Akkor levessz�k – j�tt az egyszer� v�lasz �s igaz�n h�l�s volt, ami�rt kicsit megszabadulhatott a k�t kis cs�vecsk�t�l. Szerencs�re az�rt kapott � leveg�t, csak nehezen, ez�rt k�t�tt�k be neki. – �gy legal�bb l�thatom azt a helyes arcodat – mosolygott Dei, de Itachi kicsit kezdett f�radni.
- Igaz�n nem kell ez – mondta szel�den.
- Micsoda? – nem tudta eld�nteni, hogy a sz�ke t�nyleg nem �rti, vagy csak megj�tssza az �rtetlenked�st, de egyikhez sem volt t�relme.
- K�rlek, Deidara! Tudom, hogy hogy n�zek ki, van t�k�r a mosd�ban! – mordult r� inger�lten.
- �s? Nekem tetszel �s k�sz…
- �rdekes perverzi�d van… Nem tudtam, hogy a zombikat szereted…
- Most mi�rt gonoszkodsz?
- Pont te k�rdezed? – �rezte, hogy a szemeit cs�pni kezdi a k�nny �s ajkainak remeg�s�t se tudta meg�ll�tani m�r. – Deidara, j�tszhatjuk, hogy minden rendben, de te is tudod, hogy nincs! �n m�r csak rosszabbul leszek! – let�r�lte az arc�r�l az els� k�nnyeket, de t�bb is j�tt. Remeg� k�zzel leh�zta a fej�r�l a k�t�tt sapk�t. – Nem csin�lhatsz mindig �gy, mintha ezt nem l�tn�d! Tudom, hogy ez van �s tudom, hogy l�tod! �s gy�l�l�m magamat, hogy beteg ember l�temre magamhoz l�ncollak, pedig te m�g csak most t�lt�d majd a tizennyolcat! T�nkretettem az �leted �s ez�rt soha nem bocs�jtok meg magamnak!
- Ne mondj ilyeneket! – zokogott fel Deidara, arc�t tenyerei m�g� rejtve, majd egy hirtelen mozdulattal a nyak�ba vetette mag�t. – Szeretlek �s boldog vagyok, hogy bel�pt�l az �letembe! �s nem �rdekel, hogy kopasz vagy-e vagy morfium szagod van-e, mert att�l �n m�g ugyan�gy foglak szeretni �s nem akarlak elvesz�teni! Nem tetted t�nkre az �letemet!
Annyira sz�nalmasnak �rezte mag�t. Mindketten s�rtak, �ssze�lelkezve, mint a kisgyerekek, akiknek b�cs�zniuk kell a ny�ri sz�net v�g�n. V�g�l persze nem tett j�t beteg t�dej�nek a s�r�s �s miut�n kapott egy kisebb adag nyugtat�t, visszahelyezt�k a cs�vecsk�ket is az orr�ba. K�b�n fek�dt az �gyon, az oldal�n, szembefordulva vele Dei �s n�m�n cir�gatt�k egym�st. M�r � is r�j�tt, mennyit vesz�tett eredeti alakj�b�l, mivel alig t�nt nagyobbnak, mint a sz�ke.
- Tudod… �gy �rzem, elpazaroltam az �letemet – sz�lalt meg v�g�l a m�sik, a s�r�st�l berekedve. K�rd�n pillantott r�.
- Te?
- Igen. Mert veled lehettem volna. Akkor, amikor m�g nem volt ilyen nagy a baj. T�bbet lehett�nk volna egy�tt… - tov�bbi �rtetlen pillant�saira folytatta. – Mikor Sasori meghalt… Nem kellett volna elrohannom. Akkor… akkor veled kellett volna maradnom.
Mikor v�gre felfogta, mire c�loz a m�sik, halv�nyan elmosolyodott �s mag�hoz h�zva �t, egy puszit nyomott a homlok�ra.
- Semmi baj. Most m�r ne b�nk�dj ezen! A l�nyeg, hogy legal�bb most egy�tt vagyunk.
A sz�ke szipogva b�logatott. Legal�bb a v�g�n m�gis �sszej�ttek.

M�snapt�l minden vissza�llt a r�gi rendbe. Deidara igyekezett �gy kezelni Itachit, mintha nem sz�guldana a kopors� fel�, de minden este, mikor kiszabadult a k�rh�zb�l �s haza�rt, zokogva �cs�rg�tt az �gy�n �s cigizett. Tudta, hogy a m�sikra j� hat�ssal van, hogy � �gy viselkedik, �rezte rajta. Igyekezett �polt lenni, reggelente fel�lt�z�tt, s�t, m�g a m�regdr�ga parf�mj�t is �jra el�vette. Ett�l majdnem meg�r�lt. Im�dta azt az illatot.
M�r olvadozott a h� �s itt-ott z�ld fel�letek is el�bukkantak a feh�r takar� al�l. A tavasz az � �letkedv�t is meghozta �s �gy d�nt�tt, ha Itachi is benne van, ideje, hogy levigye kicsit s�t�lni. Szok�sos, vid�m st�lus�ban s�t�lt v�gig a folyos�n, majd benyitott a k�rterembe. Az �gy �res volt �s nem volt rajta �gynem�, csak Itachi r�gi, fekete �lt�nye �s bord� ingje, rajta egy kis �vegcs�vel. Bizonytalanul s�t�lt az �gyhoz. Az �vegcse a dr�ga illatszer volt, amit � annyira szeretett.
- Itachi? – k�rdezte bizonytalanul, majd benyitott a mosd�ba is, h�t ha ott van, de senkit se tal�lt. Kis�t�lt a folyos�ra �s elkapta az els� n�v�rt, akit l�tott. – Eln�z�st… Hova lett a beteg a nulla�t�sb�l? – k�rdezte g�rcs�l� gyomorral.
- Hajnalban meghalt – v�laszolt az asszony egy kedves mosollyal, mintha csak annyit mondana: persze, vehetsz a cukorb�l. L�tszott rajta, hogy sajn�lkozik az elvesztett ember�let f�l�tt, de persze, � nem ismerte Itachit. �s nem tudta, mit is jelentett Deidaranak. Szinte automatikusan k�sz�nte meg az inform�ci�t, majd �veges tekintettel visszas�t�lt a szob�ba. Kiter�tette az �gyra az �lt�nyt �s az inget, �s az �vegb�l egy adagot az ingre f�jt. Ism�t bej�rta a szob�t Itachi jellegzetes illata. Lefek�dt a ruh�k mell� �s a karj�t �tvetette rajtuk, mintha csak a f�rfit �leln�. Nem igaz�n tudta visszatartani a zokog�s�t �s nem is igaz�n akarta. Hossz� percekig s�rt, n�ha a f�rfi nev�t motyogva. Mikor k�pes volt egy kicsit lenyugodni, �gy �rezte, ez �gy t�l igazs�gtalan az �lett�l. �k nem b�cs�ztak el egym�st�l.  Kutatni kezdett h�t. A matrac alatt, az �lt�ny zsebeiben, az �jjeli szekr�nyben, a fi�kban… Ott v�gre tal�lt egy bor�t�kot. Neki c�mezt�k. Dobog� sz�vvel bontotta ki, hogy elolvashassa Itachi utols� szavait. Azonban a bor�t�kban l�v� pap�r r�gebbi volt, mint hitte. M�g azokb�l az id�kb�l volt, amikor nem j�ttek �ssze.

Kedves Deidara!

Tudom, hogy nagyon haragszol r�m, ami�rt �nz� m�don t�nkretettem az �letedet �s beler�ngattalak ebbe. De most, hogy tudom, t�d�r�kom van �s meg fogok halni, fontosnak �rzem, hogy tudd, mi�rt tettem. Nem akarom, hogy �gy kelljen meghalnom, hogy gy�l�lsz. Annyira szeretn�m, hogy megbocs�ss nekem!
Egyszer�en az�rt r�ngattalak ebbe bele, mert t�ls�gosan is tetszett�l… �s ez az �rz�s az�ta csak fokoz�dott. S�t… Ki merem jelenteni, hogy bel�d szerettem. Tudom, hogy rem�nytelen, hisz nem el�g, hogy haldoklom, de am�gy is egy tizenegy �vvel id�sebb f�rfi vagyok �s maffi�z�… �s nem is v�rom, hogy viszonozd az �rz�seimet. Csak �rtsd meg �ket… k�rlek!

Mindent �szint�n sajn�lok!
Szeretlek!
Itachi

M�ly s�hajjal tette vissza a pap�rt a bor�t�kba. Valahogy ez a lev�l most a vil�got jelentette neki. Annyira gyorsan t�rt�nt minden, hogy az eg�sz olyan, mintha �lmodta volna. Mintha az igazi Itachi kinn lenne valahol a nagyvil�gban, �l egy fekete aut�ban, mellette a test�re. Dr�ga cigarett�t sz�v �s Armani �lt�nyt visel… �s soha nem �llna sz�ba egy maga fajta kis h�ly�vel…
Ez a lev�l volt a bizony�t�k arra, hogy az igazi Itachi is szerette �t.  A rengeteg sat�roz�s �s jav�t�s a pap�ron azt mutatta, hogy az Uchiha �gy rajongott �rte, mint valami kiskamasz, izgult �s annyira sut�n fogalmazott. Ha Deidara el�bb l�tja meg, mit is akar a m�sik igaz�b�l… Tal�n… t�bb idej�k lett volna…

A temet�s csendes volt �s sz�k k�r�. Pein, Konan, Kisame, Hidan, Kakuzu, Sasuke, Sakura, Kakashi �s Deidara. Ennyi. �s a pap. A tavaszi es� k�zben csendes monotonit�ssal pr�b�lta elmosni a f�jdalmat �s borzalmakat, persze, kev�s sikerrel, de legal�bb a k�nnyeket elrejtette.
Senki nem besz�lt senkivel. Csak odamentek, �lltak, majd hazamentek.
P�r nap m�lva �rkezett a h�v�s Kakashi r�sz�r�l, hogy Deidara jelenjen meg az irod�j�ban, mert ismertetni �hajtja Itachi v�grendelet�t.
Nem �rtette, neki ehhez mi k�ze van, de elment. Rem�lte, hogy kap valami kis eml�ket majd a szerelm�t�l. Sasuke �s Sakura is ott voltak, ut�bbi ink�bb csak k�s�retnek. Az ez�sthaj� f�rfi kim�rten viselkedett vel�k, de most ez �rdekelte Deidarat a legkev�sb�. F�radtan, megt�rten v�rta, mi lesz a v�grendeletben, de mikor meghallotta, hogy az Uchiha �sszes vagyon�t � �r�k�lte, nemes egyszer�s�ggel le�jult a sz�kr�l. Szinte fel se fogta. Lak�st, aut�t, p�nzt… Mindent meg�r�k�lt.
V�g�l a lak�st Sasuk��knak aj�nd�kozta. Azt mondta, �gyse b�rna bemenni Itachi holmijai k�z�.
- �s most mihez kezdesz? – k�rdezte Sasuke az �gyv�di iroda ajtaja el�tt.
- L�trehozok egy alap�tv�nyt – mondta magabiztosan. – Azoknak, akik legy�zt�k a r�kot. �n pedig tanulni fogok. Hospice �pol� szeretn�k lenni.
Elmosolyodott, ahogy Sasuke elismer� pillant�s�t bezsebelte. Kezet fogtak, majd megindult hazafel�. Nem. Az Uchiha nem tette t�nkre az �let�t. Az Uchiha �rtelmet adott az �letnek.

Deidara Stj�rnberg vagyok, hospice �pol� �s az Itachi R�kellenes Alap�tv�ny vezet�je. A r�k miatt elvesztettem �letem szerelm�t, �s ez�rt feltett sz�nd�kom t�mogatni azokat, akik hasonl� helyzetben vannak, illetve azt pr�b�lj�k elker�lni. Kem�ny k�zdelmet v�vok a r�k ellen, de �r�mmel jelentem, hogy egyre sikeresebb! Eg�szs�g meg�rz� programjaink egyre t�bb k�vet�re tal�lnak �s minden �vben n� azoknak a sz�ma, akik legy�zt�k a r�k valamely fajt�j�t �s �gy az alap�tv�ny t�mogat�s�ban r�szes�ltek. Nem sok�ra visszat�rek Norv�gi�ba, ahonnan sz�rmazom, hogy ott is nyithassak egy irod�t az alap�tv�nynak. V�rom m�r az utaz�st, csak a legjobb bar�tom fog nagyon hi�nyozni. De Sasuk�t ismerve, az se kiz�rt, hogy ott lesz, mire oda�rek…

*A felhaszn�lt dalok D�s L�szl� F�rfi �s n� c�m� musicalj�b�l vannak.

V�lem�nyek