Felhős éjszaka volt. Az esőcseppek lassan elkezdtek hullani a felhőkből, hogy azután egy háztető vagy egy fa levelei félbeszakítsák földhöz igyekvő útjukat. Az utakon kisebb tócsák jelentek meg, és az ablakokon is halk kopogás hallatszott, mely az üveg másik felén lévőket mély és nyugodt álomba ringatta.
Persze van, aki még egy zivatar miatt sem hajlandó lemondani esti sétájáról, és fittyet hányva az elázás veszélyének rövid ujjú pólóban indul el.
Sasuke is ilyen volt... Az út szélén állt egy fa alatt, tekintetét az égre emelve és hagyva, hogy néhány esőcsepp, melynek sikerült átfurakodnia magát a növény lombján gyengéden az arcára essen, majd kicsit időzve továbbinduljon bőrén végigcsorogva.
Lassan visszagondolt arra, mióta is sétál esténként... talán azóta, mióta az összes rokonát lemészárolták. Akkor elkezdték rémálmok gyötörni és kizárólag egy esti séta a hideg levegőn volt az egyetlen dolog, ami megnyugtatta. Ha esett azt különösen szerette. A víz olyan mintha mindent el tudna mosni... mindent, amire az ember nem akar emlékezni.
"Lassan indulnom kéne." - gondolta magában, és könnyed léptekkel elindult otthona felé. Útközben mereven bámult maga elé, kikerülve a pocsolyákat. Nem kellett hosszú utat megtennie, így hamar hazaért. Amint belépett az ajtón levette szandálját. A vizes ruháit is ledobta a nappaliban egy közeli fotelba, majd elsietett a fürdő felé egy meleg zuhanyt venni. Utána rögtön felvette pizsamáját és elterült ágyán, majd a plafont bámulva elnyomta az álom.

**********

Kakashi mint mindig, megint elkésett.
- Bocsássatok meg, de át kellett kísérnem egy öreg hölgyet az úton...és hát olyan nehezen bírta a csomagjait, hogy muszáj volt rajta segítenem. - állt elő egy újabb nevetséges mentséggel szelíden mosolyogva.
- Persze Kakashi-sensei. Inkább rakja el azt a könyvet, és induljunk végre. - mondta unottan Sakura, majd hátat fordítva a csapatnak elindult a Hokage háza felé.
Sakura az élen haladva sétált.
- Valaki ma bal lábbal kelt fel. - jegyezte meg epésen az Uchiha.
- Vajon mi baja lehet? - nézte a lányt elmerengve Naruto.
- A hölgyeket nem illik megváratni. - mondta a fekete hajú és Kakashira emelte tekintetét.
Cinizmusára csak egy tarkóvakarás és egy kuncogós "Hoppá!" volt a válasz.
A kis beszélgetést Sakura is meghallotta, és boldogan várta be a mögötte kullogókat.
- Te egy igazi úriember vagy Sasuke-kun, de nincs rossz kedvem, csak szeretnék mihamarabb végezni a küldetéssel. - mosolygott, meggyőződve róla, hogy a fiút bántotta rossz hangulata.
- Hn. - rántotta meg a vállát a fekete hajú. Az út további részében inkább a földön heverő kavicsoknak szentelte figyelmét, csak ne kelljen hallgatnia a lányt. Csendben mentek tovább. Naruto merengve, Sasuke a földet pásztázva, Sakura pedig immár mosolyogva. Kakashi persze kihasználta tanítványai szótlanságát, és mivel úgysem volt jobb dolga újra előkapta perverz kis könyvecskéjét, majd belemerült.

**********

Mikor a Hokagéhoz értek Naruto első dolga az volt, hogy jóformán kidöntse az ajtót és az asztala elé ugorjon. Szegény Hokagéra a frász jött és kiejtette az éppen kezében lévő papírokat.
- Ohayo gozaimasu! Mi a következő küldetésünk??? Na? Na?? Naaaaa??? - fröcsögte a Hokage arcába.
- Nyughass Naruto! - kiabált rá a kölyökre Iruka, aki épp a Hokage papírjait szedte össze a földről. Időközben a hetes csapat többi tagja is megérkezett.
- Mi ez a "Nyughass Naruto"?! Mi vagyok én?! Valami kutya, hogy így parancsolgass?!
- Nem, de ha akarod, akkor egy újságpapírral foglak elfenekelmi!
- Miiiiii?! Na még mit nem! - vágott felháborodott fejet az Uzumaki fiú. - Ha--- - mondta volna tovább, de Iruka félbeszakította.
- Kérlek Naruto. Higgadj le egy kicsit. - folytatta egy nyugodtabb hangsúllyal - Hokage-sama ma nincs valami jól. - biccentett az idősödő vezető felé, aki most az asztalon könyökölve támasztotta a fejét, és gondterhelt tekintettel vizsgálta a küldetéseket tartalmazó tekercset.
- Ma Shirogeru úr kutyáit fogjátok megsétáltatni, valamint segítetek neki a házimunkában, és vigyáztok a fiatalabbik lányunokájára. - jelentette ki szárazon, pillantásra sem méltatva a genineket.
- Neeeeeeeeee!!! - fakadt ki Naruto. - Köszönöm ebből nem kérek! Majd ha házimunkát akarok csinálni, hazamegyek, és rendet rakok!
- Jól van Naruto. Akkor eredj haza és rakj rendet! - mondta morcosan Sakura. - "Akkor legalább kettesben lehetek Sasuke-kunnal! Kakashi-sensei úgyis eltűnik, amint odaértünk Shirogeru-jiji házához!"
- Na de Sakura-chan...
- Jól van kölykök... ebből elég. Naruto, te most leszel szíves kifáradni, és megvárni, amíg mi megbeszélünk Hokage-samával pár dolgot. - szólt közbe Kakashi vészjóslóan. Az Uzumaki fiú ledöbbenten nézett tanárára, míg Sakura örömittasan elkezdte kifelé tolni.
- Úgy! És most kinn maradsz! - vágta rá az ajtót kis híján a visszaforduló szőke orrára. Naruto miután felfogta, hogy őt most voltaképpen kidobták, leült - vagyis inkább levágta magát - a szemben lévő falnál.
- Jól van! Engem aztán nem érdekel, mit susmogtok ti ott benn. - mondta.
Egy fél másodperccel később már az ajtóban állt, és próbált hallgatózni, vagy legalább a kulcslyukon belesni. Mígnem az kis idő múltán kitárult, ülő helyzetbe küldve ezzel a leskelődőt.
- Mit művelsz, dobe? - vonta fel szemöldökét a merénylő.
- Én aztán semmit! - azzal fogta magát és elrohant.

**********

- Ne duzzogj! Láttad, hogy a Hokage rosszul van. Ne csodálkozz rajta, hogy Kakashi kiküldött. - mondta az Uchiha fiú zsebretett kézzel, miután komótosan sétálva beérte a szőkét.
- Hmp. - fújta fel az arcát Narto, majd komolyabb nézésre váltott. - De tudod... - kezdte a mondatot, mintha egy hatalmas dolgot kellene kimondania.
- Mi az?
- Te is kinn vagy ám! - terült szét a rókavigyor az Uzumaki képén. - Vagyis te is ki lettél küldve!
- Usuratonkachi! Engem azért küldtek UTÁNAD - hangsúlyozta ki direkt - , nehogy valami butaságot csinálj!
- Hmp. - Naruto sértetten hátatfordított a másiknak, és kezdte volna ecsetelni, hogy nagy gyerek már, akinek nem kell bébiszitter, de Sasuke egyetlen mondattal elhallgattatta.
- Aranyos, amikor így durcázol. - nevetgélt halkan.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve hátulról átölelte az Uzumaki fiú derekát, majd bal kezét felcsúsztatta annak jobb válláig, és homlokát nekidöntötte a tarkójának. Naruto egy pillanatra teljesen lefagyott. Megpróbált hátrasandítani anélkül, hogy meg kéne mozdulnia. Ez nem sikerült, úgyhogy lassan és vontatottan elfordította a fejét. Álla súrolta az Uchiha kezét, mire az a csiklandós érzésre ráébredt, hogy mit is csinál.
- Sa-sasuke? - hallatszott az üres folyósón a szőke meglepett és halk hangja.
- Nem kéne ilyen apróságokon felhúznod magad. - mondta a szólított, majd felemelte fejét, elvette kezét a fiú válláról, és játékosan beleborzolt a hajába. Remélte, hogy ezzel a szőke betudja egy testvéri kedveskedésnek a dolgot. Bejött, lévén Naruto visszafordult, és elkezdte tekintetével a padlót tanulmányozni. Próbált magában egy értelmes mondatot összerakni, ami azzal kezdődik, hogy "Jó, de mégis..." vagy "Attól még...", de a folytatás sehogy sem akart megszületni gondolatai közt.
A másodpercek csak teltek a nagy csöndben. Sasuke szívesen közelebb húzta volna magához, de nem mert semmi meggondolatlanságot tenni.
Kis idő múlva léptek zaja törte meg a csendet. A két fiú a hang irányába fordította fejét, próbálva nem figyelni a másikra. A folyosó végében feltűnt két alak láttára Sasuke azonnal elengedte Narutot. Kissé arrébbállt, majd zsebre vágta kezeit, és úgy várta a közeledőket. Kakashi és Sakura közben beszélgettek, és nem figyeltek a másik kettőre.
- Nem értem. Úgy tűnik Hokage-sama ma nem kelt föl valami jó hangulatban. - mondta Sakura.
- Az biztos. - gondolkozott el Kakashi is, majd maszkja alatt mosolyogva hozzátette. - De nézd a jó oldalát!
- Van olyan is? - a kunoichit már kezdte zavarni tanára felhőtlen jókedve egy ilyen helyzetben.
- Persze! Így legalább hamar túl vagy a küldetésen. Lévén, hogy nem is lesz.
Erre az ironikus megjegyzésre már viszont képtelen volt nyugodtan válaszolni.

- Maga ennek mért örül?! Végül is mára ELTILTOTTAK a küldetéstől! Hála Naruto kis hisztijének.
- Mi van velem? - csatlakozott a beszélgetéshez az emlegetett szamár, mikor a Kakashiék beérték őket.
- Az, hogy nem lesz ma küldetés! Miattad! - kezdett megint kiakadni a Haruno lány.
- Ne légy ilyen ingerült Sakura... biztos vagyok benne, hogy találunk valami megfelelő időtöltést, ami pótolja majd. - mosolygott sejtelmesen a sensei.
- Jah. Ránk férne már egy kis edzés. Talán az jobb is, mint egy szánalmas D-szintű küldetés. - élénkült fel Sasuke is, bár ezt hangján cseppet sem lehetett észrevenni.
- Óóóóóh...én nem edzésre gondoltam. - vigyorgott még jobban Kakashi a maszkja alatt.
- Akkor mi az a "hasznos időtöltés"? - epézett. Örült volna, ha tanára abbahagyja a játszadozást, és végre a tárgyra tér.
Eközben a háttérben Sakura és Naruto heves szócsatába kezdett. Naruto nem akart megint ő lenni a hibás, Sakura pedig mindenáron fel akarta hívni figyelmét a hülyeségére. Ezért egész eddig egyiket sem érdekelte Kakashi ötlete... míg az ki nem mondta:
- Szerintem elmehetnénk piknikezni.
- Miiiii??? - kérdezett vissza egyszerre a három genin.
- Nyugalom gyerekek! Ez a csapatmunka javulását fogja nagyban támogatni. És addig is pihenünk és élvezzük az életet. - mosolygott tovább.
Sasukénak erős gyanúja támadt, hogy a tanár inkább az új könyvébe fog belemászni, és addig olvassa azt, míg szemei ki nem folynak a helyükről.
"Na, a végén akkor még megkérné valamelyikünket, hogy olvassa fel neki..." - gondolkozott tovább magában. Mjad úgy döntött, ha valami tényleg hasznosat is ki akar hozni a mai napból, akkor addig idegesíti Narutot, míg neki nem ugrik a torkának. Az biztos kitenne egy jó edzést.

**********

A kis csapat már teljesen belemerült a piknik örömeibe, mely Kakashi számára könyve olvasását, Narutonak a finom kaját, és Sasukénak Naruto idegesítését jelentette. Sakura nem tartott velük. Erre a napra elege lett Narutoból, és inkább otthonában pihengetett.
Minden rendben is ment egy darabig, lévén Naruto inkább szentelte figyelmét az előtte elhelyezett finomságoknak, mint az Uchiha heccelésének. A bajok csak akkor kezdődtek, mikor az étel nagy része elfogyott, és a szőke végre ki tudott nyögni egy mondatot, minek szavait nem torzította el a szájába tömött kajaadag.
- Amúgy - kezdte - mi ez az új stílus? Mért vagy feketében? Talán gyászolsz valakit? - ráncigálta a szőke csapattársa felsőjét.
Kakashi felkapta a könyvből a fejét. "Ajaj, ezt nem kellett volna. Most majd szedhetem szét őket, ha összekapnak." - gondolta magában, és tovább figyelte a beszélgetés menetét.
Ezt most kissé érzékenyen érintette az Uchihát. Valóban gyászolhatott volna... de igyekezett megfeledkezni a múlt fájdalmairól, és a jelenre koncentrálni.
- Ja, gyászolok. - mászott teljesen a másik képébe, hogy alig pár centi választotta el őket - Méghozzá az elhalt agysejtjeidet. - fejezte be mondanivalóját, majd eltávolodott Narutotól.
- Sasukeeeee! - az Uzumaki arca kezdett kipirosodni, ahogy a düh is nőtt benne. Ezt Sasuke is észrevette, és tüntetően elfordult, majd megengedett magának egy halvány mosolyt. Határozottan szerette bosszantani a kis rókakölyköt. Nem volt számára mulattatóbb látvány, mint egy felcukkolt Naruto, ahogy próbál valami frappáns választ találni előbbi sértésére.
- Teeeeeee... - folytatta ingerülten a szőke, hogy azért mégis csak mondjon valamit.
- Éééééééén? - hergelte tovább Sasuke, immár egy széles vigyor kíséretében.
Narutonak több se kellett. Megragadta az Uchihát a felsőjénél fogva és gyilkos szemekkel nézett rá, míg az még mindig csak vigyorgott. Kakashi azt hitte, hogy Naruto most behúz egy óriásit a másiknak. Ehelyett két kézzel elkezdte ráncigálni, mintha a lelket akarná kirázni belőle.
- Te egoista vadbarom! - kiabált a szőke. - Miért vagy ekkora tapló?! Mi?! Kitépem a beled, és hazáig csúszkálok rajta!!! - üvöltött, majd egy határozott mozdulattal a földre lökte. Sasuke kissé megszédült a folyamatos rázkódástól. Végül lassan eljutott az agyáig Naruto utolsó mondata.
- Kitéped a belem...és hazáig csúszkálsz rajta...? - megpróbálta elképzelni a csöppet sem higénikus gyilkosságot (mondjuk melyik az? ^^;), majd azt, ahogy az Uzumaki kölyök, mint valami talpára ragadt wc-papírt vonszolja maga után áldozata maradványait. Fél perc földön fekvés után röhögőgörcsben tört ki. A hasát fogva kacagott csapattársa gyilkolási elképzelésén.
- Hát ez meg? - nézett nagyot Naruto a reakción.
- Csak nem beleivott véletlenül a szakéba? - filózott Kakashi.
- Ha ezt Sakura látná, szerintem kiábrándulna belőled...kár hogy nincs itt. - gondolkozott hangosan, mire a fekete hajú abbahagyta a nevetést. Felült, majd megjegyezte:
- Nem érdekel. Különben is, én a szőkékre bukom.
- De Ino egy buta liba! Sakura sokkal szebb és kedvesebb és---
- És rózsaszín a haja. - vágott a másik szavába Sasuke, miközben egyik karján megtámaszkodott.
- Mi bajod van vele? ... Szerintem gyönyörű haja van. - lágyultak el Naruto vonásai, ahogy a lány hajának illatára és tapintására gondolt.
- Utálom a rózsaszínt. Olyan... - próbálta meg megfogalmazni magában a helyes kifejezést. - lányos... mármint gyerekes. - javította ki gyorsan. - Csak a kis pólyások hordanak, olyan babarózsaszín cuccokat.
- Neked senki sem elég jó, mi? Mert te vagy a naaaagy Uchiha Sasuke.
- Miért? Talán azt szeretnéd, hogy összejöjjek vele? Tudtommal bele vagy zúgva. Akkor minek akarsz ilyesmit, dobe? - gúnyolódott.
- Umm... - volt Naruto teljes válasza, egy pirulós fejelkapás kíséretében.
- Nos, akkor szerintem ideje lenne, hogy induljak. Nem tudok sokáig megmaradni egy ilyen usuratonkachi társaságában. - vigyorgott kajánul, mire Naruto a nap folyam már sokadjára lepődött meg ezen. Régebben az Uchiha nem mosolygott ennyit. Sőt! Egyáltalán nem mosolygott azelőtt.
- Szerintem is menni kéne végre. - csatlakozott a beszélgetésbe Kakashi is. - Kezd lehűlni a levegő. - majd összecsapta könyvét, és szokásához híven egy pukkanás kíséretében eltűnt.