Végre nyári szünet és ez csak egyet jelent, a legfiatalabb Uchiha végre újra találkozik bátyjával és az egész szünetet vele töltheti.  A fiú kezei sebesen jártak át minden fiókot. Már vagy 3 hónapja, hogy utoljára látta bátyját...3 hónap egyedüllét...ha kezei nem lennének olyan ügyesek már belebolondult volna a magányba.

Egy órája még a Konohai gimnázium alagsorában állt s vette ált a legjobb tanulmányi eredményért járó kitüntetést...már harmadik éve. De most nem ez a fontos, rázta meg fejét. Tekintetét gyorsan az ágya mellett lévő szekrényen álló órára kapta. Még fél óra és végre kimenekül innen.

Nem mintha utált volna otthon lenni. Nem, egyáltalán nem ez volt a gond. Jó pár barátja volt kik többször is átjártak hozzá így nem mondhatta magát annak a magányos farkasnak, aki senkivel se áll le egy szóra se. Csak épp az nem volt mellette, akire minden egyes percben szüksége lenne.

- Sasuke. Itachi most szólt, hogy 10 per múlva itt van. Kész vagy a pakolással? - érkezett anyja hangja földszintről.

A fiú gyorsan végignézett két utazótáskáján majd elégedetten bólintott egyet. - Mindjárt. -  S még be tett egy utolsó darab alsónadrágot, sose árt pluszba ha Itachi közelébe lesz két és fél hónapig.

'Francba. Még nem öltöztem át. ' Nézett végig magán. Még mindig rajta volt a fekete hosszúnadrág s fehér iskolája emblémájával ellátott ing. A fullasztó nyakkendőről ne is beszéljünk mely félig széthúzva lógott nyakában.

'Itachi csak nem fog haragudni, ha 1 perccel később indulunk' morogta magában miközben ujjai között gyorsan kipattogtatta a gombokat. Inge nyakából kihúzva a nyakkendőt, a fehér anyaggal együtt az ágyra dobta majd rá fekete nadrágját, s zoknijait.

Gyors léptekkel sietett a fürdőbe. Talán még se volt jó ötlet. Itachi nem az a fajta, aki annyira szereti, ha megváratják. Talán még ott hagyja, fordult meg a fiú fejébe. Nem, csak nem teszi meg ezt aniki vele.

Elérve a fürdőhöz gyorsan benyitott, majd bevágva mag után az ajtót belépett a zuhanytálcába s elhúzta a szürke viaszvásznas zuhanyfüggönyt. Gyorsan lekapott egy tusfürdőt a sarokba elhelyezett kis fémszekrényről majd egy nagy adagot kezébe nyomva visszatette helyére.

A meleg felé csavarta a csap kallantyúját s közben szétkente testén az eper illatú tusfürdőt. ' Remek, anyu tusfürdője...' sóhajtott fel amint megérezte az illatot. Mint Itachinak a késés Mikotonak is olyan volt, hogyha valaki az ő fürdőszerét használta.

De nem volt mit tenni. Majd maximum gyorsan fog elszaladni anyja előtt és talán nem veszi észre az asszony, mindegy. Erre nincs idő.  Kezével körkörös mozdulatokat írt le hasán, s mellkasán miközben ujjai között a csúszós anyag egyre jobban habozni kezdett.  Felemelve jobb majd balkezét, hónalját is alaposan megmosta. Ez az egyik dolog, amit a legjobban utál a nyárban, hogy az embernek szinte 3 óránként kell zuhanyoznia ha nem akar büdös maradni.

Jobb kezét hasán egyre lejjebb s lejjebb csúsztatta miközben erős kezeket képzelt el sajátjai helyébe ' Elég Sasuke, Itachi kinyír ha nem sietsz..argh' bosszankodott magában. Ha egyszer sikerül megölnie bátyját azért amilyen sexy és ellenállhatatlan, akkor soha többet nem késne el sehonnan. Hogy merészeli. 'Ah...csak egy kicsit' nyafogta magában miközben kezével megragadta magát s a petyhüdt bőrt simogatni kezdte.

Már vagy 3 hónapja volt, hogy utoljára látta bátyját, de akkor is csak két napra tudta meglátogatni a férfi. De az az este...a háztetőn. Persze utána nehezen lehetett bemesélni a szülőknek hogy csak a macskák voltak, maximum két nagyra termett fekete kandúr, mik nem bírtak hormonjaikkal.

- Nhnn...- sóhajtott fel amint eszébe jutott az az este. Még nem sok kellett neki, de ez így akkor se elég.  Bal kezével a felpattintva hagyott tusfürdő után nyúlt. A karcsú kisméretű flakont könnyen megtudta forgatni kezében így egy jó adag, csúszós tusolószer ömlött kezébe. A víztől csúszós flakon hangosan a földre esett, kopogva estek rá a vízcseppek.

Arcán a melegtől s az émelyítő kéjtől halvány csíkban kis porosság jelent meg. Ajkai kiszáradtan kapkodtak levegő után miközben próbálta mozdulatait kontrolálni. Sasuke öklét összeszorítva, hogy az anyag ujjaira is kerüljön, lassan háta mögé vezette. Kissé felemelte fenekét s egy kisebb terpeszbe állt, lábai egyre jobban remegetek az élvezettől. Mutató és középső ujját összeszorítva a kis rózsaszín bejárathoz csúsztatta s lassan körkörös mozdulatokat írt le körülötte.

Mintha halk csapódást hallott volna. - Kuhrva éhlet itt vahn Itachih.- lihegte félhangosan. Gyorsan kell végeznie különben...

- Hn. Öcsi. -  Hallotta háta mögül a mély hangot. Szemei elkerekedtek miközben keze mozgása egyre lassabb lett. Észre se vett, hogy elhúzták a függöny. Csak abban a pillanatban csapta meg a hideg hátát, amint meghallotta az őrjítően mély, már-már dorombolásnak is nevezhető hangot.

-'tachih..nhn...- préselte ki magából. Olyan közel, olyan közel s most bátyja ott áll a háta mögött. Érezte, érzete ahogy a  másik arcán szét terül az az önelégült vigyor.

Az idősebb Uchiha már vagy 5 perce várt öccsére. Azt hitte sokkal tovább fog eltartani majd végigutazni az egész városon, de meglepő módon sikerült mindig elérnie a zöldhullámot. Miután már elviselhetetlenné vált szüleik kérdezgelődése inkább úgy döntött megkeresi öccsét, és ha a kis szaros még mindig pakolt volna az biztos, hogy még egy jó ideig ott tartózkodtak volna míg Sasuke újra életképes lesz miután Itachi a matracba baszta.

De ilyen fogadtatás mellett. Hn. Már nem is volt annyira mérges.

- Sasuke.- neve hallatára a fiú kissé megremegett. Ujjai ügyetlenül ficánkoltak körlakú izmai között.

Hirtelen csupasz kezek ragadták meg melyek hátradöntötték bátyja mellkasának.  Egy erős kéz csúszott kezére s szorított a fogáson. Érezte ahogy balkezén hosszú ujjak futnak végig, majd ügyetlenkedő ujjaihoz társul egy vastagabb, hosszabb, s szinte irányítva a másik kettőt kezdett el mozogni.  A hirtelen jött érzésektől lélegzete megakadt, ajkai tátva maradtak.

Nyakán egy nyelvet érzett végigfutni mely megtalálta útját tetkója felé. A három csepp összefonódva kört alkotott nyakán melybe óvatosan fogak mélyültek s lassan meleg ajkak szívogatni kezdték a puha bőrt. Egy halk cuppanás után a meleg leheletet fülén érezte.

- Sasuke, mennünk kel. - suttogta Itachi a fiú fülébe majd annak hegyét erősen megharapta. Sasukének ideje se volt kiáltani.  Kiáltás helyett hangos nyögések hagyták el száját, ahogy bátyja mozgatni kezdte kezét a fiún és a fiúban.

- Nhnn...'ta-tachi...hnnh....HNNH!!- a fiú nem bírta már tovább. Hagyta, hogy bátyja kényeztesse.  Hasában egyre jobban szorult az a kis csomó. Térdei szinte összecsuklottak alatt miközben fejét hátra hajtva egy néma sikolyban Itachi nevét kiáltotta.

Itachi elmosolyodott. Ha öccse már attól a tudattól ennyire izgatott, hogy az egész nyarat vele töltheti akkor mennyire fog örülni...

- Fiúk mi tart ennyi ideig. - hallotta Itachi anyja hangját, aki vélhetőleg a fürdőszoba előtt ált.

- Mindjárt készen leszünk. Csak egy kis gond akadt a csappal. - mondta miután végignézett magán. Az igaz hogy ingjét levette, hogy legalább az ne legyen vizes, de nadrágja, ahogy magához szorította a most kezei között pihegő testet, teljesen elázott, jól mutatva nem kis problémáját.

- Hívjam esetleg...

- Nem nem kell segítség, mindjárt megoldom.  5 perc és lent leszünk, ne aggódj.- válaszolta gyorsan. Még az kellene, hogy apjuk bejöjjön. Nem mintha nem buktak volna le már a lassan 5 év alatt annyiszor, de azért nem szívesen mondana le arról, hogy Sasuke vele töltse a szünetet.

Megnyugodva vette tudomásul, ahogy anyja sóhajtott egyet majd lassan lement a lépcsőn. - Ah..- sóhajtott fel.- Sasuke.- suttogta a fiú fülébe.- Tényleg ideje lenne mennünk. Van még egy kis elintézendő dolgom. - kezét levette az elernyedt testrészről s ujjával együtt kihúzta öccse ujjait a kis barlangból. Kezéről a ragadós anyagot már rég lemosta a víz s most már vizes kezét lassan vezette fel öccse arcára majd maga felé fordította. Ajkaik szinte összeértek, ahogy előrébb hajolt, de amint elérte azt amit keresett, elengedte a fiút.

Sasuke halkan felnyögött az üresség érzetére. Érezte, ahogy egy kéz felkúszik arcára, ahogy bátyja felér fordítja . Érezte azt a meleg leheletet mely pár centire volt tőle. Majd hirtelen minden melegség elszállt mellőle és...

- Itachi.- kiáltott fel amint megérezte a jéghideg vizet. - Bazd meg, ez mire volt jó? - üvöltötte le bátyja fejét miközben vacogva kezeit összefonta mellkasa előtt.

- Ha nem lettél volna olyan kis kurva, akkor már rég a házamban lennénk, a jó meleg ágyban és az egész világból csak párnákat látnál, miközben azt a kis lyukadat szétbaszom. Ha 5 perc alatt nem készülsz el, itt maradsz.- mondta hűvös hangon miközben felkapta a padlóra ledobott ingjét s becsapta maga után az ajtót.

Sasuke jól ismerte ezt a hangot. Itachi dühös volt, nem nem dühös csak felizgatta az amit az előbb tettek, jobban mondva tett vele.  Egy apró mosoly szaladt arcára. Még mindig sikerül ilyen állapotba hoznia bátyját.

- Sasuke 3 perc.- hallotta a férfi dühös hangját amint elhaladt az ajtó előtt és dörömbölt rajta.

A fiú kissé összerándult. Bőre kezdte megszokni a hideg vizet, de inkább visszacsavarva a melegre gyorsan kezébe vett egy másik tusfürdőt és letakarította magát.

Mire persze teljesen felöltözött a 3 perc rég letelt. Egyre idegesebb lett miután lentről semmiféle jelet nem hallott afelől, hogy valaki is beszélgetne.  Ennyire azért csak nem dühösek rá. Vagy mégis?!

Ágya mellé lépett, hogy két utazójáért nyúlva leszaladhasson a lépcsőn és elnézést kérve talán még rá tudja venni bátyját hogy, elvigye. De meglepetten kellett észrevennie, hogy a táskáknak már csak hűlt helyét találta.

Felkapva telefonját és Ipodját becsapva maga után az ajtót futott lefelé a lépcsőn. Sehol senki. Hirtelen autó motor morgását hallotta meg. -Franc..- mérgelődött magában. Gyorsan belelépett cipőjébe s már szinte kitépte helyéről a bejárati ajtót.

- Sasuke, kisfiam végre.- lélegzett fel Mikoto miután végre legkisebb fia is megérkezett.

- Itachi vigyázz az öcsédre. És ha néha lesz időtök hívjatok fel minket.

- Nem vagyok már kis szaros apu.

- Ameddig ilyen hangon beszélsz és így viselkedsz, addig igenis úgy kezellek mint egy gyerek. Tanuld meg, hogy kivel, milyen hangnemen beszélj. - mondta hűvös hangon Fugaku miközben hozzá közeledő fiára nézett.

- Majd megnevelem.- hallatszott a volán mögül Itachi hangja, aki egy önelégült vigyorral jelezte az autóba beszálló öccsének, hogy nem számíthat sok jóra ha így folytatja.

- Fogadj szót a bátyádnak Sasuke.- lépett a leengedett ablakhoz Mikoto majd fia homlokára nyomott egy csókot.-  Érezzétek jól magatokat.

- Uhn.- mosolygott Sasuke anyjára. Mennyire jól fogják magukat érezni, de még mennyire.

- Sasuke, - hallotta újra anyja hangját aki egyre közelebb hajolt hozzá és mintha szagolgatni kezdte volna. - Ez nem az én tusfürdőm?

- Aniki, indíts.- kiáltotta el magát a fiú amint eszébe jutott hogy anyja tusfürdőjével mosta meg teste nagy részét és csak alsótestét apja mosakodó szerével.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Halkan duruzsoló motor, hangosan szóló rádió, kellemes napsütés mely át tör az ablakon de a légkondi nem engedi hogy meleged legyen, s 180 km/h sebesség mellyel a két Uchiha testvér haladt végig az autópályán.

Sasuke hátradőlve az ülésben élvezte, ahogy a fekete Mercedes szinte, mint egy gyakorlati pályán kerülgeti az utókat. Egy dolog a sok közül, amit bátyjában szeret.

Nem elég hogy a 22 éves férfi sikeres, gazdag, jóképű, pokolian sexy de hogy ekkora szerencséje legyen hogy csak ő élvezhesse a közelségét...

Szeme sarkából a kormány mögött ülő férfire nézett, ki az utat figyelte s közben negyedikből ötödikbe váltott. A fiúnak még eddig ideje se volt végignéznie bátyján.  Veleszületett , orrának két oldalán végigfutó csíkok komorabbá de ugyanakkor még egzotikusabbá tették arcát.  Mint mindig haja most is hátra volt kötve, egyedül két oldalt volt meghagyva egy egy tincs.

Felül egy rövid ujjú, halványszürke, szürkés függőleges csíkokkal szabdalt inget viselt melynek két felső gombja szabadon hagyta nyakát, s így kis belátást biztosított kidolgozott mellkasára. Ezt még sikerült megmentenie, de kedvenc fekete háromnegyedesét már nem.  Szerencséjére még régi szobájában volt egy-két ruha így találta magának egy barnásszürkés háromnegyedest melynek két oldalát zsebek tarkították.

Elégedetten nézett magára. Már megint sikerült öccse tekintetét magára vonzania.

- Otouoto ha így nézel, a végén kiszáradsz.- nézett szeme sarkából öccsére kinek szája szélén egy kis nyálcsík futott végig. A fiú arca egy halvány vörös színt vett fel, miközben bátyja, levéve a kormányról jobb kezét, megfogta állkapcsát s hüvelykujjával letörölte a kis csíkot, majd ujját szájához emelte s lenyalta a méz édes anyagot.

Még hogy ez is kárba menjen. Nem elég hogy a fürdővíz elmosta a legédesebb dolgot, melyet otoutojától kaphatna, de hogy még ezt felszívja a papír zsebkendő, a-a.

Sasuke kissé kitágult szemekkel figyelte, ahogy anikije ujját lassan ostromolja a sötétrózsaszín nyelv s közben éjfekete szemek sajátjába néznek. Ó az a nyelv mire képes. Nem tudta visszafojtani. Képtelen volt visszatartani azt a kis nyögést mely torkából szakadt ki.

Itachi elégedetten vezette vissza tekintetét az útra. Sasuke szomorúan vette tudomásul, hogy bátyja figyelmét elveszi más de az ő figyelme is megakadt valamin.

- Nii-san, - suttogta halkan a fiú miközben kicsatolta biztonsági övét s kissé balra dőlt, hogy jobban közelebb tudjon hajolni bátyjához. Jobb kezével a férfi combja felé nyúlt, de egy erős kéz megállította.

- Sasuke, ülj rendesen és csatold vissza az öved.- mondta mély, nyugodt hangján el nem engedve a fiú kezét. - Nem hiszed el mennyire kísért az a kicsike kis szád melyet a legszívesebben az ölembe nyomnék, de ha így folytatod miattad halunk meg, mert elveszed a figyelmem az útról. - mondta mindezt miközben szemeit öccsére fordította s úgy kerülgette a dudáló autókat.

Lassan elengedte otoutoja kezét, de szemét még mindig a fiún tartotta majd megragadva a váltót visszaváltott kettesbe, keményen rálépett a fékre s egy határozott mozdulattal elforgatta a kormányt.

- Látod miattad majdnem nem mentünk le az autópályáról. - idegeskedett miközben egyre közelebb hajolt öccséhez, félig a kanyargós egysávút figyelve. Kettesben hagyva az autót, lassú tempóval haladtak lefelé az autópályáról levezető úton.

Kezét levette a váltóról s a még mindig őt néző fiú arcára tette, s lágyan simogatni kezdte. Ujjai alatt érezte a puha arc melegségét mely egyre közelebb s közelebb kúszott hozzá. Nem várva tovább kezét fekete tincsekbe túrta így olyan közel húzva magához öccsét, hogy érezte ajkain, ahogy a fiú lélegzetvétele szinte megakadt.

Ajkait egy határozott mozdulattal a másikénak nyomta. Egy vad csókra invitálta Sasukét miben kemény ajkak, fogak s nyelvek csatáztak. Ajkai közzé vette öccse remegő alsó ajkát s lassan szívogatni kezdte mivel apró nyögéseket nyert.

Bocsánatot kérve a durvaság miatt lágyan végignyalta az ajkat majd hagyta, hogy Sasuke nyelve betörjön ajkai között s végigjárja száját.

Sasuke boldogságtól remegő ajkakkal viszonozta bátyja kemény csókját. Annyi izgatás után végre ajkain érezhette azokat a néha bántó szavakat, néha émelyítően isteni hangokat kiengedő kapukat. Egyre csak fogyott a levegő, de nem érdekelte csak had maradhassanak így örökre.

Itachi érezvén hogy az autó egyre lassabb s lassabb , szinte már leállt, s hogy levegője is fogytán van kénytelen volt elhúzódni öccsétől.  A váltó után kapott majd ismét életre keltette a száguldozást megszokott járművet.

Szeme sarkából figyelte, ahogy öccse visszahuppan ülésébe, ahogy az a kis mellkas zakatolva jár fel-le, puffadt, nyáltól csillogó ajkak szinte harapták a levegőt csak had jussanak hozzá. Persze ez jobban nem segítet problémáján, de örömmel vette tudomásul, hogy nem csak ő van szorult helyzetbe.

Sasuke kissé dünnyögve, de visszaült. Megpróbálta lenyugtatni magát. 'Szemét Itachi...' morogta magában. Már egy csókkal így feltudja izgatni akkor mi lesz később.

- 10 perc és megérkezünk. - mondta ismét hűvös hangon az idősebb Uchiha rá se nézve öccsére.

Sasuke észre se vette hogy már elérték Tokyo-t. Miután Itachi végzett a gimnáziummal, természetesen ugyan abba járt ahova most Sasuke, Tokyoban tanult tovább, mint ügyvéd s mára már saját céggel, s hatalmas hírnévvel rendelkezve megengedheti magának hogy a város egyik legpuccosabb környékén vegyen magának rezidenciát. Nem nem házat, R-E-Z-I-D-E-N-C-I-Á-T.

Sasuke már jó párszor volt bátyjánál, de valahogy még mindig sikerült eltévednie a 'házban' . Meg se tudja számolni egy kezén, hogy hány szoba van abban a palotában. Le se számítva a többi szobát, helységet melyek egy kisebb mozit, játékszobát, vagy épp egy jakuzzit rejtenek.

Oh igen az a nagy jakuzzi. Amint odaérnek a házhoz muszáj oda menniük először.

- Otouto.- hallotta meg végre bátyja hangját ki már egy párszor szólongatta az álmodozó fiút, de csak egy kis hangfelemelés után sikerült visszahoznia a fiút a valóságba.

-I-igen?- kérdezte zavarában a fiú.

- Megérkeztünk. - mondta Itachi miközben megállt a rezidencia előtt, de nem állította le a motort.- Itt vannak a kulcsok.

Majd kis kutatás után az ajtó alsó tartó részéből előhúzott egy kulcscsomót. Sasuke értetlenkedve nézett rá.

- Mondtam, hogy van még egy kis dolgom. Fél óra ígérem és végzek. És HA jó leszel, még vacsorát is hozok. - magyarázta miközben egy búcsúcsokra magához húzta öccsét, aki még mindig el volt keseredve.

A fiú idegesen elhúzódott a csókból, kicsatolta biztonsági övét majd egy elegáns mozdulattal becsapta maga után az ajtót.

- Hogy az a...uuuuuurgh.- idegeskedett tovább miközben előröl megkerülte az autót, nem is figyelve hogy bátyja lehúzott ablak mellett hallgatja szitkozódását.

- Ejnye ejnye otouto. Azt a pici kis szádat be fogom tömni ha nem, hagyod abba ezt a beszédet. És abban nem lesz köszönet, elhiheted.- villantotta meg szemét amint Sasuke megfordult és riadtan nézett bátyjára.

- Én...én- hebegte. Oh ihgen. Nem egyszer volt már 'megtanítjuk otoutot hogy ne beszéljen csúnyán' lecke...minden egyes lecke után nem hogy csúnyán, de még rendesen se tudott beszélni...

Itachi egy elégedett vigyorral arcán hajtott el. Helyben hagyva öccsét.

- A rákos franc egye össze ....argh.- zsörtölődött tovább a fiú a figyelmeztetés ellenére.

Sarkon fordulva Sasuke szembesült a ténnyel. Egyedül, abban a kibaszott nagy házban...még mindig rezidencia..mindegy.

Az ajtóhoz vezető út nyolcszögletű térkővel volt kirakva. A kis út mellett kisebb bokrok voltak elültetve melyek között apró lámpák voltak a földbe dugva. A környék elég csendes volt. Minden ház felhajtóján Mercedes, Ferrari vagy valamilyen luxusautó melyet csak jól fizetett, állam kirabló tudtak megfizetni.

Felsóhajtva a hangra, ahogy a kulcsokat bedugta a zárba s azok zörgése az egész házban vízhangzott, még jobban elkeseredet. Jó, jó csak fél óra. 'De fél óra, Itachi nélkül, ilyen állapotba?!' nézett le nadrágjára melynek elején jól lehetett látni a feltűnő dudorodást.

Lassan nyomta befelé a nehéz fa ajtót s csukta be maga után. A fa csapódása visszaverődött a falakról felhangosítva azt s még magányosabbá téve a fiút. Szinte már a sírás szélén volt. Hogy tehet ilyet vele Itachi, Hogy??

Konyha felé vette irányát, amit a nappali felől akart megközelíteni. De csak akart.

Elhaladva a plazmatévé előtt elhelyezett piros ülőgarnitúra mellett halk szuszogás fogta meg füleit. Értetlenkedve nézett körbe majd a felmagasított hátú ülőgarnitúrára vándoroltatta szemeit, de amint meglátta ki fekszik rajta hátraugrott egyet.

'Mi...MI...MITKERES EZ ITT???!!!' üvöltötte magában a  fiú miközben fejéhez kapva hátrált kifelé a  szobából észre nem véve a lámpát, melyet sikerült feldöntenie. - Picsába.



'Ah...elfelejtettem mondani Sasukének hogy Madara is velünk lesz egy két napig. Sebaj. Majd csak ki jönnek valahogy, de remélem a háza megmarad mire hazaérek.'



A kanapén fekvő, kiterült férfi lassan kezdet felocsúdni álmából, melyet egy ismerős hang káromkodása zavart meg.

- Sasuke?- kérdezte álmos hangon miközben felült, szeméből pár tincset eltűrve. - Fugaku már jó párszor figyelmeztetett nem?- kérdezte miközben megvakarta fejét s ásított egyet.

- Mi-mit keresel itt? - hátrált tovább a fiú de miután már csak a fal volt mögötte megpróbált jobbra elfordulni. Hirtelen egy izmos kéz jelent meg tekintete elött, majd egy másikat érzett mely mellkasánál fogva nyomta vissza a falhoz s immár két kéz között ficánkolt, előtte azzal kit a leg kevésbé akart látni.

- Hát így kell fogadni a nagybácsit, hm? - kérdezte fiút miközben egyre közelebb hajolt hozzá. Jobb kezével megfogta a fiú állát s forgatni kezdte a fejét. - Szépen megnőttél mit ne mondjak. - mondta kajánul szemeit végigfuttatva Sasuke testén. Egyszerűen, tökkkkéletesen megértette Itachit. Ha neki lenne ilyen öccse, ő se hagyná érintetlenül a fiút. De sajnos neki csak más maradt.

És ez volt az egyik dolog, amit a legjobban utált Sasuke. Madarának egyedül Itachi maradt kivel ideje nagy részét eljátszadozta. És a második zavaró dolog. Madarának nem csak a bátyja kellett, hanem ő maga, Sasuke is.

Sasuke egy határozott mozdulattal lesöpörte az erős kezet álláról és dühösen a férfi szemébe nézett.

- Mi a fészkes fenét képzelsz magadról? - tört ki belőle.

- Ch. Ch. Ha Itachi megtudja, hogy ilyen szépen beszélsz...- de mondatát nem tudta befejezni, mert zsebében rezegni kezdett telefonja, amit egy gyors s elegáns mozdulattal rántott elő.- Áh Itachi...- mondta meglepetten majd Sasukére nézett.

'Nem úgyse meri, úgyse meri elmondani neki...'

- Hogy Sasuke jól van-e...persze. Tökéletesen. Ühm..ühmm..értem. Ihgen. Á Itachi. Múltkor meséltél arról, hogy Sasuke rondán beszél...

A falnak támaszkodó fiú nem bírta tovább. Ha bátyja megtudja, hogy megint rondán beszélt...az még a kisebb baj, de hogy Madarával beszélt rondán. Nem ezt nem engedheti. Jobb kezével a telefon után nyúlt, de Madara megállította.

Elengedve a fiú kezét szabad kezével visszanyomta a falhoz majd mellkasa segítségével a falnak nyomta.  A fiú hallotta, ahogy Itachi idegesen beszél a telefonba s pár fékcsikorgást se hagyott figyelmen kívül.

- Szóval tömjem be a száját...- ismételte meg Madara a mondatot, melyet Itachi mondott neki majd eltávolodott a fiútól s a hátát mutatta neki. - Kegyetlen vagy velem. Jó, értettem. Egyetlen ujjal sem. - majd véget ért a beszélgetés.

Összecsukva telefonját, ránézett a digitális órára majd visszacsúsztatta zsebébe a készüléket. Egy gyors mozdulattal újra a fiú előtt termett ki már épp kezdett örülni, hogy megszabadult a férfitól.

- Szóval.- kezdte fennhangon Madara miközben újra Sasuke elé lépett. Mutató ujját a fiú szájára tette majd lassan húzta lefelé egész a  mellkasáig.- Itachi azt mondta, hogy tömjem be a szádat...- hallatszott a nyájas hang. Sasuke válasza csak egy nagy nyelés volt. 'Franc...Kurva nagy szarban vagyok.' - ,de egy ujjal se nyúlhatok hozzád.- vette le ujját a fiúról majd hátralépett egyet.- mégis tudom hogy hogyan fogom betömni azt az ici-pici szácskád.- nézet fenyegetően a fiúra, minden egye szónál közelebb hajolva hozzá majd felborzolva a fiú haját mivel egy morgást nyert.


HHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH


- Franc, franc, franc.- mérgelődött Itachi miközben visszafelé tartott lakásához. - Tudtam, hogy azt a kettőt nem kellett volna egyedül hagynom. - morogta miközben szinte elütött egy járókelőt.

Autója ajtaját becsapta, a bejárati ajtó felé sietett majd szinte letépve a kilincset rontott be a házba.

- SASUKE.- kiáltotta öccse nevét.

- 'tahchih.- hallotta a torz, alig halható hangot. Mintha valami elállta volna a hang útját.

Itachi kezdett egyre idegesebb lenni. Egy dolog volt amit nem engedett meg Madarának és az Sasuke. 

Követve a hangot a konyha felé igyekezett, ahol már minden a lemenő Nap fényárában úszott. Észre se vette hogy már sötétedik olyan gyorsan elment ez a nap is. De csodálkozása még nagyobb lett mikor a középre elhelyezett konyhapulton ülőkre nézett, és ami köztük volt.

- Fagyi?! - kérdezte csodálkozva. Azt hitte hogy Madara...hogy Sasuke...hogy...

- Véhgre nii-chan. - rohant felé egy leveses kanállal szájában Sasuke, vélhetőleg azzal kanalazott magának fagyit a nagy vaníliás bödönből mely a pultra volt lerakva.  Elragadtatva magát szorosan ölelte át az erős testet, nem is figyelve mozdulataira, párszor sikerült a fém evőeszközzel megszúrnia a kemény mellkast mivel halk morgást nyert.

- Á Itachi. Végre visszaértél. - üdvözölte Madar is miközben egy újabb kanál fagyit kanalazott magának.

- Fagyi...- suttogta miközben öccse nagy ölelésre invitált. Ó mennyire hiányzott neki anikije.

- Azt mondtad hallgattassam el. Miért, mit hittél? Mit teszek a drágalátos öcsikéddel? - hallatszott a mély hang.

Madarára nézve látta a férfi szemén hogy tudja mire gondol.

- Azt hiszem, én veszek egy forró zuhanyt.- sóhajtott fel Madara majd a mosogatóba téve evőeszközét visszament a nappaliba közben kajánul nézve Itachira.

Itachi tekintetével követte a mellette elhaladó férfi minden egyes mozdulatát, míg az ki nem lépett látóköréből, és el nem tűnt a konyhából. Nem akart belegondolni mi lett volna, ha nem hívja fel Madarát.

Kifújva a bent tartott levegőt karjai közt lévő öccsére nézett ki kanállal a szájában mosolygott rá.

- Ostoba kisöcsém.-  Ujjait körülzárta a fém kanálon mely egy cuppanással hagyta el az ölelő szájat, jobb dolgot is tudott ami illene oda. Fekete szemek értetlenkedve nézték, ahogy egy kaján mosoly terült szét a mogorva arcon.

Az a kis mosoly képes volt a sok idióta által lelohasztott vágyát egy pillanat alatt visszatornászni. Ujjait fekete tincsekbe túrva simogatta öccse fejét. Hogy képes minden egyes percben az a kis szaros kényelmetlen helyzetbe hozni?

Sasuke nem értette bátyja mozdulatait. Hirtelen olyan lágy lett mozgása, tapintása. Min gondolkozhat ennyire? Közelebb dőlt az egyre melegebb testhez. 'Oh...' vigyorodott el amint megérezte.

Tekintetével azokat a csodálatos ajkakat nézte, annyira babonázó és kísértő. Egy mély levegőt véve kezdett közeledni azokhoz a halványrózsaszín ajkakhoz. Kezeit az inggel fedett mellkasra vonta, belekapaszkodva az anyagba s úgy követelve bátyától csókot.

Itachi gondolatait egy gyenge húzás ingjén zavarta meg. Újra azok a babonázó fekete szenek, tele vággyal és odaadással. Jól tudta mit akar a fiú amint kis rózsaszín nyelvet látott meg előbukkanni halvány ajakak közül és a hozzá dörgölőző keménység csak egyre jobban bizonygatta, itt az ideje elengedni magát.

Engedve a csábításnak otoutoja fejének hátsó részére vezette ujjait, kissé belemarkolva a rövid szálakba, hogy egy csúszós, nyálas, erőszakos és vágyaktól izzó csókba zárja össze ajkaikat. Gondolta a naiv kisöcs, de helyette egy pajkos nyelvet érzett szája sarkában mely az odaragadt fagyit nyaldosta.

- Ahnnn...aniki...- nyögdécselte, ahogy a nyelv szája mozgása közben se hagyta el a kis sarkot. - csókolj meg.- nyöszörögte miközben a hajában lévő ujjak lágyan simogatták fejét.

- Kérd szépen.- suttogta az elkényeztetett ajkaknak.

- Argh...grsssh... 'tachi csókolj meg...kéhrlek...szühkségehm van ráhd...kéhrlek.- csak erre az egy szóra kellett várnia Itachinak.  Nyelvével utat törve rontott be a meleg barlangba. Egymás ízét megérezve, attól a valahol egyező, de mégis különböző íztől, hangos nyögés tört fel torkukból.

Már a tény hogy testvérek, a bűn mely, ha kitudódik elborzasztja  az embereket, őket pont ez hozza össze. Ez késztet harapdálásra, nyelvek csatájára, ujjak erős szorítására a másik ruháján hogy nehogy remegő lábai alatt összeessen. Báty, öcs, fiútestvér, ez a kis tudat már csak fűszer a tökéletes kompozícióra.

Remegő ujjak elengedték az összegyűrt anyagot s kis szürke gombok felé vették útjukat. Minden egyes gomb kipattanásával mélyült Sasuke szájában folytatott harc, minden egyes pöccintésre egyre jobban remegtek az ujjak tudván mit takar a puha,tökéletes, már-már megfizethetetlen anyag.

Itachi szorítva ujjai fogásán öccse hajában elhúzta megától a fiút kinek szemtelen nyelvének még sikerült egy utolsó nyalintást lopnia a kiszívott ajkakról.

- Hogy lehetséges, hogy ez mocskos száj ilyen ízletes legyen. Hogy a picsába tudsz ilyen kibaszottul őrjítő lenni. - dorombolta miközben Sasuke arcát távol tartotta magától. A fiú egyszerre küzdött a fájdalommal hajában és vágy érzésével nadrágjában. Hogy a francba ne beszélne úgy ahogy, mégis mit gondol a bátyja, kitől tanulta, ha nem tőle.- És még a nagybátyád előtt is képes vagy ilyen stílust használni.- sziszegte, ujjai még szorosabban fogták a tincseket.

- Nanhn... Onii-san... ez fáhj.

- Oh ihgen.- mormolta a férfi miközben hátrahajtotta a fiú fejét s nyakába harapott mellyel egy hangos szisszenést nyert s egy lila foltot a fiú nyakának elején. - Azt a picike kis szádat most jobb dologra fogjuk használ mint káromkodásra.

S mondata befejeztével kezéből letette a kanalat, lesöpörte ingje gombjaival babráló kezeket majd a fiú vállára helyezve ujjait egy erőse nyomással térdre kényszerítette Sasukét.

A fiú hamar megfeledkezett haja fájdalmáról, helyette sajgó térdeire terelődött minden figyelme, de a finom, pulzáló meleg hatására mely arca előtt lüktetett, arról is hamar megfeledkezett. Jobb kezét lassan tette a dudorodásra mely érintésétől összerándult.

Elmosolyodva a tényen, hogy bátyján ilyen hatást tud elérni arcát lassan a kemény anyagú nadrághoz nyomta, s mint egy kismacska az ember lábához úgy dörgölőzött Itachi nadrágjának elejéhez mellyel egy mély nyögés nyert.

Itachi megunva a játékot rántotta el öccse fejét s egy kézzel kezdett babrálni övével.

- Cahh...ennyire türelmetlenek vagyunk...? - nyávogta Sasuke miközben leállította a szíjat fogó kezet és átvette az irányítást.

-Hn. - nézett le bosszankodva a férfi, hátra tűrve előrefutó tincseit melyek megakadályozták, hogy Sasuke ügyes kezeit figyelhesse.

A fiú játszi könnyedséggel csatolta ki az övet, majd húzta le az aranybarna zipzárt. Széthúzva az anyagot szemei elkerekedve figyelték az elé tornyosuló 'kis' problémát melynek feje elpirulva kandikált ki a fekete boxer alól.

- Ni-nii-chan...ez..hatalmas.- mondta csodálkozva miközben felnézett bátyjára ki kajánul vigyorogva nézett vissza a fiúra.

Sasuke megnyalva száját, fordította vissza tekintetét. Már a gondolat, hogy szájába veheti bátyát, már attól megugrott hasában valami. Izzadt ujjait a fekete anyag szélére tette s közben lágyan a merev hasfal alsó részébe harapott mellyel egy újabb nyögést nyert.

Itachi felsóhajtva fogadta a hideg levegőt mely megcsapta, amint öccse letolta a kínzóan szorító anyagot. Sápadt ujjak törtek utat maguknak sűrű, fekete szőr között.

Sasuke kezébe véve a duzzadt tagot apró csókokat hintett szét rajta. Újabb nyögéseket, és morgásokat kiváltva a másikból. Nyelve hegyét kidugva lassan húzta végig a hímvesszőn végighúzódó kemény éren.

- Nhn Sasuke kezdek türelmetlen lenni. - morogta öcsének Itachi ki nem vesztegetve több időt végignyalta a gyöngyöző fejet s egy mély levegővétel után körülzárta ajkait. Elsőre nem sikerült bevennie az egész merevedést, köszönhetően nyelő reflexének, így kivéve, kissé lihegve nézett fel bátyjára.

- Hnh...rég volt már ugye...ahn..nhnn- sóhajtott fel amint megérezte azt a kis szájat mely köré záródott.

Sasuke megpróbált mindent megtenni csakhogy nyelő reflexe lenyugodjon. Orra a finom fekete szőrbe nyomult, jobb kezén lévő mutató és hüvelykujjával egy gyűrűt alkotott szájában lévő tag végén, míg másikkal a lágyan ringó zacskókat támadta meg. Majd amilyen lassan csak lehetetett felemelte fejét s lassan visszaengedte szokva az óriási méretet.

- Hnh...Sasuke ez az... látod..tudod te másra is használni...nhhnn...azt a mocskos szádat. -  Sasuke válasza csak mély duruzsolás volt a szájban lévő merev tag körül mely még több és mélyebb morgást váltott ki.  

Itachi kigombolva inge utolsó gombjait ledobta az anyagot a padlóra majd újra öccse hajába túrt, aki úgy tűnik nem igazán értette, hogy mit is jelent az ha ő türelmetlen. Nem mintha nem élvezte volna, oh Istenem de még mennyire élvezte. Ahogy az a kis szájacska szinte beszívja, s a meleg körbeveszi, de tudott egy másik helyet mely még szűkebb, még befogadó képesebb.

Elhúzva Sasuke fejét a fiú ajkait már csak egy nyállánc kötötte össze merevedésével mely ugyanettől a fiútól állt ilyen szépen és felkészítve.

- S'uke, kis szuka, el se hiszed milyen jól áll a szádba a farkam . - s kihasználva, hogy öccse szája még mindig nyitva volt, a fiú fejét megtartva, csípőjét előre lökve sikerült visszahelyeznie magát.

Sasuke a hirtelen jött fojtogató érzésen és haján a fájdalmas szorításon kívül először nem érzett semmit. Próbált hátrálni, de az erősen szorító kéz nem engedett mozgásnak helyet. Kitágult szemekkel nézett fel bátyjára ki csak kajánul vigyorgott vissza rá majd hirtelen kihúzta magát a fiúból.

Sasuke érezvén, hogy a fején lévő szorítás gyengül megrázva fejét sikerült eltávolítania a kezeket. Levegőért kapkodva ült le a földre. - Gahn..gahn..'tahchih...arghn...- morogta miközben próbálta szabályozni lélegzetét.

Itachi már jól ismerte öccsét. Kis kurva minden lehetőséget megragadott csak hogy magában érezhesse bátyja farkát.

- Az este után egy hétig még beszélni se fogsz tudni, nem hogy káromkodni.- jött a fenyegetően  hűvös hang. - Minden egyes percben a nevem fogod kiáltozni. Minden egyes pillanatban a kicsi szád azt fogja sírni: többet, erősebben, még, még, még. - s mondata közben lehajolt öccséhez, a kék, ujjatlan pólójának alját felrántva távolította el a zavaró anyagot.

Semmiféle kényeztetést nem adva a fiúnak rántotta fel a földről s fordította a konyhapult felé mely nagyjából a combja felső részéig ért. Öccse felső testét galádul lenyomva a falapra halk szisszenésre lett figyelmes.  Lenézve a pultra félig kiolvadt fagyit látott szétterülni. Az jégcsoda olvadás közben átlyukasztotta a papírdobozt így sikeresen szétterülve egy tócsát alkotva melyben az ifjú uchiha ártatlannak nem mondható teste hempergett.

Beállva öccse mögé a fiú övéért nyúlt, türelmetlenül kicsatolta s amint a zipzárt lekattogott sínjén a kerek dombokat nem fedte a 'biztonságot nyújtó' nadrág se boxer. Itachi elégedetten hallgatta öccse nyögéseit, ahogy kezébe vette a két félgömböt s morzsolgatni kezdte. Leguggolva egy szintbe került a dombocskákkal melyet szélesre széthúzva végre megtalálta a kis rózsaszín barlangot mely szinte már kiáltozott egy jó baszásért.

Nyelve hegyét kidugva végighúzta a kis völgyben ezzel újabb nyögéseket kipréselve otoutojából. Lassan haladt lefelé, minden egyes milliméterét megízlelve a rejtett bőrnek. Elérve a finom barlanghoz, nyelvét teljesen kidugva nyalt végig rajta. Sasuke egyszerre sírt fel az örömtől s a hiánytól.

-...'Tahchic...hnhnn mééhg...méééhg...- nyávogta a fiú miközben feltolta felső testét s hátrafordítva tekintetét bátyja szemébe nézett.

- Hn...otouto. Azt kéred, hogy tegyem be a nyelved a nedves kis lyukadba és keféljelek meg vele ? Hm? - nyelvét újra a löktető lyukhoz helyezte s hegyét kissé becsúsztatta majd visszahúzta.

- Oh ...ezahz... nii-sama ... ihgen ... kérlek ... dugj meg a nyelveddel ... könyörgöm ... muszáj éreznem ... muszáj. - lélegzete akadozott, ahogy lenézve Itachi arcát figyelte s azt a sötétrózsaszín kígyót mi lassan haladt bejárata felé.

Itachi nem vette le tekintetét öccse elhomályosultjáról miközben nyelvével dolgozott. Először csak a kis lyuk bejáratát nyalta körbe, megjegyezve a különösen édes ízt. Két ujjával széthúzva a kör alakú izmokat s így haladt tovább egyre beljebb, minden egyes millimétert végigsimítva.

Sasuke karjai kezdték feladni a tartást miközben próbálta visszafogni nyögéseit. Minden egyes izma beleremegett a könnyedén ki-be járkáló nyelv munkájába s egy puffanással esett vissza a munkalapra. Egyre hangosabban vette a levegőt, néha néha kiengedve magából pár halk nyögést.

Az idősebb Uchiha elmosolyodva vette tudomásul, hogy öccse jól érzi magát, túlságosan is jól. Kihúzva nyelvét csak egy halk csalódott sóhajt hallott, de nem igazán érdekelte. Jobb kezével az egyik közeli fiók felé nyúlt majd kisebb kotorászás után egy fagyis kanalt vett elő. A kör alakú fejet mélyen belemártotta a megolvadt fagyi még szilárd részébe. Addig forgatta bene míg megfelelő nagyságúnak nem látta a gombócot.

- Mit érdemel egy olyan kis szaros, mint te, aki nem tudja tartani a szájacskáját, hm?- duruzsolta miközben lassan végighúzta Sasuke gerincén a hideg kanalat, a libabőrös háton egy csíkban gyöngyözött a finom vaníliás lé.

- Nhnn... büntetést, nii-chan...ahnn...büntetést.

- Úgy van. Büntetést.- Itachi bal hüvelyk és mutató ujjával széthúzta a sápadt popsit. Jól tudta, hogy öccse még nem elég tág így eléggé kellemetlen lesz számára, de meg kell tanulnia a leckét.

A hideg, gömb alakú kanállal lassan körözni kezdett a rózsaszín kör alakú izom körül, szisszenéseket, halk nyávogásokat nyerve. Végignézve a remegő testen önkénytelenül meg kellett nyalnia kiszáradta ajkait.

Ujjai fogásán szorítva a kanál fém részén; egy egyszerű, és gyors lökéssel a fagyos csoda már a finom, meleg barlangban olvadozott. 

Sasuke felemelve fejét, szemei kitágulva figyeltek kifelé a konyha udvarba vezető üvegajtaján keresztül, szája hangos nyögésre nyílt de a hang bent rekedt az életfontosságú levegővel együtt.

- 'tachi, 'tachi vedd ki, kérlek, vedd ki. Túl..túl hideg...- rebegte a fiú miközben felsőtestét újra felnyomva nézett háta mögé bátyjára.

- Sssshh...most legalább megtanulod a leckét. - Hogy leállítsa Sasuke menekülő mozgását lassan a fiú fölé emelkedett, szabad kezével megtámaszkodva s közben egyre mélyebbre tolta az eszközt keresve azt a kis pontot.

- niih...niih-chaaaan. - sírt fel a fiú ahogy a hideg finomság egyre mélyebbre hatolt.

Hogy csillapítsa a fiú fájdalmát lágyan a finom nyak hátuljába harapott majd nyelvét a különleges tetkó felé indította. A minta szinte nyílként szolgált a fiú egyik legérzékenyebb erogén zónájához. Szerencsés véletlennek köszönhetően egyszerre érte el a tetkót s találta meg Sasuke prosztatáját.

- Arghn...ANIKI!!!- zihálta magából ki a fiú. Egyszerűen már nem bírta visszatartani. Megtanulta a leckét, oh még mennyire megtanulta de ez már akkor is kínzás volt. Ha Itachinak még lett volna egy keze biztos megállította volna és nem engedett volna a gyönyörnek.

- Ck, ck kis türelmetlen. - kuncogta az idősebb Uchiha miközben egy halk cuppanás közepette eltávolította a még félig fagyival teli kanalat és a földre dobta. Jobb kezét lassan futtatta fel a lihegő testen. Ujjait Sasuke ziháló állkapcsára helyezte s lágyan maga felé fordította a fiút. Ajkait összezárva a kiszáradtakkal egy lágy, bocsánatkérő csókra invitálta. Talán még se kellett volna ennyire keménynek lennie, hisz 3 hónapja volt, hogy utoljára együtt voltak.

Sasuke a csók közben minden erejét összegyűjtve tolta fel felsőtestét, hogy minél közelebb kerülhessen bátyja testéhez. Itachi érezve az alatta lévő test mozgását leengedte csípőjét. Kemény merevedése súrolta az érzékeny bőrt, de a kis csípő gyorsan viszonozva az érintést, felemelkedett s lazán, körkörös mozdulatokat leírva mozogni kezdett.

- Kis kurva.- húzta el vigyorgó száját amint öccsére nézett. A fiú kajánul végignyalt ajkain, utoljára megízlelve a másikat s viszonozva az vigyort. - Szóval nem volt elég ?!

- Aniki...belőled sose elég. - dorombolta a fiú miközben bátyja ajkaihoz hajolt, s mint egy kismacska végignyalt rajtuk. A férfi elhúzta arcát a fiútól majd testsúlyát újra lábaira helyezte s felegyenesedett. Értetlenkedő fekete szemek nézték, ahogy erős kezek sápadt derékra vándorolnak.

Itachi megfogva Sasuke derekát egy gyors mozdulattal megfordította a fiút ki hangosan felszisszent a kemény lap érzetére hátán. Még mindig fogva a csípőt, felemelve öléhez helyezte így Sasuke alsóteste Itachi hasához és erekciójához simult.

Sasuke fél merev tagja után nyúlt majd lassú, apró mozdulatokkal kezdte el kezét le s felmozgatni, míg másikkal az erős medencecsontot fogta. A fiú félig nyitott pilláin keresztül figyelte bátyja munkáját néha ki-kiengedve pár apró nyögést.

Itachi elégedetten nézte öccse tekintetét és teste reakcióját minden egyes mozdulatára. Szeme sarkából egy alakot látott meg besétálni a konyhába, ajkai önelégült vigyorra húzódtak, szemei fenyegetéssel burkolóztak be ahogy az alak közeledett feléjük.

Sasuke felnézve Itachi arckifejezésre értetlenkedve figyelte a férfit, de hamar megtudta, hogy kit látott meg. A pulton látta a férfi árnyékát, melyet a lemenő Nap vetített a pultra és testére, s érezte a vízcseppeket melyek hajára estek, s arcán folytak lefelé.

Arcát felfelé fordítva szemei egyre jobban elkerekedtek miközben jobban kitudta venni a férfi arcát, az a kaján vigyor, azok élvezettől csillogó szemek. Hirtelen minden kis köd melyet az élvezet hozott létre elszállt s helyébe félelem került.

Kezével kapálózni kezdett csak, hogy valahogy sikerüljön eltakarnia magát, de a férfi erős karjai lefogták. Tekintetét Itachira vezette ki a felette tenyerelővel szemezett. Keze mozgásán kissé lassítva, de folytatta miközben egyre előrébb hajolt s ajkait összeérintette a másikéval.

Ajkaik lassan mozogtak minden egyes milliméterét kiélvezve a másiknak. A nyáltól csillogó ajkak lassan szétváltak s csak a két nyelv csatázott a levegőben majd újra összezárultak, s folytatták a már kemény harcot. Fog ütközött foggal, csúszós nyelv simult a másikéhoz.

TBC....

Vélemények     Következő--->