Ap�m nevel�s�nek k�sz�nhet�en mindig hallgatag voltam. Nem b�ztam senkiben, mindenkit csak megfigyeltem, t�roltam magamban az inform�ci�kat, hogy ha esetleg legk�zelebb ellens�gemk�nt l�tom viszont, k�nnyen legy�zhessem.

A kezdetekt�l fogva egy harci g�pezet voltam. Ahogy azt mindenki elv�rta t�lem.

Kiv�ve egy szem�lyt.

Sokan szinte istenk�nt tekintettek r�m, �gy id�vel �n is magamra. A leger�sebb ninjafalu leger�sebb kl�nj�nak a leger�sebb tagja. El�vigy�zatoss�gb�l titkoltam a k�pess�geimet, de az eredm�nyeimr�l nem volt olyan, aki ne �rtes�lt volna. Egy fi�, aki m�g csak 10 �ves, de m�r k�pes haszn�lni a kl�nja v�rk�pess�g�t, valamint a legjobb eredm�nyekkel v�gzett a chuunin vizsg�n. Egy gyerek, akinek gyerekj�t�k a gyilkol�s. Ha volt is n�h�ny ellens�gem, m�g azok is elismert�k, hogy egy zseni vagyok.

Kiv�ve egy szem�lyt.

Amikor ap�m hatalomm�ni�ja m�r nem b�rta az elnyom�st, �sszeh�vta a kl�nunk legnagyobbjait. �gy gondolt�k minket illet a Hokage hatalma. Term�szetesen �n lettem a kett�s�gyn�k.12 �vesen beker�ltem az ANBU-ba �s csakhamar szert tettem a kapit�nyi rangra.
4 �vesen tan�ja voltam a 3. nagy shinobi h�bor� puszt�t�s�nak. Akkor m�g t�nyleg gyerek voltam, senki nem hib�ztathat �rte, hogy emiatt ilyenn� v�ltam. Abb�l az id�b�l az eml�keimben nincs m�s csak hal�l. Holttestek �s varjak minden�tt. A hullab�z �s a v�rszag �lland�, mint az emberek hal�lsikolyai is. Gy�l�l�m a h�bor�kat. V�gtelen�l.
A rokonaim pedig egy �jabb ilyen sz�rny�s�get k�sz�ltek kirobbantani csak az�rt, hogy azt�n �k vezethess�k a T�z orsz�g�t. �ket is meggy�l�ltem. Az �sszest, mert nem l�tt�k �t, amit �n.

„Uralkodni akartok, de m�gis kin?! A holtakon?!”

Nem tudtam meg�rtetni vel�k, �s mivel m�g pap�ron nagyon is gyerek voltam, �gy k�nytelen voltam ap�mnak engedelmeskedni.
Viszont a Hokag�nek elmondhattam. �letem els� S rang� k�ldet�se volt az utols�. Elt�r�lni a f�ld sz�n�r�l a teljes Uchiha k�nt. Nem b�ntam. R�szolg�ltak.

Kiv�ve egy szem�lyt.

Mellette nem z�rhattam el magam, egyszer�en kik�nyszer�tette bel�lem, hogy besz�lgessek vele, tan�tsam meg mindenre, amit tudok. Gyerek volt, ez�rt azzal a naivit�ssal fogalma se volt r�la, mit jelent az, hogy ilyen fiatalon ekkora a hatalmam. Neki csak szimpl�n a legjobb voltam.

„ - Apa, ma b�j�csk�ztunk Itachival, de amikor megtal�ltam, a bushin no jutsuval megl�pett! Ez ugye csal�s?”

„ - �, m�r tudod haszn�lni a bushin no jutsut?”

„ - ... Nii-san, vacsora ut�n tan�ts meg engem a bushin no jutsura!”

Egy olyan valaki, akinek birtokolni akarja az erej�t, akire hasonl�tani szeretne, akiv� v�lni akar. Gondolom, csak arra a figyelemre �s elismer�sre v�gyott, ami nekem adatott. F�leg ap�nk�ra.

�gy sajn�ltam, hogy pont ez az egy, amit nem kapott meg. M�g akkor se, amikor az Akad�mi�ra ker�lt. Fugakunak akkor is csak a puccson j�rt az esze. Hogy mik�pp v�lhatn�k k�mm�.

„ - A holnapi speci�lis k�ldet�s. �gy d�nt�ttem, hogy velem j�ssz.”

Hallottam, ahogy Sasuke sz�ve kihagyott egy �temet. Ap�nk pedig folyamatosan azt hangs�lyozta, mennyire fontos ez�rt a m�snap. M�g v�letlen�l se gondolt a fiatalabbik fi�ra. Ha nem tettem volna semmit, az �cs�m biztos �ts�rta volna az �jszak�t.

„ - Azt hiszem, el kell utas�tanom.”

„ - Te meg�r�lt�l?! Tudod mennyire fontos a holnap?! Mi a franc van veled?!”

Kellemetlen a sz�l�knek, ha azt l�tj�k, hogy egyre jobban elvesztik az ir�ny�t�st a kamaszod� gyerek felett. H�t m�g a mi csal�dunkban.

„ - El fogok menni Sasuke beavat�si cerem�ni�j�ra a Ninja Akad�mi�ra.”

�gy �reztem, v�gre kicsit �nmagam lehetek azzal, hogy megv�dem �t. Megmutattam ap�nknak, mennyire fontos sz�momra az egyetlen testv�rem. A saj�t felmen�mnek mutattam p�ld�t gyereknevel�sben. Biztos vagyok, hogy ezek ut�n hatv�nyozottan odafigyelt Sasuk�ra. M�r csak az�rt is, mert �t m�g tudta manipul�lni, engem m�r nem.

Sasuke ennek ellen�re, hogy megkapta, amire v�gyott... m�g mindig �n voltam neki a legfontosabb. Tov�bbra is az�rt k�zd�tt, hogy r�m hasonl�tson, pedig �n l�ttam, hogy ap�nk egyre jobban fel� hajlik. Tal�n az �cs�mnek nem mutatta ki.

Nem �rtettem Sasuk�t, de egyben biztos voltam. �n nem akarom, hogy olyan legyen, mint �n. El�gg� ismerem magam ahhoz. T�l vid�m, t�l kedves, t�l �nzetlen... egyszer�en t�l j� volt ahhoz, hogy t�nkretegyem.

M�sik arcomat mutattam neki, mint a t�bbi embernek. � egy olyan embert l�tott, amilyenn� �n akartam �t tenni. Er�ss� �s boldogg�.

Sokat gondolkodtam ezen, �s amikor realiz�l�dott bennem, hogy a kedvess�gem �s a t�r�d�sem id�vel term�szetess� v�lt, r�j�ttem, hogy � az egyetlen, aki t�nyleg ismer, �s tudja, milyen vagyok val�j�ban. Egyed�l mellette voltam �nmagam. Tal�n mert neki nem voltak elv�r�sai, amik teljes�t�se �rdek�ben m�snak kellett volna mutatkoznom. Azt hiszem az egyetlen dolog, amit t�nyleg akart, hogy t�r�djek vele.

Sasuke... t�nyleg csak arra v�gyott, hogy szeressem.

Sose k�rtek t�lem ilyesmit. Tudom, hogy term�szetes, mivel a b�tyja vagyok, de m�gis mit tehettem volna? A sz�leim cs�ppet sem �gy viselkedtek, ahogy egy ap�nak �s egy any�nak kell. M�g a h�zass�guk se norm�lis egy h�tk�znapi ember szem�vel n�zve. Ki h�zasodik �ssze �rdekb�l a saj�t rokon�val? Persze erre csak id�sebb koromba j�ttem r�. Nekem is volt m�r jegyesem, de hidegen hagyott a l�ny.

Mikor m�g ap�m nevel�se nem hatott r�m annyira, �rdekeltek az emberek �rz�sei. Mindent tudni akartam r�luk, f�leg a pozit�vokr�l. Mi a boldogs�g... milyen �rz�s, �s mi a meghat�roz�sa... mi a b�ke... mi a szeretet... �s ha a szerelem ann�l az �sszetart�sn�l is er�sebb, akkor az mi...
Az utols�ra any�m azt v�laszolta, hogy az, mikor valakit mindenn�l jobban szeretsz �s b�rmit fel�ldozn�l �rte. Ebb�l kiindulva a saj�t �cs�mbe szerettem bele.

Persze ez nem igaz�n sz�m�t. Annyin v�ltoztatott mind�ssze, hogy kicsit jobban ker�ltem. Saj�t magam miatt is.
M�gis... sz�ks�ge volt r�m. Ap�nk m�g mindig nem mutatta ki, mennyire b�szke r�, pedig Sasuke ugyan olyan j�l szerepelt az iskol�ban, mint �n egykor.

„ Mindig itt leszek neked, mint egy v�gs� akad�ly, melyen igyekezned kell fel�lkerekedni. M�g ha emiatt meg is gy�l�lsz. Mert erre val� egy id�sebb testv�r.”

�szinte szavak egy hazug embert�l. B�cs�nak sz�ntam.

Valahogy az �cs�m mindig el�rte, hogy kedves legyek vele. Mikor mellette lehettem nyugodt voltam. B�k�s, pedig m�r nyugtat�znom kellett magam azokban a napokban. M�gis � el�rte, hogy �gy �rezzem, minden rendben. K�ptelen voltam b�rki ir�nt is gy�l�letet t�pl�lni.

Azoknak a nyomorultaknak persze musz�j volt megfosztani ett�l a lopott boldogs�gt�l.

„Itachi itt van? Azonnal gyere ki! Besz�ln�nk kell!”

Feld�h�tettek az alattomoskod�ssal. Sok ostoba, akik nem b�rnak magukkal. Shisuit tal�n t�nyleg ismert�k annyira, de engem semmik�pp! Teljesen m�s vagyok, mint b�rmelyik Uchiha! B�k�t akarok, �s nem hatalmat!
Az egyik lek�lyk�z�tt, a m�sik azt hitte, hogy er�sebb n�lam. Mindketten komoly hib�t k�vettek el.
M�r elegem volt az eg�szb�l. A sz�nj�t�kokb�l, a k�nyszeres engedelmess�gb�l, a hatalomm�ni�jukb�l... Mind megkapt�k. Nekem nem kell ahhoz fegyver, hogy �ljek, mert �n magam vagyok a hal�los fegyver. Ideje volt ezt megtanulniuk. Szerencs�re volt m�g annyi �nuralmam, hogy ne v�gezzek vel�k ott helybe. Ha lelepleztem volna magam...
Ennek ellen�re kik�v�nkozott bel�lem az, amit annyi ideje elnyomtam.
M�g az se �rdekelt, mikor ap�m r�m �v�lt�tt. Nem �rdekelt, hogy letart�ztathatnak. Onnan is kit�r�k, engem nem tudnak kord�ban tartani.

Sasuke k�ts�gbeesett ki�lt�sa t�r�tett �szhez.

Hirtelen eg�sz m�s szemmel l�ttam a szitu�ci�t, �s sz�gyelltem magam, hogy m�g ap�mmal szemben is �gy viselkedtem. Az �cs�m se egy ilyen b�tyra v�gyik...

Ill�en bocs�natot k�rtem...

„Nem �n �ltem meg Shisuit, �s amiket mondtam, nagyon sajn�lom.”

...�s megint hazudtam.

V�g�l Fugaku megv�dett.

„Az ANBU a Hokage ir�ny�t�sa alatt �ll... nem tart�ztathatjuk le hivatalos parancs n�lk�l... �s mostant�l teljes felel�ss�get v�llalok a fiam�rt.”

�jra ott par�zslott bennem a gy�l�let ir�nta. Pont � v�djen meg?! Aki az eg�szet szervezi?! M�g csak nem is er�sebb n�lam!
Musz�j volt legal�bb egy par�nyit kiadnom magamb�l...
Nem... nem er�sebb... �n m�r el�rtem a mangekyou sharingant... �s meg is mutattam neki. M�g ha csak a h�ta k�zep�nek is, de fitogtathattam az er�met. Ennyit igaz�n meg�rdemeltem.

Nagyj�b�l m�sf�l h�tre r� m�r nem egy Uchiha h�t�n v�ghattam sz�t az oly sokra becs�lt szimb�lumot. De nem adtam ki magamb�l a d�h�met. Minden �rz�s n�lk�l teljes�tettem a feladatomat, annak tudat�ban, hogy nekem k�sz�nhet�en elker�lt�nk egy shinobi h�bor�t.

Az �cs�m alig p�r m�sodperccel az ut�n l�pett be, hogy meg�ltem a sz�leinket is. Direkt �ket hagytam utolj�ra.

Sasuke nem egyb�l engem v�dolt. Meg kellett neki mutatnom, hogy jobb volna, ha menek�lne �rtetlenked�s helyett. Nem volt el�g neki a shuriken, nekem rontott, �n pedig k�nytelen voltam gyomron �kl�zni... �s v�gre meg�rtette.

Hagytam, hogy fusson, hogy k�ny�r�gj�n az �let��rt... hogy f�ljen t�lem.
Szeg�ny k�ptelen volt elhinni, vagy tal�n csak az elm�je menek�lt a val�s�g el�l. Be kellett bizony�tanom, hogy t�nyleg �n vagyok a b�tyja, �s nem vette fel senki az alakom. M�g jobban lesokkolta a dolog.
Nem akartam, hogy s�rjon �s gy�szoljon. �letc�lt adtam neki, mert ha az nincs, f�l�, �ngyilkos lesz.
Elmondtam mindent, amit tudnia kellett, majd buzd�tottam, hogy mindenn�l jobban gy�l�lj�n, �s �ld�zz�n. V�ljon er�sebb� b�rmi �ron. �gy t�nt, felfogta.

 „... �s azon a napon, mikor ugyan ilyen szemeid lesznek... gyere ut�nam...”

K�vess a pokolba... kistestv�rem.

Azt hittem, el fog �julni az utols� mangekyou sharingan tort�r�t�l, de kitartott... a sharingan ott izzott a szem�ben. M�r nem b�rtam tov�bb. Menek�lni kezdtem el�le �s a bels�met feszeget� k�n el�l is.
Megint r�m t�madt, �s ugyan kett�t kiv�dtem a fel�m rep�l� kunaiok k�z�l, a harmadik leverte a fejp�ntom. Mint Konoha ninj�ja fel kellett vennem. A h�s�gem jelk�pe...

Viszont �gy k�ptelen voltam nem odan�zni az �cs�mre. A porban t�rdelve szorongatta v�rz� v�ll�t.

Mindig olyan kem�ny voltam, ak�r a gy�m�nt. Egy id� ut�n azonban r� kellett j�nn�m, hogy az a gy�m�nt se t�bb egy hamis�tv�nyn�l... egy ill�zi� volt... csak egy kis �vegdarab, amit ha leejt az ember, az egyb�l ripity�ra t�rik.

L�ttam a gy�l�letet az �cs�m szem�ben... ha fel tudott volna kelni, minden k�ts�get kiz�r�an nekem rontott volna. Ha kell, puszta k�zzel. Gy�l�lt, mindenn�l jobban.

El�rtem a c�lom, az �vegb�l k�sz�l kis �kszer m�gis szil�nkjaira hullott sz�t.

�gy �reztem, mintha valaki savat csorgatott volna az ereimbe, olyan m�rhetetlen k�n �ramlott sz�t bennem. A testem felforr�sodott, a mellkasomban sz�r� szil�nkok, melyekt�l leveg�t is alig kaptam, lassan megolvadtak, �s a szememen k�nnyeztem ki �ket.

Sasuke el�rebukott, �s el�jult.

Dermedten n�ztem gy�nge kis test�t, mely ott fek�dt mozdulatlanul a porban. Mint, aki m�r nem is �l.

A k�nnyeim meg�ll�thatatlanul folytak, mik�zben lassan visszacs�sztattam katan�mat a tokj�ba. Fogalmam se volt, mit k�ne tennem.
Hagyjam abba az �nsajn�latot, �s igyekezzek, hogy m�g virradat el�tt a falu hat�r�n k�v�l legyek?
Vegyem f�l Sasuk�t, �s vigyem vissza a f��tra, ahol hamarabb megtal�lj�k?
Menjek r�gt�n, vagy maradjak vele egy kis ideig? Csak addig, am�g megnyugtatom a saj�t lelkiismeretem...
Vele maradni... legsz�vesebben magammal hurcoltam volna, de a sz�m�zet�s tal�n m�g rosszabb, mint az az �let, melyben engem �ld�z. A v�g�n Konoha h�se lesz.

„Bocs�ss meg... Sasuke...”

...�s elmenek�ltem.

M�g m�snap bel�ptem az Akatsukiba, melyr�l tudtam, hogy Madara vezeti. A szervezetb�l v�dtem a falut. Term�szetesen, mikor a jinchuurikik kiv�laszt�s�ra ker�lt sor, �n kaptam a Kyuubi no youkot.
A Sandaime hal�la ut�n ment�nk megszerezni a t�rsammal. Logikusnak t�nt k�ls� szemmel is, hisz a falu Hokage n�lk�l nem volt olyan biztons�gos. J� alibi. �n csak eml�keztetni akartam r� Danzout, hogy �lek, �s tov�bbra is �ll a fenyeget�sem. Nem �rhet hozz� egy ujjal se az �cs�mhez.

Nem �rt meglepet�sk�nt, mikor Sasuke is felbukkant. Viszont sajn�ltam, hogy m�g mindig nem el�g er�s. Gyorsabban kellett volna fejl�dnie. Val�sz�n�leg pont a falu lass�totta le. T�l b�k�s volt ott minden ahhoz, hogy valaki igazai hatalomhoz juthasson. R� kellett erre �bresztenem �t.

„Gyenge vagy... �s m�rt vagy gyenge? Mert hi�nyzik bel�led... a gy�l�let.”

M�g mindig nem gy�l�lt el�gg�. Valamit tennem kellet, k�l�nben m�g azel�tt meghalok, hogy egy�ltal�n egy szintre ker�ln�nk.

�s bev�lt. Sasuke most m�r t�nyleg mindent megtett az�rt, hogy er�sebb legyen. Tudhatta, hogy Orochimarunak csak a teste, a k�pess�ge kell, de ennek ellen�re elszeg�d�tt hozz�, �s meg�lte. Nekem nem volt m�s dolgom, mind�ssze annyi, hogy a hat�rokig fesz�tsem. A k�gy� megmutatta mag�t, �n pedig v�geztem vele.

Az �cs�m �gy teljesen szabad lett. Ha eddig pokol is volt az �lete, innent�l m�r minden rendben lesz. Konoha h�sk�nt fog r� tekinteni, �s visszafogadj�k.

Sajnos Madara m�g mindig gondot jelenthet. Ki kell tartanom addig, am�g egy v�gs� technik�val siker�l be�ltetnem a szem�be minden doujutsumat bele�rtve az amaterasut. Ezzel el�rhetem, hogy az els� alkalommal, mikor megl�t egy sharingant, lehet�leg porr� �gesse tulajdonos�t.

Vontatottan, v�gtelen�l lassan l�pdelek fel�. Nem is menne m�sk�pp, m�r minden er�m oda. A betegs�g �s a harc kisz�vta bel�lem az �letet.

 - A szemeim... a szemeim... - tartom fenn tov�bbra is a l�tszatot. M�g egy kicsit...

Sasuke szemei... t�nyleg az �n szemeim. Teljesen egyform�k. Ugyan nem l�tom... m�r semmit se l�tok, de tudom. Szomor�ak �s mag�nyosak. Mint mindkett�nk �lete.
Egyed�l t�lt�tt�nk minden percet, soha nem engedt�nk be senkit a falaink m�g�... a m�sikon k�v�l.

 - Pusztulj! - �v�lt fel, �s megpr�b�l lesz�rni, de a susanooval k�nnyed�n kiv�dem.
Ha a hall�som rossz lenne, m�g akkor is... ezzel el�rulta volna, merre van. Ebb�l is l�tszik, hogy semmi ereje nem maradt. Meggondolatlan, a p�nik kezd eluralkodni rajta.
A katana messze rep�l, �cs�met egy fal �ll�tja meg.

Fel� ny�jtom kezem, mire felpattan. Menek�lne, de nincs hova. Sarokba szor�tottam.
�rzem, ahogy minden porcik�j�ban reszket, marad�k kis semmi chakr�j�ban szab�lytalanul vibr�l a hal�lrezg�sek �teme. F�l t�lem. Tal�n, mint m�g soha senkit�l.

F�l�sleges, Sasuke... nem akarlak b�ntani. Eddig se akartalak, de m�r nem is sz�ks�ges.

Arca magass�g�ba emelem jobb kezemet, mik�zben �jabbat l�pek fel�.
Tudom, hogy legsz�vesebben fut�snak eredne. A sz�ve egyre gyorsabban ver, az adrenalin szintje magasabb, mint a csat�nk alatt eddig b�rmikor.

A falt�l pedig egyetlen l�p�st se tud m�r h�tr�lni.

Egy fal... amivel minden �l� teremtm�nyt kiz�rtunk... az a fal... amivel egym�st �sszez�rtuk.

Sasuke... tal�n �szre se vetted, de mindv�gig �ssze voltunk k�tve. A sz�let�s�nkt�l kezdve, a v�r�nk �ltal. �gy j�rta be test�nk minden szeglet�t ugyan az a v�r, ak�r egy v�r�s fon�l, mely, noha v�kony, de elszak�thatatlan. Ha a vil�g m�sik fel�n vagyok, akkor is testv�rek maradunk, am�g az egyik�nk meg nem hal.

Ideje elv�gnom ezt a fonalat. El�rkeztem a hat�raimhoz.

Teljesen megvakultam a vil�g f�ny�re, m�gis a te arcod bel�m �gett. Azt tiszt�n l�tom.
A mosolyokat, miket nekem aj�nd�kozt�l. Kicsinek, mikor k�rlelt�l, hogy j�tsszak veled... mikor kificam�tottad a bok�d, �s a h�tamon cipeltelek... mikor azt mondtam, hogy mindig ott leszek neked; alig egy pillanat erej�ig, de �n l�ttam...

Az eml�kek nekem is mosolyt csalnak az arcomra.

Milyen sz�p is volt. �gy t�r�dhettem veled, ahogy j�l esett. Nem kellett megj�tszanom azt, aki nem vagyok. Egyik�nk se volt m�r �nmaga az ut�n, hogy elv�ltunk.

Te nem vagy egy megsz�llott bossz��ll�. �n nem vagyok hatalomm�ni�s Uchiha.

�gy sajn�lom, hogy ennyi mindennek kitettelek. Sz�rnyen �nz� voltam.

Tudod... halj meg b�rmilyen k�nok k�zt az egyik szeretted�rt... neki f�jdalmasabb lesz az �lete, mint neked a hal�lod. Ez�rt voltam k�ptelen meg�lni t�ged. �s megint �nz� leszek... mert most �n �nsz�ntamb�l v�lasztom a hal�lt.

Ne mondd nekem, hogy nem fog �rz�kenyen �rinteni... hogy nem fog f�jni, mert id�vel fog. Ismered m�r azt a siv�r hi�ny�rzetet. Ha tudn�d, hogy mit mi�rt tettem... bele se merek gondolni.

�rdekes, hogy csak a k�ldet�s ut�n tudtam meg, mennyire szerett�l. Mert azt nem mutattad ki teljesen, nem mondtad soha el. De az �rz�sek er�ss�ge nem v�ltozik egy ilyen helyzetben. Csak a polarit�suk. Amennyire most gy�l�lsz... annyira szerett�l r�gen.
�s gondolj csak bele... minden napod r�lam sz�lt. Tov�bbra is az�rt k�zd�tt�l, az�rt �lt�l, hogy utol�rhess... hogy lehagyhass... hogy mindent tudj, amit �n... hogy olyann� v�lj, mint �n.

Ennyire hi�nyoztam? Amikor h�r�t vetted, hogy Konoh�ban vagyok, sz� szerint rohant�l hozz�m.

Az emberek furcsa l�nyek. B�rkinek k�nnyen kimondj�k, ha ut�lj�k vagy gy�l�lik a m�sikat. �r�kon �t tudj�k ecsetelni, melyik tulajdons�gukat vagy d�nt�s�ket mi�rt.
De ha egy olyan egyszer� sz�r�l van sz�... akkor megdermednek, k�ptelenek ak�r egy hangot is kiadni magukb�l.

Mert f�lnek a visszautas�t�st�l.

Innen tudom, hogy �n is ember vagyok. F�lek kimondani neked... A visszautas�t�s miatt? Azt m�r megszoktam... megszoktam, hogy a szeretetem�rt csak gy�l�letet kapok. Az�rt, mert r�j�hetn�l az igazs�gra? Ugyan... El�g er�s a bel�d �ltetett ill�zi�m, az a t�m�rdek hazugs�g ahhoz, hogy soha ne hidd el. Fogalmam sincs, mi�rt f�lek... csak �rzem.
Igen... N�lad mindent csak �rezni tudok; vakon, nem l�tni semmit, amib�l r�j�hetn�k, mi micsoda. Csak �rzem... hogy szeretlek, de nem tudom, mi�rt... hogy f�lek elmondani, de nem tudom, mi�rt...
 Ez�rt nem mondhatom ki.

 - Sajn�lom, Sasuke... - csak neved gy�ng�d kiejt�s�vel utalok r� - de nem lesz legk�zelebb.

Tal�n �letemben el�sz�r ejtettem ki �gy, hogy minden, amit ir�ntad �rzek, benne legyen.

Finoman hozz��rintem izzadt homlokodhoz ujjaim, hallom, mik�nt reked benned a leveg�. Egy mozdulat, melyet gyerekkorunkban m�r annyira megszokt�l t�lem. Biztos eml�keket �breszt benned, most azonban m�s c�lja van.

Kezem �lettelen�l hanyatlik le, mikor m�r minden marad�k er�m is elhagyott.

Siker�lt...

Nem akarom, hogy tudd... azt akarom, hogy �rezd... hogy...

... mindenn�l jobban szeretlek ezen a vil�gon... kis�cs�m.

V�lem�nyek