A hetes csapat három genin tagja az Ichiraku ramen pultjánál ücsörgött a kirendelt ételekre várva. Sakura még mindig nem tudott lenyugodni, ezért is mentek el egy közös vacsorára, hátha Sasuke közelsége miatt elfelejti a dolgot. Valahogy mégsem úgy zajlottak az események, ahogy azt a két fiú elképzelte. Úgy tűnt nagyon a szívére vette, hogy nem csak hülyét csinált belőle egy ötéves kisgyerek, de teljes mértékig sikerül is megsértenie.
- Az a kis sátánista fattyú! Remélem, többet nem kell odamennünk, mert ha megint szemtelenkedik, én... - azzal a kezében lévő evőpálcikák megadták magukat a szorításnak, és egy reccsenéssel kettétörtek.
- Mióta van a sátánistáknak szőke haja és rózsaszín ruhája? - suttogta Naruto Sasuke fülébe, de sajnos nem elég halkan, így a kunoichi meghallotta. Vontatott fejmozdulattal és rángatózó szemmel fordult a szőke felé.
- Mondtál valamit? - kérdezte halkan, de annál fenyegetőbben. Naruto ijedtében az Uchiha másik oldalán elhelyezett székre ugrott és reszketve kukucskált ki a fiú mögül. Sakura figyelmét az elérakott ramenre irányította. Teuchi minden idegszálát megfeszítve koncentrált, miközben a lány elé tolta a tálat. Valahogy kedve lett volna elrántani a kezét, mintha a pokol lángjai akarnák körbeölelni azt. Végül letette, és Sakura azonnal neki is látott.
- Még az öreg is megijedt Sakura-chantól - mondta a szőke az előbbinél valamelyest halkabban. De azét a biztonságkedvéért még inkább lapított és kapaszkodott a fekete hajú fiú vállába. Ha kettesben lettek volna, Sasuke nagyon is örült volna ennek, de így inkább rászólt a szőkére.
- Mi lenne, ha nem taperolnál, uke?
- Minek szólítottál?! - háborodott fel Naruto az utolsó szó hallatán.
- Dobe. Már hozzászokhattál volna.
- Nem. Azt mondtad uke.
- Ramen ment a füledbe?! Inkább egyél!
A szőke végre rájött, hogy ő is kikapta adagját, és csillogó szemekkel fogott hozzá.
- Itadakimasu! - örömittasan kapta fel pálcikáit, és alig egy perc alatt be is falta, mikor a másik kettő még épphogy csak a negyedénél tartott.
Sasuke és Sakura időközben elkezdtek beszélgetni. A kunoichi végre lehiggadt, és nevetgélve mesélt a fiúnak.
Naruto kissé kényelmetlenül érezte magát ebben a szituációban. Tudta, hogy nincs elég pénze még egy adagra, így csak várt, hogy a másik kettő befejezze az evést. Sajnos őket eléggé lefoglalta a beszélgetés, minthogy egyenek, ezzel teljes mértékű szenvedést okozva a szőke fiúnak. A fejét az asztalra döntötte Sasuke ramenja felé nézve, kezeit pedig maga mellett lógatta, és várt...várt...és csak várt...
- Ramen...rameeeen...rameEeeEn... - nyöszörögte szinte már jojózó szemekkel, miközben apró nyálpatak indult útnak szájából.
- Naruto...elveszed az étvágyam - mondta Sakura fintorogva, de kijelentésére nem kapott értelmes választ.
- Ramen...ramenramen...rammmen...
- Miért nem veszel magadnak még egy adaggal? - nézte Sasuke is miközben igyekezett szalvétákkal felitatni a nemrég képződött nyáltavacskát.
- Ramen...rAaaAaamen - jött a hihetetlenül értelmes válasz az Uzumaki fiú részéről.
- Hehe. Nincs elég pénze arra - fejtette meg végül Teuchi a kódolt üzenetet. - Azt hiszem, meghívom egyre. Végül is mindig minimum két tállal eszik. Ameddig idejár, addig biztos nem megyünk csődbe - mosolygott kedesen.
- Ugyan. Sose mennek csődbe, hisz maguk a legjobbak. Szerintem Naruto el se tudná képzelni Konohát az Ichiraku ramen nélkül - bókolt Sakura.
- Ó, köszönöm - mosolygott tovább az öreg, és már vette volna elő Narutonak a következő tálat, de az Uchiha félbeszakította.
- Arra nem lesz szükség - mondta szórakozottan, és a kába szőke szájába adott egy falatot. Harmadik ilyen mozdulatának meg is lett a kellő hatása, ugyanis a szőke felkapta fejét az asztalról, a tálat ki Sasuke kezéből, majd elkezdte habzsolni a számára mannaként tisztelt étket. A két genin visszariadva figyelte, társuk milyen vadállatias gyorsasággal és vér - akarom mondani ramen - szomjjal végez vele.
- Rameeeeen - sóhajtotta végül egy elégedett vigyor kíséretében, miután végzett "áldozatával".
**********
Hiába volt már késő éjszaka, Narutot csaknem akarta elérni a pihentető álom. Unottan forgolódott ágyában és próbált úgy helyezkedni, hogy végre aludni tudjon. Egy idő után megunta és inkább kiment csinálni magának egy kakaót, majd lekapcsolta a konyhában a villanyt és visszaült ágyára. Kortyolt néhányat, és közben az ablakból elétáruló tájat nézte. Kis idő múlva egy ismerős alakra lett figyelmes. Egy ideig tanakodott magában, aztán gyorsan magára kapott egy nadrágot és egy pólót, majd az utolsó pár kortyot is behörpintve a nyomába eredt.
**********
Sasuke léptei nem keltettek zajt az éjszaka csendjében. Komótosan sétált, kezeit zsebébe süllyesztve. Egy földön lévő gally megreccsent a háta mögött, mire ő megtorpant, lehunyta szemét, és fáradtan hátrahajtotta fejét.
- Meddig akarsz még követni? - sóhajtotta unottan.
Naruto is megállt. Nem is ügyelt rá, hogy titokban tartsa jelenlétét, így Sasuke az első perctől fogva tudta, hogy ott megy nem sokkal mögötte.
A fekete hajú kinyitotta obszidián szemeit, és a csillagokat kezdte el vizsgálni. Hajába lágyan belekapott szél és megtáncoltatta tincseit.
Naruto előrébb ment pár lépést, hogy egy vonalban lehessen az Uchiával, és oldalról szemlélhesse. Elnézte, ahogy egy mély lélegzetvételére mellkasa megemelkedik, majd ahogy kiengedi a levegőt, visszaereszkedik. Elképzelte, hogy milyen lenne, ha ráhajthatná fejét, és minden figyelmét testének melegére koncentrálhatná, miközben a fiú gyengéden átfonja karjaival derekát. Felfogta, hogy valójában miről ábrándozik, gyorsan megrázta a fejét és lesütötte a szemét. Mégis milyen butaságokra gondol?! "Sasuke biztos nem tenne ilyet semmi pénzért!" - még szeme sarkából a fekete hajúra sandított, de amint meglátta, hogy az felé fordul, gyorsan úgy tett mintha mindvégig ő is a csillagokat nézte volna. Tudta, hogy az Uchiha figyeli. Magán érezte fürkésző tekintetét, és ettől kezdett egyre jobban zavarba jönni. Gyorsan gondolkodott, hogy mondjon valamit, amivel elterelheti a figyelmét, mert ha továbbra is így vizsgálja, hamar észre fogja venni, az egyre jobban mélyülő pírt az arcán.
- Vajon mekkora a világegyetem? - volt az első dolog, ami a csillagokról eszébe jutott.
- Végtelen, mint a hülyeséged - mondta epésen Sasuke, elrontva ezzel a szőke hangulatát.
- Most mért vagy ilyen undok?!
- Nem vagyok az, csak kimondom, amit gondolok.
- De igenis undok vagy! Néha ilyen néha meg... - Naruto visszagondolt a délelőtti kis incidensre, de nem tudta megfogalmazni, hogy akkor az Uchiha tulajdonképpen milyen is volt.
- Néha meg?
- Néha meg teljesen más! Döntsd már el, mit akarsz!
- Hogy mit akarok?...Hmp - ezen kicsit elgondolkozott, majd hátatfordított a szőkének és elindult az ellenkező irányba. - ...téged de nagyon - motyogta még maga elé, ügyelve, hogy elég halk legyen a kis megjegyzés.
Ekkor azonban aranyszőke tincsek töltötték be látómezejét. Naruto lehajtott fejjel ugrott be elé és vállába belekapaszkodva megállította. Sasukéban felvillant az a gyanú, hogy esetleg meghallotta utolsó pár szavát, és ez a gyanú erősödött, ahogy az Uzumaki fiú feltekintett rá, szemöldök ráncolva és enyhe vívódással a tekintetében. Az Uchiha meglepődve nézte. Ilyen közelről a szőke szemeit mindennek elmondhatta, csak nem figyelmen kívül hagyhatónak. A csillagok fénye rávetült olyan hatást keltve ezzel mintha becsillámporozták volna, vagy épp a nappali eget figyelné, miközben még látszanak rajta a fényes égitestek.
Naruto ezt az időt kihasználva próbálta kinyögni, hogy most tulajdonképp mit is szeretne. Jól érezte magát a fekete hajú közelében, és szeretett volna egy kis időt úgy eltölteni a társaságában, hogy nem civakodnak. Végül elfordította fejét, és úgy mondta.
- Igazán...maradhatnál még...egy kicsit - nyögte ki nehezen.
Sasuke nem válaszolt. Csak könnyedén odasétált a legközelebbi padhoz, leült rá, és kényelmesen elhelyezkedett. Naruto is követte és leült mellé.
- Mindig kijössz esténként, vagy csak most? - kérdezte ártatlan tekintettel a szőke.
- Minden este.
- És miért?
- Nem tudom. Csak...úgy jólesik az esti levegő...olyan kellemesen hideg, még ha nappal meg is lehet sülni. Na meg nehezen alszom el, és ilyenkor unatkozom. El kell ütnöm valamivel az időt.
Naruto értette, hogy barátja mire gondol. Ő se volt álmos, és jobb sétálni, mint az ágyban forgolódni. Valamint a csillagos eget is sokkal szebbnek találta a fehér plafonnál. Mikor kisebb volt sokszor nézte az egyik kirakatban a világítós, csillag-alakú matricákat, és elmerengett azon, vajon milyen lenne, ha egy hasonló mintájú tapétával borítaná be szobája unalmas mennyezetét. Gondolataiból egy gyengéd, meleg érintés rántotta vissza a valóságba.
- Bolond vagy, hogy csak így egy szál pólóban rohangálsz - mondta Sasuke miközben fél kézzel átkarolta a szőkét, és elkezdte dörzsölgetni a vállát és a karját, hogy felmelegítse.
Naruto csak ekkor vette észre, hogy reszket. "Pedig nincs is olyan hideg..." - gondolkozott magában, de a fekete hajú nem hagyta újra elmélyülni.
- Nézd meg...a szád is teljesen belilult - jegyezte meg kicsit halkabban az Uchiha.
Szabad kezével megfogta a másik állát, maga felé fordította, és gyengéden végigsimított hüvelykujjával az ajkain. A kis bőrfelület hideg volt, de nagyon puha. Szívesen felmelegítette volna saját ajkának érintésével. Megnyalta kiszáradt száját, majd egy apró rést hagyva rajta forró levegőt engedett a másikéra.
Naruto beleremegett az új érzésbe, és a meleg levegő forrása felé vette az irányt. Nem is tudatosult benne, hogy mit csinál. Csak jól esett neki és szeretett volna még többet magába szívni ebből a melegségből, a tüdejében érezni. Már alig egy centi volt ajkaik közt, mikor Sasuke nem bírta tovább és szája sarkában megjelent egy apró kárörvendő mosoly. A szőke erre az apró dologra feleszmélt, hogy mit művel, és pánikszerűen ugrott hátra, mikor az Uchiha az ajkai után kapott, de már csak a levegőt érte.
Naruto a pad másik végéig hátrált, és nagyokat nyelve próbálta visszatuszkolni helyére torkában dobogó szívét.
Az Uchiha előrehajolt a szőke felé, megtámasztotta magát kezein, és olyan szemekkel nézett rá, mint egy kölyök macska, akinek elvették a kedvenc játékát. A szőke arcán mély pír jelent meg erre a reakcióra, elárulva ezzel zavarát. Tekintetét elkapta az Uchiháéról, és mereven lesütötte, próbálva figyelmen kívül hagyni, hogy Sasuke egyre közelebb ér hozzá, és már az arcán érzi leheletét.
- Hn - mosolyodott el fölényesen a fekete, ahogy belenyalt Naruto fültövébe.
A szőkét kirázta a hideg, és megrökönyödve ugrott fel azzal a céllal, hogy most beolvas neki, de nem jött ki hang a torkán. Túlságosan felzaklatta Sasuke viselkedése, semmint, hogy tudja, mit kéne mondania. A feketehajú fölállt a padról, és kimért léptekkel megindult felé.
Naruto védekezően maga elé emelte kezeit, de Sasuke elkapta a csuklóját, és hátrálásra kényszerítette. Durván a közeli fának lökte, és szorosan lefogta, hogy ne tudjon ellenkezni. Habozás nélkül, mohón rátapasztotta ajkait a szőkéjére. Szemeit először nem csukta be, hanem követelődzően a másikéba fúrta ébenfekete tekintetét. Az Uzumaki csak pislogni tudott, még levegőt is alig mert venni, márpedig heves szívverésének köszönhetően eléggé hiányába volt. Az Uchiha lassan lehunyta szemeit, megnyitotta ajkát, és nyelve hegyével végigsimított a szőke ajkai közötti kis résen. Naruto ösztönösen összezárta száját, szemeit pedig szorosan becsukta, ellentmondva a feketehajú miden vágyának. Kétségbeesetten igyekezett nem figyelni Sasuke mozdulataira, mire a feketehajú kezdte megelégelni Naruto makacsságát, és taktikát váltott. Jobb kezével elengedte a fiú csuklóját, eltávolította keze útjából a póló alját, és az anyag alá behatolva végigsimított az Uzumaki fiú oldalán. Ujjai könnyedén táncoltak felfele a napbarnított bőrön, viszont mikor lefelé húzta kezét, körmeit kissé belemélyesztette, négy apró piros csíkot hagyva maga után. A szőkének még egy "Au!"-t sem volt ideje kinyögni, és máris szájában érezte Sasuke nyelvét, mely érzéki mozdulatokkal hívta táncba az övét is. Nem hagyta magát, vagy legalábbis próbált ellenkezni. Nem akarta, hogy Sasuke puszta felindulásból legyen ilyen vele. Igyekezett az Uchiha nyelvét kituszkolni szájából, de a feketehajú félreértette és még vadabbul csókolta. Elengedte a szőke másik kezét is, és szorosan magához ölelte, miközben még mindig a fához préselte testével. Ágyékát Narutoéhoz dörgölte, amire egy elfojtott nyögés volt a válasz. A szőke igyekezett összeszedni magát. Megragadta a feketehajú vállát, és amennyire tudta eltolta magától.
- Sasuke...elég... - próbált hatni a fiúra, de az ahelyett, hogy elengedte volna, megcélozta a szőke nyakára lefolyt apró nyálpatakot, és nyelvével takarította el, hosszan kényeztetve ezzel az Uzumaki fiú kis gyengepontját, majd ahogy gyengült a szorítás a vállán, beleharapott a puha bőrbe és egy erőset lökött csípőjén belenyögve a szőke nyakába. - Ahh..."Megőrültél?! Hogy hagyhatod ezt?! Fiú és ráadásul a legjobb barátod!" - visították Naruto gondolatai, de teste még többért könyörgött. Tudta, ha most nem állítja le az Uchihát, akkor később nagyon megbánhatja. Végül sikerült erőt vennie magán, és egy határozott mozdulattal ellökte magától. Lihegett még egy kicsit a földre szegezve tekintetét, majd mikor látta, hogy a feketehajú tesz felé egy bizonytalan lépést, vissza se nézve, hanyatt-homlok elrohant haza.
Sasuke csak bámult arra a pontra, ahol alig fél perce Narutot látta elszaladni. Réveteg tekintettel gondolta végig az elmúlt néhány percet. Már képes volt tisztábban gondolkodni. Kézfejével letörölte a keveredett nyálat szája sarkából, és megindult a szőke után.
**********
Az ajtó hangos csapódással záródott be a hazaérkező fiú után. Naruto hátát nekivetette a falapnak és lecsusszant rajta, mint egy élettelen rongybaba. Térdeit felhúzta mellkasához, és átkarolta őket. Miután kissé lenyugodott, bebotorkált hálószobájába, és ruháit ledobálva magáról elterült az ágyon. Pont erre volt most szüksége. Egy kényelmes ágyra, és egy puha párnára. Bebújt a takaró alá, és élvezte az anyag hideg, nyugtató érintését. Szeretett volna aludni, de képtelen volt. Hiába próbálta fejét megvédeni a gondolatoktól a rá szorított párnával, azok csak utat törtek maguknak koponyájába, és ezernyi kérdéssel sorozták meg. Végül feladta, hogy aznap akár egy szemhunyásnyit is aludjon. Hátára fordult, lerúgta magáról a takarót, és az éjszaka csöndjét figyelte. Meghallott egy furcsa neszt, ami a konyhából jött. Valaki bejött a lakásába...hát persze, olyan figyelmetlen volt, hogy az ajtót is elfelejtette bezárni. Sejtette ki az, hisz Konohában nem akad olyan, aki lopni járkálna az éjszaka közepén, ugyanis a falu jelentős része ninjákból áll, azok pedig nem lopnak, és nem is meri őket senki meglopni.
A behatoló halk léptekkel közelítette meg a szoba ajtaját, és óvatosan lenyomta a kilincset. Naruto lehunyta szemeit, és alvást színlelve várta a hívatlan vendéget. Az belépett a szobába, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd egy egyperces merengés után megszólalt.
- Sajnálom...hogy...bántottalak - préselte ki magából nehezen a bocsánatkérő szavakat, miközben kezei ökölbe szorultak. - De ez a te hibád is volt, dobe. Ha nem kezdtél volna el...szóval a te hibád, hogy elvesztettem a fejem - fogta rá végül a szőkére a történteket.
Ahogy az "alvót" kémlelte, vonásai ellágyultak, szemei megteltek bűntudattal. Közelebb lépett az ágyhoz, mire sikeresen belerúgott az egyik üresen hagyott ramenes tálba. Remélte, hogy ezzel nem ébresztette fel, de Naruto meg se moccant. Megkönnyebbülten elmosolyodott, és hangtalanul leült az ágy szélére. A matrac kecsesen besüppedt elárulva ezzel a feketehajú helyzetét.
Pont olyan rendetlenség volt a szőke szobájában, ahogy azt Sasuke gondolta. Eldobált ramenes tálak, melyeknek még akadt az alján egy kis maradék, szétszórva néhány tekercs, és pár valószínűleg mosásra váró ruhadarab. Nem tudta hogy képes az Uzumaki fiú ilyen kupiban élni. Nála mindig rend volt és tisztaság. Pusztán a szülei iránti tiszteletből sem hagyhatta, hogy az általuk ráhagyott kis lakás hasonló állapotba kerüljön.
Tekintetét végül elszakította a szobában uralkodó káoszról, és újra a Narutot figyelte. Elsimított egy a szemébe lógó szőke tincset, majd az arcát simogatta gyengéd mozdulattal, mintha könnyeket akarna felitatni bőréről.
- Nem is tudod, hogy...te nekem mennyire...hogy mennyire... - képtelen volt befejezni, azzal a tudattal, hogy ő ezt sosem fogja hallani a másiktól, meg persze az Uchiha-büszkeség sem hagyta kimondatni vele.
Úgy kötődött a fiúhoz, mint talán előtte még senkihez. Mikor Orochimaruhoz indult, nem érdekelte ez a kötelék. Sokkal jobban örült neki, hogy végre megszabadulhat tőle, és majd nem állnak az útjába ilyen haszontalan dolgok. De Naruto ragaszkodása láttán megingott az elhatározása, miszerint így lesz a legjobb. Úgy gondolta, ha ennyire nem akarja elengedni, és ennyire szeretné, hogy vele maradjon, akkor eleget tesz a kívánságának. De most úgy tűnt számára, hogy Naruto holnap azt fogja kívánni, bár ne ment volna utána, és hagyta volna csak úgy elmenni. Hiába, ha egyszer ennyire megrémisztette.
Remélte, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és megígértette magával, hogy többet hozzá sem nyúl Narutohoz. "Legalábbis nem úgy, hogy félreérthesse" - egészítette ki. Jelen helyzetben ez számára elég nehéz feladat volt, tekintve, hogy a szőke egy szál boxerban feküdt mellette. Még mielőtt újra elvesztette volna önuralmát, gyorsan betakarta, és ezúttal ügyelve, hogy ne rúgjon bele semmibe, elment, magára hagyva az Uzumakit zsibongó gondolataival.
**********
Másnap reggel Naruto erős fejfájással ébredt. Úgy érezte magát, mint aki előző éjjel egy hordó sört bevedelt, és épp a másnaposság tüneteivel küzd. Elbotorkált a fürdőszobáig - miközben nagyot taknyolt az egyik elhagyatott ramenes tálban, valamint kétszer is nekiment az ajtónak, mire rájött, hogy ki kéne nyitni -, és biztosította tükörképét róla, hogy egy oltári nagy hülye. Hogy miért, arra nem tudott rögtön választ adni, és mivel a korareggeli gondolkodás elég nehéznek bizonyult, így beérte egy "Egyszerűen hülye vagy, és kész!"-szel.
Még időben elkészült, és miután magába öntötte az aznapi reggelinek szánt cup rament, már nem is volt olyan rosszul, csak a kis karikák a szeme alatt árulkodtak arról, hogy nem volt épp egy nyugodt éjszakája.
**********
Mikor Naruto a Hokage irodája elé ért, két csapattársa már ott várta, de természetesen a tanár sehol, így mikor behívták őket csak hárman mentek be. Az irodában ott volt Choji és Shikamaru is.
Naruto lopva Sasukéra nézett, de nem látott rajta semmi különöset. Pont olyan volt, mint mindig, és semmi nem utalt arra, hogy bármi is történt volna vele a közelmúltban, ami akárcsak érdekes lenne számára. Az Uzumaki fiú elszakította róla tekintetét, már nem is vette észre, hogy a feketehajú hasonló szemekkel vizsgálja, mint Naruto őt az előbb.
- Örülök, hogy végre mind itt vagytok. Kakashi távolléte miatt a hetes csapat kap két új tagot Akamichi Choji és Nara Shikamaru személyében - kezdte mondandóját a Hokage. - Ezt az üzenetet kell elvinnetek Sunába - adott át egy tekercset Shikamarunak, és folytatta. - Shikamaru lesz a csapatvezető. A legrövidebb úton fogtok haladni, a Folyó országán keresztül.
- Egy pillanat! - szólt közbe Naruto felháborodva. - Kakashi-sensei mindig késik! Az nem azt jelenti, hogy rögtön be kell tenni valakiket a helyére!
- Usuratonkachi - sóhajtotta Sasuke, de Naruto még nem fejezte be.
- Mért kapunk közös küldetést?! És mégis miért épp ő fogja vezetni a csapatot?! - mutatott rá Shikamarura, mintha senki sem tudná, kiről van szó.
- Nézd Naruto, ez nekem is elég kellemetlen, de nincs mit tenni, ha egyszer az a Hokage parancsa - nyugtázta egy ingerült fontorral a Nara fiú.
- Hatake Kakashi jelenleg egy másik megbízást teljesít - mondta Iruka, és mielőtt Naruto megint közbevághatott volna, folytatta. - És nem, nem kaptok másik jounint. - a szőke megint nyitotta száját, de a chuunin nem hagyta magát. - Nincs több panaszkodás! Holnap reggel hétkor indultok, és kész!
Naruto megszeppenve vette tudomásul, hogy oda a szólásszabadsága. Már nem is volt kedve ellenkezni, vagy megosztani a véleményét bárkivel is. Szomorkásan hajtotta le fejét. Megint úgy érezte magát, mint mikor kicsi volt. Mindenki rosszallóan nézett rá. Úgy döntött, inkább egész nap nem beszél senkivel, és elmegy sétálni egyet a parkba.
A Hokage még elmondta, hogy az üzenet fontossága miatt megy velük Shikamaru és Choji, és hogy a Folyó országában ugyan nincsen ninja falu, de azért vigyázzanak, mert ettől függetlenül a hangfalu ninjái nagyeséllyel megtámadhatják őket. Adott még pár tanácsot, majd elengedte őket felkészülni, és kipihenni magukat a küldetés előtt.
Mikor végeztek, kitódultak az irodából, helyet adva a következő csapatnak. Naruto lehorgasztott fejjel, céltalanul indult el az épület kijárata felé. Sasuke megállt az ajtótól nem messzire, és őt figyelte. Zavarta a viselkedése, és félt, hogy a tegnapiak miatt ilyen. Észre se vette mikor a rózsaszín hajú kunoichi elkezdett toporogni mellette.
- Sasuke-kun... - szólt a fiúnak Sakura piruló arccal.
- Hm? - az Uchiha rá se nézett, hanem még mindig Narutot figyelte.
- Tudod...gondoltam...mármint én...nemakarszeljönnivelemvalahova? - hadarta el a lány, de Sasuke még mindig nem figyelt rá igazán. - Ööö...Sasuke-kun?
- Mi? Ja, nem, kösz. Nem tudod, mi baja lehet? - kérdezte a szőke felé biccentve.
- Nem - nézett rá a Haruno lány is, és hogy az Uchiha végre rá figyeljen odaüvöltött - Narutoooo! Mi bajod van?
Az Uzumaki fiú meg se fordult csak bal kezével fáradtan hátraintett.
- Áhh...semmi.
Sakura részéről a dolog ezzel le volt tudva. Már épp fordult volna vissza a feketehajúhoz a következő kérdéssel, miszerint hova szeretne menni, de annak csak hűlt helyét találta.
**********
- Erre jön a Kyuubi Jinchuuriki... - jelent meg egy hologramos alak a cseppkövekkel díszített barlang mélyén, majd sorba utána még nyolc.
- Na ne mondd, cseszd meg! - vágott a szavába egy másik, melynek kezében egy háromágú kasza körvonalai rajzolódtak ki.
- Ez megkönnyíti a dolgunkat - szólt egy tüsi hajú hologram alak.
- Jön még vele három genin és egy chuunin is, de azokkal nem lesz probléma elbánni.
- Rendben van, de a biztonság kedvéért küldök, utánatok erősítést. Zetsu, te kövesd őket, és folyamatosan jelentsd a helyzetük...nemsokára az összes Bijuu meglesz. Indulás! - mondta végül a vezér, és a végszóra mind eltűntek.
<---Előző Vélemények Következő---> |
AJÁNLOM AZ OLDALT
