Némán állnak, mereven egymást nézve, mire az idősebbik ajkai egy halk sóhajra húzódnak.

 - Úgy néz ki elkéstünk - mondja lemondóan, bár inkább magának, mint a vele szemben álló fiúnak.

A fiatalabbik nem válaszol, reakcióképpen tekintetét a földre ereszti, majd egy alig látható mozdulattal ismét társára emeli azt.

 - Én megpróbáltam... próbáltam megakadályozni, de kudarcot vallottam. Úgy tűnik Danzou nem bízik bennem, ezért mostantól rajtad áll vagy bukik a falu sorsa, Itachi!

 - Igen, nagyon úgy tűnik.

 - Mondd, ...képes leszel megtenni? - kérdi kevéske aggodalommal hangjában

A fiú lehunyja pilláit, mély levegőt vesz, majd eltökélten tekint az előtte állóra. Szemeiből akaratlanul is sugárzik a félelem és a bizonytalanság.

 - Minden tőlem telhetőt megteszek! - mondja, bár hangja reszket.

Shisui még egy darabig méregetve nézi az fiút, majd egy sóhaj kíséretében jobb kezét társa vállára helyezi.

 - Ugye tudod, hogy a kisöcséd élete ezen túl fenekestől felfordul? Bár ez össze sem hasonlítható azzal a szenvedéssel, amit kénytelen leszel elviselni.

Itachi e szavak hallatára összerezzen, szemei kikerekednek. A langyos cseppek egyenként kúsznak végig sima bőrén. Mikor tudatosul benne, hogy gyengesége csordogáló patakként tör utat a felszínre, fejét lehajtja, már csak azért is, hogy a vele átellenben lévő figyelmét ez elkerülje. Terve sajnos nem válik be, mivel az őt fürkésző tekintet elől semmi és senki sem menekülhet. Számtalan shinobi esett már áldozatául azoknak a vad és erős íriszeknek, melyek most gyengédséget, és vágyat sugároznak. Vágyat... egy hozzá hasonló kiváló ninja iránt, aki kész feláldozni eddigi életét és minden boldogságát csupán a faluja biztonságáért. Képes elfogadni a rengeteg gyűlöletet és megvetést, holott hősként kellene, hogy kezeljék. Éppen ezért senki sem kérdőjelezheti meg az áldozatát, valamint azt a döntést, amit meghozni kényszerült.

Az idősebbik szemeiben a mérhetetlen szenvedély mellett egy kevéske szomorúság is kirajzolódik. Kezei vágyaira reagálva, lágy mozdulattal húzzák közelebb a fiút, majd gyengéden átkarolva tartják, nehogy eltörjön véletlenül sérülékeny lelke. A karjaiban remegő, kiscicára emlékeztető gyermek hangtalan szipogása hallatszik csupán a telihold fényében.

Pár perc múlva a kisebbik erőt vesz magán, alig pár centire eltolja mellkasától a biztonságot nyújtó karokat, majd a szemeit kínzó könnyektől jobb keze segítségével próbál megszabadulni, ezzel mintha azt remélné, hogy a benne lévő fájdalom is eltűnik majd a sós cseppekkel együtt.

 - Sajnálom, tiszta víz lett a pólód... - mondja szipogva, mire akaratlanul is mosoly szökik az őt ölelő arcára.

 - Semmi gond... - súgja lágy hangján, majd jobb kezével megemeli az előtte szuszogó állát, baljával átkarolja annak derekát, és mindennemű távolságot megszüntetve, ajkait a másikéra tapasztja.

Itachi pár perc tétovázás után karjait a nála alig fél fejjel magasabb férfi nyaka köré fonja, majd hajába markolva próbálja mélyíteni a csókot. Shisui mozdulatai, a másikéhoz hasonlóan egyre intenzívebbek és érzékibbek. A heves érintkezésnek köszönhetően a fiatalabbik egyensúlyát veszti, ezzel az előtte állót magával rántva. Egy halk puffanás, és a katanák csörgése jelzi csupán a földet érést. A felül lévő tüskés hajú megragadja az alkalmat, majd gyors, mégis gyengéd mozdulatokkal hámozza ki erőteljes páncélzatából az alatta fekvőt, aki hozzá hasonlóan követi példáját. Mikor már egyetlen ruhadarab sem tarkítja hófehér bőrüket, az idősebb eszét vesztve csap le a felkínálkozó helyre a fiatalabb nyakán, erőteljesen megszívva azt, ezzel halvány kis foltokat hagyva az érzékeny felületen. Nem sokkal később nyelvét lejjebb vezeti, egészen a már vágytól megkeménykedett rózsaszín kis mellbimbókig. Egy óvatosan ráharap, mire egy macskanyávogásra emlékeztető hang szűrődik ki Itachi ajkai közül. Shisui a hallottakra tekintetét a földön heverőre emeli, majd egy széles mosoly kíséretében vad csókokkal halmozza el a kéjtől remegő testet, még lejjebb haladva. Amint elérte ágyékát, egyre gyengédebben kényezteti az érzékeny területet, majd kezébe véve a fiú péniszét, hosszában végignyalja, majd egészben bekapja, és erőteljesen szívni kezdi, mely fokozatosan hangosodó nyögéseket vált ki az ANBU parancsnokból.

 - Shisuih... neh... én mindjárth... - hallja a kéjes hangot feje fölül

Hirtelen abbahagyja a nyögdécselés forrásának kényeztetését, majd fölé magasodva egy pajzán vigyorra húzza száját. Ujjait a hangosan lihegő ajkaira tapasztja, majd miután megkapta rájuk az engedélyként funkcionáló csókot, lágyan leemeli, nem sokkal később az egyre forróbb test alsó nyílásához vezeti. Körkörös mozdulatokkal simogatja kívül, azt követően egy-egy ujj erejéig belül a mindinkább táguló alagutat. Az alatta heverő férfi azonban nem bírja tovább. Egész teste remeg már a kielégítetlen vágytól. Óvatosan felül, majd a másik füléhez hajolva kérleli érzékien.

 - Ne kínozz! Tedd beh... kérlekh... - esdekel vágytól elcsukló hangján

 - Neked nem lehet ellenállni! Megőrjítesz! - mondja, aztán a másik kérésének eleget téve, férfiasságát az őt fürkésző, elhomályosult tekintet tulajdonosának bejáratához vezeti, és egy gyengédet lökve rajta kéri a belépési engedélyt.

Itachi lábait a fölé magasodó derekára fonja, majd karjait kulcscsontjára vezetve hívja édes táncba a résnyire nyitva felejtett ajkakat. Nyelveik vad küzdelembe fognak az irányító szerepért, mikor Shisui mámortól részegülten kezdi el mozgatni csípőjét. Az első lökés után szétválnak, majd egy cseppet sem törődve a környezettel, hangos nyögéseket hallatnak, melyek csak fokozzák egymás iránti kölcsönös vonzalmukat.

Két fiatal férfi a telihold fényében, a falutól távol, egy fáktól sűrű, mégis elhagyatott helyen, ahogy hatalmába keríti őket a szenvedély egy nyári éjszakán. Bár mindketten érzik, tudják, hogy ez az utolsó alkalmuk kiadni a magukban felgyülemlett fájdalmakat, az utolsó, hogy valaha is megosszanak egymással ehhez hasonló, együtt töltött éjszakát, az utolsó, hogy saját magukat adhassák, és ne kelljen olyannak mutatkozniuk, ahogy azt a shinobi világ elvárja tőlük.

 - Gyorh... gyorsabban! - adja ki az utasítást kéjtől elhomályosult szemekkel a fiatalabbik Uchiha.

Az idősebbik sem rest, kérésére egyre gyorsabb tempót vesz fel, majd 5-6 erősebb lökést követően, egy hangos nyögéssel, egymás nevét kiáltva élveznek el. Shisui karjai az ejakulációt követően felmondják a szolgálatot, így az alatta fekvőre esik, majd hangos lihegéssel várja, hogy visszaálljon légzésének természetes üteme.

Miután visszanyerte erejének nagy részét, egy óvatos mozdulattal lefordul Itachiról, majd oldalról magához húzva a fiút, átkarolva őt kezdeményez beszélgetést.

 - Itachi, csak rád, a legjobb barátomra számíthattam mindig. Kérlek, védd meg a falut, és legyen gondod az Uchihákra! Én hiszek benned, hiszem, hogy képes vagy véghezvinni a feladatodat. - Tekintete a mellette fekvő arcára téved.

Hm... Már alszik - mosolyodik el, majd óvatosan felállva mellőle kezdi meg az öltözködést. Még utoljára odasétál az édesen szuszogó Uchihához, a táskájában talált pléddel szorgosan betakarja, és egy búcsúcsókot lehel ajkaira. Végül utolsó megmaradt szemét egy cetlivel hátrahagyva indul meg végső útjára a Nakano folyó felé.

Vélemények