AJÁNLOM AZ OLDALT
Sebesen futok végig a sötét utcán végre beérve az Uchihák szépen rendezett házaihoz. Lábam a sekély levélrengetegbe gázolva halad tovább immár lassítva az iramot. Tüdőm már szúr a gyorsan lélegzett hideg levegőtől. Egy pillanatra megállok, és térdemre támaszkodva megpróbálom kicsit kifújni magam.
Hiába...ma sokáig ott maradtam még iskola után is gyakorolni, és így késő ősszel már korán sötétedik.
Miután eleget lihegtem egyhelyben, felegyenesedem, és biztos léptekkel újra elindulok. Az ablakokból halvány fény szűrődik ki, és néhol érezni a frissen készített ételek kellemes illatát. Biztos vacsoráznak. Gyorsítok egy kicsit a tempón, és az utat nem is figyelve merengek.
Remélem, még időben hazaérek, nem szeretném apám szidását hallgatni, hogy mért maradok el olyan soká. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak rám hagyná, miközben magában megjegyzi a dolgot. Nem épp egy minta apa. Nem sokat törődik velem, de az elvárásai nagyok...persze egy olyan fiúval, mint Nii-san, a másik gyerekével se lehet gyengédebb.
Egyszer csak egy hideg cseppet érzek meg orrom hegyén. Felnézek az égre, mire az ott elterülő sötét felhők megeresztik magukat, és zuhogni kezd.
- Remek, még ez is...- morgok magamban, és újra nekiiramodom.
Egy fél perces kocogás után el is érem célom. Vizes cipőimet lerúgom, és beköszönök a konyhába, ahol anyám tevékenykedik.
- Tadaima!
- Sasuke! Okaerinasai! Várj csak! - rohannék tovább, de megfogja a vállam és megállít. - Csurom víz vagy - mondja kedvesen, és bemegy a fürdőszobába, majd onnan kijőve fejemre tesz egy törülközőt, és elkezdi vele borzolni víztől csöpögő tincseim. Miután elég száraznak ítél, visszasiet az ételhez, én pedig dörzsölöm tovább fejem a puha anyaggal némileg gyorsabban és hatásosabban, mint azt anyám tette. Közben lopva körbenézek. Apa sehol.
- Kaa-san, Otou-san hol van? - lesek be a konyhaajtón.
- A bátyáddal. A nagybátyádnál vacsoráznak. Úgyhogy ma a kedvencedet csináltam, végül is olyan keményen edzel. Igazán megérdemled - néz rám gyengéden, és kedvessége zavart mosolyt csal az arcomra.
- Um - bólintok örömmel, és elsietek.
Útközben Nii-san szobája mellett is elhaladok. Meglepettem veszem észre, hogy az ajtó tárva-nyitva. Kikerekedett szemekkel állok meg a helység előtt. Sose hagyta eddig nyitva az ajtót. Sőt! Mikor egyszer megpróbáltam csak kíváncsiságból bekukkantani, rögtön ott termett mögöttem és visszahúzott, majd sértődött képet vágva bement. Én meg csak álltam ott, mit sem értve abból, mi baja lehet. Azóta azt hiszem be is szokta zárni.
Egy darabig még elidőzöm ott a szoba belsejét figyelve. Szembe az ajtóval az ablak, alatta éjjeliszekrény és hosszában az ágy, amin egy rendetlenül odahajított pulóver pihen. Még be sincs ágyazva...biztos sietett. Közelebb megyek és kicsit bedugva fejem körbenézek. Az ajtótól jobbra egy szekrény, mellette az ággyal szemben egy kis asztal és az ajtótól balra egy nagytükör. Kíváncsi vagyok az minek neki? Talán ennyire szereti nézegetni magát?
Valahogy mintha fáznék...ja, igen az ablak nyitva. És ráadásul vizes is vagyok még mindig. Egy bejövő fuvallattól kiráz a hideg.
Na, jó, megyek, átöltözöm - határozom el magamban és indulok is. Az én szobám eggyel arrébb van, így nem kell nagy utat megtennem. Lényegében ugyanúgy van elrendezve, mint bátyámé, kivéve hogy nekem nincs tükröm.
Odalépek a szekrényhez és tiszta ruhákat veszek ki belőle. Azaz csak egy tiszta nadrágot, a pólóim gondolom Kaa-san kimosta és valahol száradnak. Ledobálom magamról a nedves anyagokat és átveszem a nadrágot, majd a törülközőt a nyakamba téve megyek anyámhoz tiszta pólót kérni.
Újra elhaladok Nii-san szobája előtt. Kinn a zivatar viharrá képezte magát, és most a szél vadul tépi a függönyt. Az eső is beesik, az ablak alatt már minden vizes.
- Ennek Kaa-san nem fog örülni - mondom fennhangon. Beljebb megyek - amit még eddig soha nem tettem! - és a széllel küzdve elszenvedem magam az ablakig, majd becsukom. Nem akarok a vízben tocsogni, így a nyakamból leveszem törülközőt, levágom a földre, és lábammal elkezdem tologatni a kérdéses területen. Végül otthagyva arrébblépek, majd vállam fölött közömbös arccal visszanézek a fehér, már teljesen elázott, rongyhoz hasonlító dologra.
- Ennek Kaa-san nem fog örülni - állapítom meg roppant értelmesen, de ahhoz lusta vagyok, hogy felszedjem és kitegyem valahova száradni. Jó lesz ott neki.
Tekintetem újra körbesiklatom a szobán. Nem bírom megállni. Nii-san így is tudni fogja, hogy benn jártam, és ha már lúd, legyen kövér. Vigyorogva ugrok az ágyába, és élvezettel merülök el a friss ágyneműben. Puhán érint és ropogósan körbeölel, mintha csak hó lenne. Feljebb tornázom magam a fekvőalkalmatosságon, kezemmel kinyúlok, és megragadom a pulóverét. Magamhoz rántom, és belefúrva az arcomat élvezem illatát. Olyan finom, ahogy a pamut hozzásimul bőrömhöz. Gondolok egyet, bemászok a takaró alá, majd kényelmesen elhelyezkedem háttal az ajtónak, és bámulom a kinti tájat az ablakon keresztül.
És ebben a viharban fognak hazajönni? - fut át az agyamon. - Akkor nem hagyhatom ki, hogy megnézzem az elázott fejüket - kuncogok magamban, de...ez nem is olyan fontos most. Magam elé emelem a pulóvert, átölelem, mintha Nii-san lenne, majd csupasz hátamra terítem. Egyik ujját a fejem alá tuszkolom, míg a másikat átdobom a hasamra. Most minden felől Nii-san illata vesz körül. Mélyet sóhajtok, és érzem, ahogy az édes nyugalom hatására már nem bírom nyitva tartani szemem. A kellemes meleg elaltat...elalszom.
Álomképek siklanak a szemem előtt. Néhányra még pár másodpercig emlékszem, majd azok is tudatom mélyére kúsznak, hogy később újra láthassam őket. Egy meleg kéz érinti meg hátam, egyenletesen simogat. Nem tudok betelni az érzéssel, úgyhogy másik oldalamra fordulok, és mellkasomhoz ölelem. Szorításom gyengül, ahogy az álom újra készül elmém fölött átvenni az uralmat. A magamhoz ölelt kéz tenyere most szívem fölött nyugszik. Tudom, hogy figyeli ütemét. Kicsit időzve még feljebb viszi, mikor karjaim a bágyadt álmosságtól lecsúsznak róla. Végigsimít a vállamon, a tarkómon, majd az arcomat kezdi el gyengéden cirógatni. Fejemet megemelem ezzel mutatva utat nyakamhoz. Mikor letér hozzá, mélyet sóhajtok. Körmeivel néha-néha megkarcol, amit szinte észre se veszek, mégis kellemes borzongás fut végig gerincem mentén. Abbahagyja, de nem húzódik el.
Naaa, csak amíg vissza nem alszom - mondanám, de szám nem mozdul, hang nem jön ki rajta. Csak szuszogok tovább békésen.
Végül érzem, ahogy a kéz átsiklik a hátamra, egy másik a térdem alatt, és ölbe vesznek. Fejemet a kéz tulajdonosának mellkasára döntöm. Illatát ezer közül is felismerném...
- Nii...san - mondom álmoskásan immár fennhangon. Leül velem az ágy szélére, és bal karján megtámaszt, nehogy leessek, jobb kezével pedig kisöpri szememből az arra tévedt fekete tincseket. Fejem lecsuklana, mire ő kissé megemel, hogy homlokom neki tudjam támasztani nyakának.
Hideg - furakszik be az első szó gondolataim kavargós egyvelegébe. - ...és nedves.
Eszembe jut, hogy meg akartam nézni az ázott fejét, és jót kacagni rajta. Nagy nehezen kinyitom a szemem és rámeredek saját nevetésemre várva...de az nem jön. Nem olyan ázott-kutya szerű tekintettel találkozok, mint azt szerettem volna. Szénfekete hajából a vízcseppek folyékony gyémántként hullnak vállára, míg ő távolba révedő tekintettel mereng valamin. Nem tudom, min gondolkozhat.
Arra számítottam, hogy majd leszid, amiért bejöttem a szobájába és még az ágyába is feküdtem. Ehelyett az ölébe ültet és kényeztet. Most biztos csak álmodom. Az én bátyám nem lenne ennyire kedves, vagy ha igen, biztos nem így.
Obszidián szemeit végül rám emeli. Éjfekete szakadék, mélység hívogat, hogy zuhanjak bele. Tekintetét elszakítja az enyémtől, és végignéz rajtam. Tudatosul bennem pár másodperc után, hogy meztelen felsőtestemet kémleli. Zavaromat nem tudom elrejteni, halvány pír szökik az arcomba, ahogy furcsán méreget.
Már teljesen ébren vagyok, és minden porcikám felfogja a helyzet furcsaságát a maga kellemességével, és szívem egyre jobban zakatol. Ő is biztos érzi hisz félig a karján fekszem. Szemeimet nem tudom elszakítani övéitől, mikor végre visszanéz rám, és most arcomat fürkészi. Tudom, hogy fel kéne kelnem és szélsebesen elpucolnom, de erre képtelen vagyok, amíg obszidián írisze ilyen mértékben fogva tart.
Azért annyira még telik, hogy egy kicsit elhúzódjak tőle - bíztatom magam. Lemászom öléből az ágyra, és felülve, szemeimet dörzsölgetve kérdezem:
- Hány óra?
- Tizenegy múlt - válaszolja nemes egyszerűséggel.
Ennyit aludtam volna? Na, akkor ma éjszaka már többet nem fogok, így is teljesen kipihentnek érzem magam. Rájövök, hogy Kaa-san a kedvencemet csinálta vacsorára...én meg nem mentem enni. Számat kérdésre nyitom, de bátyám olvas bennem.
- Minden rendben. Kaa-san látta, hogy alszol, és nem akart felkelteni. Azt mondta túl aranyos vagy. Szerencsére nekem nincsenek ilyen gondolataim, úgyhogy máris mehetsz a saját szobádba - mondja színpadiasan egy beképzelt mosollyal.
- Ezért most kapsz! - vetem rá magam, és elkezdem csikizni. Elterül ugyan a súlyom alatt, de ujjaim tevékenységét fel se veszi. Kifejezéstelen arccal bámulja a plafont, miközben én mindent megteszek, hogy nevetésre bírjam. Hamar megunom, látom rajta ez nem fog. Jobbat találok ki, megragadom a nagypárnát, és teljes erőmből a képébe vágom.
- Au! Te kis... - igen, pontosan ezt akartam. Már kapnék is a kispárna után, hogy még egy adaggal megtoldjam az előző műveletet, de megragadja a bokám, és fél kézzel felemel.
- Wááááá! - veszem visítva tudomásul, hogy a világ a feje tetejére állt. Ez így nem igazság. Túl könnyen lever. Durcázva fonom össze karjaimat még mindig fejjel lefelé himbálózva.
- Gyenge vagy bolond kicsi öcsém - mondja kárörvendéssel a hangjában, de ugyanakkor, némi kedves hecceléssel is. Ezt a mondatot úgy utálom. Mindig fel tud húzni vele. És mint mindig, most se tudok ellene semmit tenni.
Hirtelen megindul velem, és én az ágyon landolok. Meg se nyikkanok, még mindig sértődötten nézek rá, mire ő meg csak mosolyog, ravaszul, mint aki épp élete kedvenc szórakozását űzi.
- Hn! - rántom el fejemet, hogy ne is lássam az öntelt vigyorát.
- Nem vagy éhes? - kérdezi, de ne is várja, hogy felelek! - ...és szomjas? - próbálkozik újra. - Tudod, ha valaki kérdez illik neki válaszolni - folytatja, mintha csak egy hároméves gyerekhez beszélne.
Választ akarsz?! Akkor most megkapod! - sugallom mérges tekintettel, és kecsesen felemelem öklöm, majd még ennél is szebb mozdulattal kinyújtom középsőujjam. "Kedves" gesztusomra elneveti magát, majd meglepetésemre feltérdel az ágyra, fölém mászik, és sunyin kuncogva néz rám.
- Na, mi van? Némasági fogadalmat tettél?
- Hnn! - adom tudtára sértődöttségem. Igazából nem is gondoltam ilyesmire, de ha már ő úgy hiszi, akkor mért ne?
- Én bármikor szóra tudlak bírni - már megint kezdi - forgatom szemeim. - ...és ha már azt is meghatároztad, hogy hogyan tegyem... - újabb sunyi mosoly. Kíváncsi vagyok, most mire gondolhat...remélem nem arra, amire én gondolok, hogy gondol...
Magamon érzem fürkésző tekintetét, ahogy arcom minden rezdülését elemzi. Dacból felé fordulok, és egy ideig farkasszemet nézünk, majd ő kedvesen megsimogat. Kérdőn nézek rá, nem értem, mit akarhat. Hirtelen az arcán lévő lágyság eltűnik, és ördögi vigyorba vált át.
Ajajj - már fordulok meg, hogy elmeneküljek, de visszaránt, újra a hátamra fektet, és belefúj a hasamba, mint ahogy a kisgyerekeknek szokta az anyukájuk. Felvisítok a vicces érzéstől, de ettől függetlenül haragszom rá, hogy nem a koromhoz illően kezel. Mondjuk azt sose tette. Felocsúdni sincs időm, és elkezdi csiklandozni a hasam. Összeszorított szemekkel próbálom visszafolytani a nevetést. Kis idővel már nem is olyan rossz, vagy az ő keze fáradt el, de már csak valami olyasfélét érzek, hogy nedves hajával próbálja kicsikarni belőlem az újabb röhögő görcsöt.
Hogy eltereljem figyelmem, még mindig csukott szemekkel oldalra fordítom a fejem, majd kilesek összekócolt hajam mögül. Az ajtó csukva, amit meg is értek. Ha tárva-nyitva lenne, nem merné ezt csinálni. Apa meglátná, biztos az lenne az első dolga, hogy ránk szóljon, mégis hogy lehet két ninja ennyire komolytalan? Tekintetem tovább siklik az ajtó mellé, az egészalakos tükörre, lélegzetem elakad. Magamat látom benne, ahogy bátyám épp a hasamon jártatja nyelvét, és közben engem figyel. Sunyi mosollyal ő is a tükörbe néz, egyenesen a szemembe. Arcom egy perc alatt pipacsvörössé válik. Elkapom fejem, és legszívesebben ráüvöltenék, hogy mégis mit képzel, de szerencsére még időben észbe kapok, hisz ő pont ezt akarja. Hogy megszólaljak, és nyerjen. Megpróbálok felülni, de visszanyom az ágyra.
- Hova-hova? - kérdezi pajkosan, és megint fölém terpeszkedik.
- Mrrr - morgok rá elhúzott szájjal, kifejezve nemtetszésem.
Jobb kezemmel belemarkolok bal vállába, hogy félrelökjem utamból, de elkapja csuklóm, és a fejem fölé szorítja karom. Próbálkozom balommal, de az is erre a sorsra jut.
- Maradsz - mondja határozottan. - Mit szólna Otou-san, ha az én hibámból kellene egy néma gyerekkel konzultálnia holnap reggel, hogy mért is hagyta ki a vacsorát?
De jó, hogy emlékeztetsz erre! Magamtól még véletlenül se jöttem volna rá, hogy mit kapok majd másnap! - vésem szemeim az övébe.
Újabb lágy mosoly. Biztos vagyok benne, hogy élvezi, ha szekálhat, lesüt róla. Ez az előnye annak, hogy nagyobb nálam, viszont, ha azt vesszük, ő többet törődik velem, mint apánk. Eszembe jut, hogy szokott néha segíteni, edzeni. Persze a végén, mikor többet szeretnék, mindig azzal a kifogással jön, hogy neki sok dolga van. "Sajnálom Sasuke, majd legközelebb." Fejemben vízhangzik megszokott mondata, és a hozzájáró pöccintést is szinte érzem már a homlokomon.
Azért annak is van előnye, hogy én vagyok a kisebb - lágyulnak el vonásaim az emlékre. - ...és nem is csak ez. Talán...
Megemelem fejemet, és az arca felé közelítek. Félúton lehunyom a szemem, majd orrommal arrébb tolok pár kósza tincset az utamból, és egy gyengéd puszit nyomok a homlokára. Bőre finom puha, ilyen közelről pedig haja kellemes levendula illatát is tisztán érzem.
Kicsit időzve visszaejtem fejemet a párnára, és vigyorogva veszem tudomásul, hogy ez megtette a hatását. Nagy kikerekedett szemekkel néz rám, szája résnyire nyitva a meglepettségtől. Kezeimet kitépve szorításából az arcára mutatok, és hangosan felnevetek. Sose láttam még, hogy ilyen fejet vágna, mit ne mondjak elég szórakoztató.
- Ngh - nyögök csodálkozva, ugyanis befogta a szám, és nem is akárhogy. Saját ajkait tapasztotta enyémre, és úgy hallgattatott el. Most rajtam van a sor, hogy meglepődjek. Hosszan időzik így, én meg csak pislogni tudok. Képtelen vagyok eldönteni, hogy felképeljem, és üvöltsem le a fejét, vagy lökjem el magamtól, és rohanjak ki a szobából, így a kettő közt megrekedve hagyom magam. Elemeli a fejét, de nem túl messze, az orrunk hegye még épp összeér. Szóhoz se jutok, és mivel nem ellenkezem, így újra megcsókol, ezúttal kicsit mohóbban. Alsó ajkam ízlelgeti, végigfuttatja rajta nyelvét, és mélyet sóhajt. Kiráz a hideg, ahogy a meleg fuvallat beterít, és könyörögve kényszerít, hogy hunyjam le szemeim. Arcom újra vérvörössé válik, szívem kiugrani készül helyéről. Kipuhatolja, hol hagytam rést, és elkezdi feszegetni, hogy később belülről térképezhesse fel számat. Nyelvével végigsimít az enyémen, és nem bírom megállni, hogy ne nyögjek ajkai közé. Édesen csókol tovább, lassú táncba hívva. Mikor viszonzom, feljebb csúszik rajtam, és teljes testével hozzám simul. Az ő szíve is éppolyan gyorsan ver, mint az enyém.
Tudatom mélyén egy kis hang visítozza: "Ezt nem szabad!" Egyetértek vele, de nem tudok mit csinálni a bizsergő érzéssel, ami egyre jobban eluralkodik rajtam. Tilosban járunk, és ez valahogy még izgalmasabbá, izgatóbbá teszi az egészet.
Már alig kapunk levegőt, mikor elszakad tőlem, csak egy vékony nyálcsík, ami még összeköti ajkainkat. Fel se nyitja szemeit, úgy hajol nyakamhoz, és kezdi el lágyan csókolgatni, nyalogatni. Szívja a finom bőrt, és ahogy nyelvével néha végigsimít rajta, lábam beleremeg.
Nyakamról szép lassan feljebb tér, és finomat harap a fülcimpámba. Meglepett cincogás szerű nyögés hagyja el számat, ami csak bátorítja.
- Sasuke - forró lehelete belesüvít hallójáratomba, ahogy a nevemet sóhajtja, és agyamra langyos köd telepszik. Már nem tudok azon gondolkodni, mi helyes vagy, mi nem. Egyszerűen csak magamba szívom és élvezem minden kis mozdulatát. Meleg, nedves nyelvével belenyal a fülembe, és testemen villámként fut végig az élvezet, minek helyét kellemes bizsergés veszi át. Kábultan karolok nyakába, és húzom ki a vörös hajgumit, hogy fekete tincsei szabadon hulljanak arcomba. Kezemet selymes hajába csúsztatom, és gyönyörködöm benne, hogy hogyan folyik ki ujjaim közül, akár egy sötét patak.
Újra visszaér nyakamhoz, és folytatja előző tevékenységét, kis foltokat hagyva rajtam. Ezzel szinte megjelöl, hogy az övé vagyok, és senki más nem nyúlhat hozzám.
Kicsit megemeli magát, hogy hozzáférjen mellkasomhoz és hasamhoz. A mozdulattal eléri, hogy ágyékunk teljesen összepréselődjön, és én újabb halk nyögéssel jutalmazom. Kezével már felsőtestem simogatja, majd odahajol hozzám. Mélyen a szemembe néz, látom rajta, hogy haboz, mert nem tudja, én is annyira szeretném-e mint ő. Kételyeit eloszlatva nyomom számat az övéhez egy erőset harapva alsóajkába, ahogy újra behatolni készül számba nyelvével. Közben ő hátam alá nyúl, és ujjait végigfuttatja gerincem mentén. Kezét nadrágomba süllyesztve markol bele fenekembe, masszírozza egy kicsit, azután előre csúsztatva ráhelyezi domborodó merevedésemre.
- Aahhh - nyögöm el csókunkat kéjesen, mire eltávolodva megereszt egy mosolyt.
- Fogalmam se volt róla, hogy ilyen hangot is ki tudsz adni, Otouto.
Kábán bámulok rá, végül ösztöneimre hagyatkozva hátravetem fejem, közben nekidörgölöm ágyékom tenyerének, és egy újabbat nyögök, ezúttal hangosabban. A nyakamon felkínált helyre egyből lecsap, és szenvedélyesen szívni kezdi. Nem sokat időzik el, lejjebb halad, és kulcscsontomon játszik nyelvével. Kezét kihúzza nadrágomból, elkezdi lefeszegetni rólam egyetlen védelmemet, de félúton leáll. Feltérdel, és leveszi még mindig nedves pólóját, én pedig végre megcsodálhatom szépen kidolgozott felsőtestét. Izmai táncot járnak szemem előtt, ahogy magamögé hajítja a ruhadarabot. Nem bírok ellenállni, és felülve végigsimítok tökéletes hasán, majd belecsókolok köldökébe. Kezeimet közben karjain vezetem felfele, mígnem elérem a vállát. Ő gyengéden visszatol az ágyra, és már újra fölöttem fekszik. Lehajol mellkasomra, majd finomat harap egyik mellbimbómba, fogai közt görgeti. Ágyékomat elönti a forróság, már vágyam irányítja minden mozdulatom. Beletúrok hajába, és elkezdek játszani vele, a hátát simogatom saját tincseivel.
- Haaaah - nyüszítek fel, mikor már a hasamnál jár, és épp keményen fúrja bele köldökömbe nyelvét, majd ismét lejjebb halad. Ráébredek, mire készül. Mellkasom eszeveszett iramban kezd emelkedni és süllyedni miközben halkan lihegek. Megrémülök, vállánál fogva feljebb tolom egy kicsit, és vissza se nézve kérdő tekintetébe hasamra fekszem, majd már menekülnék is, de átkarol, és rám fekszik testsúlyával leszorítva. Beleremegek, ahogy kemény merevedése fenekem vágatába simul.
- Nem kell félned, óvatos leszek, megígérem - hallom fülem mellett duruzsoló hangját. - Tudod, hogy sose ártanék neked.
Mélyet sóhajtok, és próbálok megnyugodni. Vágytól reszkető testemnek még a félelem se parancsol. Megemelem hátsóm, hogy még jobban érezhessem.
- Ah - nyög egy halkat meglepetten, és agyamon eluralkodik a vörös köd. Most már nem akarok mást csak magamban érezni, de ezt képtelen vagyok a tudtára adni. Nem is kell. Megfordít, és mélyen megcsókol. Szenvedélyesebben és vadabban, mint ez alatt a kis idő alatt bármikor. Elveszem nyelve játékába észre se véve, hogy épp most feszegette le rólam teljesen nadrágomat alsómmal együtt. Följebb emelkedik egy kicsit, és a két ruhadarab már csatlakozott is az ő pólójához. Fölém térdel, és végignéz rajtam mély pírt csalva ezzel arcomra. Ahogy lefelé halad tekintetével, ágyékom elé kapom kezeim.
- Ne nézz így rám! - üvöltöm összeszorított szemekkel, de ő csak elneveti magát.
- Mit szégyellősködsz? Gyönyörű tested van - mondja, miközben elveszi kezeim az útból, és egy puszit ad merevedésemre, majd hosszában végignyal rajta.
- Nehhh - ellenkezek lángba borult arccal, de valójában nagyon akarom. Ezt ő is tudja, így nem veszi figyelembe kiáltásom. Párszor megharapja a tövét, újra végignyal rajta, majd egészben bekapja, és torkát ellazítva fogad magába. Egyik kezem a szám előtt, csuklómat fogaimmal marcangolva próbálom elfojtani feltörő nyögéseim, másikkal a lepedőt gyűröm kínzó élvezetemben. Körbenyalja péniszem, és erősen megszívja.
- Aaaaahh! - üvöltök és már másik kezem is az ágyneműt tépi.
Bátyám fejét fel-le jártatja rajtam, így okozva minél nagyobb gyönyört, de mielőtt elélveznék, kibocsát ajkai közül. Csalódottan emelem rá tekintetem, miközben végigsimít hasfalamon. Lefelé haladva vigyáz, hogy még véletlenül se érjen érzékeny ponthoz, végül kicsit megemeli lábaim, hogy jobban hozzám férjen. Nyakizmaim felmondják a szolgálatot, és fejemet visszaejtem a kispárnára. Kezével a belsőcombom simogatja és masszírozza, míg nyelvével a bejáratomnál köröz, majd alig egy másodperc erejéig belém hatol vele.
- Aaah! - nyögök fel hangosan és testem összerándul egy pillanatra. Már mindenem reszket a kielégítetlen vágytól. Hogy tud eddig teketóriázni?! Én ezt nem bírom! Kínomban mélyet sóhajtok, és minden erőmmel a lepedőt szorítom, de ez se segít. Abbahagyja egy kis időre a kényeztetésem, míg ő is megszabadul a feleslegessé vált nadrágjától és alsójától. Rá se merek nézni, így is eléggé zavarban vagyok. Fölém fekszik, és belesimít hajamba, majd két ujját a számba dugja. Nyelvemmel pillanatok alatt körbejárom őket, közben végig a szemébe nézek. Komoly tekintete az enyémbe fúródik, egyáltalán nem látom benne, hogy akár csak egy kicsit is elvesztette volna az uralmat maga fölött. Pedig én azt szeretném. Azt, hogy ne tudja magát türtőztetni, és olyan szenvedéllyel hatoljon belém, mint ahogy mással sose tenné. Úgy tűnik, erre még dolgoznom kell. Lehunyom szemeim, és kéjesen nyöszörögve szopom tovább az ujjait, minél lejjebb tuszkolva őket torkomon. Halványan megremeg fölöttem, ami sikeremről árulkodik. Derekamnál átkarol, és szorosan rám fekszik. Érzem, ahogy lüktető férfiassága az enyémhez súrlódik.
- Aaahh - nyögök teli szájjal, mikor még jobban magához húz. Tövig nyomja ajakaim közt ujjait, majd ki is veszi, és bejáratomnál kezd körözni velük.
- Auuu - érzem meg magamban az egyiket.
- Ssss, meglátod jó lesz - csitítgat lágyan, majd kis feszegetés után a következőt is belém tolja, amitől újabb csillagok cikáznak a szemem előtt. Ollózik bennem, és belülről simogat, közben nyakamat nyaldosva próbálja elterelni figyelmem az eddig még nem érzett édes kínról. Nem kell túl sok idő, és fájdalmam lassan múlik, majd teljesen el is tűnik. Belém nyomja harmadik ujját is, de azt már szinte nem is érzem. Szájával abbahagyja kényeztetésem, és csak halk zihálását hallom magam mellett. Már ő se bírja sokáig. Átkarolom nyakát, és lábaimmal átkulcsolom derekát, mire a fülembe nyög. Hangja ilyenkor a legszebb, mély és férfias. Felül velem, és ujjait saját férfiasságával helyettesíti, úgy csúsztat az ölébe. Várja, hogy szokjam a helyzetet, de az ő tagjai is remegnek a vágytól. A feszítő érzés enyhül, és nem tudom megvárni, amíg bátyám kezd el mozogni. Kicsit megemelem magam, majd visszacsúszok. Hihetetlen érzés, ahogy teljesen kitölt. Hangosan zihálok a fülébe már ennyitől is.
- Ahhh!! - nyögök, mikor mindkét kezével átkarolja a derekam, fölemel, majd visszaenged. Lassú tempóval többször is elismétli, egy erősebb lökésnél hangosan elnyögöm magam, és hátravetem fejem. Visszafekszik velem, és fenekembe markolva mozog tovább bennem egyre gyorsabb iramot diktálva.
- Nii-sahhn - kiáltom a gyönyörtől, mikor teljesen felcsúszik bennem elérve legérzékenyebb pontom. Merevedésem folyamatosan kemény hasfalának ütközik, ami csak tetőzi élvezetemet, de ez neki nem elég. Fél kézzel elenged, és megragadja, majd sebes tempóban húzogatni kezdi rajta a bőrt. Nekem ez már sok. Hosszan kiáltva élvezem el, közben körmeimet akaratlanul a hátába vájom. Izmaim összehúzódnak férfiassága körül, és érzem, ahogy forró magja belém ömlik. Még egy kis ideig tudja tartani magát, azután izzadt testtel esik rám, és megpróbálja visszanyerni légzésének természetes ütemét.
- Nah méhgishcsak hhh megszólahtál - lihegi fáradtan mosolyogva, és hosszan megcsókol.
Mellém heveredik, majd átölelve betakar mindkettőnket. Felé fordulok, és hozzábújok, ő pedig lágyan cirógatja hajam. Erős vállaiba kapaszkodva ér el az álom, és közben arra gondolok, milyen jó lesz reggel mellette ébredni.