A történet Sasuke és a Hachibi harcánál kezdődik.
Sasuke támadásba lendült, de ekkor hatalmas fény borította el, és eltűnt. Egy hatalmas örvénybe került, ahol alig látott valamit. Nemsokára egy füves részre esett. Nehezen feltápászkodott, de kezeit a szemei elé kellett raknia, ugyanis az ottani fény vakítóan erős volt. Hirtelen egy fehér alak bontakozott ki előtte.
- Ki vagy? Hol vagyok? - kérdezte hűvösen Sasuke.
A furcsa lény nem válaszolt.
- Válaszolj! Ki vagy, és hol vagyok? - kérdezte meg újra, ám sokkal dühösebben.
- Nyugodj meg! - szólt egy mély, de kedves hang.
Sasuke próbált ránézni, de nem tudott. Irritálta a tudat, hogy le kell sütnie a szemét.
- Most válaszolok a kérdéseidre... A nevem Soratake, és te most egy semleges dimenzióban vagy, hála nekem. - hangja kellemes hangzású és csitító volt.
- Minek vagyok itt? - Sasukét azonban még mindig irritálta.
- Erre is választ adok. De előtte... tedd le a kardod. - mutatott a fiú oldalára.
- Nem teszem.
- Így is jó. - ekkor egy fénygömb hasított végig Sasuke oldalán, ellopva katanáját. - Ez a kard többé nem létezik, ahogy te sem.
- Mi van? - lepődött meg.
- Adok egy lehetőséget. Visszajuttatlak 3 évvel ezelőttre, ahol az egész kezdődött. Meggyőzheted magad, hogy ne menj Orochimaruhoz.
- Miről beszélsz?
- Két választási lehetőséged van. Ez volt az egyik. A második - hirtelen néma csönd lett, és Soratake suttogó szava vadul járta át Sasuke fülét, félelmet gerjesztve benne. - a halál.
Sasukében a vér is megfagyott. Normális esetben ettől nem ijedt volna meg, de ez a valaki direkt játszadozott vele. Végül újra megkeményedett, és dacosan kihúzta magát.
- Minek kéne nekem visszamennem? Te rohadék!
Soratake felkuncogott, majd közelíteni kezdett a rémült fiúhoz. Két lépéssel megállt előtte, majd a fénypáncélt levéve magáról, Sasuke meglátta gúnyos arcát.
- Sasuke - kezdte halkan - születésed óta figyellek téged, és végre elértem, hogy segíthessek neked. - nyújtotta ki karját, majd megérintette Sasuke arcát.
Sasuke hátrálni akart, de lábai nem mozdultak.
- Ne szalaszd el a legjobb alkalmat. Adok egy lehetőséget. - mosolygott.
- Le-lehetőség? Nevetséges. Jutass azonnal vissza! - remegett.
Bármennyire is próbálkozott, nem bírta megtartani higgadtságát.
- Többé nem mehetsz vissza. Az a világ már nem létezik. - folytatta Soratake.
Sasuke egy hangot sem tudott kipréselni magából. Soratake érintésétől úgy érezte, mintha csak egy fabábuban lenne.
- Így kellett lennie. Másképp nem egyeztél volna bele. - kezét végigsimította Sasuke arcán, majd az állánál elemelte, és visszahajtotta teste mellé.
Sasuke dermedtsége megszűnt. Azonnal térdre rogyott, majd nagyokat lélegezve próbálta megnyugtatni magát.
- Mi az, hogy nem létezik? Mi ez a badarság? - kezdte halkan.
- Egyszerűbben fogalmazva, visszamész a múltba, és helyre teheted a dolgokat. - guggolt le mellé, majd fürkészően pillantott a lihegő fiúra, aki gyilkos pillantásokat vetett felé.
- Nekem nem kell ez! - fakadt ki.
- Ott van a másik lehetőség. A halál. - mosolygott, és szemei tágra nyíltak - Szerintem nem akarsz meghalni. De nyugi, adok időt, hogy átgondolhasd. - mosolya kedvessé változott, majd egy integetéssel eltűnt.
Sasuke idegesen nézett körül. Egy virágos mezőn találta magát, a távolban a tó fényei ragyogóan megcsillantak.
rEzt nem hiszem el! Nem, ez lehetetlen! Ilyen nincs! Lehet, hogy valami genjutsu. Nem, azt észrevenném...r1;
Felállt, majd futásnak eredt. Nem volt semmi a közelben, csak fű és virágok, amerre a szem ellátott. Leült a közeli tó partjánál, majd kezeivel vizet merített, és fejét lehajtva belekortyolt a tenyerében lévő hűs vízbe. Szomja csillapítása után Soratakére gondolt, és elöntötte a méreg. Jobb öklével beleütött a vízbe, ami hullámosan adta vissza a saját tükörképét. Szemeit behunyta, majd gondolkodni kezdett.
- Hé! Shinigami, vagy mi! - kiáltott fel pár perc múlva.
- Döntöttél? - jelent meg hirtelen Soratake.
Sasuke most jobban szemügyre tudta venni. Egy fiatal fiú nézett rá mosolyogva. Fehér haja összehúzódásra kényszeríttette Sasuke szemeit, fekete szemeiben pedig el lehetett veszni.
- Mégis ki akarna meghalni?! Visszamegyek a múltba. - mondta idegesen Sasuke.
- Okos döntés. - mosolyodott el, majd felemelte jobb karját.
Ekkor megjelent újra az örvény, és elragadta Sasukét. Minden elsötétült előtte.

- Hé! Hé!! - hallott egy elmosódott hangot, ami egyre tisztább lett.
Sasuke kinyitotta szemeit, majd pár pislogás után régi önmagával nézett farkasszemet. Régi lakásában volt. (mostantól megkülönböztetésül a nagyobbik Sasuke, Sasuke marad, a kisebbik pedig Sasu)
Sasu kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Ki vagy te? - kérdezte meghökkenten.
Sasuke felállt, majd lenézett régi énjére.
- Én te vagyok. - mondta rez a világon a legtermészetesebbr1; hangnemben.
- Hogy érted? - nézett rá furcsán, de szemeiben félelem tükröződött.
- Úgy, ahogy mondom. A jövőből jöttem. - pillantott oldalra.
- A jövőből?
- Ne kérdezz rá, most mondtam el, nem? - húzta össze szemeit.
- E-ezt nem hiszem el. - távolodott Sasu. - Mégis mi...
- Visszaküldtek, hogy megváltoztassam az életem.
- Akkor rossz helyre küldtek! Oda kellett volna menned, ahol Itachi megölte a klánt! - emelte fel a hangját
- Fogd be a szád! Nem saját akaratomból vagyok itt! - hangja mérgesebbé vált.
- Akkor kinek az akaratából? Ezt nem hiszem el! Takarodj innen, vagy megöllek! - villant fel szemeiben a sharingan.
- Hmph... szánalmasan gyenge vagy. - fordult meg, majd tett pár lépést a szobában.
- Hogy mered?! - sziszegte Sasu, majd jobb kezében megjelent a raikiri.
Sasuke odaugrott, kicsavarta Sasu kezeit, majd a falhoz nyomta.
- Most nincs kedvem ehhez. Higgadj le, vagy megbánod. - térdét Sasu combjába vájta.
- Eressz el, vagy te bánod meg! - nyöszörgött Sasu.
rNem hiszem el, hogy ilyen voltam.r1; Gondolta Sasuke, majd gyengített szorításán.
Sasu mozgolódni kezdett, és káromkodott.
- Elég legyen most már! - vágta gyomorszájon kisebbik énjét, majd a tarkójára ütött, mire Sasu ájultan hullott karjaiba.

Félórával később Sasu kinyitotta szemeit, és ijedten ugrott fel. Mellette a fotelben saját magát látta ülni.
- Szóval igaz volt...
- Ja. De most jobban örülnék, ha végighallgatnál. - tette keresztbe lábait. - Nos... ideküldött valami barom, hogy megváltoztassam a jövőmet, vagyis a jövődet. rDe várjunk csak, akkor velem mi lesz?r1; Tette fel magának a kérdést.
- Minek kell megváltoztatni? A múltat kéne!
- Hallgass! - üvöltött rá Sasuke, amitől Sasu megrettent. - rHé! Shinigami! Válaszolj! Tudom, hogy hallod a gondolataimat.r1;
rIgen, hallak. Ha a jövőd sikeresen végződik, mire eléred a 15. életévedet, eszedbe fog jutni ez az egész. A két tudat egyesül, és te is részesévé válsz az új énednek. Elfelejtettem mondani, hogy csak a múltbéli éned fog látni, más nem. Most távozok. Bye!r1;
rElfelejtette mondani? Ez egy shinigami?r1;
- Hé! Itt vagy? Mondj már valamit! - kiáltott rá Sasu.
- Nem megmondtam, hogy hallgass?! - teremtette le Sasuke.
- Ne beszélj így velem! Elvégre én te vagyok!
- Ó fogd már be! - körzött ujjaival halántékán.
- Válaszolj a kérdésemre! Minek kell megváltoztatni? - próbálkozott újra a kicsi Sasuke.
rErősen vissza kell fognom magam, hogy ne vágjam pofán ezt a gyereket...r1; Mérgelődött magában a nagyobbik, majd kelletlenül felpillantott.
- Figyelj jól! Egyszer mondom el! Nem mész el Orochimaruhoz.
- Nem megyek el...? Ki az az Orochimaru?
rNem tudja?r1;
Sasuke odarohant, majd megnézte Sasu vállát.
rAz átokpecsét!! Nincs itt!r1;
Elmosolyodott.
- Figyelj rám! - ült vissza. Itachi valójában - egy pillanatra elhallgatott - őt nem kell megölni.
- Mi? - nézett Sasu szúrósan.
- Az Uchiha klán kiirtása küldetés volt, amit Itachi hajtott végre. Ne beszélj! - emelkedett fel a hangja, mikor látta, hogy Sasu szája beszédre nyílik. rVárjunk csak! Ha itt vagyok, akkor kinyírhatom a vezetőséget. De nem... még nem elég erős...r1;
- Küldetés? N-ne viccelődj velem! - állt fel Sasu.
- Higgadj le! Mondanám tovább! Vagy azt akarod, hogy erővel kényszerítselek? rTe kis szar.r1;
- Mond tovább... - ült mérgesen vissza.
Sasuke, Madara és Hashirama küzdelmétől kezdve, egészen Itachi haláláig mindent elmesélt. Sasu eközben kétszer is Sasukének rontott, aki a végén, Sasut az ágyhoz szorítva beszélt tovább.
- Ez hazugság! Csakis az lehet. Te egy - kereste a szavakat - te egy, hazug vagy! Meg akarsz téveszteni... - már a sírás határán állt.
- Emlékezz vissza. Emlékezz vissza Itachira! - emelte meg jobban hangját Sasuke.


**
- Játszunk együtt Nii-san! - futott Sasuke Itachihoz, majd nagy lendülettel megölelte bátyját.
- Sasuke! A bátyádnak sok házi feladata van! - szólt ellentmondást nem tűrő hangnemben Mikoto - Ha elkészült velük, akkor játszhattok!
- Később is meg tudom csinálni a házi feladatomat, mert nagyon könnyű. - mosolygott kedvesen Itachi.
- Hehe... - fordult hátra Sasuke győzelemittasan.


- Menjünk haza, Sasuke. - szólt öccsének Itachi.
- De megígérted, hogy megtanítasz pár új Shuriken jutsut. - mondta morcosan.
- Holnap egy fontos küldetésem lesz, és fel kell rá készülnöm.
- Hazudós. - duzzogva elfordult, mire Ita elmosolyodott.

- Sajnálom, Sasuke. Talán legközelebb.

- Te és én kivételes testvérek vagyunk. Olyan vagyok neked, mint egy akadály, amelyen felül kell kerekedned.

- Sajnálom, Sasuke. Talán legközelebb.


- Sajnálom, Sasuke. Talán legközelebb.

- Sajnálom, Sasuke. Talán legközelebb.
Visszhangzott fejében, egész lényét átjárta ez az egyetlen mondat.
**
Sasu próbálta visszafojtani a könnyeit, de azok nem engedelmeskedtek. A szobára csend borult, és Sasu vállai néha-néha megrándultak.
- Elhiszed? - engedte el Sasut, aki oldalára fordult.
- Miért - szipogott párat, majd folytatta - Miért kellett megölni őket? Miért? - a végén már zokogásban tört ki. - M-megölöm a tanácsadókat, és azt a Danzout is!! - állt fel.
- Nyugi! - ültette le Sasuke az ágyra, majd mellé ülve lefogta egyik kezét. - Nem vagy hozzá elég erős.
- Akkor el kell mennem ahhoz az Orochimaruhoz.
- Nem! - hangja parancsoló volt.
- Miért? - rángatta karját.
- Mert én foglak tanítani!
Sasu abbahagyta a rángatózást, majd felnézett jövőbeli énjére.
- Végre... - sóhajtott Sasuke.
- Te? - kérdezte halkan Sasu.
- Igen. Minden úgy lesz, ahogy mondom.
- Mi? Nekem te ne parancsolgass! - húzta ki karját Sasuke szorításából.
- Én tudom, hogy mi a jó! Fogd be a szád!!! - kiabált.
rNem hiszem el... Teljesen kihoz a sodromból.r1;
Egy percnyi hallgatás után Sasuke megszólalt.
- Mikor lesz a chuunin vizsga?
- Négy nap múlva. - felelt morogva.
- Remek. Addig edzünk.
- Miért? Miért csinálod ezt? Én... én
- Hogy miért? Hogy bosszút álljak a klánért. És nem Itachit fogom megölni. - állt fel, majd határozottan kinézett az ablakon.
- Vele mi lesz?
- Hmph. ha most tudná, hogy én itt vagyok, és mindent elmondtam neked... valószínűleg szívrohamot kapna. De! Tudom, hogy te is úgy érzel, ahogy én. Mi a szándékod vele? - nézett ismét Sasura, aki tanácstalanul forgatta szemeit.
- Nem tudom.
- Ahogy én sem... Sajnálom őt.
Sasu felnézett Sasukére.
- Sajnálod?
- Ő jobban szenvedett, mint én. - szorította ökölbe kezeit. - Te még csak most tudtad meg, én viszont pár napja tudom. És... meg fogom bosszulni őt.

Két órával később...
- Van valami kaja? - kérdezte Sasuke.
- Te éhes vagy? - lepődött meg Sasu.
- Nem egyértelmű? Megnézem a hűtőt. - majd odaballagva a hűtőszekrényhez, kinyitotta, és nézelődni kezdett benne.
Háttal állt Sasunak, így kicsit kidomborodott a hátsó része. Sasu nem is értette, de zavarba jött, és egy pírral az arcán elfordult.
- Nemsokára megyek Kakashihoz. - szólalt meg végül.
- Felejtsd el. Velem jössz. - fordult meg Sasuke egy rizses tállal a kezében.
- De mit mondjak neki?
- Hogy jobbat tudsz nála. - markolt bele a tálba, és egy rizsgombócot formált.
- Hmph...
- Mi az? - nézett fel Sasuke.
- Remélem is, hogy jó vagy. - támaszkodott neki Sasu a falnak, majd egy félmosoly jelent meg az arcán.
- Hmph. Kezdelek megkedvelni.
- Nehéz is nem szeretni önmagad.
- Narutoval mi van? - kérdezte Sasuke, miközben majdnem teljesen bekapta a rizsgombócot.
- Semmi... idióta, mint mindig.
- Gondoltam.
Egy ideig feszült csend borult a szobára, amit később Sasuke tört meg.
- Na ez finom volt. Látszik, hogy én csináltam. - törölte meg száját - Az a különleges szamócás üdítő is van?
- Aha. A mélyhűtőben. - lépett oda Sasu, majd kinyitotta a hűtőt. - Tessék.
- Az ajtaját kinyitod, de fagyasztóból azért én vegyem ki, mi? - hajolt oda, majd egy gyors mozdulat, és már öntötte is a gyümölcslevet.
Sasu értelmetlenül bámulta, végül magát hülyének érezve becsukta a hűtő ajtaját. Felnyúlt a polcon egy pohárért, és próbált Sasukéhez férkőzni, hogy öntsön magának is.
- Nesze. - nyújtotta át Sasuke a flakont.
Sasu megpróbálta megfogni, de kicsúszott a kezéből. Az üveg a földre esett, és a tartalma is kiürült.
- Te ügyetlen! Most nézd meg, mit csináltál! - ripakodott rá Sasuke.
- Még te beszélsz?! Te zsíroztad össze az üveget, legalább megtörölhetted volna a kezed evés után, idióta! - vett elő egy kendőt a fiókból, majd lehajolva törölgetni kezdte a kiömlött szamócalevet.
Sasuke, bár semmi kedve nem volt hozzá, segített neki. Ő is elővett egy rongydarabot, és leguggolt.
- Ez nem lesz elég, utána ragadni fog, úgyhogy jobb lett volna felmosóronggyal. - kezdte Sasuke.
- Nincsen. Még nem vásároltam be. - mondta idegesen Sasu, majd felnézett.
Azon nyomban beverte feje búbját Sasuke állába, akinek fogai nagyot koccantak.
- Óhh te! Vigyázz már! - akadt ki Sasuke, majd a fogaihoz nyúlt. - Még szükségem van a fogaimra, idióta.
- Minek hajoltál fölém, pancser? A te hibád. - állt fel Sasu, majd elsétált.

Estére már lecsillapodtak, és együtt nézték a tévét. Egy ágyon feküdtek, bár abból is megvolt a kellő veszekedés.
- Már régen néztem tévét, de úgy látom azóta is csak idióta műsorokat tudnak leadni. - kapcsolt el egy másik csatornára Sasuke, ami egészen meglepte őket.
- Mér, a pornó jobb? Ráadásul két férfi... - undorodott Sasu.
Sasuke idegesen kapcsolta ki a tévét.
- Gusztustalan. - tett rá egy megjegyzést.
- Egyébként, ugye nem ebben a ruhában fogsz elaludni? Ráadásul büdös is vagy. - húzódott arrébb Sasu.
- Az lehetetlen. Nekem mindig jó illatom van. Biztos csak megfáztál, és rosszul érzed a szagokat. De egyébként igaz, megyek fürdeni. - majd felállt, és bevonult a fürdőszobába.
Sasu lehajtotta fejét a párnára, majd elgondolkozott. Eléggé fárasztó volt a mai nap, hisz Naruto a versenyzésével kifárasztotta. Ráadásul a jövőből jött énje se valami idegnyugtató. A mai hírek teljesen leblokkolták az agyát, és még két erős ütést is kapott. Szemhéja lassan lecsukódott. Visszagondolt mindarra, ami eddig történt vele az életben. Voltak hiányos részek, de azzal nem törődött. Már csak annyit érzékelt, hogy egy kicsit megmozdult alatta az ágy. Valaki lefeküdt. Mellé.

Vélemények     Következő--->