A hatalmas Nara birtok kertjében a kis patak vígan csordogál. Süt a nap, minden egyes rá vetődő sugár megcsillan a zuhanó cseppekben. A víz néha megtölt egy kis fadarabot, ami lezuhanva koppan egyet, kieresztve magából a felszedett vizet, majd, mint a szomjazó úgy hajol vissza újabb adagért. A kert nyugodt, a fa kattogásán kívül csak a vidám madárcsicsergés zavarja meg az áhítatos csendet. A távolból, egy néma teraszról apró műanyagok kattanása hallatszik, igaz csak ritkán és halványan, de mégis oly tisztán a gondolkodó némaságban. A fa teraszon két izmos alak ül törökülésben, lábukat néhol éri a nap, míg egyik állát vakargatja, addig a másik megtámasztja azt. A hosszú fekete hajú férfi gondolkodón simogatja állát, néha előre nyúl ujjával, de meggondolja magát, és rezzenéstelen arccal folytatja apró testrésze cirógatását. Végül elszántan nyúl az egyik bábu felé, és egy halk kattanással teszi arrébb a pici műanyagot. Ametisztként csillogó szemeit a copfos barna hajúra emeli, miközben visszahelyezi kezét állára.
Shikamaru ajkain halovány mosoly terül el, mint aki pont erre a lépésre számított, de nem válaszol rá azonnal... Ő is gondolkodóba esik. Pár percig komoran kémleli a táblát, agyában úgy pörögnek a fogaskerekek, hogy ha valódiak lennének, fülsüketítő zajt csapnának. Gyönyörű fekete szemeiben megcsillan valami, és egy újabb halovány gúnyos mosollyal lép, majd karba teszi kezeit, és a vele szemben ülő reakcióját várja.
Neji térdeire támasztja kezeit, hitetlenkedve közelebb hajol, hogy rendesen szemügyre vegye a játszma állását, szemei összeszűkülnek, és apránként megrázza fejét, pár előre eső tincse fátyolként libeg feje után.
- Az nem lehet... - morogja mély baritonján maga elé, és milliomodjára is átnézi az állást, de mindig ugyan az. Vége... Vesztett...
- Azt hiszem, megint én leszek felül - vigyorodik el a Nara fiú, még mindig karba tett kezekkel.
Neji morcosan emeli fel halvány szemeit a vele szemben ülőre.
- Kso... - morogja, majd elmosolyodik, ahogy meglátja a másik férfi szemében - Mi van? - kérdez rá kíváncsian.
- Emlékszel még... - változik fekete tekintete ábrándossá - ... amikor még nem ilyen tétekre játszottunk? - fejezi be mondatát mélyen a másik szemébe nézve, a varázslatos pillanatot kiélvezve.
Neji olyan mélyen néz a fekete tenger szemekbe, hogy lelke mélyéig elmerül benne, csak a sötétség öleli körül, a lágy sötét szemek.
- Emlékszem... - sóhajtja áhítattal...

~*~

Jó pár hónappal ezelőtt, ugyan ez volt a helyzet. A két férfi egy baráti Shougi meccset játszott, mint általában, most is Shikamaru állt nyerésre, és nem is vonta kétségbe. Ám az utolsó lépés előtt egy hang szakította félbe játszmájukat.
- Neji! - süvített át éles késként a női hang a csendes birtok területén, a nap már lenyugvóban volt - Remélem végeztél már! - szólalt meg ismét, és nem volt menekvés.
- Mennem kell - állt fel a hosszú hajú jounin a játszmaasztaltól, pár porolással megigazítva ruháját - Legközelebb lejátsszuk... - tette hozzá egy szája sarkába csúszott mosollyal, és hátat fordított barátjának.
- Úgy is én nyertem volna - dőlt kissé hátrább karba tett kezekkel Shikamaru, sunyi szemekkel végigmérve a távozót.
- Azt csak hiszed barátom - sandított át válla felett, egy újabb fél mosollyal, majd kiment az őt váró kontyos hölgyeményhez. Egy puszit nyomott a lány ajkaira, majd egymás derekát átkarolva indultak neki az estének. Shikamaru az utolsó pillanatig is nézte távozó barátját, majd egy csalódott sóhajjal összeszedte a Shougit.
ő pár órával később vágott az éjszakának, pár nem túl közeli haverjával ült be egy hangulatos kis kocsmába. Nem szerette a tömény italt, de ilyenkor néha jól esett neki, nem szólva a dohányzóhely lehetőségről. Annyiszor próbált már leszokni, de sosem volt meg számára az az igazi ösztöke, ami segítette volna ebben. Soha nem volt senki rá olyan hatással, hogy sikerüljön erről lemondania. Nem volt olyan erős leszoktató erő, ami erősebb lett volna attól, ami rászoktatta erre.
Néhány Szake elfogyasztása után, már a közép osztályú lányok is gyönyörűnek tűnnek, főleg egy olyan személy számára, aki nem bírja az alkoholt. Bár Shikamaru eszes férfi, nincs olyan aki ennek ellent tudna mondani, de ő is emberből van, rá is hatással van a fizika és biológia törvényei egyaránt, így bármilyen okos is legyen, minden elvének ellentmondva kezd enyhe alkohol csípte pírral arcán a „szép hölgyeknek" udvarolni, és sármának köszönhetően mindig akad egy hölgyemény, aki szívesen töltené vele az éjszaka többi részét.

Persze másnap reggel a férfi megint úgy ébred hogy legszívesebben fejjel a falnak menne, de félti arcát. Persze másnapos állapotban újra visszatér a zseni elme, és szép magyarázatokkal hagyja el házát a hölgyemény. Apja csak elégedett mosollyal veregeti meg a fia hátát, aki bosszúsan szisszen fel, majd az órára tekint. Neji hamarosan itt van a napi játszmára.

Az említett épp a kapun lép be, mikor a csinos szőke hajó lány lép ki. Egy grimasszal az arcán néz egy pillanatig utána, majd fejét megrázva lép be a birtokra.
- Látom megint jó estéd volt! - jegyezi meg gúnyos mosollyal, mikor meglátja a Nara fiút a teraszon állva.
- Képzelheted - emeli fel lazán két karját, és szemét lehunyva mosolyodik el ő is.
- De biztos jobb, mint nekem... - süti le halvány szemeit a férfi, mire Shikamaru apró rezzenéssel hökken meg.
- Miről beszélsz? - kérdi érdeklődve, karjait teste mellé lógatva.
- Beszélnünk kell... - néz a copfosra ismét, komolyan.
- Gyere, üljünk le bent... - imitálja beljebb karjával, mire ez szúrósabb pillantást kap válaszul.
- Négy szem közt... - teszi hozzá még komolyabban, mire Shikamaru arcáról az a maradék pici mosoly is eltűnik.
- Rendben...

A hatalmas Nara birtok, egyik távolabbi pontjában ülnek le, egy tisztás közelében, ahogy van egy kis fa viskó, ritkán jár oda ember, és azok is csak a Nara klán tagjai.
- Miről lenne szó? - ül Neji mellé a férfi, már furdalja oldalát a kíváncsiság, hogy miről lehet szó, ráadásul nem is tudja, és ez még jobban bosszantja.
- Tegnap... több dologra is rájöttem - válaszol halkan, ametiszt szemeivel a messzi eget és lombokat kémlelve, amiket a lágy nyári szellő borzol össze-vissza, néha egy-egy levelet lecirógatva belőle és megreptetve a levegőben, hogy aztán reményt veszve hulljon a poros földre, ahol olyan sors vár rá, amit senki sem akar. Eltiporják.
- És mi lenne az? - kérdez rá kíváncsian, bár tudja, hogy nem kéne ennyire furakodnia.
Néhány kínosan hosszú néma perc után Neji egy nagy levegőt véve hunyja le szemhéjait, kezeivel lábán támaszkodik hanyagul, majd kifújva a levegőt közli belátását.
- Nem a másik nemhez vonzódom - formálja a szavakat finoman fogalmazva, de így is elkerülhetetlen az a ledöbbenés, amit az ilyen tények váltanak ki az emberből. Ha Nejinek egy átlagos barátja lenne, az ebben a pillanatban néhány perc döbbenet után hasát fogva, nevetve terülne hátra, majd visszaegyenesedve dicsérné meg barátját a kiváló tréfáért... Ne Shikamaru nem átlagos barát. Tudja, hogy az ember mikor beszél komolyan, és mikor nem. Hogy mikor igaz az amit mondanak neki, és mikor hazudik valaki.
A szellő egy pillanatig erősebben libbenti meg mindkettejük haját, rezzenéstelen arcukat cirógatja végig, és hűti le...
Shikamaru gyors eszmefuttatás után szólal meg...
- Mióta tudod? - hunyja le ő is szemeit egy sóhajjal, majd a távolba réved.
- Pár hete... - jön a egyszerű és gyors válasz.
- Akkor miért áhítattad még magad Tentennel? - fordult vissza felé, de az ametiszt szemek, nem akartak rá nézni, csak továbbra is a távolban repkedő madarakat vizslatta értelmes választ keresve.
- Talán... Mert azt hittem megváltozhatok... Talán azt hittem, hogy tévedek... De nem. Biztosan tudom...
Shikamaru barátja vállára teszi a kezét, és kissé közelebb hajol hozzá.
- És mi a baj ezzel? - kérdi halvány mosollyal, de Nejit ezzel nem tudja meghatni.
Válasz nem jön, csak újabb lesütött szemek. Pár perc kell csak, és kitalálja gondolatait.
- Nem kell szégyellned, sokan vannak így... - vágja rá, egyetlen egyet paskolva vállán, majd kezét visszateszi ölébe pihenni.
- Nekem ez még nagyon új... - sóhajt ismét. Talán soha nem volt még ilyen bizonytalan.
- Egyszer mindent el kell kezdeni... - szökik Shikamaru arcára egy újabb mosoly, s két kezével háta mögött megtámaszkodva tekint fel a végtelen kék égre, a csiga lassúságú felhőkre, s a mögéjük bújó rejtélyekre.
Neji felé fordul egész testével, mire a copfos férfi a ruhasusogásra pár pillanatra visszatereli tekintetét, az őt kémlelő halványlila szemekbe néz, mely most olyan érzelmeket sugároz, amit ritkán, vagy talán soha. Ebből a tekintetből lehet kiolvasni azt a néma szót, mely egy büszke férfi sosem mond ki szívesen.
„Köszönöm."

A következő nap úgy telik, mint a többi, a kihagyhatatlan Shougi játszma persze ma sem marad el, de ami biztos... hogy senki nincs, aki ezt megszakítsa.
Tegnap óta nem feszegették a témát, hiába változott meg a környezet, ők ugyan úgy barátok, minden féle rossz előítélet nélkül. Bár Shikamaruban mégis megmozdult valami. Hogy barátja így beismerte a tényt, mi szerint biztos abban, hogy ő más, mint az átlag, elkezdte foglalkoztatni a dolog, hogy vajon miből lehet tudni, miből lehet rájönni igazán, hogy másak az érzései, hogy más a bűvköre, és más a gondolkodásmódja, hogy más vonzza. De bárhogy töri rajta a fejét, nem tud rájönni. Amíg semmi tapasztalat vagy hallomás, addig ő sem tudja megállapítani.
- Neji... - mordul fel halkan, ezzel kizökkentve a másikat, stratégiai gondolkodásából.
- Hn? - emeli fel tekintetét az említett, s nem érti megzavarásának okát.
- Miből jöttél rá? - kérdi kíváncsian, minden hangerő szabályozást mellőzve, hisz most a múltkori kis viskó teraszán játszanak Neji kérésére, mert szerinte kellemesebb a környezet. De lehet, hogy csak más személyek közelsége zavarná, hisz neki is új ez az élet, amibe eddig gondolattal belevágott.
- Több dologból is - egyenesedik ki a Hyuuga fiú, s egy apró sóhajjal készül a további magyarázatra - Például... többször fordultam meg férfiak után, mint nők után... - ejti ki a szavakat a vele szemben ülő szemébe nézve, majd a szemkontaktust nem bírja tartani, így a játéktáblára terelődik figyelme, mint aki egyszerre mesél és gondolkodik a következő lépésen - aztán... Tentenhez nem tudtam úgy nyúlni, csak egy kis segítséggel...
- Segítséggel? - vonja fel egyik szemöldökét...
- Ne értsd félre... csak innom kellett... - húzódik egy apró mosoly szája sarkába, és folytatja tovább - észrevettem, hogy a telt idomok nem vonzanak... - mondja nyugodtan, és már tényleg kezd megrajzolódni fejében a következő lépés és reakciói.
Shikamaruban egy pillanatra meghűl a vér, ahogy magához kezdi hasonlítani az eseményeket tetteket és érzéseket. Hitetlenkedve néz maga elé, s agya ezerrel kezd pörögni. Kell még egy biztos pont, még egy tényező, ami teljesen biztossá tehetné azt a felismerést, ami talán azt bizonyítaná, hogy ő sem olyan mint az átlag férfi, ő is... más...
- Ezen kívül volt még valami? - kérdezte tovább egyre kíváncsiabban, ami még Nejit is meglepte.
A férfi felveszi diplomatikus arcát, rezzenéstelen arckifejezéssel néz a másik szemébe, jelezve ezzel, hogy igazat mond.
- Először ezek alapján még mindig nem hittem el, nem voltam biztos benne, hogy tényleg így van... De kipróbáltam valami.
- Mit? - kérdezte tovább feldobbanó szívvel, kezeivel térdére támaszkodva, és kissé előre hajolva.
- Megcsókoltam egy férfit, hogy lássam mit érzek... - ejti ki a szavakat kifejezéstelen arccal, végig a másik reakcióját figyelve.
Shikamaru arcára egy halvány grimasz fagyott, remegő szemekkel néz a másik szempárba, szíve hevesen kezd verni, s tétován ül egy helyben.

[Zene: The Calling - Anything]

„Ha tudni akarom, meg kell tennem" - súgja magának gondolatait bíztatóan, de alig tud megmoccanni.
Erőt véve izmain kínzó lassúsággal kezd kiegyenesedni, s feltérdelve áthajolni a tábla felett.

Neji először nem értette a ledermedési reakciót, majd szíve heves lüktetésbe kezdett, amint észrevette, hogy Shikamaru készül áthajolni, egyenesen felé.
Remegő szemekkel figyeli a felé közeledő arcot, s nem moccan meg, csak mereven ül s szemeit forgatva követi a másik minden egyes mozzanatát, karjai megfeszülését abban a pillanatban, mikor feltámasztja magán térdelő helyzetbe, ahogy susog rajta a fekete ruha, miközben hajol át, ahogy a szép vonású arc egyre közelebb kerül hozzá, kisugárzása már bőrét kezdi cirógatni, de nem retten meg, nem hajol el, hanem várja a továbbiakat, várja azt a lépést, amire nagyon is kíváncsi.

Shikamaru pár centire áll meg a rezzenéstelen arctól, ahogy felfedezni vél pár halovány rózsaszín foltot, megy csak a büszkeség halványít láthatatlanná. Finom lélegzetvétele már a fehér bőrt cirógatja, bizsereg az ajka, de megtorpan egy pillanatra.
Mélyen az ametiszt szépségű szemekbe tekint, majd mintha azok vonzanák magához, úgy hajol közelebb, míg rá nem tapad a szépen ívelt ajkakra, szemét lehunyva, és újra megtorpanva. Pár pillanatig nem tudja mit tegyen tovább, majd Neji ajka megmoccan, ezzel puha cirógatásba kezdve, és Shikamaru minden egyes mozzanatot lemásol, lehunyt szemmel csókolják puhán a másik ajkát.
Időközben két külön kér górja arrébb az útban lévő táblát, s a copfos férfi így közelebb tud térdelni.
Egy-egy kéz simul a másik arcára így folytatva a cirógató csókot.
Shikamaru lassan hajol el, kezét a másik arcán hagyva, s szemhéjait résnyire nyitja fel, hogy rá pillanthasson az előtte ülőre ki körül apró ragyogó fénypontocskák repkednek, arcába hulló fekete tincsét egy sima ujjmozdulattal söpri arrébb, s ajkai résnyire nyitva maradnak, csak hófehér fogai villannak ki. Újra belenéz azokba a halvány szemekbe, amikre eddig soha nem figyelt ilyen csodálattal, érzelemmel.

Neji ajkai bizsergésére felnyitja szemeit, s elmerül a fekete tavakban, melyek olyan lágyan néznek rá, mint még soha. Ajkaira halvány mosoly kúszik, s nem csak az érzéstől, hanem a tudattól, hogy ő segített neki a felismerésben. Ezt a varázst semmi nem szakíthatja meg.

Kivéve egy valami...

Shikamaru a felismerés pillanatában fellángolva az érzelmektől kapott újra az előbb is érintett ajkak után, de most éhesebben, követelőzőbben és vadabbul.
Csókja azonnali viszonzásra talál, mely csak fokozza ennek a varázsnak a hevét és vágyát.
A copfos hajú finoman kezdi hátra dönteni a másikat, majd átkarolva gördülnek folyton egymás felé, míg nem a fűre görögnek csók közben, szerencsére a terasz alacsonyra épült, így nem estek nagyot.
Végeredményként Shikamaru került felülre, s feltérdelve hajolt el tőle enyhén zihálva.
- Csináltad is már? - susogta a másik ajkába, mire csak egy bátortalan fejrázás volt a válasz, s az ő reakciója egy élveteg mosolyban érvényesült, így egy laza mozdulattal rántotta szét az alatta fekvő férfi felsőjét.

Neji csak lepődötten sóhajtott egyet, aztán egy újabb felszakadó sóhajjal élvezte, ahogy a másik nyakához hajolva kezdi csókolgatni és kóstolgatni puha bőrért, végig perzselve forró nyelvével, és ezzel felhevítve testét.

Kezeivel látatlanban megkereste Shikamaru felsőjének alját, s apró mozdulatokkal kezdte fel-felsimogatni, míg végül megától meg nem vált a ruhadarabtól.

Shikamaru még soha nem érzett ilyet, hogy egy másik férfi testét ízlelgetve így elkezdjen teste hevülni, és vágya duzzadni. Ahogy a vér árasztja testét minden porcikájába, ahogy hevesen ver a szíve minden mozdulatnál, csak bensőségesebbé teszi az egészet.
Letért a férfi mellkasára, s mellbimbóit kezdte nyaldosni, kis nyálvirágokat rajzolva rá, közben kezével hasától egészen nyakáig simította végig az alatta lévő testet.

Neji egy pillanatra megfeszült, és visszafogta felszakadni kívánó mély nyögését, ami félig meddig sikerült is neki, de ő is érezte a benne tomboló perzselő tüzet, a véráramot, mely vágyát kezdi egyre csak duzzasztani, a forró nyelvet és ajkakat, melyek ízlelgetik és izgatják, a simogató kezek, melyek testén barangolnak, közben finoman távolítják el róla a ruhát...
... Míg nem végül mind ketten, teljesen mezítelen testtel simulhatnak a másikhoz, nem látja őket senki, csak az erdőben élő állatok, a kék és, és a ragyogó nap. A tiszta levegő és a fák.

Halkan, visszafojtottan nyögdécselnek és nyöszörögnek hol a másik fülébe, hol a másik ajkába, hol csak maguk elé a levegőbe. Izmos karjaik a másik testére fonódnak, zihálva, verejtéktől gyöngyözve ringanak a csodás kéj ritmusában, ízlelgetve és tapasztalva az új érzéseket és tudatot... Ők most egyesülnek.

Mélyen egymás szemébe nézve jutnak el bensőséges élvezetekkel a gyönyör hegyének csúcsára, és hangosan, mélyen felnyögve adják ezt a másik tudtára is. Egymáshoz simulva élvezik az orgazmus utáni enyhülő pillanatokat.

A Nara fiú lassan fekszik a másik mellé enyhén zihálva, és oldalra fordulva simul Neji hátához, szorosan magához ölelve.
Magukra terítenek egy két közelben lévő anyagot a ruhájuk közül, és úgy fekszenek tovább nyugodtan a fűben.
Neji egyik karját Shikamaru ölelő karjához simítja finoman, majd ujjaikat összefűzve, mosolyogva fekszenek tovább.
Nejinek hátra sem kell fordulnia, a férfi minden rezdüléséből érzi, hogy ő is mosolyog.

- Azt hiszem... - kezdi a mondatot Shikamaru felsóhajtva, de tudja, hogy ezt nem neki kell befejezni.