- Viszlát Kiba - kiáltott egy utolsót Deidara, mielőtt belépett volna a bejárati ajtón.
Amint a nyílászáró szerkezet becsukódott mögötte, arcáról lehervadt a mosoly.
- Hazajöttem Naruto! - kiáltott be a nappaliba, miközben nekiállt levenni a cipőjét.
Bentről semmi válasz nem érkezett, amit kicsit furcsállt, hisz a szőke ma egy órával előbb végzett az iskolában, mint ő.
Aztán meghallotta a billentyűzet egyenletes kopogását, és rájött, hogy Naruto megint az MSN előtt lóg, és beszélget azzal a haverjával, akinek máig nem tudta megjegyezni a nevét.
Nem baj. Legalább a fiú nem támadja le, hogy miért van ilyen komor arca már megint.
Pedig ez alatt a két év alatt, amióta együtt laknak igazán megszokhatta volna, hogy Deidara csak addig mosolyog, amíg mások is a közelben vannak, olyanok, akiknek nem akarja kimutatni, hogy mennyire fáradt, álmos, nyűgös, és mennyire elege van az egész világból.
Belépett a nappaliba. Mivel a lakás meglehetősen kicsi volt, ezért a nappaliba beépítettek egy galériát is. Fent a galérián volt a számítógép, meg az összes ehhez kapcsolódó technikai kütyü.
- Hé Naruto! - szólt fel a másiknak
- Nahát Deidara, már haza is érkeztél? - fordult felé meglepetten
- Néztél mostanában az órára? - vonta fel kérdőn a szemöldökét az idősebb
- Hát nem igazán de... Hékás! Már ennyi az idő?!
Deidara lemondóan legyintett egyet a szőke felé.
- Van itthon valami kaja?
- Jah, némi ramen... - de már nem igazán figyelt a másikra, újra elmélyedt az MSN rejtelmeiben.
Az idősebb felsóhajtott, most már emlékezett annak a srácnak a nevére. Sasuke Uchiha.
Az elmúlt két évben, a cserediák program miatt már járt itt párszor az a kölyök.
Miközben ezen gondolkozott kiment a konyhába, hogy szerezzen magának valami harapnivalót. Ma még tengernyi rajzolnivalója van, a rajzoláshoz meg kell az energia, mondjon bárki bármit is.
Deidara igazi művészlélek volt. Imádott rajzolni, bár nem mutogatta sokat a képeit.
Néha-néha csinált egyet a barátainak valamilyen alkalomból, de a legtöbbet megtartotta magának.
Kezében egy tányér ramennel elindult befelé a szobájába...
A rajzolásról viszont sajnos eszébe jutott Ő.
A kezében a tányér vészesen megremegett.
Deidara erőnek erejével próbálta másfelé terelni a gondolatait. Nem! Nem akart rá gondolni.
A szobájába már úgy esett be, mint valami őrült. Lerogyott a padlóra. A ramen nagy része ráömlött a padlószőnyegre, de most még ez sem érdekelte.
Menekülni akart. Elmenni valamerre másfelé. Biztos van rá valami lehetőség!
Ebben a pillanatban kék szemei felcsillantak.
Elmosolyodott.
Gúnyosan, és keserűen, de elmosolyodott.
- Hát persze - suttogta
Azonnal kivágtatott a szobából.
- Hé Naruto!
- Mi van már megint?
Deidara vett egy mély levegőt.
- Mit mondtál, még lehet jelentkezni Iruka-senseinél a cserediák programra?
Naruto egy pillanatig meglepetten félrebillentette a fejét. Majd hatalmas rókavigyor terült szét az arcán.
- Hát persze, hogy lehet még! - nevetett rá az idősebbre - Talán te is szeretnél jönni Deidei?
- Ne becézgess - sóhajtott lemondóan Deidara - amúgy meg jah - vigyorgott rá a másikra - tök nagy ez az év végi hajtás, egy kis pihenő meg mindenkinek jól jön, nem?
- De, bizony - bólogatott elégedetten Naruto.
Több szó nem esett köztük, Naruto visszafordult a gép elé, Deidara pedig visszament a szobájába.
Felvette a rament a földről, és keserűen felsóhajtott.
Nah, már megint takaríthat, csak mert hülye.
Már indult volna valami tisztítószer után, amikor a tekintete megakadt az ágyára ledobott vázlatán. Még reggel csinálta.
Már nem is emlékezett rá mit rajzolt.
Odalépett a füzethez és felvette.
Egyből eszébe jutott, hogy miről álmodott. Menekült. Előle.
Aztán megjelent egy sötét alak, és megmentette őt. Nem látta pontosan az arcát... De a szemeire emlékezett.
- A megmentéssel elkéstél - sóhajtott fel - megmentem én magamat.
Előszedte a másik vázlat füzetét a táskájából. Órán elkezdtek csendéletet készíteni, de nem sikerült befejeznie.
Talán rajzolás közben nem gondolkozik majd ennyit mindenféle baromságon.
***
Itachi Uchiha fejfájósan ébredt. Ez a tegnapi nap fényében, nem igazán volt meglepő, ha a haverokkal elmegy inni, annak mindig másnaposság lesz a vége. Ráadásul most nem is a saját jókedvére ébredt fel, hanem az ébresztőórájára.
Az isten szent szerelmére! Minek csöng az a vacak, ha hétvége van?
Itachi, egy laza mozdulattal leverte az órát az éjjeliszekrényről. Az agresszív időjelzőnek ezzel befellegzett. Hatalmas csattanással ért földet a mahagóni fapadlón. De legalább azzal a gondolattal szálhatott az örök vadászmezőkre, hogy elérte a célját. Ugyanis az Uchiha fiú felült és nyújtózott egy hatalmasat. A szoba békés, ébredés utáni csendjét megzavarta egy alak.
Pontosabban Itachi öccse, Sasuke.
- Ébresztő már Ita!
- Nyugi van öcs - ásított egy nagyot az idősebb - mennyi az idő?
- Hivatalosan már fél órája a reggeliző asztalnál ülsz - felelte erre hűvösen Sasuke, karba tett kézzel nézte a félkómás bátyját.
Ha ilyenkor látta kora reggel Itachit, mindig megvilágosodott, miért is nem próbálta ki eddig az alkoholizálást. Talán mert nem akar ilyen elkúrt fejjel ébredni? Bingó! Amúgy meg, ha drogot akar ott van neki Naruto. Az a srác felér vagy 10 üveg vodkával.
Itachi felnyögött.
Két dolog volt, ami komolyan lett véve, ebben az istenverte családban. A munka, és a közös családi reggeli hétvégén.
A szülei valószínűleg így is eléggé pipák rá a szánalmas irodalom jegyei miatt, és mert nem ért haza időre. Ezt pont azzal kell megkoronáznia, hogy elkésik a családi reggeliről. Magában gratulált magának, amiért ilyen zseniálisan összehozta a dolgokat.
- Mond meg apának, hogy 10 perc és lent vagyok - sóhajtott fel végül, és hanyatt vágódott az ágyán.
Semmi kedve nem volt felkelni.
- Megmondom, de ha így fetrengsz csak, akkor 10 óra sem lesz elég.
- Hn - felelte nagyon elmésen erre Itachi.
Megvárta, amíg az öccse kimegy a szobából, utána egyből felpattant és neki állt kapkodni reggeli készülés címszóval. Mivel tegnap nem fürdött már le, amikor hajnali négykor hazaért, azért azt mindenképp meg kellett tennie, meg amíg sikerül végre egy olyan ruhát választani, ami az ő drágalátos konzervatív apjának az ízlésébe is belefér, az egy külön műsorszám lesz...
Úgy fél óra múlva már le is ért a közös étkezőbe.
Már mindenki befejezte a reggelijét.
- Végre méltóztatsz leérni - jegyezte meg gúnyosan az apja Fugaku, fel sem nézve a reggeli újságából.
Itachi nem szólt egy szót sem, csak leült, és komoran elkezdte enni a kikészített sültszalonnát. A kajája már félig kihűlt.
- Legalább köszönhetnél fiam, ha késel, esetleg bocsánatot is kérhetnél, anyáddal elfoglalt emberek vagyunk - susogta vészesen halkan Fugaku.
Mikoto, az anyja kérlelő tekintettel szuggerálta a nagyobbik fiát. Utálta a reggeli veszekedéseket. Bár úgy néz ki, hogy a mai elkerülhetetlen lesz..
- Ha olyan elfoglaltak vagytok nem kellett volna megvárni - felelte hasonló stílusban Itachi.
Az étkezőben megfagyott a levegő.
Fugaku egyetlen intéssel kiküldte a szolgákat, akik eddig bent várakoztak, hátha kér még valaki valamit.
Hát igen, a legidősebb Uchihának elvei voltak. Nyilvánosság előtt, még akkor is, ha a saját házában van, nem ordibál.
- Talán azért, mert a drágalátos irodalom tanárod mellékelt egy kedves levelet, mely szerint bukásra állsz! - sziszegte dühödten Fugaku
Itachi meglepetten pillantott fel a tányérjából.
Azt tudta, hogy szarul áll, de hogy ennyire!
- Hm - morogta.
- Nem akarsz ezzel kapcsolatban semmit se mondani? - kérdezte még mindig sziszegő hangon az apja.
Itachi tisztában volt vele, ha így folytatja, az apja pillanatok alatt elveszíti az önkontrolját, és ordibálni fog, de az is nagyon valószínű, hogy eltiltja a partizástól, meg a délutáni császkálástól, amit ő természetesen nem fog betartani, és mindezeknek egyenes következménye lesz az is, hogy egész nyáron bent fog dögleni a család cégénél, olyan jeligével, hogy "tanuljon végre egy kis felelősséget".
- Ha azt mondom, hogy sajnálom, megváltoznak a jegyeim, vagy mi? - kérdezett vissza.
Tényleg tudta mi lesz ennek az egésznek a következménye, de olyan kurva magasról leszarta.
Sasuke felszisszent, Mikoto pedig a szája elé kapta a kezét. Fugoku egy teljes percig némán bámulta a legidősebb fiát.
- Hát akkor most jól figyelj ide kölyök! Javítasz a jegyeiden, a következő dolgozatodat pedig minimum hármasra megírod, vagy a nyarat a cégnél töltöd, és nem mehetsz el még esténként sem sehová! Valamint... Mivel szemtelen voltál, és a kedves irodalom tanárod, aki mint emlékszel az osztályfőnököd is, megjegyezte nekünk, hogy nem veszel részt a közösségi életben, ezért rész kell venned valami közösségi dologban! Vegyél példát Sasukéről. Jó jegyeket hoz haza, ráadásul már négy éve részt vesz a cserediák programban.
- Aminek következtében folyton jön ide az, az idegesítő Naruto - morogta sötéten Itachi.
Ki nem állhatta azt az idegbeteg hiperaktív kölyköt, aki minden évben két hétre minimum tiszteletét teszi náluk, mondván, hogy cserediák.
Tisztában volt azzal, hogy Naruto az apját is idegesíti, de ugyebár ilyenkor jó példa volt, hogy bezzeg Itachi nem csinál soha semmit!
Sportolhatna, mert jól tud, de nem akar. Folytathatná a kendót, de azt sem akarja.
Járhatna szakkörökre, tarthatna kis idiótáknak korrepetálást... Egyik sem az ő stílusa.
Egyébként Itachi is lehetett volna minimum olyan jó tanuló, mint az öccse.
Az egyetlen dolog, amit rühellt, az a fentebb emlegetett tantárgy, amiből bukásra is állt.
De a matekot, meg a fizikát például, ami mindenki másnak nehéz volt, ő kirázta a kisujjából.
Önszántából talán szerette is volna ezeket a tantárgyakat, de mivel az apja kényszerítette őt fizika és közgazdaságtan faktra, ezért ki nem állhatta az egészet. Szívesebben tanult volna, mondjuk a turisztikáról, vagy a vendéglátó iparról... vagy bármiről, olyanról, aminek semmi köze nincs az apjához...
- Igen?! Hát akkor, megírom Kakashi-senseinek, hogy idén te is részt akarsz venni a csereprogramban! - jelentette ki magabiztosan Fugaku.
Ez alkalommal biztos volt benne, hogy megfelelő büntetést talált ki a fiának.
- Ezt nem teheted! - pattant fel dühösen Itachi
- De megtehetem, és meg is fogom - felelte gúnyos mosollyal az ajkain Fugaku.
Itachi sarkon fordult, már épp elhagyta volna az étkezőt, amikor még az apja utána szólt.
- Jah, és a takarítónő megtalálta az ellenőrződet...
Itachi ledermedt. Ez pláne nem jelent neki semmi jót.
- ... mind a 22 intővel, amit mi állítólag aláírtunk, csak nem értesültünk erről a tényről.
Ennyi, kész, Itachi kiviharzott a teremből. Agyát elborította a vörös köd.
A fasznak kell egy idegtépő kiskölyök ide még az ő nyakába is!
Mi a kurva életért nem rejtette el jobban azt a kibaszott kis füzetet!
Valamint, mi a faszért olyan kurva kedves Kakashi, hogy leveleket írogat itt a szüleinek a jegyeiről!
Egyáltalán mikor lesz az a kibaszott csereprogram?!
Az öccse mondta, de mit is mondott az a kis seggnyaló gennyláda?
Két hét... A picsába, a jó büdös picsába!

Vélemények     Következő--->