Az es� monoton �temben kopogott, s �ztatta a f�ldet, el�ld�zve mindenkit, mint valami v�szmad�r. Cseppjei el�l menek�lt, aki csak l�tott. Az emberek m�rgesen h�z�dtak le valami sz�raz vagy kev�sb� nedves helyre, de ha erre nem volt lehet�s�g, eserny�vel a kez�kben k�vett�k az utat futva; mintha a v�z �rthatna b�rkinek is. Mintha �getne, mint a t�z, vagy sz�rna, mint a k�sek.

Egy fekete haj� fi� lehunyt szemekkel �lt egy padon, �s nem zavarta, ahogy tincsei az arc�ra, homlok�ra tapadnak, eltakarva az am�gy is s�t�t, m�rgezett vil�got. �jfekete szemei z�rva pihentek, de nem aludt. Nem. � csak �lvezte az apr� simogat�sokat. Hiszen neki m�r csak ennyi maradt. Feh�r arca merev volt �s �lettelen, ajkai belilultak a hidegt�l, de nem �rdekelte. Ugyan hov� mehetne? Van egy kis alb�rlete vagy, ahogy � h�vja: b�rt�ne; ahol semmi m�s nem v�rja, mint a fagyaszt� hideg szob�k, �s a n�ha elalv� villany, melyet haszn�lni szinte felesleges. Nem v�rj�k sem �lel� karok, sem egy meleg k�lyha takar�val, ami mellett forr� teh�t ihatna, �s egy percig is, de �rezhetn� azt a b�k�t, ami sz�m�ra lehetetlen. A sz�p ill�zi�kon fels�hajtott. Nem sz�m�t, b�rmennyire szeretn�. Az az id� sz�m�ra sosem j�n el.

Egy fiatal f�rfi s�t�lt r��r�sen. Nem volt kedve eserny�t el�venni, �gy csak kapucnival v�dte sikertelen�l s�t�t haj�t. Nem sietett sehov�. P�ntek este, letudva a hetet, m�r csak a pihen�s v�rta �t, �gy nem kellett hat�rid�ket kergetnie lohol� l�ptekkel, �s gyors embereket figyelnie maga k�r�l, ahogy mapp�kkal a kez�kben j�rk�lnak, mik�zben a telefont m�r le sem lehet h�mozni a f�l�kr�l.

Mindig is szerette az es�t. Tal�n mert ilyenkor minden m�s volt, �s ismeretlen, �mde nyugtat� hat�s�. Egyed�l �rezte mag�t a selymes b�k�ben, rohang�l�k n�lk�l, akik elsuhantak az id� mellett, �s csak azzal t�r�dtek, ami sz�mukra fontos, de senki m�snak nem. B�k�t keltett benne a hi�nyuk.

Tekintete f�radt volt �s nyugodt, ahogy l�pteit lassan szedte, kiker�lve a pocsoly�kat. Kiss� �lmos fejjel n�zett v�gig a sz�rk�be �lt�z�tt utc�kon. A z�porf�gg�nyben egy fi�t pillantott meg. A legk�zelebbi padon �lt, annak karf�j�ra t�maszkodva. Feh�r inge nedvesen tapadt r�, fekete tincsei az arc�ba hullottak. Itachi sz�ve azonnal �sszeszorult. Tal�n �rva lehetett, vagy hajl�ktalan. Nem tudta elk�pzelni, hogy egy fiatal ifj� �nsz�nt�b�l �zna itt, minden n�lk�l, mozdulatlanul. Miel�tt m�g meggondolhatta volna mag�t, m�r mellette �llt, de l�ptei zaj�t elnyomta az es�. Sok�ig csak n�zte �t. B�multa, �s �szinte sz�nalom sz�llta meg. Ha itt hagyn�, ak�r meg is halhatna a hidegt�l. Novemberben egy kab�t n�lk�l, csurom vizesen fagyni... Tudta, hogy nem mehet csak �gy el.

- H�. - A fi� lassan mozdult meg, szemeivel v�gigp�szt�zta a fiatal f�rfit, aki m�r azt is meg tudta figyelni, hogy hasonl�t r�. Fekete szemek, fekete haj, hatty�feh�r b�r. M�g az �ccs�nek is elment volna. De.... azokban a hideg �riszekben nem volt semmi f�ny. �resen meredtek Itachira, mintha csak egy mozdulatlan t�rgyat l�tn�nak benne. Nem v�laszolt, nem n�zett r� k�rd�n, �s v�gig tartotta a szemkontaktust. Ak�r egy j�gszobor, melynek sz�ve van. - Le�lhetek?

- Nem az eny�m a pad - felelte rezzen�s n�lk�l. Az id�sebb ajkain egy halv�ny mosolyf�le futott �t, majd sz�tlanul le�lt mell�, hagyva egy kis t�vols�got. Sok�ig maradtak csendben. Nagyon sok�ig. A fi�nak nem volt mondanival�ja, Itachinak pedig olyan sok volt, hogy nem tudta �ket megfogalmazni. �rdekelte �. �s nagyon megsajn�lta, hisz' csak r� kellett n�zni. Beesett arc, f�radt szemek, �s megt�rt tart�s. Mintha mindegy lenne neki, hogy �lve vagy halva.

- Nem f�zol? - V�g�l csak ennyire tellett. Az ifj� fel� sem fordult, �gy v�laszolt.

- De. - Valami mosolyf�le futott �t ajkain. Nem volt kedves, csak arcmimika.

- Hn.

Lehetetlennek �rezte kiismerni �t. B�szke volt, de f�radt. Mint a haldokl� katona, aki v�gigvonult a dics��t� �nneps�gen, ami�rt megmentette a haz�j�t, de amint elszak�totta a v�r�s szalagot, �sszeesett.

- Mi�rt �lsz itt egyed�l? - bukott ki a k�rd�s meggondolatlanul, de m�r k�s� volt. A fekete haj� fel� fordult, �s lemond�an s�hajtott.

- Mintha �rdekelne - v�laszolt v�g�l lehunyt szemekkel.

- �rdekel. - L�tta, hogy nem hisz neki, de folytatta. - �rdekel, hogy egy fiatal fi� mi�rt �ztatja itt mag�t megt�rten, kab�t n�lk�l egy padon az es�ben, m�nuszban.

- Itt jobban �rzem magam, mint egy hideg alb�rletben - felelt r� szomor�an.

- �s a csal�dod? - folytatta a k�rdez�sk�d�st egyre k�v�ncsibban. �r�k hib�ja volt.

- �rva vagyok. - M�g saj�t maga is meglep�d�tt, hogy milyen k�zvetlen�l besz�lget egy vadidegen f�rfivel, aki m�g nyomoz�nak is elmehetne a k�rd�seivel.

- Sajn�lom.

- Ink�bb csak sz�nsz - felelte keser�en. - De nem a te bajod, mi�rt is foglalkoztatna...

- Mindenkivel szemben vannak el��t�leteid, vagy csak engem tisztelsz meg vele? - kuncogott fel az id�sebb v�g�l. A fi� neh�z eset, de nem sz�m�ra.

- Senki sem k�l�nb�zik a t�bbiekt�l - felelte, �s tal�n most el�sz�r mosolyodott el �szint�n, noha az nem tartott tov�bb k�t m�sodpercn�l.

- Nem gondolod, hogy t�l bizalmatlan vagy? - k�rdezett vissza a f�rfi, akin�l k�r�lbel�l n�gy �vvel lehetett fiatalabb.

- Mondt�k m�r m�sok is - biccentett. A v�lasz egy elfojtott kuncog�s volt r�.

- Egy�bk�nt a nevem Itachi - mutatkozott be a rangid�s, v�rva, hogy a m�sik is megtegye.

- Sasuke.

�rj�t�en k�nz� volt a csend, amit csak a kopog�s t�rt meg. F�jdalmas �s ki�br�nd�t�. Sasuke tal�n ez�rt d�nt�tt �gy, hogy megt�ri.

- �s te mi�rt �lsz itt az es�ben? - n�zett r� �rdekl�d�en. Itachi halv�nyan elmosolyodott.

- Mert megsz�ntam egy fi�t, aki �gy �lt egy padon, mint valami koldus, �s seg�teni akarok neki.

- Nem vagyok koldus, csak szabad akarat� ember, akinek kev�s p�nze van, �s m�shogyan viselkedik, mint a legt�bben.

- �rtem - mosolyodott el Itachi kedvesen. - De ha ennyire szabad akarsz lenni, a v�g�n m�g t�d�gyullad�st fogsz kapni.

- Nem �rdekel - jelentette ki �szint�n.

- De engem igen - �llt fel, majd tiltakoz�st nem t�r� tekintettel h�zta fel a padr�l karj�n�l megfogva az e mozdulatra meglep�d�tt fi�t. - Sz�val most velem j�ssz.

- Hova? - bukott ki bel�le a k�rd�s.

- Egy meleg helyre, ahol meg lehet menteni a betegs�gekt�l - n�zett r� komolyan, de l�gy arcvon�sokkal.

- Nem tehetem.

- Mi�rt nem? Mert ha az a gond, hogy idegen vagyok... - vetett fel egy elk�pzel�st, de a fiatalabbik k�zbe v�gott.

- Nem. Csak nem fogadhatom el - r�zta meg a fej�t keser�en, mik�zben ajkait beharapta.

- �n megengedem, hogy elfogadd, s�t, k�telezlek r�, mert itt meg fogsz fagyni. - A fi� sz�vesen visszasz�lt volna valamit, de m�r nem volt ideje, mert Itachi megragadta a karj�t �s h�zni kezdte maga ut�n. Hideg kezeire v�kony ujjak tapadtak, amelyek �gy szor�tott�k, mintha az �let�k m�lna rajta. Halkan fel is szisszent, �s hagyta mag�t vinni, k�l�nben csak m�g jobban f�jt volna. Az id�sebb tal�n meg�rezhette az engedelmess�get, mert elengedte �s bev�rta �t. Sasuke nem tudott megsz�lalni, olyan hirtelen �rte a sokk, amit a fiatal f�rfi megjelen�se okozott neki.

 

*_*_*_*

 - �rezd magad otthon - nyitotta ki az ajt�t halv�nyan mosolyogva, �s el�llt az �tb�l, hogy a fiatalabbik is be tudjon j�nni. Sasuke f�lve l�pett az el�szob�ba. Meleg csapta meg, amit�l �nk�ntelen�l is fels�hajtott. M�r t�nyleg nagyon kezdett f�zni kint, �gy a forr�s�g selyemk�nt �lelte k�r�l a test�t, ahol csak �rte. Levette a cip�j�t, majd k�rd�n tekintett Itachira, aki csak intett, hogy hagyja ott, majd j�jj�n, �s bement a lak�s m�lyebb r�szeibe. Pul�ver�t letette egy sz�kre, �s a haj�t fog� gumit kih�zta a foly�kony selyemb�l, ami �gy f�tyolk�nt vette k�r�l h�feh�r arc�t. A kisebb tehetetlen�l �csorgott az ajt�ban, mik�zben tekintet�vel v�gigsiklott a szob�n. Fekete falak, �s feh�r vagy v�r�s b�torok, de �zl�sesen, �s nem olyan �sszevisszas�gban.

- Sz�p lak�s - felelte v�g�l, mert m�st nem igaz�n tudott mondani. Itachi felkuncogott.

- Nem sokaknak j�n be a st�lusom - vont v�llat mosolyogva. - �lj le nyugodtan - intett a fotel fel�, majd l�tva Sasuke ellenkez� arc�t, m�g hozz�tette: - Majd megsz�rad. - �s elt�nt, hogy azt�n r�videsen egy meleg�t�vel �s egy fekete p�l�val t�rjen vissza, nem meglep�dve azon, miszerint a m�sik nem foglalt helyet. A ruhadarabokat mosolyogva dobta a kez�be.

- Ott a f�rd�, t�r�lk�z�t tal�lsz - biccentett fej�vel egy ir�nyba. - �s ne ellenkezz - olvasott bele a fiatalabb agy�ba, aki m�r nemet akart r� mondani.

- K�sz�n�m - felelte v�g�l, �s elt�nt az ajt�ban. A helyis�g fala itt is fekete csemp�kb�l �llt �ssze, a b�torok feh�rek, a t�r�lk�z�k pedig vagy v�r�sek, vagy az emlegetett m�sik k�t sz�nben pomp�ztak. R�tette a mosd�kagyl�ra a ruh�kat, majd a saj�tjait leh�mozva mag�r�l ledobta a f�ldre "nekik mindegy" alapon, �s bel�pett a zuhanyz�ba. F�radtan s�hajtott fel, mikor meg�rezte a forr� vizet a b�r�n, ahogy v�gighull�mzik hideg test�n, majd elt�nik a lefoly�ban. J�l esett neki a meleg. A sugarat arc�ba is ir�ny�totta, azt�n haj�ra, hogy kimossa bel�le a hideget, v�g�l elz�rta a csapot. Nem akarta kifogyasztani a tusf�rd�ket, mert m�r �gy is pof�tlannak �rezte mag�t, ami�rt egy�ltal�n belegyezett az aj�nlatba, hi�ba volt kicsi a belesz�l�sa. Akkor is sz�rnyen frusztr�lta a helyzet.

Lekapott a fogasr�l egy v�r�s t�r�lk�z�t, �s azzal sim�totta v�gig feh�r test�t, v�g�l pedig haj�t d�rzs�lte meg. Ezek ut�n a kapott ruh�khoz ny�lt, �s enyhe p�rral k�szk�dve h�zta fel az egy m�rettel nagyobb fekete, egy egy�ttes log�j�val ell�tott p�l�t, valamint egy s�t�t meleg�t�t. Itachi eltal�lta az �zl�s�t, az biztos.

F�l�nken l�pett ki a f�rd�b�l, szinte hangtalanul. A kanap�n �l� halv�nyan mosolyogva fordult meg, kez�ben egy b�gr�vel, melyben meleg tea g�z�lg�tt.

- Majdnem j�k lettek r�d - m�rte v�gig az egy helyben �ll� Sasuk�t. - Nem szeretn�l le�lni? - invit�lta meg a kanap�ra, visszafojtva kuncog�s�t, amit a kisebbik zavart l�tv�nya tett benne. Miut�n m�r maga mellett tudta �t, egy m�sik b�gr�t ny�jtott fel�.

- Tess�k.

- Ne... nem fogadhatom el - utas�totta vissza. Itachi fels�hajtott.

- Figyelj. Tegy�nk �gy, mintha t�z �ve ismern�nk egym�st, te elj�tt�l volna hozz�m egy bar�ti besz�lget�sre, �s fogadd el - tolta az arc�ba Sasuk�nek, aki ett�l csak h�tr�bb h�z�dott.

- Ha t�z �ve ismern�nk egym�st, velem egy�tt n�tt�l volna fel egy �rvah�zban - felelt r� f�radtan elmosolyodva, de a hangs�lyban volt n�mi keser�s�g.

- Megitatlak - figyelmeztette dorg�l�, �m csillog� szemekkel. Nem viccelt. T�nyleg k�zeledett hozz�, m�g a fiatalabb egyre t�volabb �rt t�le, �gy m�sik kez�vel k�nytelen volt megfogni a v�ll�t, amit a kisebbik felmorranva fogadott. Itachi a sz�j�hoz tartotta a b�gr�t, �s "nem viccelek" st�lusban megd�nt�tte, de a fi� m�g �gy sem nyitotta ki szorosan �sszez�rt ajkait, ennek k�vetkezt�ben pedig a tea egy r�sze a p�l�j�n v�gezte, �s nem sok kellett hozz�, hogy a m�sik fele is, k�sz�nhet�en a rangid�s nevet�st�l remeg� kez�nek. A fiatal el�sz�r elsz�gyellte mag�t, de v�g�l elmosolyodott.

- Udvariatlan vagy. Engem nem lehet elutas�tani, mert �gyis �n gy�z�k.

- Lassan magam is felfedeztem volna. Az�rt vagyok most itt.

- H�t igen - b�lintott Itachi, majd a kez�be nyomta a f�lig m�r ki�r�lt b�gr�t. - Idd meg! �n meg addig hozok egy szalv�t�t - �llt fel, m�g a fi� k�nytelen volt inni, ha m�r ennyit f�radnak �rte. De miut�n meg�rezte az els� forr� cseppeket a sz�j�ban, m�r b�nta az elpazaroltakat. Kezeivel is �tfogta a b�gr�t, hogy felmelegedjen. J�l esett neki.

Miut�n a fiatal f�rfi visszat�rt, egy szalv�t�t ny�jtott fel�, amit biccentve fogadott el, �s mentette a menthet�t. Mire felpillantott volna, a f�rfinak megint h�lt hely�t tal�lta, ut�na pedig a f�rd�b�l j�tt kifel�, turb�nnal a fej�n, mellyel a haj�t sz�r�totta. Lehuppant mell�, �s h�trad�lt, majd gyerekes mosollyal m�regette a zavart Sasuk�t.

- �zlik? - A fi� csak b�lintott. - Ugyeb�r ha els�re elfogadtad volna...

- Sajn�lom - s�t�tte le a szemeit, m�g a hossz� haj� felkuncogott.

- Nem nekem vesztes�g - t�rta sz�t a kezeit. A fi� halv�nyan elmosolyodott. - �s most mes�lj magadr�l - k�rte, vagy ink�bb jelentette ki.

- Mit? - n�zett �rtetlen�l a fiatalabb.

- B�rmit, ami eszedbe jut.

- Nem.

- Mi�rt nem?

- Mert b�rmi, amit mondok, felhaszn�lhat� ellenem. - Itachi felnevetett, �s m�g a m�sik is elmosolyodott, b�r igaz�b�l nem viccnek sz�nta.

- Titokban tartom. K�rlek - h�zta el a v�g�t csillog� szemekkel, k�v�ncsian. A m�sik fel�l egy s�haj �rkezett, majd k�rd�n tekintett r�. - H�ny �ves vagy, hol �lsz, mi a neved, mit dolgozol, sat�bbi - seg�tett neki. Sasuke zavartan a haj�ba t�rt, nem leplezve frusztr�lts�g�t.

- A nevem Yuuichi Sasuke, de m�g azt sem tudom, hogy csak az �rvah�zban adt�k, vagy t�nylegesen ez az igazi. H�sz �ves vagyok, ebben a v�rosban �lek, csak a m�sik v�g�n. Nem j�rok egyetemre, mert nincs r� p�nzem, �gy sem kapcsolok villanyt, mert dr�ga. Alb�rletben lakom, nincs f�t�s, �gy m�g az es� is tetszet�sebb. Nincs senkim, se bar�taim, se csal�dom, se kuty�m, se egyebem. Szabad�sz� karikat�r�s vagyok, kint �l�k az utc�n egy asztaln�l, egy t�bla van el�ttem, �s v�rom, hogy valaki megsz�njon �s k�rjen egy k�p�t. �s m�g ez is csak �ppen el�g ahhoz, hogy meg�ljek. Nincsenek hobbijaim, �ltal�ban csak j�rk�lok a v�rosban, �s �ngyilkos k�s�rletet hajtok v�gre azzal, hogy beles�t�lok m�sok cigij�be, mert allergi�s vagyok a f�stre. Ha k�v�ncsi vagy a v�rt�pusomra, AB-s. A hajam mag�t�l �ll �gy fel, nem zsel�zem, �s nem hip�ztam ki a b�r�met sem. Egy�b k�rd�s? - k�rdezte v�g�l a m�r percek �ta vigyorg� Itachit, aki helyenk�nt felkuncogott, m�sszor szomor�an s�t�tte le a szem�t.

- Egyszer megmutatod a karikat�r�idat?

- Mi�rt? Fogunk m�g tal�lkozni? - vonta fel a szem�ld�k�t.

- Ha rajtam m�lik, akkor igen. Sz�val ha m�g tal�lkozunk, megmutatod �ket? - jav�totta ki mag�t Itachi mosolyogva.

- Ha m�g tal�lkozunk, akkor igen - b�lintott v�g�l, j�l megnyomva a "ha" sz�t.

- �r�l�k - b�lintott. - Lehet m�g h�rom k�rd�sem, ezzel egy�tt?

- Lehet. Maximum nem v�laszolok r� - mosolyodott el.

- Mi�rt nincsenek bar�taid? Ahogy eddig meg�t�ltelek, nem vagy v�szes.

- K�sz - vigyorodott el. - Senkiben sem b�zom. T�l sokszor vertek m�r �t - vonta meg a v�ll�t.

- �rtem - b�lintott. - Bennem sem b�zol?

- El�g neh�z valakinek a szem�be mondanom a v�lem�nyem, amikor kedves velem. �s �szint�n sz�lva, nem tudom, mit gondoljak. Nem �rtem, hogy mit mi�rt csin�lsz, sem az ok�t. Olyan vagy, mint egy k�nyv, ami lakattal van lez�rva, �s a lapjai is �ssze vannak ragasztva.

- Szeretek titokzatos lenni - vigyorodott el. - Teh�t bennem sem b�zol - �rtette meg.

- Igaz�b�l te vagy az els� ember, akiben megb�zom - felelte �szint�n �s zavartan, halv�nyan elv�r�s�dve. Itachi szemei felcsillantak.

- T�nyleg?

- Ez m�r n�gy k�rd�s volt. - A rangid�s v�laszk�nt gyeng�n belevert Sasuke v�ll�ba, aki felkuncogott. - T�nyleg - fejezte v�g�l be.

- Megtiszteltet�s - hajolt meg udvariasan, mik�zben szemei v�gig ragyogtak, ak�r a gyerekek�. Sasuke m�g sosem l�tott ilyen szeretetteljes �s �nzetlen embert, eddigi tapasztalatok alapj�n. S�t... egy�ltal�n nem l�tott m�g ilyen embert, amilyen Itachi volt. Ajkaira �nk�ntelen�l is egy l�gy mosoly k�szott, mik�zben �szre sem vette, csak b�mult valahova elgondolkodva. Ebb�l egy k�z r�ntotta ki, aki el�tte legyezett. K�rd�n r�zta meg a fej�t, majd elv�r�s�d�tt.

- Elgondolkodt�l? - k�rdezte mosolyogva. A fi� b�lintott.

- Hn.

- Min gondolkozt�l? - k�rdezte sz�rakozottan. Sasuke kap�sb�l r�v�gta az els� gondolatot, ami eleve frusztr�lts�g�t okozta.

- Hogy mi�rt vagy k�l�nb a t�bbi embern�l. - Itachi zavartan meredt r�, mire csak felkuncogott. - Semmi - legyintett v�g�l. A m�sik is elmosolyodott. - Azt hiszem, mennem k�ne - �llt fel hirtelen, megszak�tva a szemkontaktust.

- Nyugodtan maradhatsz. Ink�bb ez, mint egy alb�rlet, nem igaz? - c�lzott kicsit szomor�an, m�gis vid�man.

- Nem, k�sz�n�m. �gy is... itt sem k�ne lennem - hunyta le a szemeit keser�en, majd l�gyan elmosolyodott.

- Akkor elviszlek. - Sasuke meglepetten n�zett az igencsak c�ltudatos fi�ra, aki m�r pattant is fel.

- N-nem kell, k�sz�n�m - dadogta zavartan.

- Baka. Minek hoztalak volna ide, ha ut�na �gyis el�zol? Elviszlek, �s nem fogadok el kifog�st - n�zett r� szigor�an, noha a nevet�r�ncok ki�ltek az arc�ra. Sasuke tudta, hogy nem tiltakozhat ellene, �gy v�g�l b�lintott.

- K�sz�n�m.

P�r perccel k�s�bb m�r a k�nyelmes sportkocsiban aut�k�ztak a szakad� es�ben; Sasuke pillanatokig meg sem tudott sz�lalni, l�tv�n a gy�ny�r�s�get. Itachi csak b�szke tulajdonosk�nt mosolygott nekid�lve.

Az �t csendesen telt. Az utc�kon p�r szerencs�tlenen k�v�l senki sem m�szk�lt, azok is szembel�g� vizes tincsekkel takart arccal, eserny�vel a k�zben, kapucnival a fej�k�n igyekeztek biztons�gos helyekre, rem�nykedve, hogy elker�lhetik m�g a betegs�get, noha az es�lye kev�s volt. A v�z f�gg�nyk�nt takarta el a f�ldet, �s a hom�lyos k�d paplank�nt ter�lt sz�t. Tal�n az anyaterm�szetet pr�b�lt�k v�deni...

Az aut� lef�kezett a k�rt helyen, azt�n a csend m�r zavartt� is v�lt sz�mukra. Sasuke szedel�zk�d�tt volna, mikor belehas�tott a felismer�s, miszerint m�g mindig Itachi ruh�ja van rajta, azonban a saj�tj�t j�l otthagyta. A rangid�s val�sz�n�leg ugyanabban a pillanatban gondolhatott erre, mert egyszerre fordultak egym�s fel�, Sasuke v�r�sen, az id�sebb pedig higgadtan. Az ellent�tek vonzz�k egym�st.

- A... ruh�id? - t�rt bele zavartan a haj�ba. A rangid�s elvigyorodott. Ebben a poz�ci�ban a fiatalabbik kifejezetten aranyos volt. P�rral az arc�n, tehetetlen�l...
(Az az �rz�sem, hogy sok tehetetlens�g lesz m�g itt Sasuke r�sz�r�l… xD)

- Mi lenne, ha holnap elj�nn�k �rt�k, meg a tieidet is elhozn�m? Legal�bb megn�zhetn�m a rajzaidat – csillantak meg a szemei ravaszan.

- Ok� – b�lintott mosolyogva, majd kezeit a foganty�ra fektette. - Akkor holnap. �s k�sz�n�m... mindent - sz�llt ki, majd eggy� v�lt az es�vel.

"- Egyszer megmutatod a karikat�r�idat?

- Mi�rt? Fogunk m�g tal�lkozni?"

Hamarabb, mint gondolta.

V�lem�nyek     K�vetkez�--->