- Mondd... ilyenkor mit �rzel? - duruzsolja a b�r�mbe. Megremegek, de nem mutatom ki. - Mit �rzel, amikor hozz�d �rek? - h�z mag�hoz, hogy h�tam teljesen nekisimuljon. - Mit �rzel, amikor megcs�kollak? - futtatja v�gig a nyelv�t nyakam �v�n. - Amikor alattam vonaglasz? - suttogja a f�lembe m�ly hangon. V�ggyal teli. Nem tudom, hogy ez amiatt van, mert azt tehet velem, amit akar, vagy az�rt, mert ki is haszn�lja a helyzetet. Csak azt tudom, hogy ut�lom ezt a hangot. Ut�lom, ahogy a nevemen sz�l�t. Ut�lom, ahogy szavakkal k�noz. Ut�lom, ahogy a f�lembe s�g, �s �n elgyeng�l�k t�le.

Ut�lom az embert, akihez tartozik.

- Ha besz�lgetni akarsz, tead�lut�nra h�vj. - Fagyos vagyok, ak�r egy szobor. Tekintetem sz�r, mint a k�sek. De neki ez tetszik. Szereti, ahogy m�sok szenvednek.

Felkuncog.

- Tal�n igazad van. T�l sok a besz�d - futtatja v�gig kez�t oldalamon, sim�tja a v�llaimat, v�g�l pedig �llamn�l fogva h�zza h�tra fejem, majd eltakarja a szemeim, �gy elvesztem a l�t�som. V�dtelen vagyok vele szemben. Mint egy megl�ncolt rab.

Ahogy fogakat �rzek a nyakamon, ord�tani lenne kedvem. Nem akarom, hogy �gy �rezze, az �v� vagyok. De az az igazs�g, hogy m�r r�g�ta. � a ketrec �s �n benne a fogoly.

- Neked m�g Itachi�n�l is puh�bb a b�r�d - lehel r�m el�gedetten, amit�l megborzongok. Pedig semmi okom sincs r�. A n�vre szemeim �sszesz�k�lnek, kezeim g�rcs�sen szor�tj�k a nadr�gom. F�j. F�j, ahogy hozz�m �r. F�j, ahogy hozz� m�r.

- Ha m�g egyszer kimondod a b�ty�m nev�t, nem fog �rdekelni, hogy els� oszt�ly� b�n�z� vagy. Meg�llek.

G�nyosan elmosolyodik. B�r nem l�tom, nagyon j�l tudom.

- Nagy szavak - cs�kol a nyakamba -, de att�l tartok, ez nem menne.

- Uchiha vagyok, vagy m�r elfelejtetted? Sz�ks�g eset�n b�rmire k�pes lenn�k.

- Nagyon is j�l tudom. Ez�rt kellesz. - Ujjai fokozatosan fejtik ki ingem gombjait. Tudom, mennyire ideges�ti, ha sok�ig kell vel�k sz�rakoznia.

- Nem �n kellek. De azt a szem�lyt, aki m�g t�r�d�tt veled, meg�lted. - Tekintete villan, �s a k�vetkez� pillanatban m�r az �gyon fekszem alatta, csukl�imat a fejem f�l� fogja. M�gsem �n remegek, hanem �.

- Tudod, hogy nem �n voltam! - �v�lt fel f�jdalmasan. - Nem �n �ltem meg! - Sz�nalom. Mindig is csak ennyit �reztem ir�nta.

- Ezt nekem, vagy magadnak bizonygatod? - Szem�ld�k�m kiss� megemelem, de arcom nem rezzen.

- M�g egy sz�, �s meg�llek! - fenyeget, tekintet�ben l�tom, hogy komolyan is gondolja. De nem �rdekel.

- Rendben. �lj meg! - h�zom �ssze fekete szemeim kih�v�an. �gy t�nik, engedelmeskedik, mikor egyik kez�vel nyakamat kezdi el szor�tani. A leveg� fokozatosan t�vozik a testemb�l, �s b�rki a helyemben k�ts�gbeesetten kapkodna �rte. De �n v�rok mozdulatlanul. V�rom, hogy folytatja-e, vagy abbahagyja. M�g az arcom sem rezzen meg. Ezt � is l�tja, �gy v�g�l abbahagyja. Nem sz�vom be fuldokl�k�nt a leveg�t. Fokozatosan engedem be a t�d�mbe. Nincs mit vesztenem. - Ha meg�lsz, m�g seg�tesz is. Ha leb�n�tasz, �ngyilkos leszek. Ha �letben hagysz, akkor lassan �s fokozatosan �lsz meg. M�g v�laszt�si lehet�s�ged is van - mosolyodok el g�nyosan. Felkuncog kijelent�semre.

- Sokban hasonl�tasz r�m Aki m�r minden�t elvesztette, annak nincs vesztenival�ja, nem igaz? - vigyorodik el. - Teljesen m�s vagy, mint �. Vajon ford�tott helyzetben � is �gy reag�lna? - Szemeim �sszeh�z�dnak.

- Itachi t�l tiszta volt. Nem �rdemelted meg.

- � m�gis engem v�lasztott. - Tekintet�ben g�ny �s len�zes. Azt �zente: "engem v�lasztott, �s nem t�ged". Elfog az undor. �s a gy�l�let, hogy beverjem a k�p�t. M�gsem tehetem meg.

A b�ty�m... a vil�g leg�nzetlenebb embere. � az, aki a saj�t csapd�j�ba esett: egy olyanba szeretett bele, akibe nem kellett volna. Egy b�n�z�be, aki hidegv�rrel gyilkol. � Hoshigaki Kisame. Itachinak akkor d�lt el az �lete, amikor megl�tta. Mindent megtett volna �rte, mindent megtett �rte. Pedig az a szem�t nem �rdemelte meg...

Azt hiszem, Kisam�nak nincsenek �rz�sei; sosem voltak �s sosem lesznek t�bb�. De azt tudom, hogy a b�ty�mat szerette. �rte mindent fel�ldozott volna. �s ezt sajnos m�sok is tudt�k...

A b�ty�mat elrabolt�k. Tudtak a kapcsolatukr�l, �s ki akart�k haszn�lni a c�pa egyetlen gyenge pontj�t. Sok�ig zsarolt�k a Hoshigakit... rengeteg ideig. �n ezalatt az id� alatt �sszet�rtem. Nem tudhattam, hogy �l-e m�g egy�ltal�n a b�ty�m, vagy m�r... m�r...

A c�p�t kifosztott�k. Minden�b�l. Elvett�k t�le a p�nz�t, a b�szkes�g�t... �s a szerelm�t. Mire visszakaptuk Itachit, m�r f�lig nem volt vel�nk. Az orvosok mindent megtettek. Hogy ne tettek volna, azut�n, ahogy Kisame ord�tott, d�h�ng�tt, s�rt, �s k�vetel�z�tt egyszerre... de nem tudt�k megmenteni. Mindketten elvesz�tett�k az egyetlen embert, akire t�maszkodhattunk.

Ezut�n sok�ig nem l�ttam �t. Nem is hi�nyzott. Gy�l�ltem, �t okoltam a fiv�rem hal�l��rt. �s m�ig is azt vallom, hogy � tehet r�la.

... azt�n egyszer csak megjelent az ajt�nkban. Ord�tottam vele, mindent hozz�v�gtam, mi addig bels�mben lapult �s v�gre kiszabadulhatott. De nem �rdekelte, hiszen a c�l �rdek�ben mindent megtett, mindig, Jelen esetben engem akart. Engem, aki a legjobban hasonl�tott Itachira. �s meg is szerzett. Zsarolt, �s a mai napig zsarol, nekem pedig engedelmeskednem kell, mert nem tehetek m�st, mint t�r�k, verg�d�m, n�m�n ord�tok, �s v�rom, hogy mikor pusztulok bele a f�jdalomba. Nem tehetek semmit.

�rd�gi l�nc ez; nincs kisz�ll�s. Minden �rint�ssel, minden alkalommal... egyre ink�bb nem l�tom �rtelm�t annak, hogy �ljek. Egyre mocskosabb leszek �s szennyezettebb... m�r tal�n nem is �lek. Valahol mindegyik�nk meghalt, �s m�r csak a sz�v�nk tart �letben. Semmi m�s.

- M�ig sem �rtem, mit szerethetett benned - sz�k�lnek �ssze a szemeim. V�laszul felkuncogott.

- T�l sok a besz�d - hajol k�zelebb. Nem... nem akarom, hogy hozz�m �rjen. Nem akarom, hogy �jra meg �jra megsz�gyen�tsen. Nem...

Ugyanazok a mozdulatsorok... mintha �jra meg �jra meg�ln�m a r�m�lmaimat, melyek �r�kk� k�s�rteni fognak. Fojtogatnak a k�nnyeim, ahogy nyelve a sz�mba siklik, �g a testem, ahogy hozz�m �r, kapkodok a leveg��rt, ahogy saj�t jeleivel bor�tja be a nyakamat. F�j... nem l�tok kiutat ebb�l az �r�k�s k�rforg�sb�l. Nem tudok kiszabadulni a ketrecb�l.

...�s mint mindig, hangtalanul t�vozom.  Felkapom a ruh�imat, �s elt�n�k, sz�molva, hogy mennyi id�m van addig, am�g nem h�v �jra. Keresem a kapukat, de egy sincs. Nem tudok menek�lni ebb�l a pokolb�l. Lassan meg�gek, �s elt�n�k a leveg�ben. Alig v�rom m�r. Alig v�rom m�r, hogy hamuv� v�ljak, �s megnyugv�st tal�ljak valahol, innen messze.

Alig v�rom...

V�lem�nyek