Egy újabb nap. Egy újabb hétfő. Egy újabb késés. 

- Ne. Csak ma ne. Könyörgöm. - suhant el a tornatermi öltöző ajtaja előtt egy árnyék. - Csak ma ne én legyek az utolsó.  

Igen… mint minden hétfő reggel Naruto szokásos programját végezte, azaz a hogyan-késsük-le-a-csapat-gyűlést. A 16 éves szőke srác a Fox csapat kapitánya létére minden egyes alkalommal minimum 10 percet késett, amivel enyhén felidegesítette az edzőt… ha az nem is mutatta ki, mindenki jól tudta, hogy az edzés után maximum mentővel tudnak haza menni… 

- Yo Naruto… 

- Ka… Kakashi-sensei…ho..hogy van? - remegett a fiú hangja amint meghallotta edzőjük hangját. - Ugye milyen szép napunk van. 

- Hm?! Áh igen. De ez hogy jön ide? Na mindegy. A mai gyűlés, az utolsó nagygyűlés a hetén lévő bajnoksági döntő előtt. Tudjátok hogy a Bear csapata… 

Ez alatt… 

- Hé Naruto már megint mi a fenét műveltél… miattad megint jól megkapjuk az erőléti kiképzést… - bosszankodott Kiba miközben csapattársa helyet foglalt mellette. – Ugye nem felejtetted el a héten lévő bajnokságot. 

- A fenébe. Tudtam, hogy valami fontos lesz a héten… - vakarta fejét a szőke miközben az edző próbálta elmagyarázni a felállásokat. 

-… szóval az ellenfelet nem lesz valami könnyű legyőzni. Csütörtökön délután kicsit későbbi kezdéssel, 4-től, egy külön edzést tartunk. Senki se késsen el. - majd Narutora nézett, aki egy nagyot nyelt.- A meccs pénteken 11 kor kezdőtik. Hányadika is lesz pénteken?! Április… 24...- csuklott meg kissé a férfi hangja.. 

17 éve lesz pénteken, hogy a csapat először vesztett… és azóta egyetlen győzelmet se aratott... 

*Flash Back*  

- Már csak 20 másodperc és két pont választja el a Fox csapatát, hogy megnyerje a bajnokságot. - hallatszott a mély bemondói hang. - Minatonál a labda és elindul a palánk felé… gyerünk öcskös... mindjárt meg lesz… - a négyes számot viselő fiú fürkészően végignézet csapattársain s az ellenségen. 

A következő pillanatban a fiú elé állt a Bear csapat legjobb játékosa és egyben a kapitány is, azaz Kyuubi majd hirtelen Yondaime felé szaladt és a fiú kezéből kikapta a labdát.

A következő pillanatban a Fox csapat kapitánya a földön fekszik, és a hasát fogja… majd Kyuubi a labdával szaladva ellenfele palánkja felé és a meccset eldöntő pontot megszerezve őrjöngve rohanta körbe a pályát . De ez már senkit se érdekelt… 

Pár perccel később egy mentőautó állt meg a csarnok előtt majd be és ki rohanó mentősöket lehetett látni kiket egy zokogó lány és pár csapattárs követett. 

Senki se tudta hogy igazából mi történt. Minden olyan hirtelen és gyorsan történt. Az orvosok egy apró bordarepedést és apróbb zúzódásokat találtak – bár az utóbbiak régiek voltak. Azokról a sérülésekről csak az a lány tudott ki zokogva ült szerelme mellett. 

- Miért tetted. Nem meg mondta, hogy megöl, ha nem vesztetek ma… miért tetted… MIÉRT??? - kiáltozott a lány. 

- Nyugalom szerelmem nem lesz semmi baj. Nem adhatom fel a csapatom, mert megfenyegettek. Soha… Ne idegeskedj… kérlek.- nyugtatgatta kedvesét Minato miközben a mentő a korház felé igyekezett.  

- Ne idegeskedjek, hogy mond… áhh.  

- Mi… mi baj? – nézett aggódóan a korházi ágyon fekvő fiú. 

- Semmi baj csak… Naruto rúgott egyet. - mosolyodott el a lány. 

A két fiatal már több mint 3 éve együtt volt de persze egy-két meglepetés mindenkit érhetett, ha az ember párkapcsolatban él. A lány már 4 hónapos terhese volt. Minatoval már megegyeztek, hogy a gimnázium végeztével összeházasodnak és egy boldog családot fognak alapítani. 2 hónap és ez az álom valóra is vállhatott volna ... 

A fiú szerencsére gyorsan kikerült a korházból. Tudta hogy mindenki dühös lesz rá… ő miatta vesztettek. De mégis, senkit se érdekelt az a rohadt meccs vagy a vereség, csak a kapitány jól léte.  

A napok teltek és a tanév vége is közeledett.  

Még év vége előtt az iskolát elhagyó diákok rendeztek egy hatalmas bulit, amin persze a már jegybennjáró páros volt szinte a „sztár vendég”. A partit a sportcsarnokban tartották, ami tökéletesen megfelelt a nagy tömeg befogadására. 

Egy-két helyen lufik. Egy hatalmas pult a DJnek. Külön parkett a táncolni vágyóknak. Pár asztalka, amin rágcsálni és innivalók tömege sorakozott. 

- Szívem ki tudnál menni a kocsiba. Otthagytam a telefonom a táskámban. Megígértem anyunak, hogy még 11 előtt hírt adok magamról. - kérlelte Minatot a lány. 

- Jó ... jó mindjárt jövök. Skacok egy pillanat és itt vagyok csak egy fontos dolgot elintézek ennek az angyalnak.- majd a lány arcát végig simította és közben magához húzva egy lágy csókot lehelt a lány ajkaira. 

Kifelé ujján pörgette autója kulcsát és közben a csarnokból kihallatszó szám szövegét dudorászta. A levegő enyhén párás volt és egy-két tócsa is megmaradt a pár napja lévő nagy esőzések után. 

Majd hirtelen minden mintha a feje tetejére állt volna, s mire feleszmélt a kemény betonnak volt hajítva, szemeivel egy pisztoly csövével nézett farkas szemet. 

- Nem meg mondtam, hogy ne próbálj meg ellenem harcolni. De te csak mentél az hülye fejed után. – majd a magas alak felhúzta a pisztolyt.  

- Hé nyugi. Nem kellenek ide ilyen eszközök.- próbálta rávenni a másikat hogy tegye el fegyverét, miközben remegő kezével feltámasztotta magát. – Meg tudjuk mi ezt beszélni. - Majd szép lassan felállt és próbálta kivenni, hogy kit is rejt a félhomály – Kyuubi… 

A Bear csapat kapitánya neve hallatára szája szélét egy széles mosolyra húzta. A mosolyban semmi kegyelem jele nem látszott. Yondaime tudta hogy a vele egykorú fiú mindent megtesz, azért hogy elérje célját. 

Egy kisebb belső tanakodás után megragadta Kyuubi pisztolyát tartó karját és ellökte azt maga elöl, ám nem bizonyult elég erőnek. Kyuubi egy jól irányzott mozdulattal hasba ütötte majd egy szemernyi félelem és kétség nélkül belelőtt a kék szemeit tágra nyitó fiúba. 

Egy apró nesz. Csak ennyinek hallatszott a tomboló tömegben a pisztoly eldörrenése. 

- Hol van már Minato. Áhh ennyi idő alatt még én is megfordulok. - majd nagy nehezen felkelt a székéből. - Segítene valaki kimenni, megkeresni Yondit mert már egy félórája kiment a telefonomért de még mindig nem jött vissza. 

- Nyugodjon meg Mrs. Uzumaki, mindjárt megyek segíteni. – hallatszott az akkori edző hangja… - Mrs. Uzumaki??! Oh ez aranyos. Bár ha most bele gondolok 2 hét… - csak erre tudott gondolni a lány minden egyes pillanatban mikor ránézett szerelmétől kapott eljegyzési gyűrűjére. 

A következő pillanatban a kinti események hangjai nem csak egy apró neszként ütötték, meg a bulizok fülét. 

Mrs. Uzumaki amint kiért meglátta jegyesét amint a kocsijuktól nem messze feküdt a földön egy vértócsa közepén. Hangos sikítás hagyta el ajkait. Először nem hitt szemének… kedvese ki nem rég még ott állt előtte most… most vérében fekszik. 

A lány lassan megközelítette szerelme testét. Szép lassan letérdelt majd felemelte a testet. 

Hideg.  

Élettelen.  

Pár pillanattal később mindenki kint állt. Valaki hívta a rendőröket és a mentőket is, ám már hiába volt minden. 

Az eset után Kyuubit senki se találta meg. 

A lány megszülte fiát. Minden egyes pillanatban amikor rápillantott kedvesét látta a fiúban és valahogy nem bírt ránézni saját gyermekére. 

Azok a szőke tincsek. Az az állandóan mosolygó arc. Az a mindig mozgásban lévő kis testecske, ami visszahoz minden emléket. 

Teltek múltak a napok. A napokból hónapok majd évek lettek. Naruto szépen cseperedett és már ötévesen eléggé aktívan részt vett minden sporttal kapcsolatos dologban… pont mint az apja. 

Egyik nap vérző szájjal állt anyja előtt aki kisfiáért ment az óvodába. 

- Naruto-kun mi történt veled?- nézett végig az összepiszkolt ruhájú fián. 

- Azok a szemetek már megint azt akarták, hogy ne játsszak Sasukéval de, nem érdekelnek. Nem adom fel a barátságom, azért mert arra kértek. Soha. - mérgelődött a szőke hajú kisfiú. 

Anyja ledöbbenve állt előtte. ’Pont mint az apja…. Már megint mint Minato. Nem adja fel. Soha’ motyogta magában miközben fiához hajolt arcára egy ideges mosolyt erőltetve. 

- Anya?... - nézett kérdően anyjára Naruto mikor a hölgy két kezével a kisfiú arcát gyengéden simogatni kezdte. 

- Hát te se adod fel… pont mint ő … pont mint… -majd a következő pillanatban egy könnycsepp futott végig a lány arcán. - miért nem?! Miért. 

- Anya mi a baj? - nézett kicsit félve anyjára Naruto. Az asszony semmit se mondott csak fia arcát simogatta tovább. 

Egy pillanattal később a fiára tett kezeinek szorításai erősebbek lettek. Ujjai egyre jobban és jobban mélyültek bele a finom bőrbe. Naruto értetlenkedve figyelte anyjának minden egyes rezzenését. 

- Mi a fenéért kell ennyire hasonlítanod rá… MIÉRT?? - az idegösszeroppanás szélén álló asszony 3-3 körmét fia arcába mártotta és végighúzva azon bajszokat ”rajzolt” fia arcára.

 Naruto nem értette anyja reakcióját. Hogy érthette volna, hisz anyjától semmit sem hallott apjáról. Mindent csak mástól tudott meg. Hogy az apja a Fox csapat kapitánya volt, hogy egy meccsen miatta vesztettek és hogy még mielőtt összeházasodhatott volna két szerelmes apját lelőtték és máig se tudták hogy ki  is volt az elkövető csak egy Kyuubi nevű egyént emlegetnek de róla sincs semmi hír. 

A fiú persze egyből felkiáltott a fájdalmasan égető érzésre, amit arcán érzett. Anyja karmai közül sikeresen kiszabadulva visszaszaladt a Konohai óvoda épületébe, ahol szerencséjére belefutott Irukaba azaz a tanárába. 

Iruka nem hitt szemének mikor meglátta Naruto arcáról patakokban folyni a vért. Tudta a fiú szüleinek múltját. Nagy rajongója volt Yondaimenek és egyfajta megtiszteltetésnek érezte, hogy Narutot ő készítheti fel az életre. De miért…miért kellett ennek történnie?  

Még aznap beszélt Naruto anyjával. Az anya beismerte tettét és szinte örvendve lemondott fiáról… arról ki minden jóra és kedvesre emlékeztetni tudta. 

Naruto Irukához került aki mindenben segítette a fiút és gyermeke ként szerette. A gyerekek közül senki se értette a fiú arcának két oldalán végig futó egy-egy ’bajszocskának’ ott létét egyedül Sasuke ki minden egyes pillanatban figyelte barátja mozdulatait és csendben hallgatta a kis szeleburdi szöszi meséit. 

* Flash Back End * 

Kakashi egy pillanatig maga elé meredve nézett míg az emlékképek leperegtek előtte. Ő is ott volt mint szinte minden tanár a mostani tanári karban.- Szóval gyerekek mindenki készüljön fel a héten. Leléphettek.- majd amint kimondta a már-már katonás parancsot el is tűnt az öltözőből.  

Az órák kezdéséig még volt egy kis idő így senki se sietett. Lassú mozdulatok. Az arcokon néhol vágy néhol egyfajta félelem. De mindenki fejében csak a bajnokság járt. Minden évben elérik a legmagasabb létrafokot de, felállni rá már nem tudnak.  

- Hé Naruto! Na ma miért nem értélbe időben? – törte meg a csendet Kiba. - Esetleg Sakura végre ott aludt… 

- Kussolj Kiba. - üvöltötte le barátját Naruto miközben az öltöző ajtaján mentek kifelé. 

- Hé ember nyugi csak vicceltem. Úgy se halotta senki. - mentegetőzött Naruto legjobb barátja. 

- Ajánlom is… még ráérnek megtudni a többiek. - mosolyodott el a szőke hajú majd útjukat az iskola épülete felé vették. Az iskola nem mondható nagynak (csak 3 szintes…). Az épülethez tartozik egy kisebb park, egy üvegház és egy öregebb könyvtár a park mélyén. A sportcsarnok, ahol az edzések is vannak röpke egy perces gyalogutat jelentett azoknak kik, épp onnan jöttek ki és az iskolába akartak elérni. 

Az épületet megközelítve Naruto nyomban észrevett egy kisebb lánycsapatot, akik az iskolai egyenruhájukban körbe állva pletykálkodtak. De őt nem érdekelte más csak az a rózsaszín hajú kinek tekintete egy pillanat alatt találkozott sajátjával. 

A lány intett két barátnőjének majd a két fiúhoz futott. Naruto táskáját Kiba kezébe nyomta majd egy lécci-vidd-fel-mert-dolgom-van tekintettel elköszönt a morgolódó fiútól és a felé siető lányt szorosan átölelte. 

- Szia… - jött a lágy reggeli köszöntés Sakurától majd egy ugyan ilyen lágy csókot nyomott barátja szájára. 

- Jó reggelt… - válaszolta Naruto a csók végén majd miután a lány hirtelen keze után kapott, kézen fogva elindultak a terem felé, ahol reggeli osztályfőnöki órájuk kezdődött. 

- Jó reggelt gyerekek! 

- Jó reggelt Iruka-sensei …. - jött a nyomott köszöntés. 

- Mi ez a passzivitás?? Á már tudom …hétfő van. De gondoljatok bele pénteken lesz a meccs, amit biztosan meg fogunk nyerni. - próbálta életképes helyzetbe hozni az osztályt Iruka kisebb-nagyobb sikerrel. - Khm Khm… szóval kezdjük is el. Neji van valami fontos dolog, amit a múltkori Diákülésen megvitattatok, esetleges bejelenteni való?- nézett a tanár Nejire, aki az osztálytitkár és az iskola diákelnöke is egyben.   

- Egy két dologban végre dűlőre jutottunk. Az ebédidő egy órás lesz azaz 11 :30-tól 12: 30 ig. - egy óra… mindenki fejében csak ez járt. Eddig maximum 20 percet kaptak arra hogy egy nagyobb szünetben megehessék ebédjüket és barátaikkal is találkozzanak de most egy óra. – nyugalom… -intett csendre a fiú- A kosár csapat tagjainak szerdán edzésük lesz… o bocsánat nem vettem észre ezt a kis cetlit *olvas .. . olvas majd szélesre húzza száját* szóval a kosárcsapatnak egész héten edzése lesz délutánonként amire minden szurkoló elmehet és megtekinthet… 

- Mi a…. –kiáltott fel Naruto , Kiba , Gaara és Lee. 

- Naruto ezért kiütöm belőled a szuszt.- fordult hátra Kiba Narutohoz és közben fenyegetően tartotta maga előtt ökölbe szorított kezét. 

- Folytathatnám?!....*csöndesedés* köszönöm… szóval hol is.. á igen. Májusban  tartja iskolánk a 25-ik megalapításának évét így Május 25-én ”program parádé” vár mindenkit amit a végzősök fognak rendezni és a harmadikasoknak kell segíteniük ebben. Az egyik osztály már be is jelentette, hogy a Rómeó és Júliát szeretné előadatni… velünk. Ennyi lenne. 

- Ez jó. Még hogy dirigáljanak nekünk. - hallatszott egy-két helyről a mondtat. 

’Hmm ez jól hangzik. Naruto lehetne Rómeó én meg Júlia. Romantika romantika ’-álmodozott magában Sakura és már-már kis szívecskéket lehetett körülötte lebegni látni. 

- Köszönjük az információt Neji leülhetsz *székcsikorgás* Na merre is van a papírom… á meg van. Gyerekek nagy bejelenteni való hírem van. Nem tudom ki emlékszik Uchiha Sasukéra…- erre a névre 12-en felkapták fejüket.- Sasuke 7 éve elköltözött szüleivel de miután sajnálatos módon elvesztette őket egy autóbalesetben úgy gondolta hogy tanulmányait itt folytatja tovább. Visszatérése alkalmából és hogy megismerje az osztályt meghívott minket a családi kastélyába hétvégére. Indulás szombaton délután visszaérkezés hétfő kora délután. *csengő…székcsikorgás füzet becsapódás* ááá gyerekek nyugalom ne olyan gyorsan *gyerektömeg kifelé az ajtón*

Az összes lány értetlenkedve nézett miközben Ino és Sakura ódákat zengve kezdték el kibeszélni Uchiha Sasukét, ki jó pár éve csak úgy hirtelenjében elhagyta a várost.  

’Sa..sauke visszajön.’ –futott végig Naruto agyán miközben a tömeggel haladva végigsétált a hosszú folyósón.   

* Flash Back * 

Túlzsúfolt vasútállomás. Egy indulásra várakozó vonat és egy szőke hajú fiú  ki kutató szemekkel keres egy ablakot miben megleli barátját. 

- Sasuke merre vagy??? - kiáltozott a 10 éves kisfiú.- Sasukkkkkkeeeeeeeeeee… TEMEEE… 

- Naruto? Te …te meg mit keresel itt. – Sasuke nem hitt a szemének. Naruto a legjobb barátja… Naruto kihez előző nap minden rosszat hozzá vágott… Naruto kit szeret… ott áll a vonat mellett és próbál felérni az ablakhoz hogy utoljára még láthassa barátja arcát. 

Majd Naruto lábujjhegyre állva nyújtotta kezét Sasukenek aki majdnem elérte azt… de a vonat lassan elindult. 

- Naruto … én * vonat sípszó* - majd egy lassú könnycsepp futott végig Sasuke arcán. 

A vonat egyre gyorsult. Naruto megpróbálta az iramot tartani de a vonat csak gyorsult és gyorsult. A következő pillanatban már a peron szélén állt kezét szeme elé tartva könnyeit takarva vele. ’Én is….’ 

* Flash Back End *

Az órák gyorsan elteltek és már az új rendszerhez igazodva az egy órás ebédszünet következett.

- Sakuuuura-chaaaaaaaaaan itt vagyok. - integetett Naruto barátnőjének aki kisebb mosolyra húzta száját majd lassan barátnői felé vette az irányt. - ’Sa…Sakura’- Naruto ledöbbenten ült az iskola előtt lévő egyik padon. Sakuraval már régóta ismerik, szinte kiskoruk óta. De persze a szőkét sose vette észre a rózsaszínhajú lány..ez idáig.  

Egy hónapja Naruto legnagyobb csodálkozására maga Sakura hívta el a fiút randira, így egy hónapja mondható a két fiatal egy párnak. Bár a fiú e röpke egy hónap alatt többször is arra gondolt hogy a lány csak azért jár vele mert ő az iskola kosárcsapatának kapitánya.  

Persze ezt semmi esetre se akarta megkérdezni a lánytól. Dehogy. Csak valahogy olyan furcsa volt. Már réges-régen letett álmáról hogy a lány védelmezője, segítője, szerelme lehessen de most csak úgy hirtelen…aaahw már saját gondolatai is összezavarták. 

Nem mintha zavarta volna a lány társaság csak hirtelen jött. Nem mintha nem szeretné. Persze, szereti a lányt de…argh…szőke tincseit kissé idegesen rázogatta. De akkor se tudja elfelejteni azt az érzést… 

És most visszajön…ő…