F�lek a t�zt�l. Valahol mindig is f�ltem, �s ugyan el tudtam nyomni, szembesz�llni ezzel az �rz�ssel, de att�l m�g ottmaradt. Eddig azt hittem �n vagyok az er�sebb, ha ir�ny�thatom, akkor minden rendben. Megtanultam parancsolni neki, �s engedelmess�gre b�rtam.

Most azonban olyan l�ngok szel�d�t�s�re k�sz�l�k, melyek az �sszes t�bbin�l gyilkosabbak. Ak�r a saj�t fajt�j�t is k�pes kiv�gezni, pedig eredetileg abb�l sz�letett.

�rzem jobb szememben megpattanni az ereket, majd lefolyni arcomon v�remet, a k�vetkez� pillanatban pedig a szikl�k fekte cs�v�k martal�k�v� v�lnak. Megbabon�zva figyelem, ahogyan a durva, sz�rk�s fel�let el�sz�r elszenesedik, majd f�st�l�gve semmiv� lesz. Ekkora h�n�l nem megolvadnia kellene? V�r�sen izzania �s l�v�v� v�lnia? Mindennek ellen�re nem az t�rt�nik, amire sz�m�tottam.

�sszeszorul� torokkal meredek el�re. A szirtekb�l kavicsok morzsol�dnak ki, homok, v�g�l a f�ld is l�ngra kap, majd fel�m terjed. Urr� lesz rajtam a r�m�let, �s a h�bor� alatt meg�lt �g� h�zak l�tv�nya egy pillanat alatt rombolja le marad�k �nuralmam; p�nikolva kapom jobbra-balra a fejem, de b�rmerre n�zek l�ngok. A pokol fekete l�ngjai, amit m�g csak el se lehet oltani. Meg fogok halni... Elevenen el�gek...

A leveg� a t�d�mbe reked, mikor hi�ba h�tr�lok, a t�z m�gis ut�nam igyekszik, �s m�r �pp a b�r�mbe kapna, de mentorom m�g�lem kiny�lva tenyer�t szemimre tapasztja.

 - Neh! - ki�ltok fel, �s kez�be marok k�rmeimmel.
Csak ezt a s�t�ts�get ne! Pont olyan! Ugyan olyan fekete! El fogok �gni! El�gek!

Azonban nem t�rt�nik semmi.

Madara kiab�l velem, ostob�nak nevez, k�zben lefogja jobbomat, hogy csak �t ujjam feszeget�s�t kelljen elt�rnie a vil�got el�lem kitakar� v�gtagj�n, �s hi�ba csin�ln�m tov�bb �szt�n�sen, lassan kezdek felhagyni vele.

Csup�n szor�tom kez�t, � pedig derekamat karj�val �tfonva tartja meg reszket� testemet.

Gy�l�l�m ezt a saj�t fajt�j�t is felem�szt� t�zet. Gy�l�l�m magamat, ki a saj�t kl�nja m�sz�rosa lesz.

*************

 - Er�s vagyok? - k�rdezem, ahogy k�ny�keimet t�rdemre t�masztom, majd el�reg�rnyedek �lt�mben.

�jszaka van, a gyakorl�t�rnek haszn�lt tiszt�s sz�l�n �cs�rg�nk egy kid�lt f�n. Ezt is �n puszt�tottam el. ...ahogy minden m�st.

 - Er�s vagyok att�l, hogy legy�ztem... �ket?

Mentorom nem v�laszol, pontosan tudja, hogy a k�tked�st ink�bb magamnak sz�nom.

Er�s vagyok att�l, hogy megakad�lyoztam egy shinobi h�bor�t?

Remeg� tenyereimet magam fel� ford�tom, �s elm�ly�lten figyelem az apr� kis red�kbe sz�radt v�rt. Pedig megmostam... d�rzs�ltem, amilyen er�sen csak tudtam, de a k�rmeim alatt is m�g mindig ott v�r�slik. Ha visszagondolok, nem vertem vagy �t�ttem �ket, mind�ssze a katan�m markolat�r�l folyt r�.

Halv�nyan eml�kszem csup�n az eg�szre, annyira val�tlan. Bel�l k�ptelen vagyok elhinni, hogy mindezt �n tettem... hogy t�nyleg megt�rt�nt.

Most pedig itt �l�k, az �jszakai �llatok zavartalanul eresztik ki hangjukat az erd�ben, mintha a k�zel�kben nem k�t t�meggyilkos pihenn� ki az utols� m�sz�rl�s f�radalmait.

Most, ebben a pillanatban nincs semmi k�vetkezm�nye. Valahol m�g mindig nem fogtam fel, pedig a b�r�mbe iv�dott a bizony�t�ka, �s ha lehunyom a szemem, ak�rcsak egy pillanatra is, l�tom az �sszees� testeket, a falra fr�ccsen� v�rt, a s�rva menek�l�, halott sz�leik�rt ki�lt� gyerekeket.

Felemelem a fejemet, mire a hideg sz�l belekap hajamba, �s mikor �jra engedem magamnak, hogy az el�ttem elter�l� b�k�s vil�got n�zzem tov�bb, k�nnyesre cs�p. Az �gboltra vezetem tekintetem, melyet beragyognak a csillagok.

P�r napja m�g ilyen szemekkel n�zett r�m Sasuke. �szinte, odaad� rajong�ssal. Ennek most v�ge... v�ge �r�kre... m�r csak a gy�l�let maradt neki.

Testem halv�nyan megremeg, �s k�nytelen vagyok �sszeszor�tani fogaim, ahogy hideg, s�s folyad�k �ri nyakamat is. M�gse akarom m�s fel� ford�tani a fejemet... Utolj�ra... most utolj�ra hadd v�ssem az eml�keimbe, milyen is az a f�nyl� szemp�r, mert t�bb� nem l�thatom olyannak. Nem �rdekel, mennyire f�j...

Nem �rdekel, hogy nem vagyok er�s.

 - ...nem vagyok er�s - v�laszolom meg magamnak v�g�l, mire �nv�daskod� hangnememre mentorom kiereszti karba tett kezeit.

Hossz� pillanatok.

Zavar... Mindannak ellen�re, ami t�rt�nt zavar a tudat, hogy gyenge vagyok. Annak �rzem magam... elgyeng�ltnek, tehetetlennek. Ap�m azt mondta b�szke r�m, de �n nem vagyok az! Nem... Ennyi ember lem�sz�rl�sa nem jelent semmit. Az � elv�r�sai att�l m�g m�sok voltak, jobb fi�t �rdemelt volna, jobb els�sz�l�ttet.

Szomor�an hajtom le fejemet, hogy ez�ttal a f�ldet b�muljam, de �gy l�tom a hirtelen mozdulatt�l f�ldre cs�ppen� k�nnyeim.

Annyira sz�gyellem magam...

�sszeszor�tom szemeimet, majd elfordulok, hogy ne is l�ssam gyenges�gem k�zzel foghat� jeleit.

 - Tudod, b�rki b�rmit hisz, att�l m�g gyerek vagy - mondja mentorom, mire megfeledkezek az �nsajn�latr�l, �s fel� kapom tekintetem. Valahogy olyan �rz�s ker�t hatalm�ba, mint mikor ment��vet dobnak a fuldokl�nak; minden figyelmemet szavainak szentelem, melyek f�lbeszak�thatj�k mereng�semet. - Nem fogok neked olyasmir�l besz�lni, hogy magasan a t�bbiek felett teljes�tesz, �s kit�nsz a k�pess�geiddel, ezt magadt�l is tudod. Azt mondom, hogy gyerek vagy, �s ez ellen nem tehetsz semmit.

Csod�lkozva meredek r�, mert n�mileg megnyugtatnak szavai. Felmentenek az al�l, hogy gyeng�nek �rezzem magam, hogy visszatartsam azt, ami kik�v�nkozik bel�lem.

�g� szemekkel fordulok fel� fels�testemmel, mire �rdekl�dve n�z r�m maszkja egyetlen r�s�n kereszt�l, majd fels�hajt, �s l�b�t a far�nk�n �tvetve teljes test�vel szembefordul velem. M�g csak id�m sincs megk�rd�jelezni mozdulat�t, mikor �tkarol �s mag�hoz h�z, fejemet jobbj�val mellkas�hoz sim�tja.

M�g... sose �rintett meg �gy senki... Sose akart... senki nyugtatni, �s vigasztalni.

A gondolatra �jra megerednek k�nnyeim, majd fels�j�be kapaszkodva szorosabban b�jok karjaiba.

Csup�n egy ill�zi�...

Ez, amit most �rzek, semmi m�s. Most, el�sz�r �letemben lehetek megt�rt gyermek, �s elhiszem, minden okom megvan r�. K�pes vagyok eln�zni magamnak. K�pes vagyok nyugodt sz�vvel beleringatni magam ebbe az ill�zi�ba, melyet mentorom felk�n�l nekem.

 - Hazudj m�g nekem... - k�rlelem suttogva.

� megemeli fej�t, hogy k�nnyes arcomat nyakhajlat�ba f�rhassam, majd keszty�s ujjaival ker�mia maszkj�hoz ny�l, �s leteszi a fat�rzsre maga mell�.

Egy gesztus.... hogy ha akarn�m, l�thatn�m a val�di arc�t. L�thatn�m a val�s�got, de most el�sz�r nem akarom! Most el�sz�r arra v�gyom, hogy engem, egy sharingan haszn�l�t, az ill�zi�k mester�t m�s ringasson hazug �lomba.

Mentorom balja v�gigsiklik h�tamon, szabad keze fejemre cs�szik, �n pedig apr�nak �s t�r�kenynek �rzem magam tenyer�ben. �ll�val �tszeli kopony�m, majd ujjai felett leereszti, torka fejtet�mh�z simul, m�g hossz�, fekete haja be�rny�kolja s�sk�nny marta arcomat.

 - Mindig is t�r�dtem veled... - sim�t v�gig hajamon, majd kioldja bel�le a gumit, �s tark�mn�l tincseimbe t�r. - Azzal, hogy milyen utat v�lasztasz. Figyeltem r�d, mindegy volt, hogy milyen messzir�l vagy t�volr�l tehetem meg. T�rsad leszek a pokolban.

Hangtalanul felzokogok.

...igen, �gy mondja el egy val�di Uchiha, ha k�t�dik valakihez. ...mert most el akarom hinni, hogy k�t�dik hozz�m, m�g ha �rzem is kedves hangs�lya m�g�tt a rideg val�s�got.

M�g ha azt is akarom hinni, hogy a k�peny a v�r�s felh�kkel, melyet most r�m ter�t, az�rt van, hogy elb�jtasson a vil�g el�l.

V�lem�nyek