Unalmas, unalmas, unalmas… - ezek voltak Itachi gondolatai a tizedik osztályosok első biológiaóráján. A tanáruk, Iruka-sensei minden érdektelen információt közölt az egysejtűekről.

- Holnap már feleltetek ebből az anyagrészből! – hívta fel nebulói figyelmét, akik már a kijáratnál tolongtak.

- Hé, Itachi! Nem jössz moziba? Hm?– lépett a feketéhez az osztályuk mókamestere, a mindig vidám, csupa mosoly Deidara. Az ő jókedvéből általában mindenkire átragadt egy kevés, hamar belopta magát a többiek szívébe.

A megszólított szinte a tökéletes ellentéte volt a szöszinek: nem csak a haját, meg obszidiánként ragyogó szemeit lehet jellemezni a fekete színnel, hanem általában a hangulatát is. Osztálytársai még egyszer sem látták mosolyogni, és bandája tagjai arra sem tudták még rávenni, hogy velük tartson egy kis csapatépítő szórakozásra.

- Nem igazán lelkesedem a moziért…

- Na, mindannyian szeretnénk, ha velünk jönnél, hm!

A fekete hajú lassan végigjáratta tekintetét a csoporton: Konan, az egyetlen nő közöttük, aki mellesleg él-hal az origamiért. Pain, az önjelölt vezér tele piercingekkel. Kisame, a kékhajú, kissé cápára hasonlító srác. Kakuzu, akinek a teste tele van varratokkal, kiskori műtéteinek és baleseteinek következményeképp. Hidan, a jashinista – mazochista különc. Zetsu, aki természetbarát, és haja is a növények szép, üde zöld színében pompázik. Na, meg Sasori és Deidara a két művészlelkű tag. És végső soron ő, Uchiha Itachi, a maga antiszociális viselkedésével.  Ők együtt voltak az Akatsukinak nevezett csoport.

Jól összejött ez a kis csapat… Egy rakás kívülálló különc! Bár, a biosz helyett tényleg jó lenne ellógni valahova, és most ez a mozi pont kapóra jön – elmélkedett.

– Rendben. Mit nézünk?

– Kisame szerzett pár jegyet az Avatárra.

– Mikor kezdődik?

Pain az órájára nézett, és egyből felszaladt a szemöldöke.

–Hát, ha futunk, még odaérünk!

- Én megölöm ezeket, még tervezni sem tudnak – dohogott magában az Uchiha, természetesen futás közben.

Olyannyira elgondolkozott, hogy észre sem vette a szembe jövő férfit, és egyenesen nekirohant. A másik nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, mikor nem hogy talpon maradt, de még Itachit is sikerült elkapnia. Felnézett a karját fogó ismeretlenre, bár így sem sikerült megállapítani, hogy hogyan néz ki, mert a másik az arcába húzta kapucniját, csak hosszú fekete haja lógott ki alóla. Gyorsan elmormolt egy bocsánatot, és futott a többiek után, akik minden bizonnyal nem látták a karambolt.

– Máskor légy figyelmesebb! – hallotta még az idegen figyelmezető mondatát.

***

Lassan véget ért a film, és mindannyian hazafelé vették az irányt. Itachi úgy hitte, hogy mivel szüleik egész héten távol vannak, Sasukét majd a leckeírás, vagy otthoni teendők közben zavarja meg, ezért lazán belépett az ajtón. A látványtól, ami fogadta, teljesen földbe gyökerezett a lába. Az öccse a kanapén szeretkezett az egyik osztálytársával, Narutoval.

– O-otouto… - Agya lezsibbadt, végtagjai szinte felmondták a szolgálatot. Oké, oké, tudta, hogy testvére vonzódik a szőkéhez, de azért így… Még szerencse, hogy szüleik elutaztak egy egyhetes megbeszélésre.

- Nii-san! – kiáltott fel ingerülten a kanapén élvezkedő fiú – Nem mennél már innen?

– Hn.

Felvonult szobájába, és kelletlenül nekiállt tanulni a holnapi feleltetésre, ami Iruka-senseinél mindig kisebbfajta dolgozattá mutálódott…

Későig tanult, és holtfáradtan esett az ágyába, majd szinte azonnal elnyomta az álom.

Vélemények   Következő --->