Két fiú sétált az erdőben. Az éj, fekete lepelként hullott rájuk. A hatalmas fák lobjai miatt még a holdat sem látták. Immár hosszú órák óta bolyongtak az erdőben, de valahogy még mindig nem sikerült megtalálniuk a kivezető utat.

- Sasuke! Eltévedtünk! - hisztizett egy szőke fiú társának.

- Tudom, dobe. Tudom. - jött a szólított fiú nyugodt hangja.

- És, hogy fogunk kijutni? Én nem akarok itt maradni.

- Ne aggódj. Nem fogunk itt maradni.

- De sötét van... - panaszkodott tovább Naruto.

- Csak nem félsz? - kérdezte Sasuke kuncogva, amire a szöszi csak sértődötten fordította el a fejét.

- Méghogy én? Dehogy. Csak nem szeretem a sötétet. De félni nem félek. - magyarázta Naru Sasukének.

- Mostmár értem. - mondta unottan a fekete, de persze egy szavát sem hitte el társának. S, hogy kicsit megtréfálja, hirtelen megszólalt. - Naruto van valami sötét dolog mögötted.

- Ááááá! - kiáltott fel a szőke, s ijedtében Sasukére ugrott, aminek következtében mindketten elestek. Bár Narutonak szerencséje volt, de ezt Sasuke nem mondhatta el, mert a szöszi teljes testsúlya nehezedett rá. És bár Naruto nem volt valami nehéz, azért egy ilyen ugrást csak megérez az ember.

- Naruto. Szállj már le rólam. Csak vicceltem. - szólt rá az Uchiha a másik fiúra.

- De Sasuke... - Naruto nem tudta befejezni, mert hirtelen könnyek lepték el a szemét, majd hamarosan sírni kezdett.

- Na... Naruto? Mi a baj? - kérdezte aggódva a fekete.

- Én... Én tényleg félek a sötétben... És ki akarok menni innen... Sasuke... - sírt tovább a szöszi, s még mindig társa ölében ült. Sasuke inkább nem mondott semmit, csak nyugtatóan simogatta Naru hátát, hogy a fiú valamelyest megnyugodjon. Egy kis idő után Sasuke úgy gondolta, hogy egy biztonságosabb helyet kéne keresniük, mert a szőke már nagyon álmos volt.

- Naruto, kérlek, állj fel! - kérte kedvesen az Uchiha.

- De... Miért? - kérdezett vissza a szöszi, s mégjobban kapaszkodott a fekete fiú pólójába.

- Keresünk valami biztonságosabb helyet. Rendben?

- Jó... Rendben. - válaszolta.

Naruto felállt Sasuke öléből, s Sasuke is felállt. Majd egymás mellett elindultak, hogy keressenek egy másik helyet. Kis idő múlva megálltak egy tisztás szélén egy hatalmas fa előtt. A fekete úgy ítélte, hogy ez a hely nagyjából megfelel nekik, ezért szólt Narutonak, hogy itt maradnak. A két fiú letelepedett a fa tövébe, s nem sok szó esett közöttük. Hamarosan feltámadt a hideg őszi szél, s mivel most éjszaka volt, ezért még erősebben érezték. Sasukét ez nem nagyon zavarta, mert melegen volt felöltözve, ráadásul a katon jutsu egyik módosításával fel is tudta melegíteni a testhőmérsékletét. De a szőkét annál inkább érdekelte, mert csak egy vékony melegítő felső volt rajta. Sasuke észre is vette, hogy csapattársa mennyire reszket. Gyorsan odahúzta megához, s átölelte, hogy ne remegjen. Kezeibe bocsátott egy kis chakrát, s azokat Naru hátára tette. A szöszi elkerekedett szemekkel figyelte társa tetteit. Az Uchiha pedig jól tudta, hogy elég félreérthető a helyzet, de most csak avval foglalkozott, hogy szőke társa ne fagyjon meg.

Valamennyire még előnye is származott a dologból, mert már régóta szerelmes volt a dobébe. A sok harc és rivalizálás között észre sem vette, hogy mikor lett az utálatból barátság, majd számára, a barátságból szerelem. De sosem foglalkozott ezekkel az érzésekkel, mert tudta, hogy Naruto Sakurát szereti. S amúgy is. Mindketten fiúk. Ezek után minden lehetőséget elvetett, hogy majd egyszer is lesz valami ebből a szép álomból. De most, hogy itt ültek egymás mellett, s ő közben szőkéjét simogatta az számára maga volt a mennyország. Naruto közben fejét, Sasuke nyakába fúrta, s közelebb ült a melegség forrásához. Sasuke kicsit megemelte Narut, s ismét az ölébe ültette. A szöszinek esze ágában sem volt tiltakozni, mikor megint megérezte hátán a chakrával fűtött meleg kezeket. Nem is telt bele kis idő, s a fekete halk szuszogásra lett figyelmes, ami azt jelentette, hogy Naruto elaludt. Ő csak mosolyogva figyelte szerelmét, s közben kicsit megemelte az állát. Először egy kis ideig elmélyülten nézte a számára oly gyönyörű arcot, majd gyengéden simogatni kezdte. Majd ajkai vészesen közeledni kezdtek a másik fiú ajkaihoz.

- *Úristen! Mit csinálok? Elment az eszem? Mi van ha felébred? Utána hogy nézzek majd a szemébe? De azok a csábító ajkak. És úgysem tudja meg, hiszen olyan mélyen alszik. És különben is, csak most tudom megtenni.* - tanakodott magában Sasuke, majd hamarosan magáénak tudhatta azt pár, köztük lévő centit.

Ajkai gyengéden ízlelgették a szöszi cseresznyeszínű ajkait. Nyelvével kicsit szétnyitotta őket, hogy teljesen feltérképezhesse. Naruto pedig mintha csak ébren lenne, viszonozta a csókot. Sasuke kicsit meg is döbbent, de aztán visszairányította figyelmét a bársonyosan puha ajkakhoz. Nyelveik lassú táncot jártak, s felfedeztek minden kis eldugott zugot is. Naruto néha-néha belenyögött a csókba, ami miatt Sasuke egyre többet akart. Elvált szerelme szájától, s a szöszi fülét és nyakát vette célba. A fiú fülkagylóit gyengéden harapdálni kezdte, halk sóhajokat kiváltva Naruból. Mikor eleget időzött a szőke fülénél, akkor lejjebb ment a nyakához. Először óvatosan, majd mikor meggyőződött róla, hogy Naru elég mélyen alszik, akkor erősebben szívni kezdte a puha bőrt. Közben kezei a fiú pólója alá vándoroltak, és simogatni kezdték a, most a vágytól, remegő testet. Mikor úgy gondolta, hogy mostmár abba kéne hagynia, letette az öléből a fiút, s tovább figyelte. Mikor Naruto megszólalt álmában az Uchiha leesett állal hallgatta, mit is mond szerelme.

- Uhmn... Sasu... hm... ne hagyd abba... - suttogta álmában Naru, s erre Sasuke csak elvigyorodott.

- *Szóval velem álmodsz... És vajon álmodba mit csinálhatok veled? - töprengett a fekete - De várjunk csak! Most komolyan olyanokról álmodik?*

- Hm... - húzta perverz mosolyra a száját Sasuke, majd ismét Naruto felé hajolt, s ajkaikat ismét egybeolvasztotta. Ezúttal sokkal szenvedélyesebben csókolta fiút, s már mindketten alig kaptak levegőt. Mikor Sasuke elvált Naruto ajkaitól, a szőke szemei hirtelen kipattantak, s ledöbbenve meredt a fölé hajoló fiúra. Sasuke gyorsan kicsit messzebb mászott tőle, s inkább meg sem szólalt.

- *Hogy lehetek ennyire hülye? Most tudja, hogy mit csináltam... Na, ezt aztán mivel magyarázzam meg?* - gondolkodott Sasuke, de mikor a szöszi megszólalt, egyből odakapta a fejét.

- Sa... Sasuke... Te... Most... Ez mit jelentsen? - kérdezte dadogva a fiú. Sasuke viszont elfordította egyre piruló fejét, s csendben maradt. - Te... Ez most...?

- Szeretlek. - suttogta Sasuke, majd olyan gyorsan állt fel, hogy a szőke nem is volt benne biztos, hogy az előbb még tényleg vele szemben ült. Naruto egy kis ideig az elhangzottakon töprengett, majd felállt, s odament Sasuke mögé.

- Ez... Ez most... Igaz? Amit mondtál. - kezdte halkan, s Sasu érdeklődve hallgatta, bár még mindig háttal állt Narunak.

- Igen. - jött a rövid, ám a szőkének annál többet jelentő válasz. - De mindegy. Ne foglalkozz velem. Tudom, hogy te nem szeretsz, ezért ne is mondj semmit. Nem várom el, hogy viszonozd az érzéseimet. Tudom, hogy te Sakurát szereted, s én ezt elfogadom. De már muszáj volt elmondanom. - fejezte be kis vallomását a fekete, amit Naru elkerekedett szemekkel hallgatott.

- Befejezted? - kérdezte enyhe dühvel a hangjában. - Mert ha igen, akkor elmondom, hogy én mit érzek. Először is, honnan szedted azt a hülyeséget, hogy én Sakurát szeretem? Lehet, hogy nagyon jóban vagyunk, de attól még nem szeretem. Legalábbis nem szerelemből. Másodszor, miért mondod azt, hogy tudod, hogy nem szeretlek? Nem is ismered az érzéseimet.

- Rendben. De ha így van, akkor miért nem beszélsz róluk? Te hogyan érzel irántam? - kérdezte Sasuke.

- Nos... Az igazság az, hogy én is szeretlek. - mondta a szöszi, s kicsit elpirult. De mikor kimondta, abban a percben, Sasuke szívéről egy halom kő esett le a megkönnyebbüléstől. - Már nagyon régóta, csak nem mertem elmondani, mert attól féltem, hogy kinevetsz, vagy megutálsz emiatt.

- Csak mi lehetünk ilyen hülyék... - mondta Sasuke mosolyogva, s megölelte szerelmét. - De ugye tudod, hogy mostantól csakis az enyém vagy? - kérdezte, majd egy lágy csókot nyomott a szöszi puha ajkaira.

- Uhmn... - volt Naruto válasza, s karjaival átkulcsolta Sasuke nyakát, hogy közelebb kerüljön a fiúhoz.

Sasuke tovább csókolta Narutot, időközben elválva tőle a levegőhiány miatt. Karjaival a szőke fiú derekát fogta, s közben egy-egy lépést tett hátrafele, egyre közeledve a fához. Mikor odaértek, gyengéden nekilökte kedvesét a fa törzsének, és szája rátalált az előbb már kiszívott nyakra. Megint szívogatni kezdte, Narutoból hangos nyögéseket, és édes sóhajokat kiváltva. Egyik kezével lehúzta kedvese felsőjéről a zipzárt, majd levette az egész ruhadarabot. Ezt hamarosan a szőke fekete pólója, és Sasuke kékje is követte. Kis idő múlva már mindketten csak egy boxerben voltak, s közben vadul csókolgatták egymás testét, ahol csak érték. Naruto még mindig Sasuke ölében ült, a fa törzsének dőlve. Az Uchiha keze lassan rátalált a szőke fiú férfiasságára is, miután a felsőtestét megfelelően kényeztette. Kezeivel először csak simogatta, majd pedig húzogatni kezdte a hímtagot. Naruto erre csak hangosan nyögdécselt, s Sasuke nyakát kezdte szívogatni. A fekete néha-néha erősebben megszorította, vagy megnyomta a hímtag tetejét, aminek hatására Naruto háta néhány percen belül ívbe feszült, szája néma kiáltásra nyílt, s elélvezett. Sasuke egy darabig gyönyörködött szerelmében, majd egy rövid időre letette, amíg megszabadította magukat a boxertől. Mikor ez megtörtént, újból az ölébe vette a pihegő fiút, s ujjaival bejáratánál kezdett kőrözni.

- Sah... Sahsuke siessh...! - kérte hangosan nyögdécselve kedvesét a szöszi, s megcsókolta Sasukét.

Sasuke felbuzdulva a szöszi kérésén, egy ujját óvatosan a fiúba csúsztatta. Naruto fájdalmasan felnyögött az új érzéstől, de mikor Sasuke a nyakát csókolgatta, megfeledkezett a fájdalomról. Sasuke is érezte, hogy kedvese ellazul, s ezért még egy ujjával hatolt a fiúba, amit kis idő múlva a harmadik követett. Ollózni kezdett a fiúban, hogy mindketten élvezzék majd az együttlétet.

- Sahh... Sasu... Téged... Érezni akarlak téged... - sóhajtozta Naru Sasu fülébe.

Sasuke ezek után kihúzta a szőkéből az ujjait, s saját lüktető férfiasságával hatolt a fiúba. Naru hangosan felkiáltott a fájdalomtól, s Sasuke, hogy enyhítse egy kicsit, a szöszi fülét harapdálta, s elsuttogta, hogy mennyire szereti. Pár percen belül Naru megszokta az érzést, és csípőjével kicsit mozogni kezdett, amin Sasuke elmosolyodott, majd mozogni kezdett. Először csak lassan, majd ahogy szenvedélyük, s vágyuk növekedett, annál gyorsabban mozogtak. Sasuke már érezte, hogy nincs sok hátra nekik, ezért kezével kezdte kényeztetni Naru férfiasságát. Lábai már remegtek a kéjtől, s ahogy Naru a fülébe nyögdécselt teljesen megőrjítette. Kis idő múlva, érezte, hogy a szőke teste megfeszül, s a hasának csapódik valami kellemesen meleg. És abban a pillanatban érezte, hogy társa izmai összeszorulnak férfiassága körül, s ő is elment. Kicsúszott szerelméből, s lassan lecsúsztak a fa törzsén. Pihegve feküdtek egymáson.

- Szeretlek Sasuke. - pihegte a szőkeség, s egy lágy csókot lehelt kedvese szájára. Mikor a csók megtört, Sasuke is megszólalt.

- Én is szeretlek Naru.

Kis idő múlva már az álmok földjén jártak, de előtte még gyorsan felöltöztek Sasuke tanácsára, mert hátha értük jön valaki.

Másnap reggel egy ismerős pukkanásra ébredtek fel. Mikor kinyitották szemüket egy perverzen mosolygó Kakashival néztek farkasszemet. A férfi nem szólt semmit, csak mosolygott, s közölte a fiúkkal, hogy ideje lenne hazamenniük. Sasuke és Naruto kibontakozott egymás öleléséből, és sensei-ükkel együtt maguk mögött hagyták az erdőt.

Vélemények