- Nem tudom, hogy lehetsz �llatgondoz�. A te k�zeledbe mi�rt engednek egy�ltal�n? - tette fel a k�rd�st Naruto, mik�zben le�lt Sasuke mell� a kanap�ra. Szerette az �llatokat, szerette Sasuk�t, de a k�t fajt �sszeereszteni... egym�st k�sz�tik ki.

- Te p�ld�ul mi�rt vagy itt? - k�rdezett vissza a fekete vigyorogva, mik�zben az �l�be h�zta szeretett sz�szk�j�t, aki persze r�gt�n belesimult a mellkas�ba.

- He..? - A sz�k�k csak annyiban k�l�nb�znek a t�bbi embert�l, hogy lassabb a felfog�suk. Narut�ba valamennyi tal�n m�gis szorult, mert felh�borodottan ki�ltott fel, �t m�sodperces k�s�ssel. - H�! Felt�nt, hogy ember vagyok, teme?

- Nem igaz�n. Dobe - vigyorgott m�g mindig az idi�t�j�n. Az � saj�t �s kitulajdon�tott idi�t�j�n.

- Teme!

- Csak nem f�lt�keny vagy a t�bbi �llatra?

- M�gis hogy a francba lenn�k f�lt�keny az �llatokra? - h�zta fel a szem�ld�k�t m�rgesen, �s f�loldalason a m�sikhoz fordult, valami magyar�zatot v�rva.

- Valamilyen okb�l nem vagy elragadtatva az �ll�somt�l - c�lzott a sz�ke r�gebbi k�rd�s�re, reakci�ira. - De nyugi. Ne mondd el nekik - hajolt k�zelebb Naruto arc�hoz, ajkai centikre voltak a m�sik b�r�t�l, v�g�l utols� szavait m�r csak a m�sik f�l�be suttogta l�gy hangon, ami nem is maradt reakci� n�lk�l, mert a sz�szke teste megremegett. - De te vagy a kedvencem.

- M�g j�, hogy... H�, m�g mindig nem vagyok �llat! - h�borodott fel, leplezv�n teste reag�l�s�t, de tudta, hogy a m�sik is �rezte a borzong�st. Amikor mellette volt, hi�ba akart, egyszer�en nem tudott uralkodni mag�n. Automatikusan mozgott, teljesen r�hangol�dva a fekete d�monra, az � leg�desebb d�mon�ra.

Ajkak �rtek a saj�tj�hoz, kezek fon�dtak a derek�ra. Gyeng�d melegs�g j�rta �t, ahogy meg�rezte a m�sik testh�j�t. Vagy az a saj�tja volt? M�r nem tudta eld�nteni, annyira �sszefon�dtak testileg - �s lelkileg is. Kezeit a fekete zuhatagba f�rta, m�g jobban mag�hoz pr�selve a feh�r b�r� angyalt, akinek nyelve finoman sim�tott v�gig a sz�j�n. Most nem volt k�vetel�z� �s vad, szenved�lyes �s t�relmetlen, egyszer�en csak t�r�d�. M�g p�rszor megism�telte a mozdulatot - mintha meg akarta volna gy�zni a sz�k�t valamir�l. Mintha sz�j�ra akarta volna v�sni a ki nem mondott szavakat.

Naruto engedett a cs�b�t�snak, �s befogadta a nyelvet, mely el�sz�r v�gig siklott sz�jpadl�s�n, k�rbej�rta �s simogatta feh�r fogait, v�g�l a m�sik�ra cs�szott, ezzel ingerelve azt. T�k�letes t�ncuk m�r sokat gyakorlott volt, m�gis m�s �s �ssze nem hasonl�that�. Mintha ez lenne az els� alkalom.

V�g�l a leveg�hi�ny miatt m�gis el kellett v�lniuk, de csak egy pillanatra, hogy �jult er�vel �rezhess�k, �zlelhess�k a m�sikat. Ajkaik �jra �s �jra �ssze�rtek, fogaik k�nozt�k egym�st, m�r k�nz�an lass�n �s �rz�kien. Kezeik cik�ztak a m�sik test�n, gyeng�den cir�gatva azt, tal�n tudaton k�v�l.

Sokszor ism�telt�k meg, tal�n el�sz�r nem a dominanci��rt k�zdve. Ez nem egy gyerekes p�rbaj volt... feln�ttek, �s noha alig v�ltoztak, m�gis tudt�k: ez t�bb az eddigiekn�l. Valami m�ly�lt. Valami v�ltozott.

- Bebizony�tottam, hogy te vagy az �n szem�lyes kedvencem?

- Biztos, hogy nincsenek m�s �llatok is az �letedben? - mondta kipirulva, �s legink�bb boldogan, ragyog� mosollyal.

- Hm, azt hiszem, nincsenek... - gondolkodott el egy pillanatra.

- Teme! - h�borodott fel, holott tudta, hogy csak sz�vatja. - Jegyezd meg! Te csak az eny�m vagy! - mondta ki a szavakat, hogy a k�vetkez� m�sodpercekben arca megk�zel�tse a paradicsom nevezet� �llapotot.

- Megjegyeztem. �n kicsi r�k�m - sz�lesedett a mosolya, �s ajkait puh�n a m�sik�nak nyomta. - Megjegyeztem.

V�lem�nyek