Délelőtt halkan záródik az Uchiha ház bejárati ajtaja a szülők mögött, ami azt jelenti, hogy elmentek dolgozni. Vidám madárcsicsergés tölt be mindent, már most meleg van pedig még csak tíz óra. Nyári szünet, se iskola, se házi, addig alhatsz, fekhetsz, míg el nem fáradsz. Azt csinálsz, amit akarsz... többnyire.

Apró neszek keletkeznek, amikor az idősebb testvér felébred. Voltaképp ideje volt, mert rá nem jellemző, hogy tíz után ébredjen, de most mégis tovább láncolta magához fekvőalkalmatossága...

„Fáj a fejem...” - dörzsöli halántékát, miközben sétál. Tegnap esti évzárós buli emlékei még élénkek elméjében, de nem másnaposságtól hasogat feje, az időjárás változás eredménye. Tegnap eső esett, ma meg 28°C-ra ébredt.

A konyhába megy, hogy előhalásszon valami fájdalomcsillapítót, amit meg is talál, és egyből kettőt vesz be.

- Ha nem ittál volna annyit, most nem fájna a fejed... - hall meg maga mögött egy morcos hangot.

- Ne mérgelj fel, Sasuke, amúgy is tudod, hogy nem szoktam inni.

Sasuke legyintve hagyja figyelmen kívül fivére szavait, egyébként is enni jött le, nem Itachi-hoz.

- De néha egy kicsit lazíthatnál... - szól bátyjához, miközben már száját tömi.

- Most azért mondod, mert én gondolok, veled ellentétben, a jövőmre, mivel én nem akarom detoxikálóban végezni, mint EGYESEK...

- Fhuhuuu - nevet fel Sasuke. - Az király este volt!

- Neked! - kiabál rá fivére, de megbánja egyből, mert ismét szétrobbanni készül feje. - Mit is kaptál apáéktól a "királyságra"?

- Nem mehettem el a záró buliba... - morogja.

- És még? - fonja össze karjait mellkasánál Itachi.

- Mrr - fintorog bátyjára a rövid hajú, és szinte megölné tekintetével, hogy emlékezteti rá. - Nem mehetek sehova két hétig.

- Ennyi? - húzza Sasuke agyát Itachi. Hat a gyógyszer, mert már abba maradt feje lüktetése.

- Nem - motyogja orra alá a kisebb.

- Én úgy emlékszem, volt rólam is szó... vagy tévednék? Mi is volt az? - tesz úgy az idősebb, mint, aki elfelejtette. - Emlékeztetnél?

- Büntetés alatt te vagy a főnök... - mondja alig hallhatóan összeszorított szájjal. Bátyja így is remekül értette, de...

- Mit mondtál?

Sasuke tényleg kezd mérges lenni, ajkába harapva figyelmezteti magát, hogy véletlenül se valami trágárságot vágjon az öt évvel öregebb bátyjához, mert abból nem jönne ki jól.

„Olyan aranyos, amikor ilyeneket csinál...” - röppen keresztül az idősebb elméjében. Majd megrázza fejét, hogy elhessegesse gondolatát, mert csak nem helyes ilyesmiken agyalnia saját véréről, aki még ráadásul fiú is...

- Azt, hogy te vagy a főnök - szűri ki fogai közt. Elenged egy önelégült mosolyt. Kifejezetten élvezi, amikor öcsikéjét rábízzák, mert ha máskor egyáltalán nem, vagy csak nehezen, viszont ilyenkor legalább szót fogad neki. Igaz csupán azért, mert kénytelen rá.

- Na, megyek, lepihenek - indul az emelet felé a magasabb fiú. - Ha keresnek, nem vagyok itthon.

Nem sokkal később, egy kis tv-zés után Sasuke visszamegy szobájába.

„Rohadt unalmas! Nem tudok csinálni semmit! - mérgelődik magában. - Itachi-t még arra se tudnám rávenni, hogy menjünk el valahova. Mert ő most ~pihen~, és ne zavarja senki! Szemét! Pedig tudja, hogy nem fogom kibírni ezt a két hetet.”

Elterül az ágyán és azon gondolkozik, miként tehetné pokollá bátyja számára ezt a pár napot, ami önmagának már eleve kész szenvedés, pedig még nagyon az elején jár.

Egy kis idő után úgy dönt, hogy csak megpróbálja édes, hűn szeretett testvérét rávenni, legalább ha mást nem, sétálni hadd menjen el. De a szobafogságnak az a lényege, hogy nem mehet sehova, igaz?

Halkan benyit bátyjához, aki látszólag alszik.

- Nii-san - szólal meg nyájasan. Itachi egyből felfigyel kérlelő hangjára, amit akkor használ, ha szeretne valamit.

- Mit akarsz? - kérdezi, bár nem kíváncsi válaszára. Sasuke beinvitálja magát, letérdel ágyához és boci szemeket mereszt rá.

- Kérlek - de mielőtt befejezné, testvére közbe vág.

- Nem mehetsz sehova - mondja unottan az ágyban fekvő, miközben visszahunyja szemeit és lezártnak tekinti a témát.

- De légyszi, kérlek.

- Nem - jön a határozott válasz. Sasuke úgy dönt hisztis kis tesót fog játszani, pedig nem olyan kicsi, mert már tizenötöt tölti idén, ráadásul növésben csakugyan szépen megindult. Látszik, hisz csak egy fejjel alacsonyabb bátyjánál.

- Addig fogok nyavalyogni, míg bele nem egyezel! - néz rá ártatlan tekintettel. - Kérleeek - nyújtja el végét.

Itachi felsóhajt.

- Ha megmasszírozol, még meggondolom.

- Ne már! Most mért vagy ilyen?- vált hirtelen eredeti hangszínére.

- Mert egy masszírozásra vágyom.

- Mrr - morog egyet a fiatalabb. - Rendben, de csak tíz perc!

- A-a...

- Mi, hát akkor meddig!? - háborog Sasuke.

- Hát ez nálam úgy működik, hogy tíz perc masszírozás, tíz perc kilépő... - mondja fölényes mosollyal Itachi öccse szinte villámokat szóró szemeibe.

- Ezt nem teheted! Ez már zsarolás! Meg most komolyan hozzá kellene érnem az aszott testedhez, hisz még kesztyűm sincs - húzza fel orrát a kisebb.

- Már eleve megtiszteltetés részedre, mivel megkértelek rá, nem az, ha még megengedem, hogy hozzám érj a kezeddel, amivel max a kis pöcörődet vered.

Sasuke-nek itt lett elege.

- Kapd be te köcsög! - áll fel bátyja mellől, hogy hagyja az egészet. Most még az se érdekli, milyen szavakat vág hozzá, pedig már sok fejmosást kapott az ilyen megjegyzései miatt.

- Na, mi az, nem akarsz elmenni? - szól utána a hosszú hajú, amikor már Sasuke átszelte félszobáját. - Elég lesz egy olyan 10 perc és elmehetsz addig, míg anyáék haza nem jönnek... - ajánlja Itachi az alkut öccsének.

- Komolyan? - áll meg rögtön a fiatalabb Uchiha és fordul is vissza fivéréhez.

- Testápoló ott van a szekrényen - fejti le az idősebb magáról pólóját, majd hasra fekve várja öccse masszírozását.

Sasuke elveszi segédeszközét, majd Itachi hátsójánál kicsit lejjebb helyet foglalva nekilát a műveletnek. Egy kis adag krémet kinyom kezére és szétkeni, így felmelegítve, hogy ne legyen bátyjának olyan hideg.

Lapockáinál kezdi körkörösen masszírozni, miközben az érintett halkan jólesőeket sóhajtozik néha. Végigsimítja bátyja porcelán fehér hátát egészen derekáig.

,,Milyen puha és selymes, olyan... csábító." - cirógatja önfeledten fivérét. Figyelmen kívül hagyja testvére egyre melegebb bőrét, de nem is érdekelné, mert megbabonázva figyeli munkáját, és a helyenként megremegő izmokat. Észre se véve magát hajol bal vállához csókot lehelve rá, majd még egyet. Lényegében a masszírozás itt véget ér.

Sasuke lágyan, ugyanakkor folyamatosan puszilgatja, és már csak tényleg simogatja az idősebb hátát.

Itachi egy kicsit ficeregni kezd, sikerül megfordulnia, érdeklődve nézi öccse arcát, elmerül tekintetében. Sasuke fekete szemeiben olyasvalami csillog, amit ha nem saját szemeivel látna, nem hinne el; vágy. De ő se panaszkodhat mivel az ő tekintetében is ugyan úgy ragyog. Nem zavartatva magát ül fel, hogy közelebb kerüljön az ölében ülő személyhez.

- Mi a fenét művelsz Sasuke? - csókolja meg állát. Kezével pedig hátát simítja végig pólója alatt. - Ez nem masszírozás... - dorombolja fülébe.

Elejétől fogva külön figyelmet szentelt testvérkéje masszírozásnak, folyamatosan rázta a hideg. Maga az érintésének finomkodó tapintása, teljesen felkorbácsolta érzékeit vele. Tudja, hogy nem szabad "ferde szemmel" tekintenie rá, de mivel öcsikéje most is szótlanul engedi, hogy lágyan csókolgassa hófehér nyakát, magába szívva halk sóhajait úgy dönt, nem sok veszíteni valója maradt.

A Fiatalabbik Uchiha elmerül lágy, érzéki érintéseiben, amikkel most ajándékozza.

Remegni kezd egész lénye, ahogy a meleg, nem is, inkább tüzesen forró ajkak dédelgetik vékony bőrét nyakán.

Fivére teljesen beleéli magát munkálkodásába, kezeivel bejárja mindenhol felső testét az ölében ülő, szinte tapasztalatlan testvérének, ugyanis Sasuke csókon kívül még nem csinált többet. Magába szívja rezdüléseit, félénk sóhajait, amitől saját vágya törekszik egyre feljebb és feljebb, míg nem tud megálljt parancsolni magának. Elködösült elméjéből egy halk sóhaj rántgatja ki.

- Itachi...

A copfos kicsit se akarja, de abbahagyja az egyre kívánatosabb érzékeny bőr cirógatását.

- Hm? - Csak kérdőn hümmög, mert nem szeretné megrémiszteni két oktávval lejjebb esett hangszínével.

A másik azonban válaszadás helyett meredten bámul fekete szemeibe, amik szinte felperzselik őt.

„Kiakadna, ha megcsókolnám? Vagy azzal már tényleg átlépnénk a határt?” - habozik magában a fiatalabb fiú.

Viszont bátyjának nem kerüli el figyelmét, amikor gondolatmenet alatt akaratán kívül végignyalja ajkait, amire Itachi-nak nyelnie kell egyet, de a hírtelen kiszáradt torkával nehezen megy. Főleg, hogy túlságosan, kívánatos öccse nyelve és nem utolsó sorban még ott vannak azok a halvány rózsaszín ajkak is, amik szinte sóvárognak az után, hogy valaki mohón ízlelje.

- Meg akarsz csókolni? - hajol hozzá közelebb tesójához, hogy érezze légvételét közvetlen közelről. - Most bármit megtehetsz Sasuke... - leheli érzékien szájára.

Hevesen kezd dobogni a fiatalabb szíve. Egy pillanatra megfordul fejében, ha bármit megtehet, akkor el kéne futnia, de azt nem tud, túl hívogatóak bátyja vékony ajkai és teste se akar mozdulni. Magához térve esik le neki, kissé ügyetlenül kezdi falni őket, már-már követelőzve.

Itachi megmosolyogja öccse hevét, viszont Sasuke csak száját marcangolja, így arra jut, hogy "meglepi" őt. Finoman átdugja nyelvét a mohó ajkak közé, amik egyből lelassítanak, mert tényleg váratlanul éri. „Még normális csókot se kaptál eddig, hogy így megilletődtél? - kérdezi magában. - De legalább enyém az első...” - sóhajt egyet. Kezeit ismét felvezeti az immáron tisztán kivehető, remegő testen, jobb jobbját átbújtatja a pólónyakán Sasuke hajába túrva vonja még közelebb magához és falja testvérét, aki próbál nem alul maradni heves csókcsatájukban. Öccse nyelvét megtalálva kezdi azt kényeztetni, amire az érintett felnyög, elrántja ízlelőszervét bátyjáétól. Itachi viszont nem adja fel, újra rátalál a legédesebb dologra, ugyanazon helyen ismét birtokba veszi.

Sasuke ritkán jön zavarba, de amit most fivére művel vele határozottan zavarba ejtő. Melegedni érzi arcát az eddig ismeretlen, szenvedélyes érintéstől. Viszonozni kezdi a csókot, már amennyire fivére hagyja neki.

- Mmgh - nyögi Itachi ajkai közé, ugyanis bátyus egész merészen markol bal kezével fenekére, erre olyan erővel préseli ágyékát az idősebbéhez, hogy nem csak belőle szökik fel egy mélyről jövő nyögés, hanem bátyjából is, így véget vetve csókjuknak.

- Én vagyok az első, igaz - suttogja még mindig öccse szájába szavait. - aki így ér hozzád - hangzik inkább kijelentésnek, mint kérdésnek mondata.

- Üm - bólint zavartan Sasuke válaszul. Itachi jobbjával megsimítja a piroskás arcot, majd nyakára siklik kíváncsi keze. Az érintett légvétele egyre szaporább lesz, minél lejjebb érzi magán, ami végül fel-lehullámzó mellkasán állapodik meg. Az idősebb hanyatt löki őt és fölé magasodik, a kisebb fiú meg se nyikkan, mintha csak ezt várta volna. Még mindig csillogó szemekkel nézi a fölötte támaszkodó személyt. Nem fél bátyjától, pedig az egyre jobban elveszti józan eszét.

Lehunyja szemeit, amikor Itachi felsimítja pólóját hasán és odahajolva gyengéden csókolgatni kezdi.

- Szólj már rám, hogy fejezzem be! - utasítja öccsét, miközben egyre nagyobb beleéléssel kényezteti.

- De nem akarom, h-hogy abba hagyd... - mondja halkan Sasuke.

- Ezt nekünk tilos... „Ha ő nem állít le, én magamtól nem fogok!” - halad felfele testén szájával, egészen annak mellkasáig.

- Tu-tudom - akad el hangja, ami eleve csak suttogásnak hallatszik.

Itachi szótlanul kényezteti tovább az alatta sóhajtozót. Felsőtesténél elidőzik, és felváltva kezdi nyalogatni, szívogatni öccse mellbimbóit, amikre nyögésekbe fúló remegéseket kap válaszul.

Sasuke teste már csak úgy bizsereg az érintésektől, amiket bátyjától kap.

- Már nem undorodsz az ~aszott testemtől~? - simít végig rövid a hajú kezével saját mellkasán, viszont öccse nem szól semmit, hanem inkább megemeli fejét és forrón nyomja száját bátyja szegycsontjához válaszul. Itachi halványan megremeg a puha ajkak cirógatásától, amik most olyan bátran érintették őt. Belegondolva abba, miket művelhet ezzel a hamvas, bársonyos bőrrel és annak gazdájával, teljesen elborul elméje, hogy minél hamarabb szert tehessen rá s kezeivel felfedezze.

Ülésbe húzza öccsét, majd villámgyorsasággal veszi le pólóját, Sasuke-nak észhez térni sincs ideje, Itachi egyből lecsap ajkaira, visszadönti az ágyra a matracba kényszerítve őt. Sokkal mohóbban, de mégis szenvedélyesen járja be újra nedves barlangját, ami maga a tiltott gyümölcs neki, ezért még jobban eluralkodik rajta az érzés, hogy övé lehessen mindenestől. Mert hát mi is édesebb és csábítóbb annál, ami tilos?

Sasuke önfeledten simogatja, "ismerkedik" bátyja testével. Végigvezeti hátán kezeit, majd fivére farmerjához érve élvezettel markol hátsójára.

Itachi belemorog szájába, de semmi fenyegető nincs benne. Kajánul vigyorog magában, lök egyet csípőjén, párzó mozdulatot imitálva vele.

- Ah! - Kéjes nyögéssel válnak szét.

- Mit szeretnél, hogyan bánjak veled? - tudakolja az idősebb vággyal túlfűtött hangon fülébe suttogva. Sasuke összeszorítja szemeit, alsó ajkára harap bátyja izgató hangjától.

- Ahogy... te ak-akarsz, csak - hallgat el, ahogy minden egyes porcikáját megbizseregteti a vágy.

- Csak? - kérdezi higgadtan a hosszú hajú, miközben már rég neki esett volna.

- Ne fogd vissza magad. - mondja határozottan. A fiatal férfi meglepődik öccse kijelentésén, de annyira, hogy szinte lefagy.

„Most tényleg nem ellenkezik velem?” - kérdezi magában. Pedig ezt utolsó menekülési útnak szánta.

Alacsonyabb fiú kihasználja, bátyja pillanatnyi figyelmetlenségét, lelöki magáról. Itachi elterül az ágyon, Sasuke meg felpattan, és se perc alatt válik meg nadrágjától, boxerétől egyaránt, nem kis meglepetést okozva ezzel is. Meztelenül ül fivére combjaira és annak övével kezd babrálni. Lecipzárazza nadrágját, majd belenyúl jobbjával. Végigfekszik rajta, miközben kezével a már így is merev tagot fogja meg. - Azt akarom, hogy úgy bánj velem, ahogy mással nem tennéd - duruzsolja kéjes hanggal bátyja fülébe.

- Csak meg ne bánd ezt a kijelentést... - vigyorog kajánul öccsére. Ismét magához tér az idősebb Uchiha. Mindkét tenyerével rámarkol Sasuke hátsójára, amitől kistestvére hasonlóan tesz kielégülésért sóvárgó farkával. - Add ide a krémet! - utasítja felmordulva, öccse gondolkodás nélkül adja oda. Kezére nyom a flakon tartalmából, újra Sasuke bejáratához vezeti csúszós ujjait. Elsőnek óvatosan köröz, néhány milliméteres mélységig be is hatol vele utána vissza kihúzza. Sasuke bátyja mellkasán támasztja homlokát, nem mer rá nézni. Egyrészt, mert nagyon zavarba ejtő lenne, másrészt meg soha egy percre se gondolt olyasmire, amit most csinálnak. Mindig csak szimplán testvérként nézett Itachi-ra, de most képtelen rá. Szereti bátyját, mért ne szeretné, hisz a testvére, de most érzi igazán, hogy csak az övé. És ezzel ugyan így van Itachi is. Habár, benne mindig volt egy kis hajlam arra, hogy birtokolhassa öccsét.

A fiatalabb fiú saját feltörő érzéseitől zavarodik össze, mintha egy régóta elfojtott vágy törne fel belőle. „A saját bátyám... az enyém, és csak is az enyém! Nem veheti el őt tőlem senki!” - kavarog fejében, miközben hűen tartja hátsóját fivére tágító ujjainak, aki már kettővel lazítja testét. Annyi különbség van köztük, hogy míg Sasuke gondolatban sajátítja ki bátyját, addig Itachi nem fél tudtára adni... - Az enyém vagy! Érted? - fogja meg öccse állát és felemeli fejét mellkasáról, hogy belenézhessen a ködös tekintetbe.  Sasuke csak nyel egy nagyot, amiért fivére még ilyen helyzetben is szikla szilárd. Pedig ez nem igaz, Itachi tombol magában.

- Ni-nii-sahn... - nyögi válaszul, majd lebicsaklani készül feje, de Itachi nem hagyja. Megcsókolja Sasuke-t, aki teljesen zavarba jön, olyan lágyan, de mégis szenvedélyesen ízleli, végül puszit ad orrhegyére.

Pár perccel később Sasuke érzi, miként már nem elég, amit bátyja az ujjaival csinál. Viszont Itachi most az egyszer nem akar a dolgok közepébe vágni. Ha nem az öccse lenne, fele ennyit se finomkodna, egyszerűen megdöntené és kész, de azt szeretné, sőt akarja, hogy Sasuke az első percétől kezdve élvezze. Ezt viszont a kisebb nem tudja.

Elveszi bátyja kezét hátsójától, majd alig pár másodperc múlva arra eszmél fel Itachi, hogy meztelenül fekszik. Sasuke visszamászik ölébe, mielőtt magába vezetné fivére nem kicsi szerszámát, ránéz. Látja ziháló mellkasát, résnyire nyílt ajkait, zavaros, ködös tekintetét. Hát igen zavaros, mivel megint sikerült ámulatba ejtenie, miszerint ilyen kis türelmetlen.

Megfogja tagját és hozzá is kezd, makkját bejáratához illeszti, majd összeszorított szemekkel, halkan nyöszörögve fogadja magába fivérét. De amikor még nincs is benne teljesen egy olyan ponthoz ér, amitől hangosan elnyögi magát.

- Ah...hhh! - de, sikerül tartania magát... egy kicsit. Viszont minél többet enged magába, úgy simogatja egyre jobban prosztatáját. És amikor teljesen benne van... - Ahhn! - egy újabb nyögéssel el is élvez.

Itachi meg mohó tekintettel nézi végig az egészet. Igaz, meglepte azzal, hogy leráncigálta róla a nadrágot, de azt nem gondolta, miként sikerült csak ujjaival ilyen szinten felizgatnia. Nem bánja a dolgot, mert gyönyörű látványt nyújt csukott szemekkel, izzadó testel, kipirult arccal, nem utolsó sorban az orgazmustól izmai pulzáló péniszére szorítanak, pedig eddig is őrjítő érzés volt a forró kis lyukban lennie, de így hogy még szűkké is válik...

Sasuke az élvezettől kábultan zihál, miközben bátyja hasán nézi fénylő nedvét, hírtelen magához tér, jó formán elszégyelli magát. Ami azért valljuk be; ritka egy Uchiha-nál.

- Bo... bocsánat - nyögi ki magából pihegve rekedtes hangján. Viszont Itachi nem igazán figyel arra, amit mond, csak nézi verejtéktől fénylő bőrét, ziháló mellkasát, kipirosodott arcát, kábult tekintetét. Miután kicsodálja magát a látványon, fordít magukon egyet.

- Ilyesmire nincs bocsánat - csókolja meg, ami már inkább veszélyesre, mint szenvedélyesre sikerül. Vadul járja be újra száját és a legkisebb gyengédség nélkül tolja nyelvét torkába. Majd mikor rájön, ha így folytatja, megfolytja kisöccsét, elválik tőle, de nem húzódik hátrébb. Sasuke hangosan kap levegő után, viszont bátyja nem hagyja pihenni. Újra ráhajol ajkaira, de most semmi vadság nincs a csókjában. Lágyan simogatja, cirógatja, közben felsőtestét megemeli, hogy közéjük férjen jobb keze. Végigvezeti a már férfiasodó mellkason, ami attól függetlenül még selymes és puha tapintású. Körbe fonja meleg ujjaival félig merev szerszámát és simogatni kezdi, hogy ~újra élessze~, de magát se hanyagolja el ugyanis az előbbi malőrnek hála ő is majdnem elélvezett, csak a látványtól. Ahogy Sasuke farkát kényezteti, úgy hatol vissza forró testébe, hogy újra teljesen körül ölelje izgalmát. - Most már kezdhetjük... - markol péniszére, amire nyögést kap jutalmul.

Csókolgatja nyakát, ugyanekkor köröz egyet csípőjével, megbizonyosodva arról, hogy nem fáj a másiknak, de mivel levegőért kapkodva sóhajtozik alatta, Itachi önelégülten mosolyog magában egyet. Aprókat lök, megkezdve a kielégülésért zajló harcot.

Elengedi öccse tagját, és alkarjain támaszkodva figyeli, lágy mosollyal arcán, amitől Sasuke nagyon zavarba jön...

- Nh...ne néézh már ígyhh... - fordítja balra fejét. Saját kezei maga mellett pihennek, csak ő veszettül markolja lepedőjét bátyja egyre mélyebb lökései miatt. Pedig még nem is gyorsított fel, lassan merül el újra meg újra öccsében, mintha bemelegítene.

Itachi arcán szélesebb lesz az a bizonyos mosoly, neki ugyan ne mondja meg, mit tegyen...

- Rendben... - búgja fülébe és kevésbé lágyan harap fülcimpájába.

- Auahh! - fúl fájó hangja egy kéjes nyögésbe. Itachi jóval erőteljesebb lökéssel hatol testébe, amitől megvonaglik alatta. Hátrafeszíti fejét, nyitott szájjal kap levegő után, ahogy bátyja folyamatosan ismételgeti ezt a mozdulatot. De nyoma sincs fájdalomnak csak élvezetnek. - Ah! Itachi! - feszül ívbe egész teste, és majdnem megint elélvez, de próbálja tartani magát, hogy ne járjon úgy, mint előbb. Felhúzza lábait, kezeivel térde alá nyúl, hogy jobban érezhesse fivérét. Ránéz bátyjára, aki önfeledten mosolyog még mindig.

- Élvezedh? - kérdezi pajkosan, és talán még az eddigieknél is durvábban löki magát a fiatalabb testbe. Sasuke nem válaszol, helyette nyög egyet, reagálva mozdulatára, amitől csillagokat lát. Itachi közelebb hajol hozzá, mintha meg akarná csókolni, testvére feljebb is emeli fejét, hogy minél hamarabb megkapja. Fivére mosolyogva húzódik hátrébb, kínozva őt, csalódottan nyög fel és ejti vissza kobakját a párnára.

- Szeretnédh? - hajol vissza öccséhez. Hozzáérinti ajkát, de amikor az alatta lévő kezdeményezne, megint elhúzódik. - Karolj át és a tiéd. - suttogja ajkaira. Sasuke gondolkodás nélkül teszi, amit bátyja mond cserébe pedig megkapja jutalmát. Testükben tomboló vágyhoz képest egy mély, szenvedélyes csókban forrnak össze. Az idősebb fiú végigsimít Sasuke combjain, majd saját dereka köré teszi őket. Egy percre se válva el öccse ajkaitól nyúl ismét maguk közzé, hogy kényeztetni tudja testvére izgalmát. Finoman masszírozza és mozgatja, teljesen az őrület határához kergetve fivérét.

- Mmgh! - nyög szájába válaszul. Érzi, hogy már tényleg nem bírja tovább. - Ahh! Nii-san! - kiált fel.

Egyszerre feszül meg testük, amikor átcikázik rajtuk az élvezet. Ahogy Sasuke a csúcsra ér úgy szorítanak izmai Itachi-ra, magával rántva őt is. Csókjukat is csak azért hagyják abba, mert nyögésük miatt elcsúsznak egymásról ajkaik.

Hangosan zihálnak küzdve éltető levegőért, kábán nézik egymást résnyire nyitott szemekkel. Itachi teste megremeg és nem tudja tovább tartani magát, ráesik az alatta lévő, remegő tesójára. Hosszú percekig lihegnek még összetapadva az izzadságtól.

Amikor Itachi elég erőt érez magában, lemászik öccséről, mellé fekszik.

Kis idő múlva Sasuke vesz egy mély levegőt és felül.

- Hova mész? - kérdezi Itachi.

- Zuhanyozni, aztán meg el. - válaszol könnyedén Sasuke.

- Fél órád van.

- Mi? Mire?

- Anya háromig dolgozik - bök az éjjeliszekrényen lévő órára. - Már fél van.

Sasuke odakapja tekintetét, nehogy átvágják, de tényleg fél hármat mutat. Hangosan felsóhajt. Nem száll ringbe vele, hogy mégis hadd menjen el vagy valami. Meg amúgy is most inkább fáradt, mint mehetnék és nem akar veszekedni fivérével, amivel még saját magát is meglepi.

- Akkor csak lezuhanyzok... - áll fel az ágyról. De nem számított valamire. Ez volt neki az első szexe és, ami talán fontosabb még csak nem is a saját neme szerepében. Ha úgy nézzük Itachi se volt vele olyan gyengéd, mint azt tervezte. Arról viszont nem ő tehet, hisz öccse teljesen megbolondította.

Nem bírják el lábai és a földön találja magát. - Mi a szösz...? - szólal fel.

Itachi meg se lepődik azon, hogy ez történt, hisz tényleg durvább volt öccsével, pedig nem akart. Egy sóhaj kíséretében kimászik az ágyból és Sasuke-hez megy.

- Gyere - kapja karjaiba és a fürdő felé indul.

- Hé te-tegyél le! - vörösödik el, amikor leesik neki, mi történik.

- Ne kapálózz, mert le foglak ejteni! - szól erélyesebben Itachi. Sasuke nem szól többet, hanem hagyja, hogy vigye őt tovább, akár egy hercegnőt.

Amikor zuhanyzóba ér leteszi öccsét, baljával átkarolva tartja meg, nehogy összerogyjon. Megengedi a csapokat, miközben még szorosabban öleli Sasuke-t. - Tedd szét a lábad. - szól szelíden.

- Mi-miért!? - kapja fel fejét bátyjára.

- Csak csináld.

Sasuke teljesen elvörösödve támasztja homlokát a vele szembe lévő kemény mellkasnak, és azt teszi, amit a másik mond.

- Mi-mit csinálsz!? - markol vállaiba, amikor megérzi magában testvére két ujját, de bátyja nem felel. Pár mozdulattal elmeríti őket, majd kihúzza. Miután a fiatalabb fiú nem érzi fivére kutató ujjait kinyitja szemeit, amik szinte elkerekednek, ugyanis azt látja, ahogy combjain Itachi élvezete folyik végig. - Te, te belém élveztél!? - kérdezi felháborodva.

- Hn? - néz értetlenkedve bátyja.

- Legalább gumit húzhattál volna! - mondja piros arccal. Itachi erre felnevet. Úgy tűnik, öccsének kihagy az agya. - Ne nevess! - vágja mellkason, ami már kevésbé tetszik a sértettnek.

- Na, idefigyelj! - ragadja meg állkapcsát, hogy ránézzen. - Te másztál rá a farkamra bármiféle gondolkodás nélkül. - préseli testét magához. - Úgyhogy ne sopánkozz! - húzza tarkójánál fogva közelebb és szájára mar sajátjával. Lágyan megharapja öccse ajkát, amik egyből elválnak egymástól, hogy szabad utat adjon követelőző nyelvének. Sasuke le se tagadhatná, hogy imádja ezt, nyakába csimpaszkodva törleszkedik hozzá, hogy még többet kapjon belőle. Itachi a lábai közzé lép és mindkét kezével öleli magához, így az ő hátát is éri a víz, de ez nem kellemes érzés neki. Felszisszenve válik el öccsétől, aki kérdőn néz fel rá kissé ködös tekintetével, elvált, pihegő ajkaival, amik nyálától csillognak. - A hátam. - ő se tudja mért nem vette észre. Pedig mindig figyel mindenre, de úgy látszik most olyan hatással volt rá maga az aktus, hogy nem is figyelt fájdalmára.

- Mi? - kérdezi Sasuke.

- Szétkarmoltad a hátam... - közli nyugodt hangon. Sasuke meg fülig vörösödik. Észre se vette mit tett fivérével.

Miután végeznek, Itachi megint felkapja testvérkéjét és a fiatalabbik szobájába viszi. Gyengéden teszi az ágyra, mintha eltörhetne.

- Nem vagyok porcelánból... meg nem tudom, minek cipelsz.

- Azért cipellek, nehogy összeess megint... más részt meg jólesik, ha a karjaimban tarthatlak. - válaszol, miközben megsimítja testvére ismét pirosban pompázó arcát, majd felegyenesedik és elindul kifelé.

- Sajnálom - hall meg egy halk hangot.

- Hm, mit? - fordul vissza derékból.

- A hátad... csúnya - mondja sajnálkozva a kisebb. Itachi-nak nagyon jól esik, amit az öccse mondott, vagy nem is az, hanem, ahogy mondta, kihallotta belőle, hogy tényleg komolyan gondolta.

- Semmi baj, majd bekened - kacsint rá. Sasuke magára rántja takaróját, és mint egy szégyenlős kis fiú alá bújik. Itachi csak elmosolyodik ezen az aranyos jeleneten. Legszívesebben tényleg mellé feküdne, szorosan ölelné magához, míg álomba merülnek de most nem teheti, mert bármelyik percben betoppanhat édesanyjuk.

Átmegy saját szobájába és felöltözik, bedől az ágyába, majd oldalára fordul.

„Érzem az édes illatodat - szagol kispárnájába, amin öccse feje pihent. - te tényleg az enyém vagy...”- hunyja le szemeit. Eközben a másik szobában Sasuke épp édes álomba merül, miközben arra gondol, hogy bátyja csak az övé.

Vélemények