Sasuke elernyedt teste mellet lassan süllyedt be az ágy, gyengéd ujjak cirógatták haját és simították el a kószatincseket a lassan kinyitódó szemek elől.

- Jó reggelt Sasuke...- suttogta egy mély hang fülébe s valami lágy anyagú dolog kényeztetve végig csúszott fülcimpáján.

Itachi nyelvét kínzó lassúsággal végigvezetve öccse álláig, lassan húzta vissza kis barlangjába, lágyan a fülkagylóba fujt mitől Sasuke ernyedten rázta meg fejét jelezve hogy ébredezik.

- 'reggelt nii-chan...- mondta álmosan a fiú s félig kinyitott szemeivel figyelte ahogy bátyja közel hajol hozzá.

- Tanjoubi omedetou (1). - suttogta Itachi a puha ajkaknak mielőtt ostrom alá vette őket.

Sasuke meglepetten nyitotta ki pilláit miközben viszonozta a lágy csókot, mely hamarosan egy vad, dominanciáért harcoló küzdelemmé vált. Az idősebb Uchiha állánál fogva húzta egyre közelebb magához öccsét , egyre mélyebbre s mélyebbre hatolva nyelvével, apró nyögéseket és morgásokat kiváltva a ma már 17 éves fiúból.

Ahogy Itachi egyre előrébb dőlt négykézlábra ereszkedett az ágyon, hogy egyre jobban mélyítse a vad nyelvcsatát, lábával véletlenül lelökött egy közepes méretű dobozt melyet megfeledkezve hagyott az ágyszélén.

Sasuke elhúzódva bátyjától nézett kérdően a fekete dobozra melyet vörös szalag fogott át.

- Az meg mi?

- Az...?! - nézett le a földre az idősebb Uchiha majd kajánul kisöccsére ki szinte összerezzent kezei között. - Madara ajándéka...

MUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMUHAMU

- 'tah...nhhng...'tahchih...ehlég..ehlég...ahnnnh...játhkból... - nyögdécselte a fiú miközben bátyja csúszós ujjai ki be járkáltak belőle.

Miután Itachi felvette a földről a kis dobozkát öccsét magára ültette; a fiú hátával neki dőlve bátyja mellkasának vette kezei közé a dobozt s annak lágy anyagú szalagját. Hogy kényelmesen feküdjenek lábait átvetette bátyja két felhúzott combján így ha az idősebb fiú egy kicsit is szétnyitotta lábait akkor öccse terpesze egyre nagyobb és nagyobb lett.

Sasuke egy ideig még forgatta a dobozt majd megragadva a szalag egyik végét, idegeskedve nyitotta fel a dobozt s a meglepettségtől szinte nyomban el is dobta azt.

- Hn... leleményes. -  mormolta Itachi öccse fülébe miközben a kis doboz után nyúlt s kivett belőle egy ezüstös karikát melyet egy jól záró pöcökkel lehetet szétnyitni. A fémkarikába Sasuke neve volt bele glavirozva.

Nem tétovázva nyúlt a másik tárgyért mit a doboz magába foglalt...egy körülbelül akkora kis 'játék szerért' mint sajátja , vagy talán egy két milliméterrel vastagabb. "Áh" lepődött meg amint észre vett egy kis kapcsolót a 'rudacsak' alatt.

Ezek után már nem tartott semeddig se öccséről lecibálni egyetlen ruhadarabját mely alsó régióit fedte.

S most Sasuke széttárt lábakkal, levegő után kapkodva könyörgött bátyjának, nem bírja sokáig ha azt a kis karikát még tovább kell merev tagján éreznie.

- Ssssh. - csitítgatta Itachi öccsét miközben bal kezével a játékszer felé nyúlt, míg jobbjába a sikosítos flakont vette. Sasuke elé emelte mind két tárgyat s hagyta hogy az átlátszó zselé lassan vonja be a kemény műanyag felületet.

Sasuke félig levont pillái alól hangosan véve a levegőt figyelte ahogy bátyja leteszi melléjük a kis flakont, bal kezébe veszi a veszélyesen síkos tárgyat s jobb kezével az ő jobbjáért nyúlt mely hamarosan szorosan tartotta a ragacsos rudacskát.

Itachi átfogta öccse kezét s úgy emelte a fiú egyik mellbimbójához a tárgyat. Lassan érintette hozzá a felhevült s ágaskodó mellbimbóknak; halk szisszenés hagyta el Sasuke ziháló ajkait.

- Sasuke...- suttogta a fiú fülébe ki halkan felnyögött neve hallatán. - Nem az én ajándékom. Mit szólna Madara ha megtudná hogy én játszottam vele, hm?

Sasuke értetlenül fordította el fejét jobbra, hogy Itachi elhomályosult tekintetébe nézzen.

- Gyerünk otouto. - dorombolta a finom bőrnek s kicsit se óvatosan ráharapott Sasuke nyakán lévő tetkóra; ez a kis akció egy halk nyávogást, s szipogást váltott ki a fiúból. Miért kell ilyen kegyetlennek lennie bátyának? MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT?

Vezetve az utat, Itachi lágyan húzta végig a játékszert öccse hasán, egy halvány zselécsíkot maguk után hagyva. Sasuke halkan felszisszent amint fájdalmasan merev tagjához hozzáért a hideg anyag.

- 'tahchih...

- Türelmetlen, kis kurva. - mormolta orra alatt az idősebb fiú. Már eddig is alig bírta visszatartani magát de öccse nyögései és dorombolásai még nehezebbé tették a dolgát.

Hogy Sasukét végre kielégítse, egy ügyes mozdulattal a kék rudacskát az alaposan kitágított, s tortúra alá vett bejárathoz vezette, bal mutató és középső ujját kissé bedugva széthúzta a lyukacskát s egy határozott mozdulattal mélyítette félig öccsébe a tárgyat.

Sasuke lélegzete hirtelen megakadt; a hirtelen jött fájdalom-kéj érzettől mintha egy pillanatra minden megállt volna benne. Ajkait néma sikolyra nyitotta, szemei kipattanva figyelték a plafont s Itachi pár kósza tincsét mely tekintetét árnyékolták.

Szabad kezével bátyja bal felkarjába markolt, a kemény tárgy lassan haladt egyre mélyebbre, túl lassan. Megpróbálta csípőjét előre nyomni de Itachi bal keze megállította mozgását.

- Franc. - morogta orra alatt a fiú jobb kezének markolatján szorítva.

- Áh... végre megértetted. - mormolta öccse fülébe Itachi miután megérezte a keze alatt összeszorított öklöt. Kíméletlenül ráharapott Sasuke fülére s nem törődve annak fájdalmas sóhajával, jobb kezét eltávolította a kisebbikről.

Sasuke kissé félve kezdte el befelé nyomni az ujjai között csúszkáló műanyag tárgyat. Minden egyes milliméterrel gyorsabban vette a levegőt; már közelvolt, közel a véghez.

Itachi ajkait egy széles vigyorra húzta miközben öccsét figyelte kinek mellkasa egyre gyorsabban süllyedt s emelkedett. Szemével megkereste az ajándékos dobozt s óvatosan hogy ne zavarja öccse kis játékát kivette belőle az ott felejtett távirányítót. Alaposan végigtanulmányozta, melyik a ki-be kapcsoló gomb s hogy melyik a gyorsító lassító.

- Nyugalom Sasuke...- suttogta öccse fülébe ahogy a reménytelenül már-már vergődő fiú ki-be csúsztatta ajándékát csak hogy végre megtalálhassa azt az érzékeny pontot. 

- Fuzukenjaneyo (2) , kihbaszottuhl nyugodth lehnnél ...áhh tehi ish hah..nhnnn a fahrkahdaht egy nhhhn szaros AANHHHNNN - nyögött fel kérdése közben.

Száján keresztül hangosan véve a levegőt állt meg s hagyta a kemény műanyagot hogy erősen a kis élvezet gombócnak nyomódjon. Jobb keze combjára esett, szinte már harapta a levegőt. Az a kibaszott fémgyűrű volt csak ami a teljes beteljesüléstől elválasztotta. Szinte már dühösen figyelte erektől duzzadt tagját minek tövében ott. Van. Az. A. Farok. Gyűrű.

Megelégelve tétlenségét nyúlt jobb kezével a pöcök után de balszerencséjére Itachi bal keze megállította.

- Ejnye, ejnye Sasuke. Még nincs vége. - s kajánul vigyorogva öccsén megnyomta az 'on' gombot a távirányítón majd 6-os fokozatra állította s egy gyors mozdulattal teljesen benyomta a vibrátort öccsébe.

- 'Thachiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - szakadt ki a fiú torkából amint megérezte magában az erős pulzálást. Hátát erősen bátyja mellkasának nyomta mintha menekülni akarna a szerkezettől ami apró rezgésekkel masszírozta belső falát.

- Niih....niiih-chan...ahnnh... kéh kéhrlek....- könyörgött Sasuke. Szeme sarkából könnyek  futottak le, nem fogja sokáig bírni, nem. Ujjai össze húzódtak lábán, kezével erősen kapaszkodott bátyja erős alkarjába. Tudta hogy semmi esélye sincs h kiszedje magából a tárgyat így csípőjét próbálta előre hátra mozgatni; hátha kicsusszan majd, de ezzel csak a feneke alatt lévő kemény erekciónak segített csak.

Itachi csak egy ördögi vigyorral ajkain figyelte öccse már már sajnálni való helyzetét.



AHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZAHWZ



- 'Thachiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.

Vízhangzott az egész lakásban a kéjes sikítás.

- Csak okosan, gyerekek csak okosan. - mormolta maga elé Madara miközben a konyhában tevékenykedett. Míg a két fiú fent tesztelte ajándékát addig ő egy fehér habos, két szintes tortát díszített apró színes cukrokkal.

A legszívesebben most ő is ott lenne de jobbnak látja őket most egyedül hagyni. És igen, ez a gondolata még saját magát is meglepte. Pedig mit nem adna hoyg láthassa ahogy...

Ding , dong

- Ki a franc lehet az pont ilyenkor.

Vonta össze szemöldökét a férfi s egy gyors mozdulattal lerántotta magáról fehér kötényét.



GAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAHZGAH

- Ahn..niih...niih-chanh... ahnnh hallottáhl valahmit ? - nyögdécselte Sasuke amennyire csak hangja engedte miközben prosztatája szinte sírva könyörgött az erőszakos játék leállításáért.

Itachi a kis kapcsoló után nyúlt s síkosítótól csúszós kézzel kis nehézségek után le tudta állítani a játékszert, így már csak Sasuke hangos zihálását lehetett hallani. A fiú teste remegett minden egyes levegővétel közben, tekintete egyre homályosabb lett, szinte már nem érzett semmit csak azt az eszméletlenül feszítő fájdalmat mely alsó régiójából pulzált.

- Otouto... csak képzelegsz. - suttogta Itachi öccse fülébe miközben letéve a kis kék kapcsolót kissé felemelte Sasukét hogy nadrágja gombjához férjen , s egy egyszerűmozdulattal már nyitott zipzárja közül lüktetett rég felizgatott erekciója. - Chigan sutairu wo tameshitai (2)- s nem várva öccse reakciójára a fiút maga mellé, hasra fordította.

- Nehn...nehn nii-sahn...kéhrlehk..nehm bihrommhr.- nyöszörögte a fiú könnyeivel küszködve.

- Tsssshhhh otouto...- csitítgatta öcsét az idősebb uchiha miközben leszállt az ágyról s megszabadult szürke felsőjétől és kék farmerétől.

- Ch... szehmét...- morogta Sasuke nehézkés levegővétele közben miközben megpróbált négykézlábra állni s tekintetét hátrafordítani hogy lássa bátyja mire készül. A szemét képes volt boxer nélkül felhúzni farmert, ch.

- Otouto...hát semmit nem tanultál a nyár alatt. Talán hogy megtanuld a leckét, egész napra rajtad kéne hagyni azt az aranyos kis gyűrűt, amitől olyan szép lilák azok a kis golyóid. -  mondata, miközben visszatérdelt az ágyra, s ujjai közé vette az említett lilás színt felvett zacskókat.

Sasuke hangosan felsikítva esett vissza az ágyra így hátsója az égnek meredve ágaskodott , szabadon maradva bátyja ujjainak. Említett ujjak lassan morzsolgatták a duzzadt golyókat, egyre több sikítást kiváltva a fiúból; próbálta hangját tompítani azzal hogy száját a takarónak nyomta de valahogy mégsem sikerült elérnie ezzel semmit. Sasuke szorosan összezárt szemei sarkából lassan folyt a könny. A kis fémgyűrű akár milyen szoros volt, mégis sikerült egy kis váladéknak kiszöknie a fiú merevedéséből.

Itachi ezt észrevéve abbahagyta kis tortúráját, bal kezével megfogta öccse derekát s jobbjával egy gyors mozdulattal kihúzta a kék dildot s a szoba egyik sarkába dobta. Többet nem lesz rá szükség, most legalábbis nem.

Sasuke félhangosan nyögve próbálta leküzdeni a fájdalmat mely hátsójából áradt szét testén.

- Ta...tah..chih...kö..könyörgöhmm...

- Tssssh... otouto miénk az egész nap... - vigyorogta Itachi miközben jobb kezébe véve erekcióját apró mozdulatokkal vonta be az átlátszó géllel ami még kezén maradt és elő váladékának keverékével. Szemét lassan futatta végig lihegő öccsén. Nem igazán így tervezte ezt a reggelt de most már nincs mit tenni, ahogy már mondta, övék az egész nap...majd később jöhet az ő ajándéka. Sasuke már úgy se bírná tovább.

A fiú bőrét apró izzadság cseppek borították, szinte lehetett látni ahogy minden egyes levegővétellel megremeg az izmos test, a „megkínzott" lyukacska ott tátogott előtte csak arra várva hogy végre újra teljesen tele legyen.

- Sasuke... - suttogta Itachi miközben öccse mögé térdelt. A fiú a takaróba nyomott arcát lassan fordította bátyára. Tekintete szinte már üveges volt de látva a szavakat melyeket azok a kívánatos ajkak formáltak szinte újra életre kelt. Nem hallotta, csak látta... s'ki(4)...

Kissé szipogva kezdett el tenyereire támaszkodni, remegő kezei már nem szorították a paplant, bátyja után kapott miközben felé emelkedett s lassan megfordult. Jobb kezével Itachi baljába, balkezével a másik vállába kapaszkodott s úgy dőlt a hozzá. Tekintetét egy pillanatra se vette le a másik homályos sötétjéről.

Halkan felszisszenve közelítette ajkait a anikijééhez, miközben hátsójának dörgölőzött a másik merev tagja.

- Kissuushite. (5) aniki ... onegai... - suttogta a csábító ajkaknak s nem várva válaszra harapott rá a félig nyitott kapukra.

Hangosan felnyögve vetette magát bele a csókba az idősebbik, jobb kezét az egyik kerek félgömböcskére vezette s lágyan megpaskolta mellyel csak jobban felizgatta Sasukét.

Sasuke bátya vállára tett kezét lassan vezette a hosszú tincsek közé egyre csak mélyítve a csókot. Itachi hagyta hogy had csináljon öccse azt amit akar; átengedve az irányítást a csókon, Sasuke nyelve egyre mélyebbre se mélyebbre csúszott szájában. Fogaik néha-néha összekoccantak miközben minden egyes kis millimétert megpróbáltak elsöpörni ami csak távolságot jelenthetett.

Sasuke nyelve egyre hevesebben csapkodott ahogy tüdejéből egyre csak fogyatkozott a levegő, kissé morogva húzta hátra fejét, hallotta ahogy a másik is szaggatottan veszi a levegőt, ajkaikat egy apró, vékony nyál lánc kötötte össze. Tekintetüket egy pillanatra se vették le a másikról.

- Aniki...nii-san...- nyögdécselte a fiú miközben levegő után kapkodott. - ... szühkséhgem vahn ráhd... nehm...nehm biromtovább...'tachi...kéhrlek...

- Sasuke...- mormolta az idősebb fiú miközben lassan döntötte hátra öccsét. Apró csókokat hintett szét a fiú mellkasán, a két remegő lábat vállaira helyezte ,jobb kezébe véve merev, duzzadt tagját a síkosítótól csillogó bejárathoz emelte, s egy határozott mozdulattal előrelökte csípőjét.

- Nhhhhhhhhhhhhn. - nyögött fel Sasuke. Itachi csak halkan morgott. 'Francba , ez a kis szuka még mindig olyan szűk mintha csak először dugnám meg, pedig milyen szépen ki lett tágítva'. Lassan nyalt végig ajkain miközben próbálta szabályozni csípője heves mozgását.

- Mo...tto hayakuuuu....nhhhn nii....sahn...fukaku (6) ! - s nem kellett kétszer mondani. A következő pillanatban Sasuke prosztatája újabb kínzás alá került, bátyja minden egyes szinte már brutális lökése telibe találta azt a kis élvezet csomót. Ujjai között a paplan sírva fakadt volna ha egy élő dolog lett volna. - Tahnnnn...tachi...kérlek...nem bírom továhbb nnn...

Értve a célzást, Itachi öccse szinte már rémisztően elszíneződött, duzzadt tagjához nyúlt mely érintésére kissé megugrott. Megkeresve a kis kapcsot egy pillanatig még várt. Még pár lökés, még pár...

S pillanatok múlva mutató ujja egy egyszerű mozdulattal elpöccintette a kis zárat, Sasuke megfeszült háttal, s egy hangos sikoltásban élvezett el, s nem sokkal utána követte egy torokba fojtott nyögéssel Itachi.

Sasuke még egy ideig látta a plafonon lévő csillárt, érezte a meleg, szinte már forró ragadós anyagot mely hasán úszkált, érezte ahogy Itachi lassan kicsúszik belőle s lassan, lassan minden kezdett elsötétülni.


OHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLALAOHLA

Madara nyugodt léptekkel közeledett az ajtóhoz, hallgatva az emeletről leszűrődő hangokat. "Isten bizony ha egy hülye árus lesz a pofájába vágom az ajtót és megnézem hogy hol tartanak a fiúk". Mormolta magában miközben hirtelen kiszáradt ajkán végignyalt.

Érezte hogy boxere egyre szűkebb lesz, szerencséje hogy épp egy bő térdig érő melegítő nadrág volt rajta. Belenézve az ajtó melletti tükörbe, jobb keze hátuljával letörölte arcáról az ott maradt lisztet majd a gombkilincs után nyúlt s egy határozott mozdulattal elfordította. Vigyorgó mosolya hamar lefagyott ahogy meglátta az előtte álló párt.

- Fugaku, Mikoto! - mondta félhangosan, mint aki fél valamitől. . 'Franc , franc ,franc. Túl korán jöttek. Ha ezek megtudják hogy a fiúk...

- Madara. Jó hogy újratalálkozunk. Ugye nem baj hogy egy kicsit korábban jöttünk. - köszöntötte Mikoto miközben Fugaku a kezét nyújtotta bátyának. Igaz épp Madara volt a fiatalabb de mivel kiskorában nagy nehézségek után tudta csak kimondani azt hogy aniki, valahogy ez megmaradt, ha Fugaku idegesíteni akarta mindig anikinek vagy bátyusnak hívta.

- Kerüljetek beljebb. - lépett félre az ajtóból. 'Ajánlom annak a két punknak hogy halkra vegye magát.' Morogta magában. - Á felteszek egy kis zenét ha nem bánjátok. - mondta gyorsan miután egy halk morgás ütötte meg fülét.

- Mi volt ez? - emelte fel fejét Mikoto a hang hallatán.

- Ááá, csak a hangszórók. Mikor bekapcsolom akkor egy kicsit mindig duruzsolnak... ha lesz időm majd elviszem egy szervizbe. - mosolyogta a férfi miközben megnyomva a play gombot elindította az első cd-t ami a lejátszóban volt.

ladies and gentlemen
introducing
the chocolate starfish
and hot dog flavoured water
bring it on
get the fuck up (7)

- Uh , uh bocs. A fiúk hallgattak utoljára zenét. - magyarázkodott Madara miközben megkereste Bethowen  Für Eliz cd-jét és betette a lejátszóba 'Kinyírom ezeket a kis szarosokat'  mormolta dühösen magában, szemei szinte tűzben égtek.

- Áhh... - sóhajtott fel kicsit se meglepetten a két szülő.

- Ha már a fiúkról van szó. Ők merre van-

- ITACHIIIIIIIIIIIII

Hirtelen mindenkiben megállt az ütő a sikoly hallatán. Fugaku és Mikoto kitágult szemekkel nézett egymásra miközben Madara sebes léptekkel rohant fel a lépcsőn s tépte fel a szobaajtót.

Az előtte elterülő látványtól egy pillanatra kihagyott szívverése. Itachi lihegve emelkedett fel öccséről s önelégült vigyorral arcán figyelte az elájult fiút.

- 'tachi, azonnal kapjátok össze magatokat. - kapott gyorsan magához Madara.

Itachi szinte ijedten kapta fejét az ajtó felé. Az arcán elterülő kifejezésen látszott az értetlenség.

- Anyádék. - sziszegte félhangosan az ajtóban álló férfi.

- MIKOTO.- hallatszott lentről a kiáltás majd egy halk puffanás. Ami csak egyet jelenthet...és nem jót.

- Mi a francra vársz, gyerünk. - morogta Madara miközben próbálta tekintetét levenni a két meztelen testről. Egy nagy csappanással behúzta maga mögött az ajtót.

Amint megfordult Fugaku ideges tekintetével találta szembe magát. Az ijedtségtől az ajtónak ugrott,  mind két kezét az oldalfélfának nyomta, szinte attól félve hogy bátyja beakar menni.

- Nem tudom hogy mit műveltek a fiúk, nem is akarom megtudni. 5 perc. Itachi. Lent a halban. Értettem? - s meg se várva a választ visszaviharzott feleségéhez, kit a kanapén hagyott pihenni.

'Franc.' Mormolta Madara s újra benyitott. Itachin már fent volt farmere s Sasukét ébrezgette.

- Mi van a fiúval? - csukta be maga után az ajtót Madara s az ágyhoz lépett. Sasuke eszméletlenül feküdt az ágyon s Itachi kisebb pofozkodására se reagált. Körülnézve látta a sarokban heverő zselétől csillogó sexjátékot, s a kis ezüst karikát a fiú mellett heverni. - Tegyük be a zuhany alá. Ahogy elnézem úgy se ártana neki.

Itachi csak bólintott s felemelve öccsét a szobához csatlakozó fürdőbe sietett. Most nincsen idő gondolkodni. A szüleik mindent hallottak. MINDENT.

Mikor kiderült a két testvér közötti kapcsolat Fugakuék először nem tudták mit tegyenek. Persze nyomban vitatkozás, fenyegetőzés, hogy mindegyik fiút két különböző bentlakásos iskolába viszik, ami meg is történt ...de hasztalan volt. Az első tanítási nap után Sasuke szobatársa nyögésekre és sóhajtozásokra tért vissza. Pedig Itachit az ország másik végében lévő iskolában láttak még az nap reggelén.

Egy szó mint száz... nem tudtak mit tenni. Egy hét után minden visszaállt a rendes kerékvágásba. A két szülő reménykedett hogy miután Itachi Madarához költözik és beleveti magát a munkába a két fiú közötti kapcsolat, majd elhalványodik és végül megszűnik de balszerencséjükre pont az ellenkezője történt.

Néha-néha ha Itachi meglátogatta a családot általában 2 perc amennyit láttak az idősebb fiúkból, a többi, nos... hangok...

De az elmúltévben mintha újra előtört volna az ellenkezés Mikotoékban - nem mintha eddig nem ellenezték volna ez egészet. A tavaszi szünetben az idősebb Uchiha fiú hazalátogatott és szerencséjére öccsét egyedül találta otthon. Ott ahol voltak - a garázsban - letámadták egymást s Itachi Sasukét autója motorháztetőjére dobva kezdte el 'puhítani'... nem telt bele 10 perc s a garázs kapu lassan kezdett el felemelkedni, az előttük duruzsoló autóban az anyuka és apuka ideges tekinteti szegeződtek rájuk - Itachi még abban az órában el volt küldve otthonról. -Mellékes hogy az nap este kint a város szélén folytatták az abbahagyott tevékenységüket...


Itachi óvatosan leültette öccsét a zuhany tálcába s langyosra állítva a vizet, megfogva a zuhanyrozsát kezdte el élesztgetni a fiút.

- Öltözz fel és tegyél ki ruhát Sasukénak is. Menj le és beszélj anyádékkal, addig én életet lehelek ebbe a kölyökbe. - mormolta Madara Itachira nézve.

- De, de...

- Itachi. - mondta hangjában engedelmességet követelően. - Meddig akarjátok ezt még játszani? Nézz szembe velük. Nem tudom mi ütött beléjük mostanság de ez nem vall rájuk. - s szavai közben a másikhoz hajolt. - Nem tehetnek semmit az ellen az érzés ellen amit Sasuke iránt érzel. És ezt ők is jól tudják.

- De... de Sasuke, ők... ők... - suttogta maga elé. Az eddig magabiztos, zord karakterség szinte eltűnt hangjából s helyébe valami egészen más került. Csupa érzés, félelem, féltés.

- Tshhh. - csitítgatta Madara miközben jobb kezével a másik arcát simogatta. - Beszélj velük, mond el mit érzel. Nem olyanok akik nem figyelnek oda arra amit mondasz nekik. - mondata közben homlokát a másikénak nyomta. - Próbáld meg. - suttogta a finom ajkaknak melyeket egy pillanatra elkapott. Kissé felnyögve hátrált el de Itachi még egy utolsó csókra féken tartotta, kellett a bátorítás.

- Rendben. - ált fel a férfi s a kezében lévő zuhanyrózsát Madarának adta, útját a szekrény felé vette s miután felöltözött öccsének is tett ki ruhát. Egy utolsó pillanatra vissza fordult s elmosolyodva figyelte ahogy Madara leguggolva a zuhanytálcához az ébredező fiú arcát csipkedi.

PFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHuPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPFHUPF

Itachi kissé félve lépkedett lefelé a lépcsőn, lenézve a nappaliba látta apja érdeklődő s anyja aggódó tekintetét.

- Anya, apa... - kezdte rekedten. Utoljára akkor félt ennyire mikor kiderült kis afférjuk Sasukéval.

- Mr. Jöjjön ide. Most. - parancsolta Fugaku.

- Drágám. - próbálta csitítgatni Mikoto férjét de csak egy mérges hn-t nyert vele.

- Uchiha Itachi van valami mentséged viselkedésedre. - 'mintha a kivégző osztag előtt lennék.' Mormolta magában a fiú. - Nos?

- Nem értem a probléma forrását. Eddig is el-

- Nem, nem tűrtük el eddig sem a viselkedéseteket. Reménykedtünk hogy észreveszitek magatok, hogy amit tesztek az nem helyes. Fiam, itt vagy 21 éves... és még mindig az öcséddel 'játszadozól'. Az a gondolat hogy a család vérvonalát tovább vigyed meg se fordult a fejedben?

'Szóval innen fúj a szél.' - Apám, hogy megnyugtassalak... igen megfordult a fejemben ez a gondolat, de amint arra gondolok hogy Sasukét egyedül hagyjam... sose fog megtörténni. Szeretem. -  mondta egyenesen apja szemébe rezzenés nélkül.

- Egészen biztos vagy ebben kincsem? - kérdezte félve Mikoto, szinte lehetett hallani ahogy egy nagy levegőt vesz és bent tartja.

- Igen. - erős, és határozott válasz volt ez.

A két szülő felsóhajtva nézett egymásra. Fugaku kemény tekintete ismét a megszokott álmossá vált s Mikoto kifújta magából a levegőt, arca mosolyra fakadt. Itachi értetlenkedve figyelte szülei reakcióját. Kiabálást, veszekedést várt és erre...

- Reméltük hogy ilyesfajta választ kapunk tőled. - szólalt meg ismét az apa.

- HN ? - jelent meg egyre több kérdő jel Itachi feje felett.

- Lesz más aki tovább viszi a vérvonalat. Hupsz. - kapott ajkaihoz Mikoto miután a mondat elhagyta száját.

- Mikoto. - mormolta Fugaku; mintha felesége valami rosszat tett volna.

Mielőtt még bármi mást is tudott volna mondani Sasuke és Madara jelent meg a lépcső tetején. Madara balkeze a fiú bal vállán pihent s mintha halkan, motyogva beszéltek volna valamiről. Sasuke tekintetét lassan vezette balra s minden egyes lépcsőfokkal lejjebb érkezve egy pillanatra se vette le szemeit a nappaliban ülőkről.

- Anya, apa én...- hirtelen anyja lépett elé s ölelte át miközben, apja mintha szemügyre vette volna.

- Boldog szülinapot kicsim.

- Anyaa~ . - jött a nyafogó hang a 'kicsim' megszólításra.

- Fiatal ember. - hallatszott Fugaku kemény hangja. Sasuke kissé ijedten figyelte apját majd egy pillanatra Itachira nézett kinek ajkai egy lágy mosolyra húzódtak. - Isten éltessen. - s kezet fogott fiával.

- Na ha már ilyen szépen összegyűltünk akkor mehetünk enni. Felhívtam az éttermet és azt mondták hogy mehetünk mo-

- TE ERRŐL AZ EGÉSZRŐL TUDTÁL?????!!!!- hallatszott a két testvér kiabálás miután Madara megemlítette az asztalfoglalást.

- Akkor menjünk. - sóhajtott fel Mikoto, próbálta elkerülni a zavarba ejtő veszekedéseket.

SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS SHUSS

Természetesen a város legelegánsabb s legdrágább éttermébe foglaltatott asztalt az Uchiha család. Felmenve egy csiga lépcsőn a V.I.P. részlegbe szinte lenyűgözve nézett körül a házaspár. Antik piros, bézs színű csíkos huzatú karosszékek voltak elhelyezve a lépcső mellett, melyek előtt egy kisebb kávézó asztal volt elhelyezve. Továbbmenve egy nagyobb asztalhoz értek melyen az asztali etikettnek megfelelően előre elhelyezett evőeszközök s poharak díszelegtek. A hosszú asztalon 3-4 gyertya lobogott s köztük egy két asztali virágdísz. Kinézve az ablakon tökéletes kilátás nyílt a környékre. (8)

- Jó napot kívánok. Sebastian vagyok, a mai napon én leszek az önök pincére. Az előre leadott rendelések alapján hamarosan kihozzuk az előételt (magyarra fordítva: mindjá megkapjátok a k*ba* levest, ti beképzelt hólyagok). Addig kérem kóstolják meg a ház ajándékát. egy üveg, 1946-os évjáratú megy pálinkát. - s meg se várva semmi reakciót mindenki poharába öntött s elnézést kérve indult el lefelé a lépcsőn.

- Hm nem rossz, nem rossz. - hümmögte Madara miután még egy kortyot ivott az italból.

Lassan kezdődött meg a beszélgetés az idősebbek között. Vagy munkáról vagy épp politikáról beszélgettek, szinte nem lehetett volna őket leállítani ha nem hozzák ki a fácán levesüket.

Sasuke még mindig nem értett semmit. Azt hitte hogy a szülei amint leér az emeltről karon fogják, bedobják az autóba és meg se állnak addig míg haza nem érnek. De nem, itt ülnek, és jóízűen szürcsölik a csirke húsra emlékeztető levest.

- Á bocsássatok meg. - szólalt fel hirtelen Mikoto majd felkelt s a mosdó felé igyekezett. Fugaku kissé ijedten figyelte felesége minden egyes léptét.

- Szóval. Hányadikban van? - kérdezte Itachi miközben az utolsó kanál lét is felkortyolta.

- Ha jól számolom akkor a 6ikban.

- Ááá. Értem. Szóval amíg mi Sasukéval síelni voltunk, ti is kihasználtátok az időt. - vigyorodott el a fiú miközben egy újabb kortyolt.

- EH? - nézett össze Madara s Sasuke.

- Anya terhes. - mondta nyugodtan Itachi majd a mellette ülő Sasuke kezét az asztal alatt megfogta. Öccse szemei hirtelen elkerekedtek s szája résnyire nyílott. Kihasználva az alkalmat Itachi előrehajolva mélyen megcsókolta Sasukét ki a meglepettségtől s gyorsaságtól nem tudott reagálni.

- Fiúk kérlek titeket. Nyilvános helyen vagyunk. - sóhajtott fel Fugaku összekulcsolt kezekkel mellkasán. Igaz hogy egyedül csak ők voltak fent az emeleten, de akkor is ...

- Uh huh. - mormolódott Sasuke miközben vörösödő arcát lehajtotta.

- Minden rendben van ? - kérdezte aggódva Mikoto miközben visszatért.

- Persze szívem. - válaszolta Fugaku s egy gyors puszit nyomott kedvese ajkaira.

- Anya, - kezdte halkan Sasuke s miután látta hogy anyja figyel egy nagy nyelés után folytatta. - ...igaz az hogy... szóval...

- Hm? - nézett értetlenül az asszony, férje mosolyogva nézett rá.

- Á... I-igen, hamarosan lesz egy kis öcsitek. - mosolyogta boldogan az asszony ahogy az előtte ülő két fiát nézte.

- Öcsi? - nézett össze a két fiú. 'REMEK' csattant fel magában mind a kettő ahogy már tervezgették-

- Nem ne is gondoljatok rá. Őt nem fogjátok semmibe se belekeverni. - csattant fel Mikoto.

- Arra gondoltunk hogy miután végzett az általános iskolával Madara gondjaira bíznánk. Ha nem lenne nagy gond. Itachi is szép karriert tudhat magáénak, köszönhetően neked. - Sasuke ere csak szemét forgatta... most jön hogy. - Persze Sasuke is követhette volna a példáját...

- Apa...- morogta a fiú.

- Nyugalom. Persze elvállalom a fiú tanítását. Reméljük az Ifjú Uchiha követi bátyjai példáját és ugyan olyan gyorsan fog tanulni mint ők. - 'PERVERZ' kiabálták az uchiha fivérek miközben az önfeledten nevető Madarát figyelték.

Nem sokkal később pincérek hada jelent meg asztaluk körül ételeikkel, melyek elfogyasztása után Mikoto valamit súgott a pincérnek ki egy társával visszatérve egy hatalmas, 3 szintes tortával tértek vissza.

- Boldog 17-ik Szülinapot kívánunk a vendéglő nevében. - hajolt meg a két férfi s átadva az ünnepeltnek a nagykést már el is tűntek.

'Remek és én egész reggel szenvedtem az én- franc... annak a tortának már annyi' szörnyülködött Madara magában miután eszébe jutott, hogy a majdnem kész tortát kint hagyta a konyhában.

Sasuke csak kitágult pupillákkal figyelte a magas tortát.

- Otouto gyerünk. - suttogta Itachi majd megfogva Sasuke kést tartó kezét, egyszerre vágták le az első szeletet ami Mikotonak adtak. A finom erdei gyümölcsös torta persze nem fogyott el de ezzel nem törődve hagyták ott s jó sok nullás végződésű összeget az étterem örömére.

<---Előző     Vélemények     Következő--->