Szerző: Koinu-chan
Fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült, ezúton is köszönet érte.
A fandom a Naruto című anime, spoilert nem tartalmaz. Ha nem ismered, itt egy kis szemezgetni való: http://photobucket.com/images/sasuke%2520love%2520naruto/
Szószedet:
-dobe: Sasuke hívja így Narutót, nyers fordításban halott levelet jelent
- usuratonkachi: szintén Naru "beceneve", a fekete hajú srác aggatta rá
- seme: "aktív" fél a homoszexuális kapcsolatokban, japánul.
4 évesen
Egy aranyos, szőke kisgyerek ült az óvoda padlóján, kockatornyot építve, néha felhúzva narancssárga overalljának ujját.
- Ety kocka, két kocka, hájom kocka – selypített vidáman.
Egy sötét hajú totyogós huppant le mellé és lefitymáló kifejezéssel figyelte tevékenységét. (Úgy, ahogy egy átlagos négy éves képtelen lenne)
Sasuke is elkezdett tornyot építeni, de sokkal gyorsabban, mint Naruto.
A szőke fiú észrevette ezt, és durcásan felfújta arcát. Gyorsabban rakosgatta egymásra a színes darabokat, nem akart lehagyott lenni a ’hüle cép fiú’ mellett.
Addig építettek, amíg az épület el nem ért a fejükig, akkor megálltak és bámulni kezdték egymást. Mindkét torony 15 emelettel büszkélkedhetett.
Naruto megpróbált felugrani, hogy egy utolsó kockát tegyen a rakásra, de túl kicsi volt hozzá. Sasuke – aki alig volt magasabb a szőkénél – lábujjhegyre állt és felhelyezte az utolsó darabot, ezzel 16-ra növelve az építőelemek számát. Önelégülten mosolygott Narutóra (bár inkább volt aranyos, semmint gúnyos).
Pont! Sasuke: 1 Naruto: 0
_____________________________________
7 évesen
Valahogy ugyanazt az utat választották hazafelé, na nem mintha együtt mentek volna, vagy ilyesmi. Az utcán kiszúrtak egy hatalmas, többszínű nyalókákat árusító boltot.
- Oh… nagyon jól néznek ki – mondta Naruto nyálcsorgatva.
Sasuke a szemeit forgatta.
- Utálom az édességet…
Naruto elutasítóan nyúlt a pénztárcájáért, de csak egy ragtapaszt és egy gombot talált benne.
- Aw, bár csak lenne egy ilyenem – siránkozott mogorva képpel.
A fekete hajú srác újra átnézett a boltra, aztán ördögien elvigyorodott (úgy, ahogy csak egy Uchiha tud 7 éves korban). Odasétált a polchoz, kiválasztott egy fényes piros színű cukrot és odanyújtotta az eladónak egy érmével együtt. Visszasétált Narutóhoz, és vigyorogva rágódott az édességen.
- He? Ez nem fair, azt mondtad nem szereted az édes dolgokat!
- Eldöntöttem, hogy most már szeretem őket.
- Önző dög! – morgott Naruto és keresztbe fonta karjait a mellkasán. Ez a mozdulat majdnem arra késztette Sasukét, hogy megossza vele a nyalókát… majdnem.
Hirtelen egy gondolat ütött szöget a szőke fejében. Lekicsinylően prüszkölt egyet Sasuke felé, aztán ő is elindult a boltba – Majd én megmutatom! – felkiáltással.
Megállt a pult előtt, és a nőt bámulta nagy, fénylően nedves szemekkel. Előretolta a csípőjét, mutatóujját a szájába vette.
- Azok a nyalókák szörnyen jól néznek ki… - lassan hintázott a talpain és bűnbánóan lesütötte a szemeit – De anyuci azt mondja nem költhetünk több pénzt cukorkára… bár csak lenne egy olyanom… egy egészen kis darab is elég lenne!
Szinte látszott, ahogy az eladó elolvad a látottaktól.
- Ó, kis drágám, Isten áldjon. – egy nagy, szivárványszínű nyalókát nyomott Naruto kezébe, és megsimogatta a szőke tincseket. – Tessék, ne aggódj a fizetés miatt. Bűntett lenne egy ilyen aranyos gyermeket megfosztani ettől.
- Köszönöm, hölgyem!
Naruto visszafordult és nyelvet öltött az elképedt Sasukére.
Pont! Naruto: 61 Sasuke: 60
___________________________
12 évesen
Átsétáltak az előcsarnokon, hogy megnézzék a falra függesztett lapon a vizsgaeredményeiket.
- Ha! Érzem, hogy ez most nagyon jól sikerült. Talán még téged is leköröztelek!
- Ne fogadj rá, dobe.
- Ne hívj így!
- Rendben… usuratonkachi.
- Te…!
Addig folytatták a szóváltást, amíg oda nem értek a hirdetőtáblához. Kíváncsian vizslatták a tele írt kiáltványt. Sasuke neve, természetesen, egyből ott volt a lap tetején. De Narutóé…
(tovább megy)…
(sokkal lejjebb)…
(már majdnem ott)…
Igen, a legeslegalján.
- Épp, amit egy dobétól várni lehet. – vigyorgott Sasuke.
- Csak várj, majd legközelebb megmutatom neked! – forrósodott fel Naruto arca.
Pont! Sasuke: 151 Naruto: 150
___________________________________
15 évesen
Akkoriban történt, amikor Naruto szerelmes volt Sakurába. Mindig mögé ült az órákon, és beszélgetni próbált vele, ahányszor csak a tanár hátat fordított. Amikor csak lehetősége volt rá, újra és újra randira hívta, igyekezett Sakura minden figyelmét magára irányítani. Igen, Naruto el volt bűvölve.
De a dolog úgy állt, hogy Sakura nem őt, hanem Sasukét szerette.
- Miért kell neki Sasukét szeretnie? – bosszankodott Naruto. – Sokkal régebbről ismerem őt, mint Sakura. Hogy mondhatja, hogy szereti, amikor csak egy éve ismerik egymást? És Sasuke még csak hozzá sem szól!
Igen, Narutót tényleg elbűvölte Sakura.
Másrészről, Sasuke tökéletes tisztában volt Naruto érzéseivel. A rivalizálás fejében, másnap úgy ment iskola, hogy hagyta, hogy Sakura a karjába csimpaszkodjon, ő pedig átkarolta a lányt. Hivatalosan „együtt jártak”.
Naruto dühöngött, de még mennyire! (Mondjuk, hogy egy egész hegynyi széttépett papír sziesztázott egy tanterem padlóján.)
Ezért Naruto azt mondta Sasukénak, hogy amúgy sem szerette Sakurát, aki csúnya, gőgös és egy fennhéjázó vén szatyor, és idióta volt, amiért pont vele járt.
A fekete hajú srác csak mosolygott rajta.
Másnap Naruto Hinatával kézenfogva ment iskolába. Most ők voltak hivatalosan egy pár.
- Az én barátnőm sokkal jobb, mint a tiéd! – jelentette ki Naruto, amikor összefutott a tetőn Sasukéval.
- Mindegy, dobe, az enyém csinosabb.
- Hinata aranyosabb!
- Sakura okosabb.
- Hinata tud főzni!
- Sakura… uh… jól néz ki rózsaszínben.
- Hinata… öö… halkan beszél?
- Ez hülyeség. Sakura és én jobban csókolózunk. (Ez hazugság volt, Sasuke meg sem akarta érinteni a lányt, nemhogy megcsókolja. Csak azért mondta, hogy Narutót piszkálja.)
- Na persze! Én akármelyik lánynál jobban csókolok! (Ez is hazugság volt, ugyanis Naruto még sosem csókolt meg senkit.)
- Hm, hazudsz.
- Nem, nem hazudok!
- De igen.
- De nem!
- Talán azt sem tudod, hogy kell csókolózni.
- Te-! – Naruto ezt nem hagyhatta annyiban, meg kellett védenie a becsületét. Felemelkedett, megragadta Sasuke gallérját és lehúzta a fejét, amíg ajkaik össze nem találkoztak.
Egy pillanattal később Naruto hátrahúzódott, ráeszmélve, hogy mit tett.
- Én… öhm… úgy értem… - a szőke elhallgatott.
Sasuke elpirult.
Sasuke sohasem pirult el.
Pont! Naruto: 311 Sasuke: 310
___________________________________________
16 évesen
Ez volt az osztálykempingezés. Nos, valójában a semmi közepén voltak egy ócska sátorral, és egy tanárral, aki még a gombákat sem tudta megkülönböztetni az egyszerű gaztól. Hogy még rosszabb legyen, meleg volt – rettenetesen meleg –, az a fajta nap, amikor úgy érzed, hogy a világ egy hatalmas sütő, és te vagy benne a muffin.
Naruto a folyó egyik szikláján ült, magát legyezgetve. Egy átizzadt pólót viselt kék rövidnadrággal.
Sasuke mögötte ült a kövön, látszólag megfeledkezve a hőségről, de ha jobban megnézzük, a haja csapzottan tapadt homlokára.
- Hé, Sasuke, nincs meleged?
- Hn.
- Azt hiszem, élve fogok megfőni.
- Hn.
- Istenem, adj egy kis szellőt!
- …
- Azt hiszem, lehámlik a bőröm.
- Hn.
- Sasuke, nincs meleged?
- Dobe, hagyd abba. Zavaró vagy.
- De Sasuke! Alig tudok levegőt venni ebben a hőségben.
- Hogyne tudnál, hiszen beszélsz, nem igaz?
- Saaasssuuukkke….
- Nézd, az egyetlen, amit tenned kell, hogy beugrasz a folyóba egy kicsit lehűlni.
- Utálok úszni – pillantott le Naruto a hasára, ahol a sebhelye rejtőzött a pólója alatt. Nem arról volt szó, hogy utál úszni, inkább csak nem akarta, hogy az emberek meglássák a heget.
- Nincs senki a közelben. Nem fogják meglátni.
Naruto meglepetten nézett fel, nem hitte volna, hogy Sasuke sejti az okát, miért nem akar levetkőzni.
- Ha ettől jobban érzed magad, én is bemegyek – állt fel Sasuke.
- Tényleg? – kérdezte Naruto lenyűgözve. Az Uchiha sosem úszott, főleg azért, mert a lányok egyből letámadták volna, ha leveszi a felsőjét.
Sasuke áthúzta a sötét pólót a fején és az egyik sziklára dobta. Egy szép fejessel beugrott a vízbe, aztán megfordult, hogy Narutót is behívja.
De Naruto csak a csapattársát bámulta. A víz csillogott és végigfutott a finoman kidolgozott mellkason, hiába volt vékony, tartásából erő és kecsesség sugárzott. Naruto tudta, hogy Sasuke jóképű, de még sosem látta félmeztelenül ilyen közelről.
- Hé, Naruto, jól vagy? Vérzik az orrod.
Pont! Sasuke: 481 Naruto: 480
_____________________________________
17 évesen
Valentin nap volt, és Naruto zavartan álldogált egyik lábáról a másikra, egy doboz házi készítésű csokit szorongatva. Már azt is megbánta, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet.
Sasuke arcáról semmit nem lehetett leolvasni, ahogy Narutóra nézett.
- Te… szeretsz engem? – kérdezte végül.
- M-Mi? Ez csak egy doboz csoki!
- Válaszolj a kérdésre, dobe.
- Én… nos… um…
- Csak mondj igent – Sasuke elővett egy saját kezűleg alkotott csomagot, tele csokoládéval és átnyújtotta Narutónak.
Naruto elpirult, ahogy átvette.
- Igen… szeretlek. Már nagyon régóta…
Döntetlen! Naruto: 500 Sasuke: 500
_________________________________
18 évesen
A szoba padlóját elborították Naruto ruhái, az ágy fájdalmasan nyikordult meg Sasuke segédkezésével. Naruto nyakán kalandozott szájával, finoman megszívva a selymes bőrt, édes hangokat csalva ki a szőkéből.
- Sasuke… miért te vagy a seme? – kérdezte Naruto nehezen lélegezve.
Sasuke megállt egy pillanatra.
- Csak úgy.
- De miért nem lehetek én a seme?
- Mert nem.
- Miért nem?
- Mert én magasabb vagyok – Sasuke közelebb nyomult Narutóhoz, keménységük izgatóan feszült a másik testének. A szőke felnyögött az érzésre.
- És jó vagyok az előjátékban – jártatta végig nyelvét Naruto fülén, izgatottan belenyalva.
- És erősebb vagyok – Sasuke a feje fölé emelte a szőke karjait, aztán kinyúlt az éjjeliszekrényre és elővarázsolt egy pár bilincset. Érzéki lassúsággal tette a hideg fémet a fiú vékony csuklójára, aztán az ágytámlához rögzítette.
- És mert azt mondom – mosolygott Sasuke önelégülten az alatta mocorgó szőkére.
Végső győzelem! Sasuke: 691 Naruto: 690
______________________________________
Sasuke és Naruto mind a mai napig folytatják örök vetélkedésüket, de valahol útközben megszabadultak a tabuktól.
A szerelem már csak ilyen.
Vélemények |