- B�tyus, edzel ma velem?- k�rdezte az alig 5 �ves Sasuke a b�tyj�t�l.

- Fiam, a b�ty�dnak fontos feladatai vannak, hagyd most! – sz�lt r� int�en az apja.

- De sosincs ideje m�r edzeni velem! Ez nem igazs�g! – f�jta fel mag�t durc�san a kisebbik Uchiha, mire Itachi halv�nyan elmosolyodott, �s mag�hoz intette �ccs�t.

- Sajn�lom, Sasuke, majd legk�zelebb! – p�ck�lte meg a homlok�t ism�t, ahogy azt szokta.

�Majd legk�zelebb... - ism�telte el mag�ban Sasuke. - Mindig csak ezt hajtogatta, azt�n sosem volt legk�zelebb!� - mosolyodott el keser�en az eml�ken.

- Sasuke-kun~ h�t itt vagy! M�r mindenhol kerestelek! – hallotta meg Karin ideges�t� vinnyog�s�t, mire m�g a hideg is kir�zta.

- Mit akarsz? – vetette oda nem t�l kedvesen a l�nynak.

- H�t… Arra gondoltam, edzhetn�nk egy�tt egy kicsit…

- Sz� sem lehet r�la! – v�gta r� egyszer�en, meg sem v�rva a mondat v�g�t.

- J�, akkor mindegy… Majd tal�n legk�zelebb - szomorodott el Karin, majd mag�ra hagyta Sasuk�t �s visszament a t�bbiekhez a t�borhelyre.

- Nem lesz legk�zelebb… - jelentette ki Sasuke, nem t�r�dve azzal, hogy � azt m�r nem hallja.

�Sz�nalmas liba� - gondolta mag�ban Sasuke, �s megengedett mag�nak egy fintort.

�Nem lesz legk�zelebb� - err�l megint esz�be jutott egy f�jdalmas eml�k, mire �les f�jdalom nyilallt a mellkas�ba, �s arckifejez�se igencsak eltorzult. Mi�ta Madara felvil�gos�totta az igazs�gr�l, a b�tyja hal�l�ra nem sz�vesen gondol vissza. K�l�n�sen �rz�kenyen �rintette a t�ma, ez�rt �gy is reag�lt r�. Suigetsu �s Karin is megb�nta, mikor v�letlen�l felhozt�k, vagy illetlen megjegyz�st tettek r�.

- Mit tudnak �k r�lad… Idi�t�k – m�rgel�d�tt mag�ban. – Hi�nyzol Nii-san – hajtotta fej�t a t�rd�re, nem s�rt, visszatartotta k�nnyeit, b�r az a hatalmas keser�s�g, ami felgy�lemlett benne, �gy nem tudott kit�rni, s egyre csak n�tt �s n�tt, de alig volt m�r hova.

Tudta, hol az a hely, ahol szabadj�ra engedheti a d�h�t, ahol kedv�re rombolhat, hisz annak m�r �gyis mindegy. M�gpedig az a hely, ahol � meghalt. Az utols� csat�juk sz�ntere. J� darabig m�g a k�zel�be sem akart menni, gy�l�lte, v�g�l r�j�tt, mire haszn�lhatja m�gis, az�ta pedig rendszeresen l�togatja.

T�r-z�z, d�h�ng, t�le zeng a k�r�l l�v� kis erd�, �s az �g olyankor mindig az � hangulat�t t�kr�zi. Vill�mlik, d�r�g, ami csak el�seg�ti a puszt�t�sban, mivel a chidori technik�j�t �gy t�k�letesen tudja haszn�lni. Ez most sem t�rt�nt m�sk�pp.

- Gy�l�l�m Konoh�t! Gy�l�l�m az embereket! Gy�l�l�k mindent! - ord�totta, mik�zben �sszez�zta a falakat, amivel azt�n j� nagy por- �s sz�lvihart kavart.

~

- Ez egyre abszurdabb, nem gondolj�tok? - k�rdezte a t�bbiekt�l Suigetsu.

A Taka a t�volb�l figyelte vez�r�k tombol�s�t, Tobival, azaz Madar�val egy�tt.

- N�ha t�nyleg fontol�ra veszem, hogy ki a k�zvesz�lyesebb kett�nk k�z�l - b�logatott Jugoo.

- Hagyj�tok. Ha erre van sz�ks�ge, hogy levezesse a d�h�t, h�t tegye. Teljess�ggel meg�rtem a viselked�s�t – mondta Madara, mire a t�bbiek mind r�pillantottak, �s s�hajtva igazat adtak neki.

- �s ha egyszer mag�ban is k�rt tesz? - tette fel a k�rd�st agg�dva Karin.

- Az nem fog bek�vetkezni. Az �j bossz�ja fontosabb a sz�m�ra, �s am�g el nem �ri, nem fog meghalni. V�rbeli Uchiha a k�ly�k.

- H�t m�r megbocs�ss, de el�gg� bonyolult gondolkod�sm�dja van a fajt�toknak! – sz�lalt meg Suigetsu, mire Madara elmosolyodott a maszkja alatt, hisz valamelyest nem mondott h�lyes�get a feh�r haj� vizesfi�.

~

- A fen�be is! - �t�tt bele �k�llel a falba Sasuke, mire az megrepedt. - Mi�rt tetted ezt, Nii-san?! Mi�rt nem mondtad el?! - �v�lt�tte k�ts�gbeesetten, de tudta, hogy v�laszt nem kap a k�rd�seire. T�rdre esett, majd tenyer�be temette arc�t, �s hi�ba az �nmegtart�ztat�s, akkor is el�t�rtek k�nnyei, persze, ha valaki l�tta volna, biztosan a porra fogja.

 �- Sasuke... -� hallott hirtelen egy ismer�s hangot, mire felkapta a fej�t.

�- Sasuke... -� ism�tl�d�tt meg, mire m�r biztosan tudta, hogy a b�tyja hangja az.

�- Ha t�nyleg ennyire k�v�ncsi vagy, gyere el hozz�m, �s elmondom! Keress a szob�mban, rem�lem, m�g nem felejtetted el, hol van. -� visszhangzott Itachi hangja k�r�l�tte.

Nem akart hinni a f�l�nek. Nem, biztos csak hallucin�l, vagy bek�pzeli. Hisz a b�tyja meghalt, meg�lte �t. M�gis... Annyira val�s�gh� volt... �s a k�v�ncsis�g, hogy az � sz�j�b�l hallja az igazs�got, annyira f�rta az oldal�t, hogy v�g�l se sz� se besz�d, nagy porfelh�t hagyva maga ut�n egyszer csak felsz�v�dott.

~

- Hm? H�t ez meg?! Hov� lett Sasuke?! - lep�d�tt meg Suigetsu, mikor t�rsa h�lt hely�t l�tta m�r csak, ahogy kitisztult a l�t�hat�r.

- Fontos megbesz�lnival�ja t�madt egy bizonyos szem�llyel. Nemsok�ra visszaj�n - mondta nyugodt hangnemben Madara, �s mivel nem volt tov�bb mit n�zni, �gy gondolta, visszamegy a rejtekhelyre.

***

 Sasuke �szrev�tlen�l hatolt be r�gi h�zuk kertj�be, �s m�g miel�tt felkereste volna a c�lj�t, k�rben�zett a birtokon. Szerencs�re a h�zat csak k�v�lr�l v�dt�k, s azokat az �r�ket is k�nnyed�n legy�rte, gyorsan, felt�n�smentesen.

Nem is igaz�n �rtette, mi�rt �rzik az Uchiha-birtokot. M�gis kit v�rnak ide vissza? Se �, se Itachi nem sz�vesen l�togatta volna meg ezt a helyet, a mostanit lesz�m�tva. Az�rt m�giscsak k�l�n�s, hogy a b�tyja h�vta ide, �s b�r m�g fogalma sem volt, mi�rt, vagy hogyan, egy�ltal�n val�s volt-e a megh�v�s, csup�n azt �rezte, hogy neki ide kell j�nnie, mert tudnia kell az igazat. �s itt van. A megannyi sz�p �s borzalmas eml�k felem�s �rzelmekkel t�lt�tte el. Egyetlen egy helys�get hagyott ki az eg�sz h�zban, m�gpedig azt, ahol a padl�ba iv�dott v�rfoltok m�g mindig jelezt�k, hogy ott kegyetlen mer�nylet t�rt�nt. Oda t�nyleg nem tette be a l�b�t.

Lassan eljutott a b�tyja szob�j�ig, ahol minden vastagon poros volt �s s�t�t. L�tszott, hogy azt j� ideje nem lakj�k. Az � szob�ja m�g hagyj�n, ott az�rt kev�sb� rosszabb a helyzet, de itt azt�n j�l j�nne legal�bb egy hetes takar�t�s! De � nem ez�rt j�tt. A m�g bevetett �gyra dobta le mag�t, �s megv�rta, m�g a hatalmas porfelh� al�sz�ll, csak azt�n vett nagyobb l�legzetet. Kezeit feje al� tette, �s a plafont b�multa. V�rt volna valamire? Meglehet. Csod�kban persze � sem hitt, nem arra gondolt, hogy egyszer csak megjelenik a b�tyja, mert annyira az�rt nem h�lye, �s paranoi�s se.

Tudta, hogy Itachi meghalt, teh�t ezt a lehet�s�get r�g kiz�rta. De vajon akkor mi�rt h�vta ide �s hogyan? Nos, ezen a k�rd�sen Sasuke addig-addig gondolkozott, m�g el nem aludt. F�radt is volt a d�hkit�r�se miatt, �gy �rthet�, mi�rt d�lt ki.

~*~

- L�tom, v�g�l eltal�lt�l ide - sz�lalt meg valaki a h�ta m�g�tt, mire megfordult, �s maga el�tt l�tta b�tyj�t.

- Itachi?! - kerekedtek el a szemei.

- Hn - mosolyogta meg d�bbent arckifejez�s�t az eml�tett.

- De... Hogy?! - �rtetlenkedett Sasuke.

- �gy, kedves �cs�m, hogy... - kezdett bele Itachi, azt�n hirtelen elt�nt. - Te most �ppen �lmodsz - jelent meg a h�ta m�g�tt, mire ijedt�ben ugrott egyet, de hamar megemberelte mag�t.

- V�laszokat akart�l, h�t megkapod.

- Az nagyon j� lenne, ugyanis m�g mindig nem �rtem ezt az eg�szet! Annyira zavaros minden... - h�zta el a sz�j�t az ifjabbik Uchiha.

- Elhiszem, nem is kellett volna, hogy megtudd az igazs�got. De Madara mindig is �nfej� volt, sose lehetett neki parancsolni... - mondta Itachi egy s�hajt�st k�vet�en.

- Engem most nem �rdekel Madara! Megtudtam, h�t megtudtam, most arra is v�laszt szeretn�k kapni, hogy engem mi�rt hagyt�l �letben! Mert �n a Te sz�db�l akarom hallani.

- Ez igaz�n bonyolult dolog Sasuke, de a l�nyege az, amit m�r hallott�l. Fontosabb vagy a sz�momra b�rkin�l �s b�rmin�l, mert az �cs�m vagy �s szeretlek - hunyta le a szem�t v�laszad�s k�zben Itachi, �s csak az utols� sz�n�l nyitotta ki, hogy �ccse szem�be tudjon n�zni.

Sasuke nem volt t�lzottan el�gedett a felelettel, de b�tyja tekintet�b�l mindent siker�lt kiolvasnia. Az �benfekete �riszek most tele voltak �rzelmekkel, nem a gyilkos sharingan, vagy a j�ghideg �s s�t�t szemp�r n�zett vele farkasszemet, hanem Itachi igazi val�ja.

Valamelyest kezdte felfogni a dolgokat, �s meg is nyugodott, mert hitt Itachinak. �m valami akkor sem volt vil�gos a sz�m�ra, �s ez kiss� fel is d�h�tette, �gy elker�lhetetlen volt, hogy ne k�rdezze meg.

- De mi�rt nem mondtad el? Ha nem hazudt�l volna a kezdetekt�l fogva, tal�n minden m�shogy alakul! Megoldhattuk volna, �s akkor m�g te is �ln�l, �s nem �gy k�ne besz�lgetn�nk, �s...

- Sasuke, �llj! - v�gott k�zbe az id�sebbik. - Tudom, hogy sz�modra ez most �rthetetlen, de egyszer majd r�j�ssz, hogy mi�rt rendeztem �gy ezt az eg�szet. K�r ezen tov�bb r�g�dnod, megt�rt�nt, ami megt�rt�nt, az m�r mind m�lt, amit nem tudsz megv�ltoztatni. Eml�kszel, hogy mit mondtam m�g anno? - n�zett le r� k�v�ncsian.

- Hmm - gondolkodott el Sasuke, �s a sz�mtalan eml�k k�z�tt megpr�b�lta megkeresni azt, amire most b�tyja utalt.

- �Nincs m�g egy olyan testv�rp�r, mint mi…�

- Pontosan - b�lintott Itachi. - Nek�nk egyedi a t�rt�net�nk, m�r a kezdetekt�l fogva, �s b�r nem v�gz�d�tt happy enddel, hidd el, ez �gy j�, ahogy van. Mert �n szeretlek, �s mindig melletted �llok, m�g akkor is, ha m�r nem l�tezem. Neked akkor sem eshet bajod - �lelte �t �ccs�t, mire az meglep�d�tt, de azt�n k�nnyes arc�t mellkas�ba f�rva karolta �t � is szorosan Itachit.

Annyira hi�nyzott ez m�r neki. Abban a pillanatban nem akart m�st, csak �r�kk� �gy maradni, egy�tt egym�shoz b�jva a testv�r�vel, �rezni akarta, hogy igenis szereti �t, �s elfelejteni a m�lat, ami annyi f�jdalmat adott neki, �s ilyenn� tette. �jra az a kisfi� akart lenni, akinek gondtalan az �lete, �s annyit j�tszik �s tanul a b�ty�val, amennyit csak akar.

De ezek a v�gyak nem v�lhattak val�ra, �s ezt Sasuke is tudta. Ez�rt addig akarta �lvezni, am�g csak lehet. Nem is sz�ltak t�bbet egym�shoz, csup�n az elmaradt �vek mag�ny�t akart�k p�tolni azzal az �lel�ssel, amiben minden benne volt.

~*~

- Nah�t, n�zz�tek, megker�lt az elveszett b�r�ny! H�t te merre j�rt�l, Sasuke? - k�rdezte g�nyos hangnemben Suigetsu.

- Hazal�togattam - v�laszolta Sasuke t�m�ren, m�gsem abban a st�lusban, ahogy azt megszokt�k t�le.

- �... H�t ok�. Mondd csak, minden rendben?

- Igen. Mi�rt? Tal�n valami gond van? - n�zett a t�bbiekre �rdekl�dve.

- Ja, nem, semmi! - r�zta meg a fej�t mindegyik egyszerre.

- Akkor j� - b�lintott Sasuke, majd ezzel le is z�rt�k a besz�lget�st, mert k�sz�n�s n�lk�l m�ris tov�bb�llt, a szikl�khoz ment, a tengerparthoz, ahol le�lt, �s �gy figyelte n�m�n a t�jat.

Nem v�ltozott meg, sz� sincs r�la. A c�ljai �s szem�lyis�ge ugyan az, csup�n a lelke lett k�nnyebb. Elm�je kitisztult, v�gre nem kavarognak a gondolatai, �s sokkal nyugodtabb. Most, hogy v�gre minden tiszt�z�dott, m�r nem �rez gy�l�letet az eg�sz emberis�g ir�nt, csup�n h�rom embert akar min�l el�bb a f�ld alatt l�tni, m�g, ha az az �let�be is ker�l: A h�rom konohai tan�cstagot, akik mindennek a h�tter�ben �lltak. Mit �rdekelte �t m�r a t�bbi Konohai ember, neki csak az a h�rom kellett, �s felesk�d�tt a b�tyja eml�k�re, hogy saj�t kez�leg v�gez majd mindegyik�kkel, ha elj�n a bossz� napja.

- B�szke leszel r�m, Nii-san! - emelte a tekintet�t az �gre, amiben hevesen lobogott az elsz�nts�g l�ngja.

V�lem�nyek