Mindenkinek van egy napja az évben, ami teljesen az övé. Ami csak róla szól. Amikor jobban odafigyelnek rá az emberek, mint máskor. Amikor bármi megtörténhet...

Ez a mai nap volt az én ilyen napom. Éjfél után pár másodperccel kaptam az első felköszöntést, és ez bizony így ment reggelig. Elgondolkodtató, hogy vajon mit érezhetnek az emberek, amikor hajnali háromkor hívnak fel valakit, és teli torokból beleüvöltik a telefonba, hogy isten éltessen. Kedves gesztus, mondhatom.

Na, de aznap még ez sem ronthatta el a kedvem! Éreztem, hogy ez a reggelem más lesz, mint a többi. Hulla fáradtan kicammogtam a konyhába egy kávéért; és persze, hogy meglessem a tortám.

Bizony, 18. életévemet töltöttem be éppen. Gondolkodtam, hogy mivel kezdjem az új életem? Valami kreatív kellene, de... Nem, az nem... Az sem...
Nem volt semmi hasznos ötletem, úgyhogy egy csésze finom, meleg kávé elszürcsölése mellett döntöttem. Mellette...

Körülnéztem a hűtőben, de semmilyen édesség nem volt, nem hogy torta. Feltúrtam az egész kamrát - hasztalanul. Még a mélyhűtőben is megnéztem, persze, ott sem jártam sikerrel. Míg a kávém melegedett, háromszor-négyszer még kinyitottam a hűtőajtót, hátha. De, nem. Vajon elfelejtette volna?

A lakótársam, Sasori. Kiskorunk óta ismerjük egymást. Két éve költöztem ide, mert épp rám tört a lázadás. A szüleim kénytelen-kelletlen belementek, tudván, hogy ő három évvel idősebb nálam, és vigyázni fog rám. Úgy vélték, jobb, mint ha minden második nap elszöknék otthonról. Na meg, amúgy is állandóan együtt voltunk nagyon régóta.
Nélküle nem tudom, hogy élnék meg. Se főzni, se mosni nem tudok, így ezek a dolgok folyton rá hárulnak. Megszoktam, hogy nincs ilyen dolgokra szükségem, míg a közelemben van. Arra még csak nem is merek gondolni, mi lesz, ha egyszer talál magának valakit, akivel kettesben szeretne élni...  De nem csak ezekért nem bírnám elviselni. Nekem ez mindig is több volt, mint gyermekkori barátság.
Igen. Én szerelmes voltam belé. Ő viszont... mindig csak barátnői voltak. Még egyéjszakás kalandról sem hallottam, amiben fiú lett volna a második személy. Reménytelen helyzet.
Kivettem a kávém a mikróból, és átbaktattam az ő szobájához. Halkan lenyomtam a kilincset, és bekukucskáltam. Sasori épp egy párnával a fején feküdt az össze-vissza álló takaró alatt.
- Halihó! - mentem be, és kicsit megráztam a vállát. Szerettem indokokat találni rá, hogy megérinthessem. - Hoztam kávét. - letettem a kis, fehér éjjeliszekrényre, majd leültem az ágy szélére.
- Mhm... - nyöszörögte, majd átfordult a másik oldalára, háttal nekem.
- Ki fog hűlni! - mondtam durcásan.
Levette a fejéről a párnát, és felült. Hosszú éjszakája lehetett, eléggé másnaposnak tűnt.
- Lehet, hogy inkább víz kéne... - mondtam cinikusan.
- Jó reggelt. - motyogta, kezével homlokát masszírozva. Mintha meg semmit se mondtam volna.
Elmosolyodtam, bár magam sem tudtam, miért. Olyan nehéz volt a közelében megtürtőztetni magam. Az egész szoba át volt itatva a bőre kellemesen édeskés illatával.
- Nem akarok fukarnak tűnni... de... - húztam el a szavakat, de amint kimondtam, meg is bántam. Enyhe rózsaszín árnyalatot vett fel az arcom. - Hol a tortám?!
Nem mertem rá nézni - hogy kérdezhetek ilyet?! Biztos meg van rá az oka, hogy miért nem vett, vagy csinált. Talán megunta, hogy folyton azt kapok. Pedig én örültem neki. Bármilyen torta, süti volt, ha szerettem, ha nem, örömmel megettem, mert tőle kaptam.
Miután nem kaptam választ, félve felé pislantottam. Maga elé bámult, elmélyülten nézte a takaró ráncait, mintha egy festmény lett volna, aminek rejtett mondandója van. Kissé megszorította maga mellet egyik kezével, majd rám nézett. Felhúztam a szemöldököm. Lehet, hogy illetlen kérdés volt, de ez még annál is illetlenebb. Mindegy, biztos csak nagyon másnapos.
- Hh. Akkor azt hiszem, hozok egy kis vizet. - mondtam. Felálltam, de ahogy elindultam volna, megragadta a karom és visszarántott. Aprócska sikítás tört ki belőlem, majd - mivel csikizni kezdett a szemtelenje, - hangos nevetés.
- Enhgedj... el... - nyöszörögtem két röhögés között.
Miután párszor megismételtem a kérést, hallgatott rám. Aztán csak bámult a szemembe egy féloldalas mosollyal. Már éppen vissza akartam vágni, mikor feleszméltem. Az ágyon feküdtem, ő pedig felettem terpeszkedett. Elvörösödtem. Próbáltam elfordítani a fejem  amennyire csak lehetett, hátha nem veszi észre...
Én és a szép álmaim.
- Úgy döntöttem... Hogy idén valami különlegeset adok. - mondandója végére elhalkult. Hallatszott a hangján, hogy zavarban van.
Kezét az arcomra tette, és maga felé fordította, majd elkezdett közeledni sajátjával. Az arcom % égett és úgy éreztem, egy kifejlett paradicsom is megirigyelné a pirosságom. A távolság vészesen fogyott ajkaink között, míg végül egy-két ponton összeértek. Sasori itt megállt, és pár másodpercig - ami nekem éveknek tűnt - így maradt. Végül rendesen megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Nem hittem volna, hogy a nyelvpiercing ennyire izgató... Az övé az volt. Mámorító volt a közelsége. Így még erősebben éreztem az illatát. Ennek teljesen el kellett volna vennie az eszemet... 
De pont fordítva történt.
Egyik kezemmel mellkasát eltoltam, én pedig amennyire tudtam hozzálapultam az ágyhoz, hogy még messzebb nagyobb távolság legyen az arcunk közt.
- Te mégis mit csinálsz?! - kérdeztem felháborodott hanggal, továbbra is alatta fekve. Nincs elég erőm, hogy lelökjem magamról... Az más kérdés, hogy nem is akartam.
- Kenyeret sütök. - forgatta meg a szemeit. - Miért, minek látszik?
- Remélem odaégeted... - dünnyögtem kissé elpirulva, elfordítva az arcomat.
Pár másodpercig csak bámult rám, majd kuncogni kezdett.
- Most jól ide pörköltél! Keményen megsértettél ám! - vigyorgott. Én is elmosolyodtam, belegondolva, mekkora idióta voltam megint. Majd ismét elkomolyodtam és szúrósan néztem fel rá.
- Nem, nem erről beszélek. Arról, hogy te... Fiú vagy...
- Igen. - vágta rá nemes egyszerűséggel.
- És én is... 
- Jaj, istenem! Fogd már be. - próbált megint megcsókolni, de ellöktem.
- Akkor mégis miért? - hadartam. Féltem, hogy rájött mit érzek és csak boldoggá akart tenni. Örültem, de mégis... Akkor nem lenne ugyanaz, ha csak ezért tenné. 
- Mert szeretlek. - sóhajtott. - És bár nem túl kreatív, de ez az ajándékom. Amit mint tudjuk, nem illik visszautasítani. - vigyorodott el, majd ülőhelyzetbe rántott.
Lefagytam. Ismét nekem esett. Párszor ráharapott az alsó ajkamra, majd nyelveinkkel ádáz csatába kezdtünk. Szeret. Azt mondta, szeret.
Úgy helyezkedett az ölemben, hogy ágyékunk összeérjen, majd lassan mozgott, miközben heves csókjainkat csak néha fejeztük be levegőhiány miatt. Nadrágomat egyre szűkebbnek éreztem. 
Sasori mutató és középső ujjával felváltva lépkedett le a vállamtól a derekamig, majd a pólóm alá nyúlva gyengén belekarmolt a hátamba, amit egy apró nyögéssel jutalmaztam. Belemosolyodott a csókunkba, majd levette a felsőtestemet takaró ruhadarabot. Elnyúltam az ágyon, ő pedig áttért a nyakamra. Minden egyes harapásától kellemes remegés futott végig a gerincemen. Egyre lejjebb haladva csókolta végig a mellkasom, a hasam. Visszatért a számhoz, és kezével benyúlt a nadrágomba. Felnyögtem az érintésétől, amin ő csak elvigyorodott. Levette saját pólóját is, majd a nadrágom következett. 
- S... Sasorhi... - nyögtem, ahogy keze merevedő férfiasságomat kényeztette.
- Hm? - pár centire volt szája az enyémtől, kíváncsian nézett rám.
- Chsak... - akartam belekezdeni a monológomba, de végül feladtam, úgyhogy egy újabb nyögés után még egyszer nekifutottam. - Én is szerethlek... 
Pár pillanatra megállt, majd mosolyogva puszit nyomott a számra. Megszabadítottam nadrágjától és boxerétől is, aztán az enyém következett. Két ujját a számhoz emelte. Kérdőn pislogtam rá.
- Nyálazd be. - mosolygott értetlenkedésemen. 
- Nh... - morogtam, majd tettem, amit kért. 
Ezután kezével bejáratomhoz vándorolt.. Először egyik, majd másik ujját  is bedugta. Kellemetlen volt, főleg mikor ollózott, de végül egyre kellemesebb. Majd kihúzta őket, s helyette saját férfiasságát rakta be. Bár próbálta lassan csinálni, mégis fájt. Fájdalmas nyögéseimet csókokkal próbálta tompítani. Lassan mozgott bennem, majd egy kicsit felgyorsított.  Egyre inkább jó érzéssel töltött el a dolog.
- Gyorhsa... gyohr... ahhh! - próbáltam mondani, de ennyire futotta. 
Ő minden esetre megértette és egyre gyorsabban csinálta, majd hirtelen megállt és lemászott rólam. Felült, engem pedig az ölébe ültetett. Hangos nyögéssel kommentáltam ahogy ismét belém hatolt. És, hogy is mondjam... Meglovagoltam álló nemi szervét, egyre gyorsabban és gyorsabban, míg végül egyszerre mentünk el. A mennyországban éreztem magam. Saját spermám a hasfalamon állapodott meg, Sasorié pedig bennem. Kidőltem, ő pedig mellém feküdt. Mosolyogva megcsókoltam, majd hozzábújtam. 
- Ez volt... - motyogtam elpirulva, mikor nagyjából rendeződött a légzésem. - Életem legszebb ajándéka...
Homlokomra puszit nyomott, majd ő is elmosolyodott.
- Kiömlött a kávé.

Vélemények