[6-1]
Ezen,őszintén,mit akarsz javítani?:Pszt,de én továbbképzeltem.Nagyon meghatódtam,fantasztikusan sikerült.Mint a legtöbb ficed!(az összes)
|
Ez a másik nagy kedvencem,mert ott van benne a remény,hogy Sasuke mégsem lesz olyan elvetemült és megszállott mint az animében és a mangában.Meg természetesen ott van a reménye annak is,hogy a végén nem úgy fogják végezni mint eredetileg.Annyira aranyosak voltak együtt és annyira elszomorító látni,hogy bármennyire szeretik is egymást mégsem maradhatank együtt.Mindig is utáltam az eredetiben azt a tényt,hogy a vezetők tönkre tették őket csak mert féltek a klántól és főleg a testvérek apjától.Soha nem tudtam megérteni,hogy a Hokage miért nem tett ellene semmit.Végül is ő volt a falu vezetője oké,hogy ott volt a tanács meg minden de azért mégis csak nagyobb és erősebb kellett legyen a Hokage szava egy döntésben,nem?Mit tudott tenni?Semmit azon kívül,hogy megígérte Itachinak,hogy vigyázni fog a kisöccsére.Annyira igazságtalannak tartottam ezt mindig de ebben a kis történetben ott pislákol a remény arra,hogy ez a történet másként fog végződni még akkor is ha Sasuke nem tudja biztosan,hogy valóság volt vagy megint csak egy álom de a szívében ott maradt a szeretet és nem tudta kiölni belőle az sem,hogy a bátyja mészárolta le a családját.Nem tudja elhinni,hogy önszántából ilyet tett volna és emiatt nem is tudja gyűlölni őt.Pont ezért van meg a lehetősége annak,hogy itt a fiú nem a bosszúnak él és egy nap talán majd ki fogja deríteni az igazságot és újra együtt lehet a bátyjával.Köszönet azért,hogy megírod ezeket a történeteket és én/mi olvashatom/juk őket.Imádtam,imádom és imádni fogom.
Jajj, ezt nagyon régen írtam :D Igen. van egy kis remény benne, hogy Sasuke nem lesz olyan állat. Nem szeretem a nagy Sasuke-t. >.< Olyan...erőszakos. Bezzeg a bátyja karjaiban hogy elgyengülne, mi? :D Ajj, annyira olvadtam, amikor Itachi meghalt. Végre egyszer úgy ejthette ki az öccse nevét, hogy abban valóban benne voltak az érzései. X3
Köszönöm ezt a kritit is! :) |
Genki^^
Ez a fic valami iszonyat aranyos volt. Nagoyn.nagyon tetszik *.* Már harmadszorra olvasom el. Grat hozzá, nagyon aranyos lett
Ahh, köszönöm szépen! :D Te is aranyos vagy. =^^= |
Szia!
Hát nem is tudom mit írjak áh megvan hát szomoru volt de nekem nem anyira tetszet de biztos másnak igen de mindenkinek más a véleménye.
Csak mondanád meg mi volt a rossz benne! X3 Bár van egy tippem... tudom, Itachi nem épp azaz érzelgős fajta...
Am, örülök neki, hogy még ha nem is tetszett, akkor sem vagy rest bepötyögni pár sort. Ritka az ilyen. Szerintem, akik veled egy véleményen vannak / lesznek, egyszerüen csak továbblapoznak, és nem is méltatnak véleményre. Szóval nagyon köszönöm! ^^ |
Húú, hát ez nagyon kis szomorú volt :( Félre értés ne essék, ez egyáltalánnem negatív dolog, én szeressem az ilyen kis mélyreható, érzelmes történeteket ;) Ez is annyira szép volt! Nem kellett sok hozzá, hogy a végén elsírjam magam. A legszebb az a részlet volt nekem, amikor Ita a karjai között tartotta Sasut, puszit hintett a homlokára, mialatt kisöccse átölelve őt, a szívdobbánasait hallgatva merűlt álomba... Nagyon tetszet! Gratu! Tényleg nagyon szép lett :3
Köszönöm! Örülök neki, hogy élvezted, és remélem, ha írok még ilyeneket, akkor azokkal is így leszel. ^^ |
[6-1]
|