Szerző: desolate butterfly
A fordító megjegyzése: a mű fordítás, a szerző engedélyével készült.
kyuubi: a Naruto testébe zárt Kilencfarkú Rókadémon
NaruSasu, tehát Naruto a seme :)
Kakas a dobozon+Farok Ízű Tészta: aki valamennyire ismeri az angol nyelvet, nyilván találkozott már ezzel a kis pajzán hasonlósággal. Az eredeti szövegben a "cock" szót használták, ami egyaránt jelent kakast, mint állatot, és farkat, mint... noshát, tudjuk ;)
Azért használtam fordításban a Farok Ízű Tésztát, mert Sasuke nem vágódott volna hanyatt, ha az ebéd baromfihúsból készült volna... *bár ki tudja, lehet hogy vegetáriánus XD* Na jó, elég a dumából, élvezzétek ^_^



- Jobbra ez itt a konyha, ott a nappali és azon túl van az én szobám – mondta Naruto és széles karmozdulatot tett.

Sasuke bólintott és a konyhában lévő piszkos edényekkel szemezett. Lerakta a kezében tartott dobozt a földre és ellenállt a kísértésnek, hogy sikítva rohanjon ki az utcára. Még csak néhány perce volt itt, de máris úgy érezte, hogy a kis tér összeszűkül körülötte.

- Hol alszok? – kérdezte.

- Kanapé – felelte Naruto -, hacsak nem akarod feláldozni a segged a kényelmesebb alvás érdekében.

Sasuke mérges pillantással fordult felé, de Naruto már azzal volt elfoglalva, hogy a szófából egy fakószürke színű ágyat varázsoljon.

- És mégis mit akar ez jelenteni?

- Azt – mondta Naruto vigyorogva – hogyha valaha eleget akarsz tenni annak a kis vallomásnak, amit a kórházban tettél…

- Semmit sem mondtam a kórházban!

- …arról, hogy én vagyok a legjobb barátod és azt kívántad, bárcsak több időnk lett volna…

- Baszd meg, ez sosem történt meg!

- …aztán megcsókoltál. – fejezte be Naruto diadalmasan.

Sasuke elpirulva rontott be a konyhába, hátra hagyva Narutót és indulatosan kezdett kutatni a szekrényekben. Instant ramen, egy doboz kockacukor és müzli. Semmi ehetőt nem tartott ez az
idióta?

- Nem csókoltalak meg – mondta Sasuke a müzlinek. Aztán csak úgy magának morgott: - Eszméletlennek kellett volna lenned, seggfej.

Naruto rosszalló hangot hallatott, ahogy a másik fiú mögé állt és állát a vállára fektette.

- Nem annyira eszméletlen, Sasuke – suttogta az Uchiha fülébe, akinek ettől pír kúszott fel a nyakán, hogy lángba borítsa arcát és fülét.

Sasuke a szőke gyomrába vágta könyökét, és elégedetten elmosolyodott, ahogy a fájdalomtól összegörnyedő és köhögő srácot nézte.

- Idi…óta – vinnyogta Naruto ahogy nekitántorodott a pultnak, kis híján leverve az ott lévő cserepes növényt. – Vissza akarsz küldeni a kórházba?

- Az elhallgattatna? – oda sem figyelve kinyitott egy újabb szekrényt, de csak egy árválkodó lisztes zacskót talált, úgyhogy azzal a lendülettel vissza is csukta.

- Kicsit nyűgösek vagyunk ma, Sasu-chan?

A fekete hajú vetett rá egy mérges pillantást, de Naruto csak visszavigyorgott. Csak kicsit volt veszélyes, kicsit elvadult. Ez emlékeztette Sasukét, hogy hiába tűnt minden normálisnak, még csak két napja volt, hogy Naruto majdnem elpusztította a falut, mert a kyuubi átvette felette az uralmat és a túlzott csakra ki akart törni testéből.

Egy hajszálon múlt.

Ez volt az egyik ok, hogy Sasuke beköltözött. Ő volt az egyetlen Konohában, aki elég erővel rendelkezett, hogy kezelni tudja a kyuubit, ha még egyszer probléma lenne (újra). A másik érv természetesen Sasuke „megfigyelés alatt” státusza volt. Az ötlet szerint összetették a falura jelentő két legnagyobb fenyegetést, akik remélhetőleg elintézik egymást és békén hagyják Konohát.

Az Uchiha hülyeségnek tartotta a felvetést, de olcsóbb lakbért és kevesebb ANBU megfigyelést kapott, így nem panaszkodott. Sokat.

- Hol tartod az ételt, dobe? – kérdezte Sasuke, karjait összefonva a mellkasa előtt. – Nem reggeliztem.

Naruto megforgatta a szemeit, odalépett egy polchoz, amit Sasuke már ellenőrzött és elővett egy kartondobozt.

- Élvezd – lökte oda a magasabb fiúnak.

- Az instant tészta nem étel – mosolygott gúnyosan Sasuke, ujjai között forgatva a dobozt. Aztán valami megragadta a figyelmét és majdnem elejtette a tárgyat.

- Valami baj van, Sasuke? – kérdezte a szőke nagyra nyílt szemekkel, az ártatlanság tökéletes jelképével.

Furcsa hang tört fel az Uchiha torkából, ahogy a pultra lökte a dobozt, ami fordult egyet aztán az élén állapodott meg. Az elején virított egy vigyorgó kakas képe és nagy vörös betűk hirdették az alábbiakat Farok Ízű Tészta.

Naruto nyugodtan felvette a dobozt, feltépte a tetejét.

- Óvatosan – mondta, és egy lábast tett a tűzhelyre. – Szét fogod szórni a tésztát és én aztán nem takarítom fel a mocskodat, vetted?

- Mi a franc az? – csattant fel Sasuke, vörös ár kúszott fel az arcán.

- Ebéd.

Naruto forró vizet töltött a tésztára, aztán kavargatni kezdte az evőpálcikákkal. Sasukénak ajánlotta a tálat, de ő undorodó arccal hátrált meg.

- Nem várhatod tőlem, hogy megegyem azt. – mondta Sasuke a kyuubit figyelve, aki nem zavartatta magát, és a szájába tuszkolt egy nagy adag tésztát.

Boldogan mosolygott, kihalászott egy újabb falatot és teljesen figyelmen kívül hagyta a fekete hajút.

- Ez finom – válaszolt végre a szőke, lenyalva egy kis szószt az ajkairól. – Ki kéne próbálnod. Biztos vagyok benne, hogy ízlene.

- Ez valamiféle vicc akar lenni?

Naruto szemében az ártatlanságot felváltott a csíny, amit Sasuke már kilométerekről megérzett. Ez bajt jelentett, és fejfájást Sasuke számára.

- Mi a vicces benne? – kérdezte Naruto vontatottan. Újabb adag tűnt el a szájában, ezúttal jóval több hangeffekttel. Sasuke félrefordította a fejét, de szemeit a másik fiúra szegezte, gondolatban leutánozva szájának mozdulatait.

- Ízletes – mondta Naruto, lenyalva a szószt a pálcika végéről, és Sasuke azon kapta magát, hogy ösztönösen együtt nyel a másikkal. – Talán egy kicsit sós… de ha egyszer hozzászoksz ehhez az ízhez, semmihez sem tudod majd hasonlítani.

- Fo… fogd be, idióta!

Szégyen a futás de hasznos alapon, Sasuke elkezdett hátrálni, amíg háta a szekrényhez nem préselődött. Naruto közelebb lépett hozzá, a tálat forgatta kezében.

- Azt hittem, éhes vagy, Sasuke – susogta, pálcikájával fogva egy kis tésztakupacot. Sasuke felé nyújtotta, aki erre megmakacsolta magát és szorosan összezárta a száját.

Naruto közelebb hajolt hozzá, Sasuke szemei elkerekedtek.

- Nem, nem, nem így. Először megfújod – kissé szétnyitotta ajkait és ráfújt, párát fújva Sasuke szája felé. Ahogy a gőz az orrába szökött, köhögni kezdett.

Amint szája kinyílt, Naruto közé nyomta a pálcikát és figyelte, ahogy Sasuke a sós falatokon rágódik, amit hamarosan kénytelen lesz lenyelni.

Ahogy a forró étel a torkába ért, Sasuke ütésre emelte a kezét de Naruto elkapta az öklét. Az evőpálcika a földre esett, a tál a pultra került, el az útból.

- Látod? – kérdezte Naruto, figyelmen kívül hagyva a fenyegetések és szitkozódásokat, ahogy Sasuke ellene szegült. – Finom. Bár én általában jobban szeretem a csípősebb tésztákat. Akkor a legjobbak, amikor nedvesek és nem átázottak, ugye, Sasuke?

- Naruto, megöllek! – mondta Sasuke komoly hangon, de aztán a szőke szája az övén volt, nyelve utat tört a szájába és kényeztetni kezdte annak belsejét.

A pult széle Sasuke hátába vájt, de az egyetlen lehetőség az volt, hogy előre lépjen Naruto felé. Lehetetlen volt, hogy Sasuke ezt tegye, úgyhogy csak tűrte, hogy a kyuubi elmélyítse a csókjukat és egyik combjával szétválassza lábait.

Naruto másik keze felkúszott a karján, összefogta a fekete hajú srác csuklóit és a felettük lévő szekrényajtónak szegezte. Az Uchiha ösztönösen próbált ez ellen küzdeni, de ahogy a körmök érzékeny bőrébe nyomódtak, nyugton maradt. Sasuke mindent elfelejtett amikor Naruto az ágyékához dörzsölte térdét. Minden egyes könnyű lökés elakasztotta a lélegzetét, a szíve őrült módon feszült a bordáinak.

Furcsa érzés volt, mint egy gyorsan terjedő betegség. Sasuke hagyta, hogy érzékei túláradjanak az érzéssel, hátradőlt és élvezte a kényeztetést.

Néhány percig így maradtak, aztán Naruto elszakadt a másik szájától, hogy arcán és nyakán kalandozzon.

- Sasuke – zihálta a hófehér bőrnek -, nem löksz el magadtól.

- I-idióta – morogta Sasuke, kissé Narutónak támaszkodva. – Fogod a kezemet.

Naruto hosszan vizslatta, arcán tükröződött a hitetlenség, hiszen a társa könnyedén lerázhatta volna magáról. Sasuke kezdte kényelmetlenül érezni magát az átható pillantástól, el akart lépni, amikor Naruto újra rabul ejtette, szájával utat keresve a szájához.

- Rendben van. – a szavak csak úgy kibukkantak, alig súrolva Sasuke bőrét. – Majd én elintézem.

Sasuke akarta is meg nem is tudni, hogy mit kell elintézni, de mielőtt szóra nyithatta volna a száját, Naruto kezei végig futottak a testén, egy percre megállapodtak a cipzárján, a térdéig lehúzták nadrágját. Aztán ő felkenődött a fára és Naruto szája ott volt rajta, körülötte, mindenhol és Sasuke feje hátrahajlott, körmei apró mintákat szaggattak Naruto ingébe.

Zavarbaejtően kevés időbe telt.

Néhány lassú nyelés és mély szívás elég volt, hogy Sasuke egy furcsa nyögéssel Naruto szájába engedje magát. Kinyitotta a szemét (bár nem emlékezett, hogy mikor csukta be), hogy észrevegye a szőke hajba temetett ujjait, és hogy Naruto fejét közel tartja a combjához.

Nem úgy tűnt, mintha Naruto bánta volna. Gyengéden simogatta a bársonyos bőrt Sasuke belsőcombján, amíg az Uchiha fel nem szisszent és el nem lökte magától, hogy kapkodó mozdulatokkal felhúzza nadrágját.

- Feltételezem- feltételezem, elvárod, hogy viszonozzam - köpte a szavakat, amikor újra képes volt megszólalni.

Naruto kuncogott és kiegyenesedett a kényelmetlen pozícióból. Sasuke látta, ahogy kezei elősiklanak a nadrágjából.

- Aw, – mondta a kyuubi hordozó, kezét a combjába törölve, vékony csíknyi fehér anyagot hagyva ott. – jó vagyok. Tudod, élvezet téged figyelni.

Sasuke elpirult – ki tudja hányadik alkalommal aznap – és Narutót félrelökve végre kiszabadult. Ahogy elhagyta a másik srácot, felnyögött a hátába hasító fájdalomtól. Talán összeszedett néhány zúzódást, amit nehezen tud majd kimagyarázni Sakuránál a holnapi egészségügyi-ellenőrzésen. Nagyszerű.

Tudta, hogy kék szemek bámulják, ahogy megfogta a tányért és a szemétbe lökte. Az átkozott kakas rákacsintott a dobozról, szinte nevetve rajta, úgyhogy Sasuke hangos puffanással hagyta a szemetest a földre zuhanni.

- Szóval… - hátulról karok ölelték át és Sasuke megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Naruto a füléhez dörgölte az orrát. – Át kellene vinnem a cuccaid a hálószobába?

Naruto orrát betörni nem oldotta meg igazán a problémát, de Sasuke jobban érezte magát tőle.

Nem bánta meg később sem, amikor aznap éjjel Naruto horkolni kezdett az orrát ért károsodás miatt. Mert a szőke arcára szorítani egy párnát és kirúgni a saját ágyából, hogy a kanapéra száműzze, már magában jutalom volt. Annyira, hogy Sasuke hagyta a dobét hajnalban visszamászni az ágyba, engedve, hogy átölelje őt és a hátának dőlve aludjon.

Aznap és azóta is minden éjjel.

Vélemények