Ellopott sz�vek

Szerz�: kawaii-kirei
A ford�t� megjegyz�se: a m� ford�t�s, az �r� enged�ly�vel k�sz�lt.




Naruto paranoi�s volt.

Igaz�n, igaz�n paranoi�s.

N�gy �r�ja cirk�lt a faluban, �s kutatta a tolvaj nyomait, aki valami igaz�n �rt�keset lopott el t�le. M�r este t�z �ra is elm�lt, de m�g esz�ben sem volt feladni. F�leg nem, amikor a tolvaj �ppen pr�b�l meglepni az � dr�ga, dr�ga dolg�val. De mi�rt akarta azt egy�ltal�n a tolvaj? Nem mintha ak�rmire tudta volna haszn�lni, vagy seg�tette volna �t.

Naruto �r�lt m�don rohang�lt az utca egyik v�g�b�l a m�sikba, el�sz�r balra, azt�n jobbra fordult, felugrott egy h�ztet�re, el�re kett�t, azt�n �jra sz�tn�zett. Hol lehet az az �tkozott tolvaj? Biztos, hogy m�g a faluban volt. El kellett kapnia!

De a sz�ke m�r h�romszor k�rbej�rta Konoh�t, �s nyom�t sem l�tta a pokolfajzatnak.

Meg�llt, ahogy a p�nik v�gigk�szott a csontjaiban. Mi van, ha nem tudja elkapni? Ha soha nem szerzi vissza azt? Mit fog csin�lni?

Morogni kezdett, �s a tet�re roskadt a kimer�lts�gt�l. A csillagok mintha csak r� kacsintgatn�nak, f�ny�kkel sz�rt�k tele az �jjeli eget. Naruto �ket is �tkozta a gondtalans�guk�rt. Mit�l olyan �r�mteli a mai nap? Hiszen most lopt�k el t�le a legdr�g�bb tulajdon�t a vil�gon.

- Fen�be! Amikor a kezeim k�z� ker�l, �n… �n… - duzzogott.

- Te mi?

Naruto szemei hatalmasra t�gultak, ahogy egy mozdulattal �llt fel. A j�vev�nyre n�zett, �s minden gyan�ja beigazodott.

- TE! – szisszent fel. – HOL VAN? SASUKE, TE TOLVAJ!

Sasuke �rtatlanul elmosolyodott, �s k�zelebb l�pett, am�g arcukat csak n�h�ny centi v�lasztotta el.

- Mi hol van?

Naruto elpirult a fi� k�zels�g�t�l, de nem h�tr�lt meg.

- Az. Tudod, az!

- Att�l f�lek, nem tudom, mir�l besz�lsz – csiripelte a m�sik vid�man, �s el�re d�lt.

- Sasuke, te idi�ta! Add vissza! – sip�tott a sz�ke, ahogy Sasuke meleg lehelete az ajk�t csiklandozta.

- Mondtam, hogy nem tudom, mir�l besz�lsz. Legy�l konkr�tabb, Naruto. – Sasuke elvigyorodott, hangja nem volt t�bb, mint f�lledt suttog�s.

- Az! Francba, Sasuke, az! Elloptad! – cincogta Naruto v�r�s arccal. – Elloptad a sz�vemet!

Ez volt minden, amit Sasuk�nek hallania kellett, hogy el�re hajoljon �s �sszenyomja ajkaikat, elnyelve a sz�ke m�g megmarad� ellenkez�s�t. Sz�juk egy�tt mozdult, nyelveik el�resiklottak, hogy meg�zlelj�k a m�sik sz�j�nak �z�t. Naruto v�r�s arccal, zih�lva l�pett h�tra, de alig volt egy pillanatnyi szabadul�sa, miel�tt Sasuke �jra lecsapott a sz�j�ra. Er�lyesen �s durv�n, de nem tudott panaszkodni a b�n�sm�d ellen.

Egy mosollyal Sasuke h�tra hajolt, egy utols�, hossz�, elny�jtott nyal�ssal k�nyeztetve Naruto als�ajk�t.

- Nem loptam el a sz�vedet, Naruto. Te adtad nekem.

Tal�n a csillagoknak m�gis csak van okuk, hogy �gy hunyorogjanak az �g tenger�ben.

Figyelmen k�v�l hagyva a sz�ke sz�gyenl�s nyikkan�s�t, el�re hajolt, hogy �jra megcs�kolja.

- Ha akarod, �n is neked adom az eny�met.

V�lem�nyek