Unalmas korareggeli nap az iskol�ban, ahogy mindig. K�r�l�ttem zsibong� gyerekek. �retts�gem m�r messze meghaladta az �v�ket, m�gis korom miatt egy helyre sorolnak vel�k. Mindegyik csak csacsog m�g ilyenkor is. Semmi komolys�g. Az el�ttem �l� sz�ke is elvan a saj�t kis t�rsas�g�ban. Nyugodtan figyelhetem, hisz �gyse tud r�la. Megjegyzem minden kapkod�an gyors mozdulat�t, �s gondolatban ostorozom magam.

Folyamatosan �des mosolya j�r a fejemben. Egyszer�en nem tudok szabadulni t�le. Ma reggel arra �bredtem, ahogy selymesen kuncog, �s tegnap este erre is aludtam el.

�Meg�r�l�k t�le, tudom, hogy nem lenne szabad �gy �reznem, de van b�rmi is, amivel tehetek ez ellen? Nem hiszem...ahogy az igaz szerelemben sem hittem soha.

A fogalom melyet az emberek �gy haszn�lnak csup�n egy nagy adag szeretet v�ggyal keverve. A szeretet pedig az �sszetart�st szolg�lja. Egy ember egyed�l nem megy semmire, ez is kell a fajfenntart�shoz. Az eg�sz nem t�bb a hormonok csalfa j�t�k�n�l...vagyis eddig azt hittem, de most meginogtam.

Ha mindez csak a l�t�nket szolg�lja, akkor m�rt �rzek �gy egy velem egynem� ir�nt?! Ennek nincs semmi �rtelme...felborult a te�ri�m...

Most is arra v�gyom a legjobban, hogy l�thassam a mosoly�t...sose akartam m�g ennyire valaki boldogs�g�t. �s m�rt...?! Mert gy�ny�rk�dtet, amit a mimik�ja kialak�t ennek k�vetkezt�ben. F�gg�je vagyok, mint valami drognak. S�t ez m�r rosszabb. Csak r� tudok gondolni, minden m�st kil�k az agyam, ha arca ak�r egy pillanatra felvillan el�ttem, �s b�rhogy r�zom a fejem, csak nem hajland� bel�le kitakarodni az ilyesfajta elm�lked�s.

R�gen volt p�r rossz tapasztalatom. Csal�dtam emberekben, �s azut�n m�r nem hittem az igaz szerelemben...ugyan�gy, ahogy a felt�tlen szeretet sem l�tezik. Mindez csak t�nd�rmese, amit a gyerekek, s�t sok feln�tt is elhisz...�s azel�tt �n is. Mikor kezdtem r�j�nni erre, gyermeki �nem ott s�rt. Szavai �rces v�zhangot vertek bennem.

„Ne �bressz fel, mert az �lmom az egyetlen, amibe m�g kapaszkodhatok �s �letben tart!”

K�m�letlen�l kiv�geztem... egy rem�nysug�r, amit hamisnak v�ltem. Nem lehetett marad�sa. Realista l�nyem nem t�rte meg mag�ban az ilyen �br�ndokat. Pusztulnia kellett...�s vele halt az �r�k�s boldogs�gom. Nem k�zd�ttem t�bb� minden nap olyan er�vel. Volt b�rmi is, ami�rt kellett volna? A poros s�t�ts�gben a halv�ny f�ny m�r nem mutatott utat. Mentem el�re tov�bbra is magabiztosan, a f�j� sebekkel nem t�r�dve, rezzen�stelen arccal, mint aki nem is �rez semmit.

�s most itt vagyok. �jra l�tom a kis f�nycs�kot, de m�r nem mond semmit. Hi�ba k�rdezgetem, igyekszem meg�rteni, elemezni, nem l�tok m�st, csak ahogy a porszemcs�k kavarogva n�ha-n�ha megcsillannak benne. Mintha csak par�nyi �vegszil�nkok lenn�nek, melyek ezernyi sz�nre t�rik a f�nyt.

Megn�mulok...elb�v�l...r�m t�r a v�gy, �jra l�tni akarom. M�g bel�le...t�bbet �s t�bbet. K�ptelen vagyok elford�tani tekintetem.

Fel� ny�lok, hogy elkapjak p�rat a szentj�nosbog�rk�nt f�nyl� apr�s�gokb�l, de azok �rv�nyl�dve szaladnak el markom k�zel�b�l. Ha most nem lenn�k ilyen gy�ny�r hat�sa alatt, csak m�g hirtelenebb mozdulatokkal kapn�k ut�nuk, de �gy... Megbabon�zva figyelem az �jabb csod�t...a f�ny j�t�k�t. M�g mindig fenntartott kezemen megnyugszik p�r, �s �n �r�mmel h�zn�m magamhoz. Sz�vem rabul ejtett kismad�rk�nt verdes mellkasomban a boldog izgalomt�l, hogy most k�zelr�l is megcsod�lhatom. Ahogy mozgatom v�gtagom, a f�ny m�s-m�s sz�gben vet�l a rajta l�v� apr�s�gokra ezer f�lek�ppen csillogva, de amint a l�gyan es� sug�rb�l kiviszem, var�zsa megsz�nik. T�bb� nem l�tom rajta azt az �letet, �gy sajg� sz�vvel eresztem vissza. K�zels�g�re m�g mindig tarthatatlanul v�gyom. Megv�rom, am�g az apr� csillagok ez�ttal a tenyeremben helyezkednek el.

Innent�l m�r csak t�volr�l figyelem, gy�ny�rk�d�m benne, f�lve, ha magamhoz h�zn�m engedve v�gyaimnak, akkor �rtan�k neki. Nem akarok rosszat egy olyan dolognak...embernek, aki ennyire elb�v�lt.

�gy t�ged is messze engedlek... Nem mutatom ki v�gy�d�som, a v�g�n m�g k�rt tenne t�r�keny kis l�tedben. Lehet mindig ott a mosoly az arcodon, de ez csak egy �lca... egy r�kavigyor, nem pedig a lelkedet n�ha �tj�r� igazi boldogs�g jele. Sebezhet� vagy, ak�r egy sz�rny�t pr�b�lgat� kismad�r. Szomor�, hogy ezt csak �n l�tom, de �g�rem, vigy�zni fogok r�d... ameddig csak el nem l�ksz magadt�l, mert megl�ttad az igazs�got.

Energikusan h�trafordulsz, �s tekintet�nk tal�lkozik. �ce�nk�k krist�ly... Sz�vem reszket, leveg�t se kapok, ahogy egyre m�lyebbre hatolsz tudatomban, �s �n a tiedben. Pupill�d egyenletesen t�gul n�velve a szakad�kot lelkemben, mely egyre csak h�vogat, hogy semmivel se t�r�dve vessem bele magam. M�gis ellent kell mondanom. Ahogy az elhat�roz�s meg�rik bennem, te elmosolyodsz. L�gyan, sz�vb�l, dics�r�en m�gis csal�dottan... Tal�n neked is f�j? Ne ingass meg, mert nem tudod, mi lenne a k�vetkezm�nye.

H�tr�bb csusszanok �lt�mben, hogy a t�led val� t�vols�g n�vel�se enyh�tse k�nomat. �gy �sszk�pk�nt figyelhetem meg a puh�n k�nyeztet� jelens�get, amit te hozol l�tre...

A hajnali f�ny �ppen r�d vet�l... sz�ke tincseid �l�nken csillannak meg, ahogy krist�lytiszta szemed tengerk�ken, �des ajkaid nedves r�sze pedig a r�zsasz�n �s a piros l�gy v�ltozatak�nt t�nd�k�l.

Torkom �sszeszorul a felismer�sre... ezek a sz�nek... lelkem bels� kis f�nyes sarka... �sszekeverve az apr� csoda,� amit ott �lek meg. Ahova menek�l�k.

Porszemek t�nca a f�nyben.... Ez vagy te nekem... Szerelmem.

�

V�lem�nyek